Sango eln�zett mindk�t lehets�ges ir�nyba, azt�n t�n�dve megsz�lalt:
- Az igaz, hogy Kaedee-hez is menn�nk kellene. De akkor hogy tudjuk megmenteni Kagom�t? Hiszen �t amarra hurcolt�k. - mutatott a v�lgy fel� vezet� �tra.
- Akkor menj�nk egyenesen. Kagome nem t�tov�zna, ha r�lunk lenne sz�. - jegyezte meg Shippou.
- Ebben igazad van. - b�lintott a d�monvad�sz l�ny.
Inuyasha csak morgott valamit, amit nem lehetett �rteni, de nem tetszett neki, hogy a kisr�ka �rettebben gondolta v�gig a lehet�s�geket, mint �. A hanyout vonzotta a Szent fa k�rny�ke. Be nem ismerte volna, de Kikyoval szeretett volna tal�lkozni. A papn�t m�g mindig szerette, b�r az �gy tekintett hajdani kedves�re, mint potenci�lis �ldozat�ra.
Inuyasha most m�gis tov�bbindult arra, amerre Kagom�t sejtett�k. R�la sem tudott volna lemondani. Mivel ez �gy t�l bonyolult volt sz�v�nek �s agy�nak, megpr�b�lt egyens�lyozni a k�t l�ny k�z�tt. Mintha csak egy l�thatatlan k�t�len t�ncolna. Az volt a k�rd�s, mikor esik le, �s melyik oldalra.
"A m�sikat akkor azonnal el fogom vesz�teni." - gondolta keser�en, majd elhessegette komor gondolatait - "Most t�nyleg arra kell koncentr�lnom, hogy Kagom�t megtal�ljuk."

R�videsen megtorpant, �s a m�g�tte settenked� Yaken - nem figyelve r� - lepattant a l�b�r�l.
- Csendesebben, te cs�fs�g! M�r el�g k�zel lehet�nk. Nem hi�nyzik, hogy id� el�tt felfedezzenek benn�nket. - vicsorgott a megszeppent gn�mra. Nem is �rtette, mi�rt t�ri el b�tyja l�tifutij�t...
- Nem n�zn�l k�r�l, Inuyasha? Addig mi elrejt�z�nk itt. Ez a terep el�gg� alkalmas r�. - n�zett r� a szerzetes.
- M�r �pp akartam javasolni. Valami fura �rz�sem van. Ismeretlen er�t �rzek, b�r mintha csak a maradv�nya lenne. A b�ty�mnak meg a v�re illat�t.
- Shessoumaru Nagy�r! Szeretett Uram! - tolakodott megint mell�j�k Yaken.
- Te csak maradj itt, h�tul! Ne akad�lyozz engem! Nem lesz semmi baja a szeretett uradnak. - sziszegte oda g�nyosan a d�lledt szem� z�ld t�rp�nek, majd �tgyalogolt rajta.
Pillanatok alatt elt�nt a f�k s�rgul� lombjai k�z�tt. Yaken felt�p�szkodott, �s m�rg�ben emelte a k�tfej� botj�t. �t egy korcs nem al�zhatja �gy meg!
- Nem aj�nlom, Yaken! - hallott egy hangot k�zvetlen�l a feje f�l�tt - El�g lenne csak Shippou r�kat�ze, hogy semleges�tsen. De m�g itt van Sango �s �n is.
A gn�m fel- �s h�tran�zett. Miroku magasodott fenyeget�en f�l�je, �s felmutatta kez�t, amelyre az olvas� volt tekerve. Ez el�g volt a varangyszellemnek arra, hogy teljesen megf�kezz�k. Megvert ebk�nt - azaz b�kak�nt - kullogott f�lre.

Inuyasha sebesen sz�kellt a f�k tetej�n. Hamarosan oda�rt a v�lgy bej�rat�hoz. Nem tetszett neki az egyre t�m�nyebben �rezhet� v�rszag. Szerencs�re Kagom��t nem tudta bel�le kisz�rni, �gy abban rem�nykedett, hogy a l�nynak nincsen baja. Viszont Sesshoumaru v�r�t egyre jobban �rezte. Ez aggodalommal t�lt�tte el. Mif�le l�ny az, amelyik a b�tyj�val, a leger�sebb szellemek egyik�vel �gy elb�nik?! Most m�r �vatosan, szinte lopakodva haladt el�re. Apr� mozg�st �rz�kelt az erd� egy �s�reg f�ja t�v�ben. K�zelebb ker�lve megl�tott k�t r�m�lt l�nyt, akik a fa gy�kerei �s az avar k�zt rejt�ztek, el�gg� rosszul �lc�zva magukat.
V�ratlanul el�tt�k termett, mire az onn�k egyike el�jult, a m�sik pedig minden �z�ben reszketve sunyta le a fej�t, v�rva a hal�los csap�st.
- Kik vagytok? Mi�rt b�jtatok ide? - morrant r�juk Inuyasha, a t�le telhet� legcsendesebben.
Amint a l�nyok konstat�lt�k, hogy nem akarja �ket meg�lni, ijedt, suttog� hangon mondtak n�h�ny sz�t az �jjel t�rt�ntekr�l. Azt persze �k nem tudt�k, hogy Kagom�vel, Rinnel �s Sesshoumaruval mi t�rt�nt, csak az �ld�kl�s egy r�sz�nek voltak a tan�i, majd menek�lni kezdtek.
- �rtem. Induljatok az otthonotokba. M�g vil�gosban hazajuthattok. - v�laszolt erre a hanyou, majd elt�nt a l�nyok el�l. Most m�r tudta, hogy az ismeretlen, akit �rz�kelt, nem lehet ott. Viszont terepszeml�t k�v�nt tartani, hogy mi t�rt�nt Kagom�vel �s kedves rokon�val. Mag�nak sem merte bevallani, de sz�rakoztatta �lland� rivaliz�l�sa Sesshoumaruval. A sz�ve m�ly�n nem gy�l�lte a b�tyj�t. Csak irigy volt r�, mennyivel k�nnyebb �lete volt n�la. �s titokban feln�zett, b�szke volt r�. Most agg�dott, hogy a csal�dja utols� tagj�t is elvesz�theti.
Gondolataib�l a rettenetes l�tv�ny t�r�tette mag�hoz, ami a v�lgyben el� t�rult. V�r minden�tt. M�r f�lig alvadt t�cs�kba gy�lt, �s benn�k testr�szek, darabok �ztak. N�hol m�g felismerhet�ek voltak: itt egy emberi l�b fele,
ott egy sz�tz�zott koponya...
"Sesshoumaru"- gondolta borzadva, a puszt�t�st l�tva. De sejtette, hogy b�tyja nem v�letlen�l volt ennyire durva �s v�rengz� - "lehet, hogy b�ntott�k azt a kisl�nyt?"
Ek�zben jelenl�tet �rz�kelt. K�r�ln�zve a gyenge forr�s ut�n, megl�tott egy pokoldarazsat lebegni az egyik fa�g mellett. Mivel t�bb nem volt a k�rny�ken, ezt az egyet nyugodt sz�vvel �s k�r�r�mmel iktatta ki. Ne sz�ll�tson Narakunak h�reket!

Ek�zben irigyelt b�tyja Kaeede kunyh�j�ban szenvedett. Sebei magukt�l r�g begy�gyultak volna, ha nincsen az a m�reg.
De volt, �s lass�, kegyetlen hal�lt �g�rt, ha nem tal�l ellenszert a miko. Sesshomarou �sszeszor�tott fogakkal t�rt, �s maga sem tudta, mi�rt, de megb�zott a l�nyban. Rin �s az id�s papn� pr�b�lt�k enyh�teni a f�jdalmait azzal a
gy�gyte�val, amit Kagome is itatott vele. Ki kell tartania addig, m�g a l�ny visszat�r!
A youkai azzal pr�b�lta terelni a k�njair�l a figyelm�t, hogy elm�lkedett. V�giggondolta eddigi �let�t, azt a n�h�ny sz�z esztend�t. D�monok k�zt ifj�nak sz�m�tott. �s most �gy kell v�geznie?! �rtelmetlen�l. Ugyanolyan �rtelmetlen�l, mint azoknak, akiknek a v�r�t ontotta, csak az�rt, mert ningenek, haland�k voltak. �s a csal�dja... Anyja rideg, �rz�ketlen sz�ps�g volt. Soha nem kapott t�le egy mosolyt, egy kedves sz�t. Elismer� pillant�st is legfeljebb akkor, ha fia egy szolg�t meg�lt valami apr� v�ts�g�rt. "Egy d�mon nem �rezhet!"- mondogatta mindig a n�. Apj�ra
gyermekk�nt mindig feln�zett. �retlen fejjel nem �rtette, mi�rt lett elege Inu no Tashionak d�mon csal�dj�b�l.
Anyja pedig apja ellen oltogatta. De most visszatekintve: tal�n m�gsem apj�ban volt a hiba...
"Ap�mn�l er�sebb d�mont nem ismertem. Igaz, az �rzelmei vitt�k a veszt�be, de �nmag�t fel�ldozva siker�lt megmentenie az �cs�m�ket. Ek�zben �n gy�l�ltem �ket hossz� �vekig, �vtizedekig - milyen paradoxon - hiszen j� d�monk�nt nem �rezhettem volna semmit! Az �letem �rtelme csak a bossz� �s az �ld�kl�s lett. �res lettem, �s ebbe az �rbe s�t�lt bele Rin..." - n�zett furcs�n csillog� szemmel a kisl�nyra, aki ezt nem vette �szre, de Kaeede ann�l ink�bb. Nem sz�lt, de mag�ban mosolyogva elk�nyvelte: a Nagy�r m�g sem �rz�ketlen. Egyre nagyobb az es�lye, hogy v�gre kit�rj�n abb�l a b�rt�nb�l, amit gyermekkora �ta anyja �p�tgetett k�r�.

Sesshoumaru �szre sem v�ve a k�zj�t�kot, tov�bbra is elmer�lt gondolataiban, n�ha n�m�n fels�hajtva a benne munk�l� f�jdalomt�l:
"Rideg l�tembe ez a kicsi �s v�dtelen haland� l�ny cseppentett egy kicsi rem�nyt. A ragaszkod�sa, az, hogy mellettem maradt, megv�ltoztatott. M�r nem a bossz� �ltet. Most �rtettem meg, hogy a hatalom nem minden. Ott "fent" csak magamra sz�m�thattam, hiszen mindenki meg akarta kaparintani a koncot t�lem - m�g nem tal�lkoztam ezzel a h�l�s �s �nzetlen, pici l�nnyel. � adott a l�tez�semnek �j �rtelmet. Kezdem meg�rteni az �cs�met. � az egyetlen �l� rokonom. A papn�... tal�n Kikyo a neve? Nos, Inuyasha m�g mindig szereti �t is, a reinkarn�ci� �l� �s cs�bosabb
mivolta ellen�re. De nem tud v�lasztani. Hmm... ha nekem v�lasztanom kellett volna, kit mentek, Rint, vagy Kagom�t - �n sem tudtam volna. Az a fura l�ny k�l�n�s, nyugtalan�t� �rz�seket �breszt... J�les�t, de egyben k�nz�t. V�tkeim�rt � a b�ntet�s: tudom, hogy nem maradna mellettem, mert az �cs�mhez ragaszkodik. H�t most b�nh�d�m...
Ha �letben maradok, szenvedni fogok minden l�legzetv�telemmel, minden �jabb tal�lkoz�skor... mert hamar elv�lnak �jaink, de minduntalan keresztezni fogj�k egym�st. Vezeklek majd �rted, ap�m, Inuyash��rt, Rin�rt �s Kagom��rt... meg az �sszes eddigi �rtelmetlens�g�rt."