Inuyasha az �jjel nem nagyon aludt. Egyre Kagome k�r�l j�rtak a gondolatai:
"D�mon lett. De mit�l? A Shikon-gy�ngy m�g nem teljes, az nem tehette azz�. Var�zslat? Vagy valami m�s okozta? �s most hogyan tov�bb? Mert att�l, hogy szellem lett, ugyan�gy a bar�tomnak, vagy tal�n t�bbnek �rzem. De � vajon mennyire v�ltozott meg? D�monk�nt len�zi-e az embereket �s a f�ld�monokat? Nem tudom. Ha fel�bred, kider�l."
Hirtelen felkapta a fej�t, amikor b�tyja kil�pett a kunyh�b�l. Egy pillanatra �sszekapcsol�dott a tekintet�k, �s Inuyasha megint megd�bbent. Sesshoumaru szem�ben ridegs�g �s gy�l�let helyett - halv�nyan ugyan, de - pozit�vabb �rzelmeket v�lt felfedezni. A hanyou tan�ja volt Yaken felr�g�s�nak �s a youkai parancs�nak. B�rmily halkan adta ki azt a Nagy�r, Inuyash�nak j� f�lei voltak.
"Hmm... A b�ty�m a gn�mot mindkettej�k megv�d�s�re utas�totta. Ezek szerint Kagom�t is bele�rtette. Vajon mi t�rt�nt, am�g � nem volt vel�nk? �s mi�rt vigy�z r� Sesshoumaru?! Mi k�ze hozz�?! Meg kell tudnom! De most alszik. Ezzel is v�rnom kell, m�g fel�bred. Ch..."
H�t�t szok�sa szerint egy fat�rzsnek t�masztva �lt, �s meredt a messzes�gbe, de finom orra hamarosan ismer�s illatot �rzett. A sz�l a Goshinboku fel�l f�jdog�lt.
- Kikyo! - pattant f�l a hanyou, �s - eddigi t�preng�seit, valamint Kagom�t feledve - a halott miko fel� sietett.

Kagome fel�bredve term�szetesen meg�rezte, merre is van kedvenc veszeked�partnere. Elszomorodott, de mag�ban v�llat is vont: "Hiszen mindig is ezt tette velem. Csak p�tl�k voltam �s �kk�detektor... Most mit tegyek? Viselkedjem vele �gy, ahogyan azt meg�rdemli? De hiszen m�r nem �rzek ir�nta szerelmet. M�gis rosszul esik. Nos...
megl�tjuk. Megn�zem �ket." - d�nt�tt a l�ny. Elindult az �si fa fel�. Lassan haladt, mindenf�l�r�l gondolkodva.
Arra lett figyelmes, hogy egy idegen szag tolakodik �rz�kenny� v�lt orr�ba. Egy alantas oni b�ze. Megtorpant.
- Inuyasha annyira elfoglalt, hogy �szre sem vett t�ged? - suttogta szinte hang n�lk�l. Nem hozta mag�val nyilait. De nem h�tr�lhatott. "L�ssuk, mire vagyok k�pes f�ny-d�monk�nt!" - hat�rozott, majd ism�t elindult.
A szellem m�r �szrevette. Undor�t�, form�tlan teste az �sv�ny k�zep�n tornyosult, el�llva a l�ny el�l az utat.
- Nocsak! - hahot�zott a ny�lk�s, orm�tlan sz�rnyeteg - Egy ritka csemege! Ma k�l�n�sen remek napom lesz, ha te leszel az eb�dem.
- Bel�lem nem fogsz enni, te visszatasz�t� f�reg! - v�laszolt Kagome. Nem tudta, mit kezdjen d�moni energi�j�val, de �szt�ne cselekedett. A l�ny maga el� tartotta kezeit, �s az ujjai v�geib�l feh�r f�nysug�r t�rt el�.
A v�kony sugarak egy katan�v� form�l�dtak. A miko a megszil�rdult, de ragyog� f�ny-fegyvert megragadva v�dte mag�t a r� t�mad� szellemt�l. Mozdulatai szab�lyosak, biztosak voltak. Mindezt elk�pedve vette tudom�sul, de az ellenfel�re volt k�nytelen koncentr�lni. Egyed�l kellett vele szembesz�llnia. Seg�ts�g n�lk�l. A k�l�nleges katana er�t adott neki. Felugrott, �s az oni nyak�ra c�lzott a fegyverrel. Az feltartotta karmos mancs�t, �s v�gigsz�ntott vele a l�ny oldal�n - de az volt az utols� mozdulata. Kagome les�jtott a karddal, v�rz� oldal�val nem t�r�dve.
Ezzel egyid�ben egy f�nyes villan�s szelte �t a f�regszer�, de ny�lk�s, alaktalan dudorokkal tark�tott szellemet.
Egy energiaostor.
Kagome k�bultan zuhant vissza a f�ldre, de miel�tt r�csap�dott volna teste az �sv�ny g�r�ngyeire, egy k�z elkapta. F�jdalom j�rta �t. Egyre gyeng�lt. M�g meg�rezte az ismer�s illatot, azut�n �ntudatlans�gba s�llyedt.

Sesshoumaru iszonyatosan d�h�s volt. Nem tal�lta sehol azt az �tok Miyog�t. R�ad�sul arra kellett vissza�rnie, hogy szolg�ja a fej�t t�mi, m�g Kagome k�sz�l. Viszont most nem �rt arra r�, hogy Yaken b�ntet�s�nek m�dozatait fontolgassa. Finom orra jelezte a l�nyra leselked� vesz�lyt, de m�g oda kellett �rnie. Id�ben.
El�gedetts�ggel vegyes d�bbenettel figyelte, mire k�pes az �talakult miko, de k�zbe kellett l�pnie. A l�ny m�g nem tudta kezelni erej�t. "Meg kell tanulnia, �s egyre kevesebb az id�nk." - gondolta - "Ak�r tetszik az �cs�mnek, ak�r nem, Kagome velem kell, hogy maradjon. Tan�tani fogom. Am�gy Inuyasha most is a halott papn�vel enyeleg. Lehet, hogy Kagome meg�rezte, �s ez�rt indult erre?!"
D�he ek�zben aggodalommal keveredett, amikor �szrevette: a szellem megsebes�ti a l�nyt. Iszony� er�vel v�gta az oniba az energiaostor�t. A sz�rny k�t hal�lt halt egyszerre. Ugyanis Kagome tal�lata is v�gzetes volt.
Sesshoumaru �vatosan ereszkedett a f�ldre, karj�ban a s�r�lt d�monn�vel. Majd elindult vele a kunyh� fel�. �rz�kelte, hogy �ccse l�lekszakadva pr�b�lja utol�rni, de nem t�r�d�tt vele. Minek? Eddig nem is t�r�d�tt a l�nnyal! Csak a papn�vel...
Amikor Kaedee kunyh�ja mell� �rt, szolg�j�t sz�l�totta:
- Yaken! - a hangs�ly fel�rt egy ostorcsap�ssal.
- Igenis, Nagyuram!
- Mit mondtam �n neked hajnalban?!
- Bo.. bocs�ss meg, k�rlek... Sesshoumaru Nagy�rrrr! Nem vettem �szre, hogy elmegy innen...
- Ne haragudj r�, Sesshoumaru-sama! Csak velem j�tszott. - v�dte Rin a gn�mot.
A youkai tudta, hogy a kisl�ny Yaken v�delm�ben kicsit f�llent, de a ragyog�, �rtatlan barna szemek mindig megenyh�tett�k.
- Nos - csak Rin kedv��rt: M�g nem veszem el az �letedet. Ehelyett r�d b�zok egy feladatot. Azt viszont - ha t�rik, ha szakad - teljes�ted. Meg�rtetted?! - mordult ridegen a z�ld szellemre.
Az csak lelkesen b�logatott, f�lelm�ben megsz�lalni sem mert.

Kagome kezdett mag�hoz t�rni. Kaedee kimosta a sebet, �s az hamarosan �ssze is forrt. Sesshoumaru kif�rk�szhetetlen arccal �rizte. A l�nyok �ltal reggel gondosan �sszehajtogatott pr�met a d�monl�ny feje al� tette. Rin k�s�bb bej�tt sz�lni, hogy Yaken elment, �s mag�val vitte Ah-Unt. A d�mon b�lintott.
- Rin! Kagom�nek vel�nk kell maradnia. - sz�lalt meg alig hallhat�an.
- De j�! Mi�rt, Sesshoumaru-sama?
- Mert d�mon. Az volt valaha is. Most t�r vissza az ereje. Az �cs�m�k nem tudn�nak mit kezdeni ezzel. - maga sem tudta, mi�rt magyar�zza el kis �tit�rs�nak, de �gy �rezte, tartozik ezzel neki. Yaken az m�r m�s eset... neki nem volt k�ze ahhoz, Ura mit hat�rozott. Ek�zben �rz�kelte, hogy Kagome mag�hoz t�rt. Tudta, a l�ny szint�n hallja
Rinhez int�zett szavait. �gy z�ld-arany szemeit r�szegezte.
Kagome barna szemei nyitva voltak. K�l�n�s tekintettel n�zett az inuyoukaira.
- Rendben van. Veletek maradok. - v�laszolta csendesen, de der�sen - ha nem t�vedek, te seg�teni tudsz nekem a d�moni k�pess�geim megismer�s�ben.
- Igen.
- Mi v�ltoztatott a v�lem�nyeden? Hogy �talakultam, �s m�r nem vagyok haland�?
- Nem.
Kagome elk�pedve n�zett Sesshoumarura, akinek szemeiben a vid�ms�g szikr�ja csillant egy pillanatra.
- Akkor nem �rtem.
- Egyel�re �n sem. - hangzott a felett�bb meglep� v�lasz.
Kagome felnevetett, �s �nmaga sz�m�ra is v�ratlanul fel�lt, majd egy puszit nyomott a k�v� meredt Nagy�r arc�ra:
- Aha... K�sz�n�m. Megyek, �s k�zl�m a t�bbiekkel. Mert ha nem t�vedek, hamarosan indulni akarsz.
- Igaz. Reggel. - b�lintott m�g mindig meglepetten Sesshoumaru. Szemei furcs�n csillanva k�vett�k a fiatal n� mozdulatait.
Rin mag�ban kuncogva �ld�g�lt, majd megsz�lalt, miut�n a d�mon-miko t�vozott:
- Sz�p �s aranyos anyuk�m lesz.
Sesshoumarut m�r annyira mag�val ragadta a d�bbenet, hogy meg sem b�rt sz�lalni, csak r�m�lten kimeredt szemekkel n�zett a kisl�nyra. Majd menek�l�re fogta... Leveg�znie kellett. Gondolkodnia.