5. fejezet

Másnap hajnalban indultak. Kuwabara olyan dühös volt Urameshire, hogy úgy tervezte egész nap hozzá sem szól, amiért a többiek távozása után lelopta róla az alsóját, hogy visszaosonhasson a templomba. �Másikat bezzeg nem hozott helyette. Kész szerencse, hogy az éjszaka kellős közepén ébredtem fel, és be tudtam lopakodni anélkül, hogy bárki felébredt volna.� Yusuke pedig délig duzzogott azon, amit Keiko mondott neki mielőtt elindultak.
�- Siessetek amennyire csak tudtok. �Kezdte aggódva.
- Nyugi, nem lesz semmi bajunk. �Mosolyogta a fiú.
- Ezt nem is gondoltam, de pár nap múlva évnyitó. �Emlékeztette. �Nem szeretném, ha lekésnéd vagy lógnál az egyetemről már az első napokban, úgyhogy kérlek ne húzd fölöslegesen az időt.
- Kinéznéd belőlem, hogy ürügyek használnék egy ilyen helyzetet, hogy lóghassak? �Sértődött meg.
- Az eddigi küldetéseiddel is így volt, és nagyon úgy tűnik, hogy még élvezed is a helyzetet. Talán tagadod, hogy kifejezetten szereted ezzel piszkálni Hieit? �Kérte számon.�
�Na szép! Hogy a saját menyasszonyom ilyeneket vágjon a fejemhez!? �Duzzogta. �Bár tényleg tálcán kínálja magát a lehetőség Hiei kisasszony bosszantására.� �Vigyorodott el.
- Héj kislány! �Szólította meg az előtte haladó tűzdémont.
- Nem vagyok kislány. �Sziszegte. Yusuke, mint aki meg sem hallotta, azzal a letörölhetetlen vigyorral a képén folytatta.:
- Gondolod ma is találkozunk a vőlegényeddel?
- A kicsodámmal!? �Kiabálta. �Nekem nincs és nem is lesz vőlegényem. Világos?
- Ugyan! Ne játszd az ártatlant! �Karolta ár vállánál Kazu, szintén idétlen vigyorral. �Természetesen a te Gamarudra gondolt. �Gügyögte.
- Ő engem is érdekelne� �Jelentette ki elgondolkodva Kurama.
- Nocsak! �Lepődtek meg. �Azt hittem féltékeny leszel, amiért vetélytársad akadt, erre neked ő is kell? �Döbbent le Kuwabara.
- Ki sem néztem volna belőled, hogy hármasban szereted. �Vette át a szót Yusuke. �A kis telhetetlen. �Vonogatta szemöldökét.
- Nem úgy, te isten barma! �Rivallt rá a �céltábla�. �Csak zavar, hogy még Koenma emberei sem tudtak kideríteni róla semmit. �Higgadt le. �Mellesleg a múltkori látogatása is gyanús.
- Szerintem csak bosszantani akart, vagy megöletni veletek. �Dohogta Hiei.
- Minek? Megkaparintotta a tükröt, és amellett, hogy eléggé pofátlan volt, nem úgy tűnt mint aki zűrt akart. Mintha csak azt akarta volna, hogy rájöjjünk ki vagy. De miért? �Vezette le gondolatmenetét Kurama.
Észre sem vették, hogy időközben lakott területre értek. Csak az zökkentette vissza őket a valóságba, mikor valaki váratlanul elkapta, és megcsókolta Hieit. Ő automatikusan becsukta szemét a rövid, de annál hevesebb és forróbb csók alatt. A többieknek viszont földbegyökerezett a lábuk. A �letámadó� egy csinos tizenhat körüli lány volt. Kis akcióját követően riadtan fordult vissza az őt félig körbeálló szörnyekhez.
- Látjátok? Én megmondtam, hogy nem a férfiakhoz vonzódok, úgyhogy kérlek hagyjatok elmenni. �Bár megpróbált némi nyugalmat erőltetni magára, látszott rajta kétségbeesése.
- Akkor épp itt az ideje ezen változtatni kislány. �Közeledett hozzá az egyik, kéjes vigyorral.
- Ne aggódj, jól fogunk szórakozni! ��Biztosította� a másik. � Ha gondolod, jöhet a kis barátnőd is. � Utalt Hieire.
Elég nyilvánvaló volt a helyzet. Yusuke és Kuwabara már az emberi világban is elintézett pár ilyen szemétládát, és most is viszketett a tenyerük. Hiei viszont előbb esett nekik, mivel egyikük megpróbálta letapizni.
- Anyádat fogdosd te senki! �Azzal kitörte a kezét. A másik kicsit meghátrált, de el nem mehetett. �Te se maradj ki! �Húzta gonosz kis félmosolyra száját, majd úgy képen törölte, hogy az egy ház tetejére repült.
- Kö-köszönöm. �Hebegte a lány. �És elnézést kérek a csókért. Reméltem, hogy lerázhatom őket, ha azt mondom, hogy leszbikus vagyok. �Ismerte le. Hosszú fekete haja, bíborlila szemei, és törékeny testalkata volt.
- Ha nem tudod magad megvédeni, maradj otthon! �Szidta le Hiei a megszeppent lányt.
- Azt nem lehet. Meg kell keresnem az öcsémet.
- Elrabolták? �Érdeklődött Yusuke. A lány nemet bólogatott.
- Elszökött egy bátorságpróba miatt. Ha jól tudom teljesítette is, de még mindig nem jött haza. �Újságolta aggódón.
- Ne aggódj kislány! �Állt mellé magabiztosan Kuwabara. �Bízd csak rám! Én Kazuma Kuwabara seperc alatt megtalálom.
- Még haza sem találsz egyedül. �Gonoszkodott Hiei.
- Mi van törpe? �Visította. �Csak azért nem hagylak helyben, mert nő vagy.
- Nem vagyok nő!
A lány értetlenkedve nézte a jelenetet, majd Yusuke lépett mellé.
- Mindig ilyenek. �Mondta megnyugtatólag. �Merre mész? � Válaszul csak felemelt kezét, és az egyik irányba mutatott. �Remek, mi is. Ha gondolod, velünk jöhetsz.
- Nem hiszem, hogy örülne neki. �Biccentett Hiei felé lemondóan.
- Miatta ne keseregj! Mindenkivel ilyen. �Mosolygott rá Kurama.
- Ha befejeztétek a műsort, mehetnénk. �Szólt unottan Kazuéknak Urameshi. A páros duzzogva követte a másik hármat, akik remekül elbeszélgettek elöl, majd Yusuke hírtelen a homlokához kapott. �A fene! Ne haragudj, elfelejtettünk bemutatkozni.
- Nekem illett volna kezdeni. �Szégyellte el magát a lány. �A nevem Anako.
- Nos Anako, Kuwabarát már ismered. A másik vörös Kurama, én Yusuke Urameshi vagyok, a méregzsák meg Hieira. �Az említettet és a lányt leszámítva, mindenki kuncogni kezdett a név hallatán.
- Hiei. �Sziszegte. �A nevem HIEI! Ne nőiesítsd te kretén! �Akadt ki.
- De hát most nő vagy. �Védekezett vigyorogva.
- Miért? Általában nem az? �Értetlenkedett a lány.
- Csak néhány napja. � Felelte Kurama. �Elvarázsolták.
- Talán épp a drága Gamaru. �Cukkolta Kazu.
A lány kicsit lesápadt a név hallatán, majd tekintete dühödtre váltott. �Nagyon ajánlom, hogy ne úgy legyen.� Mindezt észre sem vették a többiek, és az út hátralévő része is ugyanúgy telt mint a vita előtt. Ez alkalommal az erdő közepéig jutottak, és ott vertek tábort. Még Anako elment fürdeni a közeli folyóba, addig ismét megjelent Gamaru.
- Már megint itt? �Gúnyolódott.
- Na, itt az udvarlód Hieira. �Tápászkodott fel Yusuke a tábortűz mellől.
- Nem az udvarlóm. �Sziszegte a sértett.
- Hieira? �Villantak meg gonoszan Gamaru sárga szemei. �Máris így hozzászoktál az új testedhez?
- Barom! �Förmedt a férfire dühösen az épp visszaérkező Anako, miközben tarkón vágta. Az szépen el is hasalt. Kurama, Kuwabara és Yusuke most először, a tűz fényében tudták csak normálisan kivenni alakját. Magas, erős testalkatú férfi volt, úgy huszonöt éves. Rövid, fekete, haja volt és sötét ruhája. �Azonnal változz vissza te kis taknyos! �Kiabált rá dühödten a lány, az értetlen tekintetek kereszttüzében.
Ijedtében át is változott, egy pukkanás és némi füst kíséretében. A döbbenet, csak fokozódott, mikor eloszlott a füst. Egy hat-hét év körüli, megszeppent kisfiú csücsült fel a földön.
- Te hogy kerülsz ide? �Kérdezte a lányt, remegő hangon.
- Anyáék küldtek utánad, és garantálom öcskös, hogy nem teszed majd zsebre amit otthon kapsz. Azonnal változtasd vissza! �Kiabálta Hieire mutatva.
- Ő az öcséd? �Kérdezte döbbenten Hieira.
- Sajnos. Nem volt olyan szerencsém, hogy egyke maradjak. �Fintorogta. �Na, mi van? Mire vársz? �Vonta kérdőre a gyereket.
- Nem megy. �Ismerte be lehajtott fejjel a gyerek. �Arina tükre módosította a varázslatomat, mikor visszaverődött róla. Anélkül nem tudom visszaváltoztatni.
- Arina tükre? Minek neked egy olyan tükör, ami kivetíti a belepillantó személy másik énjét? �Kérdezte még mindig dühösen.
- Annak a megszerzése volt a bátorságpróbám, de elhagytam a tét világ között.
- Mi van? �Kiabált rá Hiei is. �Te képes voltál egy nyamvadt próba miatt elcsenni a tükröt és még el is hagytad? Az egyetlent, ami visszaváltoztathatott volna?
- Így jobban nézel ki. �Jelentette ki ártatlanul, majd a támadó démon elől, nővére mögé menekült. Kuwabara és Yuszuke fogták le az idegbajos démonlányt.
- Mögém ugyan ne bújj! �Rántotta magával szembe a gyereket Anako. �Nem elég, hogy átszöktél az Alvilágba, ami időtlen idők óta TILOS, még loptál, és a varázserődet is használtad. Kész mázlid, hogy még nem kezdted el a sulit. Különben ezért ki is rúghatnának! Felfogtad egyáltalán, hogy mekkora zűrt csináltál?
- Bo-bocsánat. �Szipogta leszegett fejjel.
- Ezt majd mond anyának, meg a tanácsnak! �Azzal megragadta a karját, és egy pár méterrel arrébb rángatta. �Sajnálom, hogy ekkora gondot okozott nektek, és még egyszer köszönök mindent. �Szólt a négyeshez lágyabb hangon. � Ígérem, megteszek mindent, hogy helyrejöjjön, amit ez az idétlen összekuszált. �Azzal felemelte egyik kezét, erős lendülettel a földhöz vágott valamit, majd újabb füst közepette eltűntek.