Mindenki visszatért a saját lakosztályába. Sango és Rin áthurcolkodott Tenshi-himéhez és Souta-kunhoz. Természetesen Kirara is velük tartott. Miután kényelmesen elhelyezkedtek, nyugovóra tértek. Két tökéletesen megbízható démon vigyázta az álmukat.
Az egyik maga volt a palotaőrség parancsnoka. Inuyasháék szintén lepihentek, és rájuk is külön őrség ügyelt, nehogy az áruló lecsaphasson. Sesshoumaru lakosztályában viszont csak ketten tartózkodtak: a Nagyúr és az ifjabb fény-démonnő. Kagome a hálószobában átöltözködött, majd ledőlt a puha, selymes párnára, és nyakig betakarózott. Nemsokára csak a nyugodt szuszogása hallatszott. A youkai a társalgóban érzékelte, hogy a lány elaludt, így halkan bement a belső szobába, és leheveredett mellé a hatalmas futonra. A muszlinfüggönyt az ágy előtt kissé sűrűbbre húzta, hogy ha esetleg valaki belép a helyiségbe, ne lásson teljesen rá a hálóhelyre. Nem kívánta azonnal tudatni az ellenséggel, hogy ő is ott tartózkodik... persze feltételezve, hogy nem démon az illető - az ugyanis éles érzékeivel azonnal felfedezné.
Az egész palotára csend borult. Már csak az őrszolgálat lépteinek halk koppanásai hallatszottak a falak tetején, az udvarokon és a folyosókon. Mindenütt nyugalom honolt. Ez azonban nem tévesztette meg Nyugat Urát. Tudta, hogy a gyilkos újra próbálkozni fog. Látszólag aludt, de érzékei riadókészültségben voltak.

Már jócskán elmúlt éjfél, amikor neszt hallott abból a lakosztályból, amit eredeileg Kagomének szántak. A lány mellette aprót moccant. Sesshoumaru tudta, hogy felébredt.
"Ne mozdulj. Maradj csendben. Még nem tudjuk, mik jelenleg a szándékai." - közvetítette gondolatait.
"Jó."
Kisvártatva a miko "szólalt meg":
"Elment a szobánk mellett. Vajon mit akar?"
"Nem tudom. Azt legalább megtudtam, hogy csak félig démon."
"Igaz. De szennyezett ékkő van benne."
"A szilánk energiáját érzem. De biztos, hogy szennyezett?"
"Igen. Egészen biztos."
"Az baj! Az édesanyádék szobáihoz ért. Nagyon gyorsnak kell lennünk. Gyere!" - fogta meg a már ülő Kagome kezét, és egy
villanásnyi idő múlva ők is Tenshi-hime lakosztályához értek. A fusumát félrerántva szinte beestek a társalgóba, ahol az őrparancsnok vérző sebbel feküdt a földön. Kagome édesanyja állt szemben a támadóval, aki fekete ruhát és maszkot viselt.
Kagome és Sesshoumaru legnagyobb döbbenetére Tenshi-hime aurája felfénylett, és előtűnt kezében egy fénysugarakból összeálló katana. Hasonló volt a lányáéhoz, de mégsem egészen olyan. A fehér kard néha szivárványszínben szikrázott fel. A fekete ruhást is meglepte a dolog. Erre nem számított. Abban a tudatban volt eddig, hogy Tenshi egy egyszerű halandó.
- Nos, nem tudom, ki vagy, de a szándékod valószínűleg nem egy éjszakai teázás volt, amikor betörtél ide. - szólalt meg a hime - jobb, ha beszélsz, mert ez a kard nem a kíméletéről híres. A neve magáért beszél: Éj-gyilkos.
- Én sem foglak kímélni. - jelentette ki Kagome, a saját katanájával a kezében, és hirtelen mozdulattal az alak feje felé bökött, ami következtében a miko által lokalizált ékkődarab megtisztult. Az eddigi támadóból egy zavarodott tekintetű ember lett, aki nem értette, hogy került abba a fényűző kényelemmel berendezett szobába. Visszahőkölt, ahogy észrevette Sesshoumarut, és a Nagyúr zord tekintetét.
- Beszélj! - utasította ő, és karma egyetlen csapásával levágta a fekete maszkot. A sápadt arcon - lassított felvételre emlékeztetően - lefelé gördült egyetlen vércsepp, ami keveredett a szégyen és ijedtség könnyeivel... a támadó egy fiatal nő volt. Sűrű, kékesfekete hajú, kék szemű, karcsú, középtermetű. Amint a hime meglátta, leengedte katanáját, és meglepetésében felkiáltott:
- Mayako!
A lány nagy szemekkel nézett vissza rá.
- Tenshi... te élsz? Mi történt veled? Hol vannak a lányaid? És én hogy kerültem ide? - kérdezte szaggatottan és rekedt hangon.
- Nem emlékszel semmire?
- Csak egy fura alakra, aki meglátogatott. Utána a homlokomba nyomott valamit, ami fájt. Aztán... hogy itt vagyok. - nyúlt tétován sajgó homloka felé.
- A Nyugati Tartományban vagy, a tartományúr palotájában. Veled szemben pedig a házigazda. És ő ott az idősebbik lányom,
Kagome. Ayame eltűnt, amikor menekültünk. - közölte a hime.
- Értem. Sajnálom! Üdvözletem, Nagyúr! - hajtotta meg a fejét - De még mindig nem tudom, hogy kerültem ide.
- Ezt most ne részletezzük. Hogy nézett ki az a fura alak? - szólalt meg az inuyoukai.
- Valami szőrmecsuklya fedte. Egy páviánfej volt az arca előtt. Az takarta őt.
- Naraku! - nézek egymásra.
Eközben Kagome ellátta az őrparancsnokot. A hime intézkedett, hogy hozzanak számukra teát, és mindenkit leültetett.
Sesshoumaru gyanakodva méregette ugyan a fekete lányt, de végtelenül tisztelte Tenshit, így ő is helyet foglalt Kagome mellett. Rin, Souta és Sango csak most jöttek elő a belső szobából, ahol eddig készenlétben voltak...

Miután mindenki kapott egy csésze teát, és azt szertartásosan elfogyasztották, a hime megszólalt:
- Mayako Raidon féltestvére. Így ő valóban a sógornőm. Igaz, nem nagyon találkoztunk, mert Saya nem viselte volna el a maga közelében őt. Dacára annak, hogy a bátyját Saya szó szerint lemészárolta, Mayako később segíteni akart a bajba jutott démonnőnek. Ugyanis egy alkalommal arrafelé jártában sebesült meg, ahonnan szegény párom származott. Anyád viszont nem fogadta el a segítő kezet. - fordult Sesshoumaru felé - Gőgösen utasította vissza, mert egy hanyou lány mentette volna meg az életét. Így halt meg.
- Tehát te voltál az a lány.
- Igen. Bocsássatok meg azért, hogy betörtem ide.
- A mai éjjel előtt hetekig a palotában dolgoztál. - jegyezte meg az őrparancsnok.
- Amit cselekedtél, nem a te akaratod volt. Irányítottak. Nem tehettél róla. - bólintott a youkai. Arca egy pillanatig megenyhült, aztán komoran folytatta:
- Tehát a páviánbundás, azaz Naraku tette veled. Úgymond' - régi ismerősünk. Volt valaki mellette, vagy egyedül keresett meg?
- Egyedül. Sérülten feküdtem egy faluszéli kunyhóban. Előtte egy szellem megtámadott. Így utólag felmerült bennem, hogy ő küldhette rám.
- Valószínű. Ennél nagyobb gazságokat is elkövet nap mint nap. - adott neki igazat a miko.
- Azt mondta, segít a gyógyulásban. Aztán a homlokomba döfte az a kődarabkát. A többire nem igazán emlékszem.
- Nos, mindenesetre azt a szilánkot Kagome megtisztította, és eltávolította. Már nincs feletted hatalma. A gonoszsággal bemocskolt ékkőszilánkkal irányított, az ő akarata szerint. Légy te is a palota vendége, ha úgy kívánod! - döntött
Sesshoumaru.
- Ez esetben Mayako is az én lakrészemben fog lakni. - jelentette ki a hime.
- Nincs semmi akadálya. Ha megbocsátotok, távozunk. - állt fel a Nagyúr, és felsegítette Kagomét.