Esteledett. Az �gen felragyogtak az els� csillagok. A sz�l kezdett cs�p�ss� v�lni. Sesshoumaru nem f�zott ugyan, m�gis fel�llt a szikl�r�l. M�lt�s�gteljes alakj�t t�p�zta a sz�l.
"Ideje kiszednem onnan, m�r eleget f�rd�tt." - gondolta, �s k�t-h�rom ugr�ssal a tavacska partj�n termett.
- Kagome, gyere! - sz�lalt meg b�rsonyosan m�ly hangja.
- Mindj�rt. K�rlek... elforduln�l, m�g kimegyek �s fel�lt�z�m?
- Igen. - v�laszolt a d�mon, �s m�g arr�bb is l�pett egy keveset.
- K�szen vagyok. Mehet�nk. - fogta meg a karj�t n�h�ny perc m�lva a l�ny. A f�rfin j�les� bizserg�s szaladt �t, de vad gondolatainak g�tat szabott. Megsz�lalt:
- Inuyash�nak elmondtad, mi t�rt�nt veletek. Azt, amit �desany�d mes�lt, mikor otthon volt�l. Nekem nem.
- Igen, de csak r�viden. Az�rt, hogy elfogadja ezt a helyzetet, �s ne l�zadozzon. Ismered - a szok�sa.
- Ismerem. Az �cs�m. De m�r nem bosszant �gy, mint r�g.
- �rtem. �r�l�k neki. - v�laszolta Kagome. Lassan s�t�ltak a kunyh� fel�. � Sesshoumaruba kapaszkodott, aki ez ellen nem emelt kifog�st.
- Mire eml�kszel r�gr�l?
- Nem t�l sokra. Az eml�keimet �desap�d blokkolta. M�g nem t�rtek vissza teljesen. Amit tudok, azt Anya mes�lte. Ja - �s hallottam, ahogy Inuyash�val �s Miyog�val t�rsalogsz a t� f�l�tti szikl�n.
- Hmm... - mordult egyet a youkai.
- Mi baj? - torpant meg, �s perd�lt el� a l�ny - Tudom, hogy nem tehetsz arr�l, milyenn� lett�l.
- Val�ban? - s�hajtott keser� g�nnyal a d�mon Nagy�r - hiszen m�g �lveztem is a kegyetlens�get.
- A var�zslat tette. Tudod, amikor a lelkem megl�togatott, nem rejhetted el �nmagadat el�lem. Mindent tudok r�lad.
- Mindent? - k�rdezte csod�lkozva.
- Igen. Mindent. A legrejtettebb titkaidat is. - kuncogta a d�mon-miko.
Sesshoumaru nem sz�lt, csak v�szj�sl� villan�sok cik�ztak a szemeiben. Kagome azonban nem ijedt meg. B�r neki sz�ltak, nem r�m�t�snek sz�nta a Nagy�r, aki hirtelen mozdulattal kapta der�kon, �s mag�hoz vonta az incselked�t.
R�hajolt az ez�stt� v�lt f�rt�kre, �s m�lyen mag�ba sz�vta az illatukat.
- Ezt is kiolvastad a lelkemb�l, h�gocsk�m? - suttogta, kihangs�lyozva az utols� sz�t.
- Ezt is. - lehelte a d�monl�ny, mik�zben finoman v�gigsim�tott Sesshoumaru arc�n - Mindent, b�ty�m. Az�ta v�rs�gi k�tel�k is van k�z�tt�nk.
- �n kaptam a ti�db�l, te az eny�mb�l. M�gsem vagyunk val�di rokonok.
- Igaz. De a k�tel�k nem csak v�rs�gi. M�g ann�l is szorosabb. K�l�nleges. Egym�s gondolatait is ismerj�k.
- Tess�k?! - lep�d�tt meg a youkai, majd hozz�tette:
- B�r... igazat mondasz. El�re tudom, mit v�laszolsz. Az �cs�m megint kirekesztettnek �rzi majd mag�t.
- Nem. � is k�pes lesz r�. Csak fel kellett n�nie.
- N�ha m�g mindig azt hiszem, nem siker�lt neki... - s�hajtott lemond�an a Nagy�r. Lehajtotta fej�t, mire csod�s ez�st hajtincsei el�rehulltak, eltakarva arc�t.

Hirtelen kapta fel �jra, Kagom�vel egyszerre.
- Naraku...- suttogta a l�ny.
- Nem. - v�laszolt l�gyan a d�mon - m�g a finom k�l�nbs�geket nem tudod �rezni. Ahhoz kell egy kis id�.
Majd kis hallgat�s ut�n rideg undorral ejtette ki a nevet:
- Ez Kagura. - majd visszav�ltott a szokott, h�v�s, utas�tgat� st�lus�ra.
- Maradj m�g�ttem. - mondta Kagom�nek r�viden.
- Rendben. - b�lintott a l�ny. Nem s�rt�d�tt meg, hiszen tudta, az a viselked�s nem neki sz�l.
- Mit akarsz, Sz�lboszorka?
- L�m csak! �lsz... �s haland�kat pesztr�lsz, Sesshoumaru? Hov� s�llyedt�l?! - k�rdezte g�nyt�l csepeg� szavakkal Kagura.
- K�z�d?! Tudtommal nem vagyok k�teles besz�molni a tetteimr�l neked. �s az ind�t�kaimr�l sem.
- Hmm... Ej-ej! Naraku nem lesz elragadtatva, ha ilyen gyenge ellenfele lesz... �s �n is csal�dtam benned, dr�g�m. - b�gta a n�.
- Dr�g�d neked... az az utols� f�reg gazd�d! Mire sz�m�tott�l? Hogy Naraku ut�n majd �n �rz�m a sz�vedet?! Net�n a Nyugat Nagyasszonya c�mre?! Rossz helyen kopogtatsz. Nem vagyok vev� r�d. Soha nem is voltam. - v�laszolta hasonl�
hangnemben az inuyoukai, majd n�m�n �zent a takar�s�ban �ll� mikonak:
"Nem vette �szre, hogy d�mon lett�l."
"R�j�ttem. A te er�d elfedi az eny�met. Ez el�ny�nkre v�lhat. F�leg, ha harcolni akar."
"Azt akar. De legink�bb er�t felm�rni. Az�rt k�t�zk�dik."
- A hangnemed k�v�nnival�kat hagy maga ut�n. - kezdte suttogva Kagura, majd egyre hangosabb lett - H�t j�... te akartad. Penget�nc!
Sesshoumaru m�r sz�m�tott a t�mad�sra, �gy sikeresen kiv�dte azt.
- Ne bosszants fel, azt aj�nlom! - intette a boszork�t, aki erre csak ironikusan �s len�z�en elmosolyodott:
- Ugyan! Nem tudsz meglepni. Ismerem a t�mad� taktik�dat.
- Val�ban? Meglepet�s! - l�pett ki Kagome fogadott b�tyja h�ta m�g�l, kez�ben a feh�r f�ny� katan�val.
A boszork�nynak enyh�n kig�vadtak a szemei, de nem sok�ig n�zel�dhetett. Sesshoumaru kardja �s a miko katan�ja egyszerre lend�lt. A k�t fegyver t�mad�ereje - egyes�lve - szinte els�p�rte a n�t. Annyi szerencs�je volt, hogy Kagome nem tudta m�g az erej�t uralni, �gy a kardok t�mad�sa nem kapta telibe. S�lyos s�r�l�seit "nyalogatva"
vitorl�zott a tollpelyhen vissza, Narakuhoz. Azt azonban nem tudhatta, hogy a d�mon-miko a leggyeng�bb t�mad�s�t vetette be ellene, mivel m�g nem volt tiszt�ban k�pess�geivel.

Amint csend lett, Sesshoumaru megsz�lalt:
- Ez nem volt komoly harc. Csak felt�rk�pezte a terepet.
- Tudom. Csat�ztunk m�r vele eleget. - v�laszolt a l�ny - Az igazi vesz�ly az, ha Naraku �s a pokold�mon megtal�lja egym�st.
- Van egy olyan sejt�sem, hogy m�r meg is t�rt�nt. Kagura most azt akarta megtudni, hogy �lek-e, �s ha igen, mennyire vagyok er�s.
- Megtudta.
- K�zben megkapta a mag��t. - mosolyodott el k�r�rvend�n a d�mon - De ez csak �zel�t� volt. Reggel hazarep�l�nk. Velem fogsz gyakorolni, �s megtanulod a teljes d�moni energi�dat haszn�lni. Figyelmeztetlek: neh�z napok j�nnek. F�raszt�ak �s kem�nyek, m�g d�monk�nt is. Nem sok id�nk van, hogy mindent elsaj�t�ts. Csak annyi, am�g az a pokold�mon er�re kap.
- Igen. Tudom.
- Kagome! Nem mondtad el, mire eml�kszel...
- Igaz. Odabent elmondom.
Akkor �rtek oda a kunyh�hoz. Inuyasha odakint �lt a teraszon, �s szemreh�ny�n, de emellett kis kaj�ns�ggal n�zett r�juk:
- J� sok�ig tartott, mire vissza�rtetek!
- Inuyasha! M�gis, mit gondolsz? Hogy k�v�ztunk, �s r��r�sen csevegt�nk?! Vagy... "Csak nem arra gondol?!"- kerekedett ki a miko szeme. A sz�lboszork�nnyal t�rt�nt tal�lkoz�suk kiss� megviselte ruh�zatukat...
A l�ny d�h�sen felki�ltott:
- Fekszik!
Erre a hanyou k�zelebbr�l megismerte az anyaf�ldet. B�r, ha belegondolunk, m�r az �vek sor�n sokadj�ra tette azt...
Sesshoumaru csak a fej�t cs�v�lta, �s bement a h�zik�ba. El�re l�tta, hogy a d�mon-miko mik�pp reag�l �ccse k�t�rtelm� kijelent�s�re... Kagome k�vette. Rin m�r aludt a kis szob�ban.
Letelepedtek a kisl�ny mell�, �s a miko suttogva mes�lni kezdte, amit Tenshit�l tudott.