�pp csak pirkadt, amikor Sesshoumaru kinyitotta a szemeit. Az �jjel valamennyit aludt. Aludt?! De hiszen neki nincsen r� sz�ks�ge! � egy er�s d�mon. Vagy m�g sem?! Meg sem b�rt mozdulni, annyira gyenge volt. A m�reggel harcolt a szervezete, de lek�zdeni nem tudta. A youkainak pokoli f�jdalmai voltak, b�r rezzen�stelen arccal
t�rte. Fekhelye mellett �szrevette Kagom�t. A l�nyt virraszt�s k�zben nyomta el az �lom. Ahogy �lt, �gy d�lt oldalra a futonon. A d�mon egy pillanatra levetette jeges �larc�t, �s villan�snyi mosoly �lt ki arc�ra, ami olyan hirtelen t�nt tova, mint amilyen gyorsan megjelent. Mintha csak egy ill�zi� lett volna...
A gy�ny�r�, �m rideg szemek a kunyh� minden pontj�t felt�rk�pezt�k, majd meg�llapodtak az ablakon. Sesshoumaru a szokott, rezzen�stelen tekintettel b�multa. Odakintr�l l�tszott egy kop�r fa n�h�ny �ga, amin itt-ott m�g s�rgul� levelek zizegtek a sz�lben. A halk zajt, amit okoztak, kiv�l�an hallotta. A sz�len �s a leveleken k�v�l
semmi nem mozdult. Nyugalom volt. A Nagy�r ilyenkor m�l�zni szokott, �s t�prengeni a vil�g dolgai felett.
Most h�t erre k�sz�lt - de gondolatai k�z� minduntalan odatolakodtak komolytalanabbak is. Egy halk, de ann�l t�relmetlenebb morran�ssal k�s�relte meg elhessegetni �ket, �s az el�z� napi �sszecsap�s f�l�tt elm�lkedett.
"Ez a k�l�n�s d�mon t�l er�s. Furcsa, hogy m�gis egy haland� tudta meg�ll�tani - m�g ha csak ideiglenesen is. Az biztos, hogy a tiszta f�ny f�l�tt csak neki van hatalma - a papn�nek. Ehh! Mi�rt is foglalkoztat ennyire?! Tal�n, mert valami meghat�rozhatatlan, �s m�gis ismer�s aura lengi k�r�l? �vsz�zadok teltek el az�ta, hogy hasonl�t �rz�keltem utolj�ra. Akkor m�g gyermek voltam..." - gondolta, majd a legt�bbet kives�zett t�ma �tl�tt
fel benne, amire m�g mindig nem tal�lt �sszer� magyar�zatot:
"Ap�m! Nekem te volt�l A D�MON. Ha �ln�l, tal�n nekem is k�nnyebb lenne. De neked fel kellett �ldoznod magadat egy onn��rt �s egy hanyou-k�ly�k�rt. Mi�rt?!"

Ekkor apr� mozg�s zavarta meg, ami Kagom�t�l sz�rmazott. A l�ny elzsibbadt tagokkal �bredezett. �lmos tekintete tal�lkozott a d�mon r�szegez�d� jeges pillant�s�val.
" Mi�rt n�zel r�m ilyen k�rd�n?! Magyar�zatot v�rsz?! Mire?! �n sem tudok v�laszolni..." - mondta egym�snak a z�ldes-borosty�n �s a barna szemp�r. D�bbenetes �lm�ny volt mindkett�j�k sz�m�ra, ahogy egym�s gondolatait szinte �rezt�k... Kagome b�rta kev�sb� idegekkel. Felpattant, �s k�sz�l�dni kezdett. Sesshoumaru jeges pillant�sai k�s�rt�k minden mozdulat�t, �s szinte �gett�k a h�t�t. V�ratlanul megperd�lt, �s szemben�zett a youkaival.
- Mi az �rd�g�t b�mulsz?! Hiszen tegnap este elmondtam, hov� megyek! - t�rt ki.
- Elmondtad. - v�laszolt hal�los nyugalommal a kutyaszellem - Ne feledd el, haland�, mi�rt is indulsz!
- Baka! Azt az orvoss�got legsz�vesebben elfelejten�m... legal�bb addig, m�g er�tlen vagy, nyugton maradsz.
- Ne j�tssz a t�zzel, onna!
- Tudod, ki az onna... Nem f�lek t�led. Te is csak olyan ugat�s kutya vagy, mint az �cs�d! Kiismertelek. Nem harapsz.
- Ne bosszants fel, mert megj�rod! - pr�b�lt fel�lni Sesshoumaru d�h�sen, de pr�b�lkoz�sa kudarcba fulladt. Visszahanyatlott fekhely�re. K�nj�ban csak a szemeit csukta le, de a l�ny �szrevette.
- Kit akarsz becsapni? Engem,vagy magadat?! Tudjuk, hogy gyenge vagy. Maradj nyugton, hogy gyorsabban visszanyerd az er�det! - t�rdelt le mell� - Idd meg ezt. Csillap�tja a f�jdalmat.
A youkai v�gre r�n�zett. Egy r�vidke id�re a szemei el�rult�k, mennyire k�nl�dik, de azonnal a l�lek t�kre el� hullt a j�gfal. Duzzogva nyelte a te�t a b�gr�b�l, amit a miko el�tartott.

Az �jszakai �s hajnali sz�lt�l teljesen kitisztult az id�. A rengeteg lehullt lev�l kupacokba halmoz�dott a nagyobb f�k t�v�ben. M�g �pp, hogy csak pirkadt, amikor a sz�td�lt falu �pen maradt kunyh�j�ban Inuyasha kinyitotta borosty�ns�rga szemeit.
- Talpra! Gyer�nk m�r! - �bresztette �s s�rgette t�rsait. Majd nagy lend�lettel elh�zta a fusum�t. Az addig k�v�lr�l odat�maszkod�, �s hortyog� Yaken pottyant a l�ba el�. A gn�m kiss� k�bultan n�zett sz�t. Nem �rtette, mit keres itt... majd esz�be jutott, hogy Nagyura ut�n kell mennie. De - egyed�l. Vajon hogyan tal�lja meg �t?!
- H�t te?! - mordult r� szeretve tisztelt gaz�j�nak �ccse.
- Hagyd, Inuyasha! �gy is egy a c�lunk: megtal�lni �ket. - intette le Miroku.
- Reggeli! - rendelkezett Sango, ezzel belefojtva mindegyik�kbe m�g a vita cs�r�j�t is. Kiosztotta a porci�kat, amiket vill�mgyorsan elt�ntettek. Majd m�g sebesebben �sszekapkodt�k holmijukat, �s loholtak Inuyasha ut�n, aki illatnyomra tal�lt.
Egy �tkeresztez�d�sn�l megtorpant.
- K�l�n�s... a nyom abba a v�lgybe tart. De mintha valami azt s�gn�: menj jobbra. - jegyezte meg a f�lszellem t�n�dve.
- Mi�rt �lltunk meg? - �rdekl�d�tt Shippou.
Inuyasha elism�telte im�nti meg�lap�t�sait.
- Mit gondolsz? - k�rdezte Mirokut.
- Nem tudom. Arra, jobbra Kaedee faluja van. A rabl�k meg - azt mondod - egyenesen folytatt�k az �tjukat. Sango! Neked mi a v�lem�nyed?