Kagome - Sesshoumaru meglepet�s�re - okosabbnak �s feln�ttebbnek bizonyult, mint azt � annak idej�n l�tta, �s ahogy mostani tal�lkoz�suk el�tt felt�telezte. A l�ny az �vek sor�n rengeteget v�ltozott. Nem hisztizett, �s a harcok, csap�sok megedzett�k. Azt, hogy val�j�ban d�mon, ar�nylag k�nnyebben fogadta, mint azt r�gen tette volna. No igen!
Miyog�nak igaza volt abban, hogy mindenre el kell j�nnie a megfelel� id�pontnak. A pillanatnak, amikor bizonyos inform�ci�k kev�sb� sokkol�k a p�ciensre n�zve... �s milyen igaz ez a k�t fi�testv�r eset�re is!
A Nagy�r csendben hallgatta v�gig fogadott unokah�g�t. Sz�mtalan k�rd�s fogalmaz�dott meg benne, de nem l�tta el�rkezettnek az id�t, hogy feltegye azokat. Szerencs�re a l�ny most nem haszn�lta gondolatolvas�si k�pess�g�t...
A d�mon a futonon �lve merengett. Kagome m�r befejezte mondand�j�t, �s n�m�n figyelte "b�tyj�t", aki - szok�sa szerint - mozdulatlan j�gszobork�nt �lt a szob�ban. A youkai v�g�l lassan elford�totta a fej�t, �s a l�nyra emelte
k�l�n�s sz�ps�g� szemeit.
- Szeretn�k tal�lkozni Tenshivel. Miyog�n k�v�l � az egyetlen, aki a r�g t�rt�nteknek �l� tan�ja. A m�ltunk sok - a jelenben l�tez� - gondunkra v�lasz. De el�bb el kell menn�nk Nyugatra. Ott zavartalanul megtanulhatod az er�id haszn�lat�t.
- Rendben, Mesterem! - mosolyodott el Kagome, �s �lmosan pislogott a d�monra.
- Menj aludni, mert holnapt�l kev�s pihen�sben lesz r�szed! - d�rm�gte, de hangj�ban megint ott buk�lt a gyeng�ds�g pici, halv�ny szikr�csk�ja.
- J� �jszak�t! - vackolta el mag�t a l�ny a kisebb mell�. Hamarosan m�r az �lmok csal�ka birodalm�t j�rta.
- Nektek is j� �jt! - suttogta ekkor a d�mon, �s ism�t betakarta �ket a meleg, puha, feh�r sz�rm�vel. � maga �rny�kk�nt suhant ki a kunyh�b�l, �s meg�llt el�tte. Felemelte fej�t, szemben�zve a sz�llel, �s �rz�keivel fesz�lten
vizslatta v�gig a k�rny�ket. Csend volt. T�l nagy csend. A leveg�be emelkedett h�t, �s �gy p�szt�zta k�rbe a terepet. Miut�n semmi gyan�sat nem tapasztalt, kiss� nyugodtabban t�rt vissza a h�zba. A bej�ratn�l �ccse fogadta:
- L�tt�l valamit?
- Semmit. T�l nagy a nyugalom.
- Engem is ez aggaszt. Egy�bk�nt mi t�rt�nt veletek?
- Este �sszefutottunk Kagur�val.
- Hmm... Akkor ez�rt voltatok kiss� megt�p�zva. Mit akart?
- Amit m�skor is. Inform�ci�kat az ura sz�m�ra.
- Megtudott valamit, ami fontos lehet?
- Igen. Hogy a pokold�monnak nem siker�lt eltennie l�b al�l. �s azt is, hogy Kagome nem haland�.
- Teh�t a s�t�t d�mon sz�vetkezett Narakuval.
- �gy n�z ki.
- Akkor nagyon komoly a helyzet. Mi a terved, b�ty�m?
- Reggel elviszem a l�nyokat Nyugatra. Ott nagyobb biztons�gban vannak, �s Kagom�t tudom tan�tani is. �s ti?
- Nem tudom.
- Felejtsd el v�gre azt a halott papn�t! � csak a vesztedet k�v�nja.
- Te nem?
- Baka! - mordult fel az inuyukai - elfelejtetted, mir�l volt sz� a t�parton?!
- Nem. Csak...
- Vel�nk j�tt�k? Egyszer k�rdezem, t�bbsz�r nem.
- Veletek megy�nk. Egy�tt er�sebbek vagyunk.
- Na v�gre!
- Tudod, r�gen nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok neked, de - b�szke vagyok r�, �s �r�l�k, hogy a b�ty�m vagy.
Sesshoumaru erre nem felelt, csak morrant egyet, �s bement a szob�jukba. �ccse elmosolyodott. A maga m�dj�n a b�tyja m�gis elfogadta �t.

Pirkadatig a k�t fiv�r �beren �rk�d�tt az eg�sz t�rsas�g felett, ki-ki a saj�t szob�j�ban �ld�g�lve. Majd ahogy vil�gosodott, az id�s papn� motoz�sa �s csoszog�sa keltett halk neszeket. Kagome mocorogni kezdett, ahogy az �szi nap b�gyadt sugarai tapogat�zni kezdtek a kunyh� belseje fel�. A l�ny f�lig �lm�ban ny�jt�zott, �s nem is tudta,
hogy "b�tyj�t" ezzel szinte sokkolta. A rettenthetetlen Sesshoumarut k�t napon bel�l m�r m�sodszor futam�totta meg egy n�nem� egy�n... a kicsi tudatosan, a nagy �ntudatlanul.
Inuyasha m�r kint �lt a bej�rat el�tt, h�t�t egy f�nak vetve. K�rd�en n�zett b�tyj�ra, aki - szerinte - igen fura arcot v�gott. Ha nem tudn�, hogy ez lehetetlen, m�g azt hinn�... na nem, k�ptelens�g! Nyugat Nagyura zavarban?!
Mindenesetre b�lcsen hallgatott, amivel elker�lt egy �sszet�z�st. Sesshoumaru a hasonl� megjegyz�sekre igen �rz�kenyen szokott reag�lni, �s ha d�h�s...

K�zben a t�bbiek is el�sz�lling�ztak, ki frissebben, ki �lmosabban. Gyorsan fel�bredtek azonban a cs�p�s sz�lben.
Tiszta id� volt, de igen h�v�s. �szak lehelete �rz�d�tt a leveg�ben. Kagome a h�feh�r pr�met odavitte a youkainak:
- K�sz�nj�k!
- Legal�bb j�l aludtatok? - ker�lte el a v�laszt a d�mon.
- Remek�l. Nagyon j� puha �s meleg ez a sz�rme. - mosolygott a l�ny.
" Kamik! Mi van velem? M�r megint legsz�vesebben elt�nn�k... �s ezt � is j�l tudja." - gondolta a Nagy�r, de csak hidegen b�lintott a mikonak. Majd megk�rdezte:
- Indulhatunk? Hossz� az �t a Palot�ig. F�leg nektek. - n�zett �ccs�re.
- Elb�rjuk. - mormogta a hanyou.
- Kirara majd elvisz.- jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon a d�monvad�sz l�ny.
- Rendben.- b�lintott az id�sebbik fiv�r - Kagome, Rin!
A k�t l�ny m�r �sszek�sz�tett holmij�val �llt mellette.
- Mivel sietni kell, Kagom�t viszem. Rin, te �lj fel Ah-Un h�t�ra!
A kisl�ny �s a t�bbiek is csod�lkoztak, hogy ker�lt vissza a s�rk�nyl�, ha Yakenbe sehol nem botlanak, de a d�mon nem �rulta el a rejt�ly nyitj�t. Felkapta "h�g�t", �s szellemg�mbb� v�ltozott. Rin fel�lt Ah-Un h�t�ra, majd a leveg�be emelkedtek. Kisv�rtatva m�r k�t olyan apr� pontt� zsugorodtak a messzes�gben, hogy csak k�pr�z�,
er�ltetett szemekkel tudt�k k�vetni... azt�n m�r nem is l�tszottak.
- Induljunk, mert a v�g�n m�g igaza lesz! El�g messze van a Nyugati Palota. J�, ha Kirara estig oda�r.

Kagome zavarban volt. K�tszeresen. T�l kellemesen �rezte mag�t Sesshoumaru karjaiban, �s j�l tudta, hogy a d�mon ismeri a gondolatait. De emellett kaj�n mosolyra h�z�dott a sz�ja, mert a Nagy�r fej�be � is belel�tott.
Igaz, az inuyoukait legink�bb az foglalkoztatta, hogy gyorsan a palot�j�ba �rjenek. Agya legrejtettebb zugaiban azonban nagyon is m�s zsongott. Igazi f�rfi-gondolatok. Kagome vill�mgyorsan visszakozott. Nyugat Nagyura r�vetette gy�ny�r� szemeit, amiben most egy kis huncut vid�ms�g csillogott:
"Nos... j�tsszunk adok-kapok j�t�kot a gondolatokkal, vagy ink�bb b�k�n hagyjuk egym�st, �s sz�ks�g eset�re tartogatjuk ezt a - nagyszer� - adotts�gunkat?"
"Ut�bbi. A zavarba ejt�sben verhetetlen vagy, b�tyus!"
"Csak abban?!"
"�h... jav�thatatlan, nagyk�p� youkai! A legut�bbi komoly �sszecsap�s ut�n �n mentettem a te b�r�det!"
"Meg is van az eredm�nye... M�g egy titkolt gondolatom sem lehet el�tted!"
"Ak�r nekem. A Kamik b�ntet�se. Legsz�vesebben veled is megismertetn�m k�zelebbr�l a f�ldet, mint az �cs�ddel szoktam!"
"M�g j�, hogy rajtam nincs ilyen hatalmad... mert ha megpr�b�ln�d, te is velem esn�l hasra!"
" �ntelt kutya!"- duzzogott a l�ny, mire Sesshoumaru mosolyogni kezdett.

Nem sok�ig tette. Kagom�vel egyszerre kapt�k fej�ket a sz�l ir�ny�ba.
- Valami j�n - mondta a l�ny - �s �kk�szil�nk van benne. El�g sok. Van a fej�ben �s a sz�v�ben is kett�-kett�.
- Hmm... �n is �rzem. Egy oni. Nem jelentene vesz�lyt, de a szil�nkok miatt megn�tt az ereje. Lesz�llunk, pedig m�r nem sok kellett volna, hogy megl�ssuk messzir�l az otthonunkat.
- Otthonunk?
- Te is Nyugatr�l sz�rmazol.
- Igaz. De nem nagyon eml�kszem bel�le semmire.
- Majd csak felold�dik a blokkol�s... Vigy�zz Rinre, �s maradjatok itt! Abban a barlangban!
- Rendben.
- Mi t�rt�nt, Sessshoumaru-sama? - k�rdezte a kisl�ny, aki �t k�zben elaludt, �s arra �bredt, hogy Ah-Un a f�ldre ereszkedik.
- Egy alantas szellem. R�d nagy vesz�lyt jelent. �s Kagom�re is, a szil�nkok miatt. Maradjatok itt. Ha valami t�rt�nne, Ah-Un elvisz benneteket a palot�ba.
- Vigy�zz magadra, k�rlek!
- Igyekszem! - b�lintott a Nagy�r, �s elt�nt.
- Gyere, Rin! - fogta k�zen Kagome a kisl�nyt, majd felkaptak p�r sz�raz gallyat is, �s bementek a barlangba.
A s�rk�nyl� a bej�rat el� fek�dt, test�vel v�dve a bent tart�zkod�kat.