M�g Sesshoumaru Nagy�r gondolataiba m�lyedve v�rt a t�mad�shoz legmegfelel�bb alkalomra, csatl�sa, Yaken a feld�lt falu sz�l�n �bredezett. Rinnel d�lel�tt t�vedt arra. A kisl�ny - nagy �r�m�re - tal�lkozott Kagom�val, akit felett�bb kedvelt. Yaken ezt persze nem igaz�n d�jazta, de a Nagy�r parancsa - miel�tt k�r�kb�l t�vozott - vil�gos volt: Rin a f�n�k, neki meg vigy�znia kell a haland� gyermekre...
A rabl�banda a morcos apr� d�monon �pp �gy �tgyalogolt, ahogyan Nagyura szokta. A megviselt Yaken csak arra eszm�lt, hogy Ura �rkezett, �s a szokott modor�ban Rin holl�t�r�l �rdekl�d�tt - a k�bult kis z�ld fick� pedig csak hebegett-habogott. Nyugat Nagyura el�gtelennek tal�lv�n a v�lasz�t - ez�ttal is, mint m�r oly sokszor - a fej�re l�pett. A gn�m belapult az anyaf�ldbe, Sesshoumaru pedig k�r�lszagl�szott a k�rny�ken. A s�r� k�d h�resen j� orr�t haszn�lhatatlann� tette, �gy tal�lomra indult meg az erdei �sv�nyen. A keskeny csap�son viszont a k�d ellen�re felfedezte a banda nyom�t. �gy a leveg�be emelkedve megel�zte �ket. �gy gondolta, ha Rint elvitt�k, az�rt fog �lni. Ha nem - akkor a sz�td�lt faluj��rt. Csak neki van joga a saj�t birtok�n ilyesmit tenni... �s ha ezt elint�zte,
ut�na keresi meg a kisl�nyt.
Morogva v�ltozott szellemg�mbb�, majd alkalmas kil�t�helyk�nt a magas szikl�t v�lasztotta. Erre kell j�nni�k.
Nincsen m�s �t...

A d�lut�n egy kis csapatot is �ton tal�lt. A faluba igyekeztek. Legel�l egy v�r�s �lt�zet�, hossz�, feh�r haj�, feje tetej�n k�t kutyaf�let visel� egy�n haladt. Legink�bb a f�k tetej�n ugr�lt, �s hamar lehagyta a t�bbieket.
Egy v�kony, fekete haj� l�ny a d�monvad�szok szokott fekete �lt�z�k�t viselve k�vette, egy szerzetes �s k�t kis l�ny t�rsas�g�ban. A l�nyek egyike egy r�kad�mon k�ly�k volt, a m�sik egy fura, k�tfark� �llatka, amely legink�bb macsk�ra eml�kezetett.
- Inuyasha, v�rj meg minket is! - ki�ltott a kutyaf�l� ut�n a l�ny.
- Rossz el��rzetem van. Ink�bb el�remegyek. M�g Kagom�nak baja esik... akkor pedig ki tal�lja meg az �kk�szil�nkokat?!
- Rendben. K�vet�nk! - b�lintott a l�ny, majd h�trasz�lt a "macsk�nak":
- Kirara! - mire a l�ny v�ltozni kezdett. Egyre hatalmasabbra n�tt, igen r�vid id� alatt. A csapattagok a h�t�ra kapaszkodtak, hogy a leveg�be emelkedhessenek. Ek�zben a szerzetes egyik keze "elt�vedve" a vad�szn� form�s
h�ts�j�t markol�szta. A l�ny d�h�sen fordult h�tra:
- Miroku! - �v�lt�tte felh�borodva, �s visszak�zb�l lekevert egy hatalmas pofont a fi�nak. Annak arc�n tiszt�n v�r�sl�tt a l�ny eg�sz teny�rlenyomata, �s zavartan, de vigyorogva tapogatta az �t�s hely�t. Majd elterelve �nmag�r�l a figyelmet, megsz�lalt:
- Mindj�rt utol�rj�k Inuyash�t! Ott van! - mutatott egy piros foltra, mely sebesen ugr�lt f�r�l-f�ra.
- F�st�t �s v�rszagot �rzek! - sz�lalt meg h�tul a kis r�kad�mon. Ezzel egyid�ben Kirara is nyugtalann� v�lt.
A f�kon k�zleked� Inuyasha pedig m�g nagyobb sebess�gre kapcsolt.
- N�zz�tek! Ott! - sz�lt a l�ny, el�remutatva. Kiss� el�bbre, alattuk egy falu f�st�lg� romjaira l�ttak.
- Jaj, ne! Kagome! - ki�lott fel a kisr�ka - Sango, ugye nem t�rt�nt baja?!
A d�monvad�sz l�ny kiss� t�tov�zva v�laszolt:
- Rem�lem, nem, Shippou! De ebben a faluban kellene vele tal�lkoznunk...
- N�zz�tek! K�d ereszkedik al�. Utol kell �rn�nk Inuyash�t, �s egy�tt maradni, mert akkor elszakadunk egym�st�l. - jegyezte meg a - Miroku n�vre hallgat� - szerzetes.
- Igazad van. - b�lintott Sango, �s hamarosan a piros haorit visel� f�ld�mon mell� �rtek. �t is felszedt�k Kirara h�t�ra, majd kisv�rtatva landoltak a romm� lett falu mellett.

A f�st�lg� halom mell�l �pp akkor �llt fel t�ntorogva Yaken. A kis z�ld d�mon a fej�t fogta, mik�zben keresg�lte k�tfej� botj�t. Amikor megl�tta, megk�nnyebb�lt. Miel�tt azonban �rte ny�lhatott volna, Inuyasha a botra l�pett, �s kardja hegy�vel meg�ll�totta a gn�mot.
- Addig nem kapod meg, m�g nem mes�lsz...
- Tess�k?!
- Mi van, Yaken?! Nagyot hallasz? Tal�n csak nem te engedted szabadon a bot erej�t?! - vicsorgott r� a kutyaf�l�.
- Nem - vinnyogta a k�rdezett - mi csak erre j�rtunk Rinnel, �s akkor t�madt�k meg a falut.
- Kik?! - b�k�tt fel� Inuyasha, tov�bbi besz�dre �szt�k�lve a r�t kis varangyot.
- Haland�k. Rabl�k. - ny�gte.
- Mit tudsz Kagom�r�l? - fogta vallat�ra most m�r Sango is.
- Elvitt�k. Rinnel egy�tt... - ny�sz�r�gte Yaken - Nagyuram m�r a nyomukban van.
- Gondolom, megdics�rt, ami�rt ilyen �gyesen vigy�zt�l a kisl�nyra! - jegyezte meg Miroku, kital�lva, hogy Sesshoumaru nem volt jelen az incidens alatt. Yaken erre �szt�n�sen megtapogatta laposra tiport �br�zat�t, mire Sango, Miroku �s Shippou �sszevigyorogtak.
- Ne fecsegjetek! Ut�nuk kell menni! - morrant r�juk a hanyou - meg kell el�zni a b�ty�mat. Mindenkit le fog gyilkolni, am�g Rint menti.
- Ennyire m�g � sem lehet gonosz! - reszketett meg Shippou, mik�zben az el�bbi der�nek m�g az �rny�ka is gyorsan tovat�nt pofij�r�l.
- Kitelik t�le. Ha m�s�rt nem, h�t az�rt, hogy engem bosszantson...
- Az neked csak bossz�s�g, ha Kagome meghal?! - h�borodott fel Sango, de a kutyaf�l� addigra otthagyta �ket, �s a k�rny�ket f�rk�szte, nyomok ut�n kutatva. A k�d m�r bebor�totta �ket, amikor Inuyasha visszat�rt.
- Megtal�ltam! Arra mentek!- mutatott az erdei �t fel�, de a p�r�n kereszt�l azt �gy sem l�tt�k...
- Ez az �tkozott k�d! Am�g fel nem oszlik, v�rnunk kell. Csak nehogy k�s� legyen!
- Am�g v�runk, kellene valamit enni. Az el�bb m�g l�ttam arra egy �pen maradt kunyh�t. - jelentette ki a l�ny.
- Addig sem �zunk. - b�lintott a szerzetes, majd egy�tt indultak el a jelzett ir�nyba. Shippou megk�nnyebb�lten s�hajtott, amikor megtal�lt�k. A kis �p�let t�nyleg egyben maradt. A t�zhelye is, ami csakhamar kellemes meleget �rasztott, amikor az ott tal�lt f�val megrakt�k, �s begy�jtottak. Sango te�t k�sz�tett, �s mellette a tariszny�ikban hozott �lelmet fogyasztott�k. A k�d csak nem akart oszlani, �s m�r s�t�tedett. �gy d�nt�ttek, ott �jszak�znak.
Inuyasha morgol�dott, de val�ban nem indulhattak bele csak �gy a vakvil�gba...