A reggeli napf�ny v�gigfutott a szob�n, csal�ka meleg�vel v�gigcir�gatta a berendez�st. R�vid id�re meg�llt a futon el�tt, szinte er�t gy�jt�tt, hogy a v�kony muszlinf�gg�ny�n is �ts�thessen, ami az ott alv�kat rejtette. Azt�n a f�nysug�r
v�gigsiklott az �gyon, �s ott feledkezett egy ez�st�s haj� fiatal n� arc�n. Kagome csukott szemeit b�ntotta a hirtelen j�tt �les vil�goss�g. F�l�lomban hunyorgott. Azt�n valami m�sra teljesen fel�bredt, de mozdulni nem akart. �rezte, hogy egy er�s kar fon�dott �v�n a derek�ra, egy test simult a h�t�hoz, �s tark�j�t szinte perzselte az alv�t�rs l�legzete.
A l�ny elmosolyodott. Sesshoumaru ritk�n aludt ennyire m�lyen. �s m�g soha sem ilyen szoros k�zels�gben vele. Test�nek melege, aur�ja megnyugtatta a mikot. Kiss� jobban elf�szkel�d�tt az �lel� karok k�z�. A Nagy�r l�gyan felmorrant, m�g jobban hozz�simult, de aludt tov�bb. Kagome tudta, hogy neki is pihennie kell, mert kem�ny edz�s v�r r� reggeli ut�n. �gy visszacsukta szemeit.

Mindketten arra �bredtek, hogy Rin ug�ndozik be a szob�ba. Egyed�l � s�rthette meg b�ntetlen�l a youkai mag�nszf�r�j�t. Meg persze Kagome. Hiszen �k ketten nem tudtak egym�s el�l semmit elhallgatni.
Yaken nem is mert beljebb menni a t�rsalg�helyis�gn�l. Ott tipr�dott a bej�rati ajt� el�tt.
Kagome ny�jt�zott, Sesshoumaru pedig vill�mgyorsan fel�lt, mintha nem is fek�dt volna az el�bb. Rin - ahogy bel�pett - a f�gg�ny takar�s�ban nem l�thatta, ahogy egym�shoz simulva alszanak. F�lreh�zta a v�kony muszlint. Az inuyoukai az �gy v�g�ben �cs�rg�tt, �s komoly arccal b�lintott, de a kisl�ny l�tta a vid�ms�g szikr�it a szem�ben. R�mosolygott egykori
megment�j�re, mert �rezte, ha � nem is mutatja, de �r�l neki.
- J� reggelt, Sesshoumaru-sama!
- J� reggelt, Rin! Kialudtad magadat?
- Igen.
Majd a lassan fel�l� Kagom�re n�zett:
- J� reggelt! Ideje felkelni, mert sok a dolgunk. Olyan holmit vegy�l fel, amiben k�nnyen mozogsz, �s harc k�zben sem akad�lyoz.
- J� reggelt, Sesshoumaru! Szia, Rin! Rendben.
- Menj�nk reggelizni, Sesshoumaru-sama! �hes vagyok.
- Ki hitte volna?! - d�rm�g�tt a youkai, de a k�t l�ny ki�rezte bel�le a tr�f�s hangnemet. Elnevett�k magukat, mik�zben a kutyad�mon kis�t�lt a h�l�b�l. Term�szetesen - mint mindig - most is kifog�stalan eleganci�val �s m�lt�s�ggal.
- A t�rsalg�ban leszek. Igyekezz az �lt�z�ssel. - ford�totta vissza f�lig a fej�t, mik�zben egyik l�b�val �tl�pett Yakenen. A d�lledt szem� z�lds�g m�r megk�nnyebb�lten szusszant volna, de a d�mon m�sik l�ba megtal�lta...
- Yaken! Egyszer m�g felbotlom benned, de az lesz �leted utols� h�z�sa! - sziszegte v�szjsl�n, majd mozdulatlanul meg�llt az ablak el�tt, �s a kora t�li hidegben is gy�ny�r� kertet b�multa, amely f�l� a hatalmas hegy feh�r h�sapk�s cs�csa tornyosult.
A palota ur�nak gondolatai azonban messze j�rtak. Azt latolgatta, mivel kezdje Kagome kik�pz�s�t. �gy d�nt�tt, nem hagyatkozik a m�ltkori harcban l�tottakra, mivel val�sz�n�leg a l�ny nem haszn�lta az �sszes k�pess�geit. Teh�t �jra felm�ri a teljes erej�t.

A k�t l�ny vid�man nevetg�lve l�pett ki a h�l�helyis�gb�l. A youkai v�gign�zett rajtuk. Kagome nadr�got h�zott. A fekete farmerhez egy k�k pul�vert vett fel, �s hossz�, ez�st haj�t l�farokba fogta. A d�monn� Rinre is r�parancsolt egy hasonl� �lt�z�ket: k�k farmert, �s narancssz�n pul�vert. A kisl�ny egyre jobban megszokta ezeket, �s a modern holmikban nem is f�zott. Sesshoumaru szemei mosolyogtak, de arca mozdulatlan maradt. Yaken el�tt ugyanaz a rideg nagy�r volt, mint azel�tt.
- Rin, te vel�nk akarsz j�nni? Ink�bb maradj a t�bbiek mellett.
- Shippou majd vigy�z r�d, ha s�t�lni akarsz. - tette hozz� Kagome.
- Rendben! - b�lintott a l�ny j�kedv�en. Nagyon �sszebar�tkozott a vonz� r�kad�mon-fi�val. Rengeteget nevettek egy�tt.
- Mehet�nk reggelizni, kisasszonyok?! - d�rm�gte a d�mon, mire a k�t l�ny �sszen�zett, �s kacagva kapaszkodtak a Nagy�r k�t karj�ba.
- Mehet�nk!
Yaken elh�lve a szerinte komolytalan �s tiszteletlen viselked�sen, meg azon, hogy Ura nem utas�tja rendre a h�lgyeket, motyogva �s fejcs�v�lva k�vette �ket.

Az �tkez�ben m�r ott voltak a t�bbiek. Sango �pp egy �jabb pofonnal jutalmazta a szerzetest egy akci�j��rt, aki az egyik alacsonyabb rang� d�monl�nynak aj�nlotta fel szolg�latait. A d�monl�ny csak az�rt nem hagyta helyben, mert Miroku a Nagy�r vend�ge. �m a vad�szl�ny �r�mmel megtette helyette. Inuyasha - l�tva �ket - lemond�an s�hajtott, �s a vele szemk�zt �l�
Yume fel� fordult figyelme. A l�ny is hanyou... Igaz, annyit nem szenvedett, mint �, de �gy is �pp eleget. J� volt egy lelki t�rsat tal�lni, aki ugyan�gy meg�rti, mint Kagome. Halkan besz�lgettek. A l�ny apja, Reita gondolataiba mer�lve meredt maga el�, m�g egy katon�ja csendesen meg�rintette a v�ll�t, majd �tadott egy levelet. A f�vez�r b�lintott, �s sebesen �tfutotta a sorokat. Arca els�t�t�lt, de erre csak az �pp bel�p� Sesshoumaru �s Kagome lett figyelmes.
"Sesshoumaru! Valami baj van. L�tszik Reita arc�n..."
"L�tom �n is. Most ne k�rdezz�nk semmit. Ha megy�nk edzeni, Reita is j�n vel�nk. Akkor lesz alkalma elmondani."
Tenshi-hime imm�r teljes d�moni ereje birtok�ban �ld�g�lt Shippou �s Mayako t�rsas�g�ban. Val�di csod�val fel�rt, hogy k�pess�gei visszat�rtek. Mayakot�l pedig t�bb� nem kellett tartani. A s�t�t hatalom ir�ny�t�sa v�gleg megsz�nt felette.
A homlok�t takar� haj alatti sebhely eml�keztetett csak az �jjel t�rt�ntekre. Az �rszolg�lat parancsnoka szint�n mellett�k �lt, �s figyelmesen hallgatta �ket. Nem haragudott a hanyou l�nyra, hiszen az nem tehetett semmir�l. K�l�nben is - neki Kagome teljesen meg tudta gy�gy�tani a sebeit.
Sesshoumaru odavezette az asztalhoz a k�t l�nyt, �s udvariasan seg�tett nekik helyet foglalni. Akik r�g ismert�k, kiss� meglep�dtek ezen. De jeges modora azonnal visszat�rt, ahogy v�gign�zett udvartart�s�n. Szem�vel intett csak a szolg�knak,
hogy t�lalhatnak.

Reggeli ut�n mindenki sz�tsz�ledt. Az id�sebb hime maga k�r� gy�jt�tte a t�rsas�g nagyj�t, �s �gy d�nt�ttek, kicsit sz�tn�znek a palota k�r�l. Az �rparancsnok �r�mmel �llt rendelkez�s�kre k�s�r�k�nt. Inuyasha �s Yume kiss� lemaradva k�vett�k �ket, belem�lyedve egy �rdekes besz�lget�sbe.
Kagome ezt l�tva elmosolyodott.
"Furcsa, hogy Inuyash�t ilyennek l�tom. De �r�l�k neki. Ennyire �szint�n �s komolyan m�g velem sem besz�lgetett."
"Tal�n elfeledi v�gre azt a halott papn�t." - hallotta agy�ban Sesshoumaru v�lasz�t.
"Elfeledni nem fogja. De tal�n nem fog t�bb� ut�nafutni."
"Menj�nk. Neked fontos az edz�s, �s min�l el�bb tudni akarom a lev�l tartalm�t is."
"Ott megy Reita."- ford�totta fej�t Kagome a v�r�s haj� f�rfi fel�. A youkai csak a szemeit hunyta le egy pillanatra v�laszul.

A f�parancsnokot, aki a gyakorl�t�r fel� tartott, hamar be�rt�k. Neki is sz�nd�k�ban �llt besz�lni ur�val.
- Sesshoumaru Nagy�r! N�gyszemk�zt k�v�nok veled besz�lni. Kaptam egy levelet reggeli el�tt, aminek a tartalm�t jobb, ha egyel�re csak mi ismerj�k.
- Reita parancsnok! Kagome el�tt nyugodtan besz�lhetsz.
- Hmm... Egy n�ben sem b�zt�l m�g ennyire meg.
- Benne megb�zom. Felt�tel n�lk�l.
- Bizony�ra tudod, mit csin�lsz.
- Tudom. A k�telked�st pedig m�g neked sem engedem. El�g, ha azt mondom, mi ketten egym�s gondolataiban tudunk olvasni?!
- Ez csak egy esetben lehets�ges. Tudom, mert a feles�gem gy�gy�t�... de m�g � sem k�pes r�. Hallottuk, hogy a hal�lh�redet keltett�k, Sesshoumaru. Kagome mentett meg, ugye? A v�r�vel. Az �let�t kock�ztatta vele. Amikor fel�bredt�l, akkor pedig l�ttad haldokolni.
- �gy volt. Adtam neki �n is a v�remb�l. M�s es�ly nem volt, hogy �letben tartsam.
A parancsnok az eddig hallgat� Kagome el� �llt, �s tisztelete jel��l t�rdet hajtott el�tte.
- Hime, minden elismer�sem a ti�d! Nagyurunk m�lt� t�rsra tal�lt.
A d�monl�ny kikerekedett szemekkel hallgatta Reita szavait, �s m�g nagyobb lett a d�bbenete, amikor Sesshoumaru sem c�folta azokat. Reita �jra a youkaihoz fordult:
- Teh�t � m�g nem tudja?
- Mit kellene tudnom?! - kapta fel a fej�t a miko harciasan.
- Ezt �n sem tudom. - n�zett �rdekl�dve a parancsnokra - Reita, magyar�zd meg!
- Amikor kisgyermekek voltatok, Inu no Tashio Nagy�r �s Raidon Nagy�r meg�llapodtak egym�ssal. Els�sz�l�tt �r�k�seiket - vagyis titeket - egym�snak sz�nt�k. Igaz, err�l a t�nyr�l nagyon kevesen �rtes�ltek.
- Ezt a meg�llapod�st nem ismertem. - vallotta be az inuyoukai, �s elvigyorodott - De valahogy nem b�nom.
"Perverz kutya! Miket forgatsz a fejedben?! Ez�rt m�g sz�molunk!"
"Valld be, neked sincs ellenedre!"
"Ehh..." - v�r�s�d�tt a l�ny, �s ink�bb elfordult.
- Nos... A reggeli lev�lr�l volt sz�. - terelte el a figyelmet a Nagy�r - Kagome! �rz�kelsz-e a k�zelben valakit, vagy valamit?
A l�ny igyekezett eleget tenni a felsz�l�t�snak, �s �rz�keit ki�lezve haszn�lni. Meg�llap�totta, hogy t�l�k �gy 20-30 l�p�snyire egy ember-csel�d igyekszik a palota fel�. Ezt r�gt�n k�z�lte is a k�t f�rfivel, akik helyesl�en b�lintottak.
Kagome tov�bb p�szt�zta a k�rny�ket. Meglepet�s�re a gyakorl�p�ly�k egyik�n Inuyasha �s Yume tart�zkodott. Harcoltak egym�ssal. Persze nem v�rre men�en, de tan�tott�k egym�st saj�t tr�kkjeikre.
- Hall�t�vols�gban nincs senki. - jelentette ki egy kis id� m�lva.
- Rendben. De �rz�kelt�l valakit m�g a k�zel�nkben?
- Igen. Az �cs�d �s Reita-sama l�nya edzenek az egyik p�ly�n. Az erd�ben pedig egy szarvascsapat �lldog�l.
- Val�ban. Remek�l m�k�dnek m�r az �rz�keid, �s j�l haszn�lod �ket. Csak folyamatosan kellene, kihagy�s n�lk�l. Hogy mindent id�ben �szre tudj venni.
- �rtem. Pr�b�lkozom vele.

A tartom�ny�r ezut�n f�vez�r�hez fordult:
- Nos, besz�lhetsz, Reita!
- H�rt kaptam a Keleti Tartom�nyb�l. Felt�nt ott egy furcsa d�mon. Kegyetlen, �s nagyon rosszindulat�. Bef�rk�z�tt az uralkod�csal�d k�rnyezet�be. Kelet ellen�nk fegyverkezik.
- Hmm... ez nem j� h�r. Mennyire haladtak az el�k�sz�letekkel?
- Most szedik �ssze a sereget. De el�g szedett-vedett t�rsas�got siker�lt toborozniuk. Az ottani f�parancsnok ellenszeg�lt, mert �r�lts�gnek tartotta, hiszen nemr�g k�t�tt�nk vel�k b�k�t.
- Gondolom, azonnal v�geztek vele. - n�zett r� k�rd�n a f�ny-d�monn�.
- J�l gondolod, hime. Az a d�mon tette. �ll�t�lag a m�rge ellen nincs ellenszer.
Sesshoumaru ekkor Kagom�re n�zett, �s mindketten elmosolyodtak:
- Van ellenszer, de nem egyszer� el��ll�tani. Mindketten majdnem belehaltunk. �n a m�rgez�sbe, Kagome a gy�gy�t�sba...
- Teh�t, ha j�l �rtem, akkor ezzel a d�monnal ker�lt�l szembe?
- Igen. Pokold�monnak nevezik a fajt�j�t. Nem a mi vil�gunkb�l val�. De valahogy idekeveredett. �s itt sz�tja a bajt. Nagyobbat, mintha azt szimpl�n a szerz�d�sszeg� Aidoo Nagy�r tenn�. Vagy Naraku. Ugyanis vele is sz�vetkezett.
- T�nyleg nyakig benne vagyunk. K�ldjek k�vetet �szakra �s d�lre?
- Azt hiszem, ez esetben ez term�szetes. Tal�lkozni akarok vel�k, min�l el�bb. De az �zenetet csak akkor adja �t a fut�r, ha
meggy�z�d�tt r�la, ott m�g nincs befoly�sa a pokold�monnak.
- Egy d�mon k�zeledik. Pontosan fel�nk. - sz�lalt meg Kagome.
- AZ egyik emberem. Kiadtam a parancsot, hogy folyamatosan jelents�k, mi t�rt�nik a keleti hat�r ment�n.
- Helyes. �gy id�ben �rtes�l�nk a sz�nd�kaikr�l.
A katona k�zben hozz�juk �rt, �s tiszteletteljes t�vols�gban v�rakozott. Sesshoumaru a maga szokott, jeges n�z�s�vel fordult fel�, hogy meghallgassa. Csak annyi volt az �j fejlem�ny, hogy n�h�ny menek�l� �rkezett keletr�l. A nagy�r int�zkedett, hogy k�s�rj�k �ket a birodalma k�zpontj�ba, hogy kik�rdezhesse �ket. Majd Kagom�vel �s Reit�val elfoglalt�k az egyik
gyakorl�p�ly�t.