11. fejezet

Kagome egész este le sem hunyta a szemét, csak azon járt az esze, hogy elérkezett az az
idő, amitől a legjobban félt. Ugyanis InuYasha elmondja majd neki azt, amit próbált előle
eltitkolni. És olyan jól csinálta, hogy bárhová ment, bármit keresett, zsákutcába jutott. De
ki lehet az a negyedik személy, aki ölt és később a félszellemet is zsarolta? Most már nem
számít, hiszen így is, úgy is kiderül délután. Csak ne remegne ennyire a gyomra! Az órára
pillantott. Reggel hat óra. Régebben reggelente mindig megjelent InuYasha az ajtóban,egy
tálcával a kezében, amelyen egy csésze kávé gőzölgött, mellette egy szál liliom, ami a ked-
vence volt. Milyen kár, hogy ilyen kellemes ébresztésben soha többé nem lesz része.

Bár megfogadta, hogy nem alszik el, mégis elnyomta az álom és csak délben ébredt fel.
Felkapott magára egy farmert és egy blúzt, majd kilépett a nappaliba, ahol Zack már út-
rakészen várta, oldalán Judithtal.
- Hát ti? - kérdezte a lány döbbenten.
Zack bocsánatkérően nézett rá.
- Elolvastam a levelet. Amit InuYasha küldött neked, hogy menj ma arra a lankára, ahol
először találkoztatok. Szóval elviszlek.
Kagome lassan bólintott.
- Nem szükséges, köszönöm. - mondta halkan a lány és keresni kezdte a saját kocsikul-
csát.
- Mi van, ha vele megy a zsaroló? Vagy egyikőtök sem tudja és ott lapul majd egy bo-
korban? - aggodalmaskodott Judith, mire a félszellem helyeselt.
- Elviszlek és kész. - zárta le keményen a beszélgetést Zack.

Kagome hajába belekapott a szél, ahogy kiszállt az autóból és a lankára nézett. InuYa-
sha már ott állt, mögötte nem messze egy fekete autó, amelyet csak azután vett észre,
hogy felsétált a dombra. Nagyot sóhajtott, amikor a férfi elé állt, aki már most bűnbá-
nóan nézett rá. Hát ez is eljött! Amit várt is meg nem is. Látványosan nyelt egyet, mie-
lőtt megszólalt.
- Szia! - köszönt. - Jesszusom, ez az én hangom? - utalt remegős nyüszítésére. - És
még én mondom magam énekesnőnek. - mosolygott zavartan, de InuYasha nem viszo-
nozta.
- Nem emiatt vagyunk itt. - jelentette ki keményen.
Kagome komolyan bólintott.
- Tudom. - azzal előrébb lépett és megszorította a férfi kezét. - Hallgatlak szerelmem!

***
Sino krumplit pucolt a konyhában, míg férje újságot olvasott az asztalnál. Ekkor csapó-
dott a bejárati ajtó és hangos nevetés ütötte meg a fülüket.
- Sziasztok! - futott be egy tízév körüli, fehér hajú, kutyafüleket viselő fiú és megölelte
édesanyját, majd az édesapját. - Eljött az egyik barátom a suliból! Játszunk egy kicsit,
jó mama?
- Rendben kincsem! - puszilta meg a fiú fejét. - Játszatok csak! Egy óra múlva vacsora.
A kisfiú kifutott a konyhából, majd intett pajtásának, hogy kövesse.

- Ez pedig itt a legújabb videojáték. - mutatta InuYasha barátjának, Leenek, aki azon-
ban flegmán figyelte a bemutatót.
- A plazaban sokkal nagyobb a képernyő, amin játszani lehet. Menjünk inkább oda!
- dobolt türelmetlenül a fiú.
InuYasha leszegte a fejét.
- Nem kérhetek pénzt, mert ma már kaptam. Abból vettem a játékot. - mondta halkan.
Lee szemében gonosz fény csillant.
- Akkor lopj! - suttogta. - Láttam apád tárcáját az előszobában. Emelj ki belőle pár
ezret és lépjünk le!
InuYasha félve pillantott az ajtóra.
- Én nem lopok a szüleimtől. - de a csábítás nagynak tűnt. Lee a suli legmenőbb fiúja,
aki most vele barátkozik. Így ő is menő lenne. - Észreveszik.
- Dehogy veszik. - legyintett a fiú. - Az én szüleim sohasem veszik észre.
- Szerintem ez akkor is gonosz dolog. - mondta a félszellem és berakta a játékot a gép-
be. - Nem teszem meg.
- Szerintem meg beszari vagy. - válaszolta Lee keményen és heccelősen. - Bizony!
InuYasha egy félős kiscica. Fél, hogy lebukik a szülei előtt! Egy kis beszari köcsög...
- de a mondatot nem tudta befejezni. Csodálkozva nézett InuYashára. - Mi bajod van?

Hatalmas ordítás rázta meg a házat. Sino villámgyorsan megpördült a tengelye körül,
férje pedig ledobta az újságot. Mindketten az emeletre tapasztották tekintetüket.
- Hozd a kötelet! - emelkedett meg a férfi. - Kezdődik. - azzal a lépcső felé futott.

Amikor InuYasha apja belépett fia szobájába, InuYasha a torkánál fogva emelte ma-
gasba Leet, aki ekkorra már elvesztette az eszméletét. Szerencséjére. InuYasha arany
színű szemei vörösen izzottak, torkából hörgés hallatszott és groteszkül hatott, ahogy
egy tízéves kisfiú a magasba emel egy ugyanannyi éves gyereket. Karmai a kétszere-
sére nőttek és a fiú bőrébe mélyedtek. Sino sírva figyelte a fiát. Tudták, hogy átválto-
zik, ha ideges, de akkor mindig egyedül volt és szétverte a berendezést, de senkiben
nem tett kárt. Ideáig.
- Sino! Vidd ki innen a kisfiút! Én addig megkötözöm a fiamat! - suttogta a férfi és ki-
vette a nő kezéből a kötelet, amelybe láncok voltak fűzve. Ezt akkor készítették, ami-
kor InuYasha magának okozott fájdalmat a kitörések során.
A nő a fejét rázta.
- Nem bírsz vele egyedül! - kiabálta, látva fia dühös tekintetét és vicsorgását.
- Csak vidd a fiút! - ordította a férje és megragadta InuYashát, aki elengedte Leet és
apja ellen fordult. - Gyerünk!
Sino sírástól remegve vette ölbe a fiút és vitte ki a folyosóra. Amikor visszatért, meg-
állt az ajtóban és onnan nézte a férjét, aki időközben hátrateketre a tomboló InuYasha
kezét, aki most szellemként meredt anyjára és folyamatosan morgott.
- A fiú? - kérdezte a férfi. - Jól van? - mire Sino bólintott.
De ez a két kérdés lett a veszte. InuYasha egy ügyes manőverrel kiszabadította a bal
karját és hatalmas erővel apja testébe fúrta. A szellem felordított és megpróbálta ki-
húzni magából, de a fiú nem engedett. Sino odasietett és megfogta InuYasha vállát, de
ő makacs volt, mint mindig. Ekkor a férfi hátralökte.
- Menj innen! - kiabálta.
Ez volt az utolsó mondat, amit Sino valaha is a férje szájából hallott. InuYasha ugyanis
végső csapásként belevájta körmeit az apja szívébe, aki összeszorított fogakkal pró-
bálta kihúzni magából a kezet, de nem sikerült. Pár másodpercig szenvedett, aztán las-
san hátrahanyatlott és szemei, amelyek a plafont bámulták nem csukódtak le többé.
InuYasha arcán elégedett mosoly suhant át. Felemelte ujjait, amelyen apja vére folyt.
Nézte a kezeit, aztán lassan megfordult és anyjára nézett.
- Szia anya! - suttogta, morgás kíséretében.
Sino a földön ült és zokogott. Szeme férje holtteste és fia között ingázott, végül az utób-
bin állapodott meg, aki most felé tartott.
- Szia InuYasha! - suttogta sírva, miközben a fiú most rávette magát. - Nyugodj meg
kisfiam! Kérlek! - aztán felordított, amikor InuYasha karmával belevájt a térdébe.
A fiú azonban nem állt le. Anyja elterült a földön, tenyerét a fiú mellkasának nyomta
és megpróbálta eltolni magától, de InuYashában hatalmas erő tombolt. Csak nézte a
vörös szemeket és nem akarta elhinni, hogy ez az ő fia. Akit ringatott, akit sétálni vitt,
akit először ültettek biciklire és vittek piknikezni a parkba. Aki apjával barkácsolt a
garázsban, aki...aki most nem az ő fia. Sírva nyúlt a lánc után, miközben egyik kezével
továbbra is nyomta a fiú mellkasát. Aztán meglóbálta és a kötél a fiú nyakára tekere-
dett. Összpontosított. Elengedte a fiút és megfogta a kötél másik végét, majd a kezeit
szétfeszítve húzni kezdte. InuYasha a nyakán lévő lánchoz kapott és fuldokló hangot
hallatott. Sino egyre erősebben feszítette szét a kötelet, mire InuYasha teste rángatóz-
ni kezdett, ahogy levegő után kapkodott. Hörgött és csapkodott, miközben a nő a
szemére ereszkedő könnyfátyolon keresztül figyelte fia szenvedését. A keze görcsöl-
ni kezdett, a feje zsibbadt és a torka is száradt a sok sírástól. Egy végsőt rántott a lán-
con, mire a ránehezedő InuYasha teste, ami egyre inkább lazulni kezdett, most teljesen
elernyedt. A feje leesett és a láncon csüngött. Haja előrehullott. Kezei maga mellé estek,
majd a nő elengedte a kötelet és fia a mellkasára esett, akár egy darab kő. A nő magá-
hoz ölelte InuYashát és tovább zokogott.

InuYasha az asztal mellett ült.
- Megértetted? - kérdezte a nő, miközben egy pohár kakaót tolt elé. - Én azt fogom
mondani, hogy én öltem meg az apádat, mert meg akart verni. Neked pedig sokkot
kell színlelned. Egészen addig, amíg engem el nem ítélnek. Foglaltattam neked szobát
egy nagyon jó iskolában. Egy kitűnő gimnázium. Édesem! Megértetted?
InuYasha arany szemeiből könnyek folytak a terítőre.
- Apa meghalt? - kérdezte, mire a nő lassan bólintott. - És én öltem meg?
A nő nem válaszolt, de a fiú így is tudta a választ. - Nem emlékszem anya. Semmire!
Sino magához ölelte InuYashát.
- A Heppl Mertz Gimnáziumban jó helyed lesz. - suttogta és maga is sírni kezdett.

InuYasha a nappali ablakából figyelte, ahogy Sino az éj kellős közepén előhúzza apja
holttestét a garázsból és a virágágyásba fekteti. Aztán rálökte a véres törölközőket,
az ugyancsak véres ruhákat. Majd egy zöld kannából benzint locsol rá és meggyújtja.
InuYasha lekuporodott a falhoz és eltakarta a szemeit. Maga elé képzelte, ahogy a
férfi léggömböt vesz neki az állatkertben, ahol tavaly voltak. És annyit nevettek, mint
még soha. Így akart emlékezni rá.
***

12. fejezet

Kagome akaratlanul is remegni kezdett, amikor kirajzolódott benne a szörnyű felismerés.
InuYasha maga végzett az apjával, igaz, akaratlanul. A férfi látta rajta, hogy arca hogyan
változik, miután egyre inkább képbe kerül a történetben. Kagome igyekezett nem resz-
ketni,de egyszerűen maga előtt látta, ahogy a fiú...
- Örülök, hogy elmondtad. - suttogta, de ekkor már kitört belőle a sírás.
InuYasha elengedte és hátrált egy lépést.
- Tudtam, hogy így reagálsz majd. - jelentette ki komolyan. - Én nem akartam megölni.
Teljesen kiestek ezek az időszakok, amikor szellem lettem. Ilyenkor sötétség van előttem
és csak alakokat látok, akik elmosódva mozognak előttem.
Kagome összerezzent.
- Akkor, engem is megöltél volna, ha... - nem bírta befejezni a mondatot.
- Nem! - mondta a férfi, miközben hevesen rázta a fejét. - Ez az állapot csak tízéves ko-
romig tartott. Pechemre pont akkor változtam át, amikor már csak egy hét volt a születés-
napomig.
- Inkább az átok miatt. - mondta a lány szomorúan.
InuYasha bólintott.
- Igen, ez is közrejátszott. - mosolyodott el. - Hát! Azt hiszem ennyi volt!
- Nem is volt semmilyen zsaroló? - kérdezte a lány higgadtan.
InuYasha nevetni kezdett.
- Találkoztál Judithtal? Zsaroló tényleg volt. Lee. Azt mondta, kitálal, ha nem fizetek neki.
- rántott egyet a vállán. - Fizettem.

- Miről beszélgetnek? Mit mond neki? - nyújtózkodott Zack az autóban.
- Ne légy ilyen tapintatlan! - korholta le Judith, bár ő még magasabban kémlelte a lan-
kán álldogáló párt.

- Ezt is elmondtam. - nézett a férfi a lány szemeibe, amelyek könnytől csillogtak. - Akkor?
- tárta szét a karjait. - Ennyi volt.
Kagome lassan bólintott, miközben vállai egyre inkább rázkódtak a sírástól.
- Igen, azt hiszem. - suttogta, majd előrelendült és megölelte a férfit.
Érezte azt a mindig kellemes illatot, amit annyira szeretett és már soha többé nem fogja.
Hirtelen hideg csapta meg, pedig negyven fok körül volt a hőmérséklet. Majd InuYashára
nézett, aki mosolyogva figyelte a lány arcát. Meg akarta érinteni, de ujjai átsiklottak a lány
testén.
- Nem. - mondta Kagome és megpróbálta elkapni InuYasha kezét, de csak a levegőt mar-
kolta meg. - Nem!

Sino kiugrott az autóból és Kagomehez futott, aki a földön ült és sírt.
- Semmi baj. - ölelte magához. - Semmi baj!
A lány felnézett és dühösen látta, hogy a nő mosolyog, szinte nevet.
- Hogy maga milyen szívtelen dög! - kiabálta elfúló hangon. - A fia mostmár tényleg elment,
maga meg egy könnycseppet sem ejt miatta!
Sino már nevetett.
- Mint mindig, most is tévedsz kedvesem!

Egy év telt el azóta, hogy InuYasha egy forró, nyári napon mindent bevallott szerelmének,
így békében nyugodhatott. Kagome azonban nem felejtette el Sino szavait, aki bíztatóan
közölte vele, hogy ez nem egészen így van. Ezek szerint InuYasha valamikor visszajön hoz-
zá. Hülyeségnek tűnhet, de a mai világban bármi megtörténhet. És ő bízott ebben az egy
mondatban. Nem is randevúzott senkivel, túrnézott, új lemezt vett fel és amikor Tokioban
járt, nem a saját házába, hanem a vőlegénye által építtetett villába ment, ahol szerencsére,
nem volt egyedül.

- Szia. - köszönt Sinonak, aki éppen a karosszékben kötögetett, amit a lánytól kapott a-
jándékba.
- Szervusz kedvesem. - szorította meg az érkező lány kezét, aki maga után húzta a bő-
röndjét. - Hogy utaztál?
Kagome lerogyott a kanapéra és kifújta magát.
- Azt hittem, sosem látom meg a repteret. - nevetett és lerúgta a cipőjét.
- Hát igen! Mindenütt jó, de legjobb otthon. - hintázott Sino mosolyogva.
Kagome egy ideig elmélkedve hallgatta a kötőtűk csattogását.
- InuYasha? - kérdezte halkan.
Sino kinézett a szemüvege fölött.
- Még semmi. - mondta halkan. - De remélem azt nem felejtetted el, hogy ő már nem az lesz,
aki volt. Lehet, hogy a neve ugyanaz lesz, de hozzád máshogy viszonyul majd. Lehet, hogy
félni fog tőled a vallomás miatt vagy ilyesmi. Sőt! Lehet, hogy már látott is téged, csak nem
mert megközelíteni.
- Annyit vártam már. Most már nem lehet sok hátra. - mosolyodott el és nagyot nyújtózott
a szófán.

Kagome úgy döntött, ezt a napsütéses délelőtött vásárlással tölti. Miután leparkolt kedvenc
ruhaüzlete előtt és kiosztott néhány autogramot...
- Köszönöm! - kiabálta egy kislány a másik oldalról.
- Szívesen máskor...Aú bocsánat! - futott valaki karjaiba, aki megfogta a kezét, hogy el ne
essen.
- Hoppá! - mosolygott a férfi és Kagome szíve vadul kezdett dobogni. - Jól van?
Kagome lassan bólogatni kezdett és akaratlanul futott ki a száján.
- InuYasha. - suttogta.
A férfi nevetve elengedte a lányt.
- Hűha! Maga a világsztár, mégis névről ismer egy olyan egyszerű férfit, mint én. - mondta.
Kagome viszonozta a kedves gesztust.
- Hát igen! Vannak kapcsolataim. - kacsintott, hogy kimásszon a hibából.
InuYasha pár percig a lány barna szemeibe nézett, aztán felocsúdott.
- Mi a baj? - kérdezte Kagome mosolyogva.
- Hülyeség, de...ááá, hagyjuk! - legyintett nevetve. - Úgysem hiszi el!
- Mondja csak! - vágta rá a lány izgatottan, mire a férfi elmosolyodott.
- Olyan, mintha ismerném. De nem úgy, mint sztárt, hanem...civilt. Érti? Olyan, mintha mi már
lettünk volna együtt. - nagy levegőt vett. - Ez most olyan, mint egy rossz udvarlási szöveg!
Kagome érezte, hogy elbőgi magát, de uralkodott az érzésein.
- Nem is olyan rossz. - ringatta lassan magát a lány és bíztatóan mosolygott.

Tíz perc múlva már egy kávézó teraszán ültek és a pincért várták, aki kipirulva meg is érke-
zett.
- Üdvözlöm Kagome! - majd InuYashára pillantott. - És magát is maga mázlista. - aztán só-
hajtott. - Mit hozhatok?
- Két kávét kérnénk, az egyiket kettő, a másikat három cukorral. Köszönjük! - nézett a
lányra, aki mosolyogni kezdett.
- Honnan tudta, hogy két cukorral iszom a kávét? - kérdezte, bár tudta, hiszen a félszellem
annyiszor hozta az ágyba neki.
InuYasha ujjaival végigsimított a lány kézfején.
- Ismerlek valahonnan. - mondta őszinte gondolkozással az arcán. - De nem tudom, honnan.
Semmi baj. - gondolta Kagome boldogan. - Annyi időd lesz még megismerni. Újra.

InuYasha hasonlóképpen volt Sinoval is. Látszott rajta, hogy vívódik, honnan ismerős neki
az asszony, aki nem volt olyan erős, mint Kagome és sírni kezdett. InuYasha egy év múlva
odaköltözött Kagomehoz, de nem ismerte fel azt a házat, amit egykor ő maga tervezett és
rendezett be. Kagome nagyon boldog volt, akárcsak Sino, aki igyekezett bepótolni az elmúlt
negyed évszázadot.

- Na? Hogy festek? - lépett ki hófehér esküvői ruhájában Kagome a fürdőből.
Sino összecsapta a kezét és örömkönny buggyant ki a szeméből.
- Olyan vagy, mint egy angyal. - suttogta és megölelte a lányt, aki viszonozta.
Kagome elhúzódott.
- Szeretném megköszönni, hogy anyám helyett anyám voltál. És bár a viszonyunk nem volt
mindig felhőtlen...én...szóval...aú, a sminkem! - ölelte magához szorosan a nőt.
- Tedd boldoggá a fiamat Kagome!

A szertartás végén Sino boldogan ölelte magához fiát úgy, mintha a veje lenne. Hiszen azt
mondták neki, hogy ő Kagome anyja. Ha később majd minden eszébe jut, biztosan meg-
bocsátja majd ezt a kis hazugságot. Legalábbis ezt gondolta, amikor a lassúzó párt figyelte,
akik ragyogtak a boldogságtól a táncparkett közepén.

- Hát itt vagytok! - futott eléjük Sino a kapuhoz. - Végre! Milyen volt Malibu? Jól érezte
magát a kislányom? - ölelte meg Kagomet, majd értetlenül nézett rá.
- Tudtommal én vagyok a fiad. - mosolygott InuYasha és anyja úgy ölelte magához, hogy
azt hitte, megfullad.

Néhány hónap múlva egy reggelen Kagome hamarabb felébredt és ezúttal ő készített kávét
férjének.
- Jó reggelt! - duruzsolta, miközben a nyújtózkodó InuYasha ölébe tette a tálcát.
- Mivel érdemeltem ezt ki? - kérdezte gyanakvóan, miközben arcán kaján vigyor bújt meg.
- Ezzel. - nyújtott felé egy borítékot a lány.
InuYasha kérdőn kibontotta és egy fekete röntgenkép esett a kezébe. A felvételen egy
apró, dió alakú valami helyezkedett el a sötétségben.
- Ez az...amire ...gondolok? - kérdezte majdnem nevetve, miközben remegni kezdett.
Kagome megfogta a férfi kezét és a hasára tette.
- Igen. Az, amire gondolsz. Gyerekünk lesz InuYasha! - bújt a férfihez a lány, aki szorosan
átölelte. - És különleges lesz, mert a mi gyerekünk lesz.
InuYasha arcát felesége hajába fúrta, miközben beszívta a kamillasampon illatát.
- Igen, Kagome. - nevetett boldogan. - Az lesz.