A v�r�s haj� d�mon elm�j�ben megforgatta azokat az apr� inform�ci�morzs�kat, amiket elcs�pett a keletiekr�l, m�g n�h�ny percet - hivatalb�l - a t�rsas�gukban id�z�tt. Majd megsz�lalt:
- N�h�ny - nem t�l rangos, de nem is alrend� - menek�lt �rkezett a csal�dj�val, meg haland� szolg�ival.
- Ismer�s arc van k�zt�k?
- �n nem l�ttam. De... az egyik�kr�l �gy gondolom, hogy az �n fajt�m.
- Alakv�lt�? - vetette k�zbe Kagome.
- Igen, hime. Egy n� az. Hideyo Makoto a neve.
- Nocsak! Lehet, hogy � a k�m? - vonta fel szem�ld�k�t Sesshoumaru.
- Lehet. De ugyan�gy el�fordulhat az is, hogy a val�di elb�jik az �rny�k�ban, m�g r�tereli a gyan�t.
- Egyet�rtek. Mindegyik�ket figyelni kell. H�nyan �rkeztek?
- �sszesen h�rom csal�d, vagyis gyerekekkel egy�tt tizenn�gyen. �t haland� csel�ddel.
Mire Reita t�j�koztatta �ket, addigra a hatalmas ac�lkapuhoz �rtek, mely k�zeledt�kre hangtalanul t�rult fel el�tt�k. Az �rs�g tagjai tiszteletteljesen h�zt�k ki magukat j�tt�kre. A h�rom f�nemes b�lintott, majd �tsietett a ny�zsg� udvaron. A sokas�g kett�ny�lva adott nekik szabad utat. Kagome eg�sz picit megborzongott, de mire a rossz �rz�s a tudat�ig jutott volna, el is t�nt. Csod�lkozva n�zte, hogy a m�retes udvar most milyen kicsi lett...
Az �rkez�k magukkal hozt�k lovaikat �s annyi ing�s�gukat, amennyit csak tudtak. Ezekre a szolg�ik �gyeltek, r�juk meg egy tucat fegyveres �r. N�h�ny b�m�szkod� csel�d is sz�trebbent, ahogy megl�tt�k k�zelg� urukat.

Sesshoumaru, Kagome �s Reita bel�ptek a kasz�rny�ba. A sz�rke k�vekb�l �p�tett, vaskos fal� �p�let ink�bb er�t demonstr�l�, mint szemet gy�ny�rk�dtet� t�mbj�n a c�lszer�s�g domin�lt. A t�m�r, arasznyi vastag, vasalt kapun bejutva egy alacsony bolthajt�sos, de t�gas el�t�rbe �rkeztek. A helyis�g m�g f�nyes nappal is hom�lyba borult, �gy f�kly�kkal vil�g�tott�k meg.
Az emeleti r�szre, a sz�ll�shelyekre �s egy�b helyis�gekbe k�t k�l�pcs� vezetett fel, mindkett� k�zvetlen�l a bej�rat mell�l. A bal oldalin felfel� k�zlekedtek, a jobb oldalin meg lefel�. Riad� eset�n �gy nem keletkezett fejetlens�g �s torl�d�s.
A bej�ratot �s egy m�sik ajt�t �rz�k�n k�v�l csak az �rparancsnok tart�zkodott a kiss� nyomaszt� hat�s� aul�ban, r�juk v�rva.
Kagome m�r "r�gi" ismer�sk�nt �dv�z�lte n�h�ny nappal kor�bbi p�ciens�t. A parancsnok el�z�kenyen az egyik - az el�t�rb�l ny�l� - ajt� fel� intett, amely mellett a fegyveres d�monok str�zs�ltak. Els�k�nt Nyugat Ura vonult be rajta, szokott, rideg arckifejez�s�vel, szinte fagyos hideget �rasztva mag�b�l. �t jegyese k�vette, aki szint�n igyekezett nyugodt �rdektelens�ggel
viselkedni, �s ez most remek�l siker�lt, hiszen kedvese magatart�sa tudat alatt r� is hatott. Miut�n a f�vez�r �s az �rparancsnok is bel�pett, Sesshoumaru megsz�lalt:
- �dv�z�llek titeket a Nyugati Tartom�ny sz�v�ben. Engem �gy t�j�koztattak, hogy mened�ket sz�nd�koztok k�rni. El�sz�r is: honnan �s mi�rt �rkeztetek?
A csoportb�l kiv�lt egy id�sebb d�mon, akit a t�bbiek l�that�lag a sz�sz�l�jukk� v�lasztottak.
- �dv�zletem, Nagy�r! Hideyo Souma a nevem, �s mindannyian a Keleti Tartom�nyb�l j�tt�nk. Az urunk sz�vets�get k�t�tt egy olyan d�monnal, aminek - �vezredekre visszamen�en - h�r�t sem hallottuk. De a legnagyobb baj, hogy ez a d�mon velej�ig gonosz. A hat�sa al� vonta Aidoo Nagyurat, �s aki ellenszeg�lt, azt lem�sz�rolt�k. A f�vez�r volt az els� a sorban. A fiam �s a vejem pedig vele tartott... - hajtotta le a fej�t.

"Hideyo... akkor rokona az alakv�lt� n�nek..." - jegyezte meg gondolatban Kagome.
"Val�ban. K�rdezz t�l�k valamit te is. A reakci�juk �rdekel." - v�laszolt az inuyoukai.
"Rendben." - egyezett bele a l�ny, �s Soum�hoz fordult:
- Teh�t, ha j�l �rtem, �ket kiv�gezt�k, �s csal�dtagokk�nt r�tok is ez v�rt volna.
Souma �s a t�rsai is d�bbenten pillantottak a n�re, aki meg mert sz�lalni a Nagy�r �s egy m�sik f�nemes t�rsas�g�ban. N�m�k maradtak, mintha nem is hallott�k volna... majd ijedten rezzentek �ssze Sesshoumaru hangj�ra, ami v�gott, mint az ostorcsap�s:
- Hallott�tok Kagome-him�t! Akkor v�laszoljatok!
A d�bbent csendben azt�n megsz�lalt Souma al�zatos, halk hangja:
- Bocs�nat��rt esedezem, hime, de nem tudtuk, ki is �n.
A miko apr�t biccentett, erre a d�mon folytatta:
- Val�ban az v�rt volna r�nk. M�g a legkisebb unok�mra is. A fiam gyermeke.
Egy bebugyol�lt, g�gics�l� csomagra mutatott az egyik id�sebb n� kez�ben.
- A csal�dodon k�v�l kik �rkeztek veletek? - folytatta Reita a faggat�z�st.
- T�volabbi rokonaink. Azt hiszem, legjobb lesz, ha most mindenkit bemutatok.
- Tedd!
- A saj�t csal�domba tartozik: nagybecs� nejem, Natsue, a l�nyom, Chiaki, �s az � k�t gyermeke. A menyem, Asuka, �s pici gyermeke. P�rducd�monok vagyunk, de ezt bizony�ra m�r meg�rezted, Nagyuram! Vel�nk tartott m�g egyik unokafiv�rem l�nya, Makoto, aki szint�n a Hideyo nevet viseli.
"� lehet az alakv�lt�!"
"Igen. �rzem az aur�j�n, val�ban az. Te m�g ebben annyira nem vagy tapasztalt, de egy furcsa vibr�l�st kellene �rezned."
"�rtem, mire gondolsz. Mintha az ereje nem a szokott, nyugodt er� lenne, hanem �lland�an vill�dzna."
"Val�ban, de hallgassuk tov�bb!"

Acsal�df� - Makoto kil�t�t is felfedve - bemutatta t�bbi rokon�t. �sszesen val�ban tizenn�gyen voltak, �s �t haland� szolg�t is magukkal hoztak.
- Mivel �leteteket oda�t vesz�ly fenyegeti, ideiglenesen befogadunk benneteket. Ki fogom jel�lni a sz�ll�shelyeteket. Azut�n majd megl�tjuk.
- H�l�s k�sz�net�nk, Nagyuram!
Sesshoumaru biccentett, majd kifel� indult, �s csak �gy, mintha mell�kesen k�rdezn�, f�lig h�trafordult:
- Arr�l a d�monr�l mit tudtok?
- Annyit, hogy nagyon gonosz. Aki eddig szembeszeg�lt vele, mind az �let�vel fizetett. Akit csak m�regkarommal sebzett, az sem �lte t�l. Kegyetlen k�nok k�zt t�vozott, mert nincsen a m�regre ellenszer.
- Honnan �rkezett?
- Valami m�s vil�gr�l suttogtak a n�pek. A Pokolr�l... - csuklott el a hangja, pedig l�tszott, hogy egy�bk�nt b�tor harcos.
Majd folytatta:
- Sesshoumaru Nagy�r! Tudnod kell, hogy elhintett�k a hal�lh�redet. Els�sorban a tartom�nyod leig�z�s�ra t�rekednek. �s eddig
nem volt, aki a d�mont meg�ll�tsa.
"Hmm... azzal a kis �sszet�z�ssel nem dicsekedett el, amiben megs�r�lt. Kap�ra j�het m�g a meglepet�s, hogy �lek."
"Igen. De te is majdnem odaveszt�l!"
"Az igaz. Rond�n viselkedtem veled, m�gis megmentett�l."
"Megtenn�m b�rmikor!"
Majd - meghallva elm�j�ben a v�laszul adott l�gy, szerelmes, de n�ma morran�st - Kagome t�m�t v�ltott:
"Nem l�tszik senkin, hogy takargatna valamit. S�t�t energi�t, Shikon-szil�nkot nem �szlelek."
"Az j�. Tal�n m�g sincs k�zt�k k�m." - v�laszolta jegyese, majd Hideyohoz fordult:
- K�sz�n�m, hogy �szint�n elmondtad mindezt. A sz�ll�sotokra majd Yamato, a f�tan�csosom k�s�r el benneteket. Itt v�rakozzatok, m�g meg�rkezik.
- K�sz�nj�k a nagylelk�s�gedet, Sesshoumaru Nagy�r!
A youkai biccentett egyet k�sz�n�sk�pp, majd Kagom�vel �s Reit�val egy�tt kivonult a teremb�l.

- A szolg�kat is le kell teszteln�nk. - jegyezte meg a tartom�nyf�.
- Val�ban. Ott �llnak mindannyian, �rizet alatt. - intett ki a k�burkolat� t�r fel� Reita.
- Kagome, nem �rzel semmit?
- V�rj egy kicsit... koncentr�lnom kell.
A n� �rz�keivel alaposan v�gigvizsg�lta az �t haland�t. Az egyik f�rfi eset�ben valami nagyon fur�t �szlelt. Halv�nyan megborzongott, �s most esz�be villant, hogy az �rkasz�rny�ba menet ugyanezt �rezte, csak akkor nem figyelt fel r�. Minthaaz illet� valamikor val�ban haland� lett volna, de most nem az. Aur�j�ban alig �rz�kelhet�, apr� villan�st tapasztalt. S�t�t energi�t. Nem kellett mondania semmit. Sesshoumaru olvasott gondolataiban. Jelent�s�gteljesen n�ztek egym�sra, amit Reita is meg�rtett: Ahogy sejtett�k... az �rkezettek k�z�l az egyik - egy csel�d - a pokold�mon k�ld�tte!