4. fejezet

Indulás előtt még megkérte Koenmát, hogy nézzen utána Gamarunak, és szólt a két �értelmiséginek� is. Az anyó templomától nem messze lévő erdőben érezték meg Hiei jelenlétét. Kurama megállt egy fa tövében és várt.
- Csak nem kifáradtál? �Nézett rá bugyután Kazu.
- Engem várt. �Csendült fel egy női hang, majd Hiei ugrott eléjük.
- Na mi van Törpe? Ennyire lelassultál? �Cukkolta bamba vigyorral.
- Szerintem csak attól fél, hogy a lányok ki akarják majd sminkelni. �Csatlakozott be Yusuke is.
- Ha kinyitod a szád, úgyis elájulnak. �Vont vállat a lány. Kurama elmosolyodott kissé �Ez telitalálat volt.� ismerte be magában, látva a vérig sértett szellemdetektívet. �Amúgy meg azért kellett megvárnom Kuramát, mert én nem mondhatom meg a lányoknak, hogy ki vagyok.
- Akkor talán menjünk. �Javasolta a rókadémon.
Hamarosan elérték a templomhoz vezető lépcsősor tetejét. Genkai jelent meg gyászos ábrázattal a kapuban, ő fogadta a srácokat.
- Szervusztok.
- Jó napot mester.
- Üdv Nagyi! Yukina kisasszony itt van? �Vigyorgott Kuwabara.
- Hol lenne te ütődött? És miért nem tudsz fogat mosni mielőtt idejössz? �Förmedt rá. �De most hagyd őt. A helyzet nagyon megviselte. �Váltott vissza.
- Milyen helyzet? �Vetette oda Hiei.
- Mért érdekel lányom? Talán ismered? Egyáltalán ki vagy te? �Vonta kérdőre.
- Lány semmiképp. �Szögezte le duzzogva. Az anyó kicsit meglepődött a kijelentésen, de nem mutatta.
- Ő Hiei. �Tette a lány vállára a kezét Yusuke.
- Te is kisikálhatnád a szád. �Jegyezte meg orrát befogva. �Kurama kérlek, magyarázd el mi folyik itt.
- Inkább majd bent mester. Ha jól sejtem, az összes lány itt van. �Indokolta válaszát. �Egyszerűbb egyszerre elmondani mindenkinek, mint egyenként.
Az anyó bólintott, jelezve egyetértését, és elindult befelé. Bent síri csend fogadta őket. Genkai leültette a társaságot és megindult a közeli folyosón, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Pár perc múlva kijött, nyomában a búskomor Seriyouval, a kisírt szemű Botannal és Keikóval, és a még mindig szipogó Yukinával. Ők is helyetfoglaltak a fiuk közelében. Kurama felállt és egy-egy kis üvegcsét osztott ki a lányoknak és a mesternek.
- Ezt igyátok meg! �Kérte őket kedvesen.
- Miért? �Értetlenkedett Keiko.
- Nem mindegy? �Vont vállat Seriyou, majd egy lendülettel kiitta az üvegcse tartalmát. �Ha egyszer Kurama azt mondta�
- Azért engem is érdekelne, mit adtál nekik. �Kíváncsiskodott Yusuke, mire a lányok fintorogva fogták be az orrukat.
- Ezért. �Válaszolt végül a rókadémon. Látva, hogy ő mosolyog, a többiek is rájöttek mire jó amit adott, és követték Seriyou példáját, majd�
- Jesszus Yusuke! Csak azt ne mond, hogy annyira éhes voltál, hogy megetted az utánatok maradt démontetemeket. �Szörnyülködött Keiko.
- Drága öcsikém! Nem meg mondtam, hogy köpd ki azt a kanárit? �Vonta kérdőre Kuwabarát a nővére, visszautalva Kazu fütyörészési mániájára. �Miért kellet megvárni még oszlásnak indul a szádban? �Bólogatott lemondóan.
- Nagyon vicces nővérkém. �Fintorogta.
- Mi van Hieiel? �Kérdezte remegő hangon Botan. �Megtaláltátok?
- Meg. �Lépett elő a lány.
- Lányok! Bemutatom az új Hieit. �Vigyorgott Yusuke, átkarolva a morgó lány vállát. Síri csend telepedett a szobára.
- Ez azért némi magyarázatra szorul. �Emlékeztette mestere.
- Valami átok átváltoztatta. �Vont vállat Kazu. Mire végigmondta Yukina már repült is testvére felé.
- Úgy megijesztettél bátyám. �Szipogta hozzábújva.
- Nem akartam. �Karolta át.
- A bátyja? �Hüledezett Kuwabara.
- Most már inkább a nővére. �Vigyorgott Yusuke.
- Kezdjetek mesélni, kérlek! �Adta ki az utasítást az anyó.
A mesélés eléggé elhúzódott, mivel Yusuke és Kuwabara vállalták magukra ezt a feladatot. Persze a reggel történteket sem hagyták ki, mire Hiei volt szíves emlékeztetni őket a következményekre, demonstráció formájában. A lányok remekül szórakoztak, végül Genkai mester tért vissza a lényegre.
- Tehát egyelőre nem tudtok sokat. �Szögezte le. �Gondolom, szeretnéd visszakapni a régi tested fiam. �Tette fel a költői kérdést Hieinek. Ő csak bólogatott. �Tudsz még valamit, ami fontos lehet, de az átok miatt nem mondhatod ki?
- Arra vonatkozóan, hogy hogyan találjuk meg a tükröt, nem. �Közölte egyszerűen.
- Ezek szerint holnap visszamentek az Alvilágba? �Kérdezte Keiko.
- Igen édesem. �Bólintott Yusuke.
- Ha csak holnap mentek, lemehetnénk a partra. �Állt elő az ötlettel Botan. �Még nincs késő egy kis fürdőzéshez. �Vette fel macskás ábrázatát. Kazunak és Yusukének nem kellett kétszer mondani.
- Találkozunk lent. �Azzal máris futásnak eredtek. Kurama is utánuk indult, de kisebb lendülettel, viszont mikor Hiei is el akarta hagyni a szobát�
- Te meg hová mész? �Érdeklődött Seriyou.
- Természetesen a partra. �Jött a meglepett válasz. �Tudtommal oda készültünk.
- Igaz, de nem húzhatod ki magad mindig a strandolásból. �Jegyezte meg Botan. A démon eleinte értetlenül nézett a lányra, de amint a négyes közeledni kezdett gonosz mosollyal, azonnal rájött mit akarnak. Riadtan próbált menekülni, de elkapták.
Fél óra múlva�
Yusuke és Kuwabara épp egymást próbálták vízbe fojtani, mikor a partról Keiko hangja csendült.
- Hahó fiuk! �Integetett vígan.
A két srácnak a lélegzete is elállt. Keikón egy krémszínű bikini volt, jobbján Yukina foglalt helyet egy jégkék egybe részesben, ballra tőle pedig Seriyou volt egy vörös, és Botan egy rózsaszín bikiniben. A látványt viszont a kettejük közt hátra csavart kézzel tartott Hiei koronázta meg. Karmazsinszín hajzuhatagába belekapdosott a lágy szellő, fekete szemeiben düh szikrázott, ami csak fokozta a látványt. Testét egy, a lányok által ráerőszakolt, igencsak kihívó, falatnyi, fekete bikini takarta. A három fiúnak a lélegzete is elállt a látványtól. Még Hiei illúziórombolónak szánt, durva beszólása sem ábrándította ki őket.
- Mit bámultok idióták?
- Jó neked ez a test haver, nem kell visszacserélni. �Válaszolta Yusuke vigyorogva.
- Nincs kedved egy kicsit szórakozni szépségem. �Vonogatta szemöldökét kéjes vigyor kíséretében Kuwabara.
- Megfolytalak! �Dühöngte a lány, és kitépve magát fogva tartói kezéből, indult is beváltani fenyegetését.
Sikeresen le is nyomta Kazut a víz alá, de Urameshire nem figyelt eléggé.
- Csinos darab. �Jelentette ki a Hieiről leoperált bikini felsőt nézegetve. A lány csak ekkor vette észre, hogy fojtogatás közben vetkőztetve lett. Elengedte áldozatát, és maga elé kapta kezét, ezzel takarva melleit.
- Azonnal add vissza te perverz vadbarom! �Sziszegte.
- Eszemben sincs öregem. �Vigyorogta hátrálva.
- Passzold le haver! �Szólalt meg a két-három méterrel Hiei háta mögött lévő Kazuma.
- Meg ne próbáld! �Fenyegetőzött az áldozat, gyilkos pillantásokkal nyomatékosítva szavait.
- Kapd el Kuwabara! �Dobta át a ruhadarabot Yusuke.
- Dögölj meg! �Morogta, majd gondolt egyet, letépte Urameshiről a fürdőnacit, és kihajította Keikónak.
Ezt követően Kazu felé kezdett úszni, de mivel egyik kezével takarnia kellett kebleit, ez sajnos nem ment elég gyorsan. Mire utolérte ő már a parton volt.
- Hiei! �Szólt oda neki Yukina. Felé fordulva már csak egy repülő pólót látott.
- Kösz hugi.
Magára kapta a pólót és tovább kergette Kazut, magában morgolódva. �A fene! Leszakad rólam ez a két izé. Miért kellenek egy nőnek ekkora mellek? Nem csoda, hogy nem viszik túlzásba a sportolást. Kész mazoizmus ezekkel futni. A derekam is belefájdul.� Időközben Kuwabarát is beérte. Nem volt valami nehéz lévén, hogy Seriyuonak és Keikónak hála, épp felé röpült. �Szép jobb és ball egyenesek.� Nézett a repülő Kuwabara után elismerően.
- Tessék. �Adta át neki Keiko mosolyogva a bikini felsőt.
- Köszönöm. �Mondta kicsit zavartan.
- Mi nők tartsunk össze. �Reagálta le Seriyou.
- Nem vagyok nő! �Morogta.
- Most az vagy.
- Egyáltalán, hogy tudtok ti ezektől a vackoktól futni. Sokkal kisebben is ellátnák a funkcióikat. � Morgolódott melleire utallva.
- Rendszerint melltartóval. �Nevette Keiko. �Ahogy elnézem, egyezik a méreted a húgodéval. Kérj tőle párat.
- Célszerűbb lenne valami, ami leszorítja.
- Rendben. Összehozunk neked valamit reggelre. �Tette Hiei vállára kezét Seriyou. A többiek egyetértően bólogattak.
- Köszönöm. �Jött zavarba kissé. A meghitt pillanatot a tenger felől érkező hangok szakították félbe.
- Nem dobnátok be nekem egy másik fürdőnacit? �Érdeklődött a szellemdetektív. �Egyre hidegebb a víz.
- Eltaláltad. NEM! �Válaszolt a démonlány.
- Egyetértek. Csak magadnak köszönheted Yusuke. �Hurrogta le Keiko is.
- Sajnálom Yusuke úrfi, de igazuk van. �Felelte félszegen Yukina is. �Nem volt szép tőled, amit a testvéremmel tettél.
- Old meg magad Yusuke! �Csatlakozott be Kurama is. �Mi viszont bemehetnénk lányok. Kezd hűvös lenni.
- Vacsorázni is ideje lenne. �Jegyezte meg Yukina. �Mit szeretnél enni Kurama úrfi?
- Hát, talán�
Azzal eltűntek, otthagyva az eszméletlen Kuwabarát és a vízben vacogó Yusukét.