7. fejezet

- Szóval így állunk. �Fejezte be monológját Koenma.
- És apád mit szól az ajánlathoz? �Tette fel a lényegre törő kérdést Kurama.
- Még nem tud róla. �Sóhajtotta. �Elég kényes a viszony a két világ közt. Annak idején a Szellemvilág szolgálatában is álltak mágusok, de egy nap úgy döntöttek elegük van a három világból, és teremtettek maguknak egy negyediket.
- Ilyen erősek? �Hüledezett Yusuke.
- Ez náluk nem egyszerűen erő kérdése. �A társaság értetlen ábrázatát látva folytatta. �Hogy hogyan teremtettek maguknak egy saját világot, azt pontosan én sem tudom, de az ő hatalmuk nem csak az erőben rejlik. Ennél sokkal összetettebb. Ma már a világuk fenntartása automatikus. Minden benne élő energiájából elvesz egy szinte észrevehetetlenül kis mennyiségűt, és ezzel fenntartja magát.
- Nekem mindegy. �Jelentette ki Hiei. �Ha egy világot is képesek voltak létrehozni, akkor engem is vissza tudnak változtatni. A többi nem érdekel.
- Az még nem olyan biztos. Apám még nem egyezett bele.
- Teszek Jama véleményére. �Fakadt ki. �Megyek és kész. �Koenma elmosolyodott.
- Épp ezért szóltam először nektek. �Erre Yusuke is követte példáját. �Tehát lázadjunk.� �Akkor talán visszamehetnénk a Szellemvilágba. Hieira �műve� elég lehangoló. �Nézett végig a romokban heverő erdőmaradékon.
- Nekem még lenne egy kérdésem. �Jelentette be Kurama. �Szeretnék kicsit többet tudni a világukról.
- Arról mi sem tudunk sokat. �Kezdte Koenma. �Tizenhárom államnyi nagyságú részre van felosztva. Mindegyik ilyen területet egyetlen személy képviseli a tanácsban, ami az egész világuk ügyeit kezeli és irányítja. Olyasmi, mint nálunk az elnök és a miniszterei, csak ők kevesebben vannak és tesznek is valamit. Mind a tizenhárom fő egyenrangú, és a vitás kérdéseket szavazással döntik el, aminek eredményét tiszteletben is tartják.
- Kész kis Utópia. �Jegyezte meg Kazu.
- Többre is mennek, mint az emberi világ országai. �Reagálta le Koenma.
- Ha ennek a tanácsnak az egyik tagja személyesen jött el, akkor nagyon óvatosak, és megfontoltak lehetnek. �Állapította meg Kurama.
- Ja. �Fintorodott el Hiei. �Erre Gamaru az ékes példa.
- Szerintem szép munkát végzett. �Kezdett rá Yusuke vigyorogva. �Ugye Cicám? �Karolta át Hieirát.
- Cicád ám a jó� -És a lány már ugrott is.
Rövidre sikeredett vitájuk után, visszamentek a Szellemvilágba. A kis csapat Genkai anyóhoz ment, míg Koenma az apjához kért bebocsátást. Másnap reggel már igencsak korán gyülekeztek a szokásos irodában.
- Mit mondott Jama király? �Tért a lényegre Kurama.
- Nagy nehezen beleegyezett, de vannak feltételei. �Sóhajtotta.
- Mily meglepő! �Fintorgott Kazu.
- Kitalálom. �Jött unottan Yusukétől. �Kémkedjünk.
- Lényegében igen. �Ismerte be nyugodtan Koenma.
- Mit akar tudni? �Kérdezett rá Kurama.
- Mivel az alku értelmében hozzáférésetek lesz a könyveikhez mindent, amit ott olvastok vagy valami más úton tudtok meg a világukról.
-�Ugye tudod, hogy eszünk ágába sincs kémkedni?� �Érdeklődött mentálisan Kuwabara.
-�Igen, tudom. De őszintén szólva rohadtul nem érdekel. Majd kap egy-két morzsát apuci és kész.� �Válaszolta. Ezen még Hiei is elmosolyodott. Szinte végszóra, befutott Botan.
- Koenma nagyúr! Itt vannak. �Jelentette be izgatottan.
- Rendben van Botan. Engedd be őket. �Csak tényleg tudjanak viselkedni a fiúk.� �Rimánkodott magában. Pár pillanattal később, megjelent a négyfősre kiegészült küldöttség az ajtóban.
- Te ki nyavalyás! Széttéplek! �Kuwabarának és Yusukének kellett lefogni Hieirát, hogy ne válthassa valóra a Gamarunak címzett fenyegetést. �Viselkedni? Ezek?� Vágott kétségbeesett arcot a Szellemvilág hercege.
- Én is üdvözöllek. �Hajolt meg udvariasan a kisfiú. �Roppant csinos vagy ma. �Mosolyogta. Anako magában jót mulatott a jeleneten, még Koenmának kis híján leégett a bőr a képéről.
- Elnézést kérek. �Vörösödött tovább a megdermedt küldöttség előtt. �Az a helyzet, hogy a kisasszony elég lobbanékony.
- Kisasszonyozd azt a jó, édes anyádat, idióta cumis! Ha nincs ez a kis seggdugasz, most nem így néznék ki. �Kiabálta Hieira, ezzel ha lehet, még kínosabbá téve a helyzetet. Igaz, nem önmaga számára. Ő egy cseppet sem zavartatta magát. � Csak kapjalak a kezeim közé! �Sziszegte, mire Gamaru gondolt egyet, pár pillanatig mormolt valamit, majd a kezében megjelenő kékrózsával odasétált Hieihez. Ő elég értetlen képet vágott kis ideig, de mikor a kisfiú a karmazsinvörös hajzuhatagba tűzte a rózsát és adott neki egy puszit �Virágot a virágnak.� megszólalással, majdnem agyvérzést kapott.
- Gamaru, elég! �Szólt rá apja. A kicsi csak megadóan biccentett, majd visszaállt a férfi mellé. Garuho még finoman Hieirához intette lányát. Ő engedelmesen odasétált, az említett vállára tette egyik kezét, behunyta szemeit, és koncentrálni kezdett. Hamarosan halovány fehér fény áramlott kezéből a lány vállába pár pillanatig, majd abbamaradt, a lány is hátralépett és kinyitotta szemeit.
- Mi volt ez? �Értetlenkedett Hieira.
- Egy nyugtató varázslat. �Közölte kedvesen. �Az öcsém közelében roppant hasznos tud lenni. �Tette még hozzá.
- Anako! �Szólt rá a diplomata enyhén rosszallóan.
- Bocsánat apám. �Azzal visszaszökkent mellé.
- Úgy látom, ha az emberei velünk jönnek Koenma herceg, érdekes időszaknak nézünk elébe. �Állapította meg melegséggel teli hangon Shagen tanácsos.
- Természetesen megyünk. �Vágta rá a démonlány.
- Ez esetben� - nyújtott neki kezet Anako �indulhatunk? �Hieira bólintott, majd egy kicsit vonakodva ugyan, de megfogta a felé nyújtott kezet. A lány közelebb lépett hozzá, másik kezében megjelent egy kis labdacs, a földhöz vágta és füst előttük, füst utánunk.
- Mindig így közlekednek? �Érdeklődött Yusuke az ottmaradtaktól.
- Csak két világ közt, vagy ha sürgős. �Vágta rá Gamaru, majd a szellemdetektív felé nyújtotta kezét. Pár pillanattal később Garuho és Kuwabara is eltűntek.
- Nos, Koenma herceg, Miben egyezett meg az embereivel? Milyen időközönként jelentkezzenek? �Kérdezte a megszokott hangnemben Shagen.
- Minimum hetente, de ezt Kuramára bízom. �Az öreg bólintott, majd a fiú vállára tette a kezét. Kicsivel később, már ők is a többiek mellett voltak.
Egy tágas, de mégis meghitt irodában találták magukat. Yusukének, Kuwabarának és Hieirának már lett volna ideje egy kicsit körülnézni, de az ablaknál leragadtak. Húsz méter magasan lehettek, lentről látszott, hogy az épületet egy kisebb rét öleli körül egy nagyobb kapuig. A rétet egyetlen, szélesebb fehér járda szelte át, amin most rengeteg egyenruhás fiatal tartott a valószínűleg hatalmas épületbe, de a hármas figyelmét nem ez kötötte le leginkább. Kurama is odasétált melléjük, majd egy gyors terepszemle után, az ő tekintete is megakadt az égen. Az ugyanúgy festett mint előző éjjel, csak most világos, élénk színek kavarogtak. A kis csapat számára elég furcsa látvány volt, ahogy világoskék felhők a lilákkal, sárgákkal, pirosakkal, zöldekkel, és a többi élénk színben pompázóval keveredtek, mintha csak ők alkotnák így együtt az éget.
- Ez gyönyörű. �Szakadt ki halkan Kuramából.
- És könnyebb is fenntartani, mint egy napot. �Mosolyogta Gamaru.
- Nincs napotok? �Döbbent le Yusuke és Kuwabara. A kisfiú csak megcsóválta a fejét.
- A hőt, és a fényt is máshogyan pótoljuk. �Jelentette ki Garuho.
- Kérem, foglaljanak helyet uraim. �Szakította meg a társalgás folyamát az öreg. Engedelmeskedtek, és leültek az íróasztallal szemközti székekbe, majd Shagen is helyet foglalt az asztal mögött.
- Miért ez a nagy tömeg odalent? �Kérdezett rá Hiei.
- Tanévnyitó. �Erre Yusuke a fejéhez kapott.
- Az enyém is ma lenne. Keiko meg fog ölni. �Társai elnevették magukat, majd magyarázatul Kurama közölte �Keiko a menyasszonya.� Ennek hatására, és Yusuke arckifejezése láttán, már a két testvér is kuncogott.
- Nos fiatalok, - kezdte újra Shagen �mint Anako és Gamaru, ti is az iskola diákjai lesztek, míg itt vagytok. �Ez általános megdöbbenést váltott ki a csapatnál.
- De hát miért? �Tért magához először Kuwabara.
- Iskolánk diákjai és tanárai azt fogják hinni, hogy egy másik iskolából jöttetek ide cserediáknak. �Közölte egyszerűen.
- Persze, ha a kisasszonyt nem zavarja, ha kiderül, hogy a kisfiam változtatta fiúból lánnyá, akkor az igazat is mondhatjuk nekik. �Nézett kérdőn Hieire Garuho.
- Nem vagyok lány. �Sziszegte az maga elé.
- Ami az elszállásolásukat illeti, - vette vissza a szót az öreg �iskolánk egybe van építve egy kollégiummal. A három úriembert ott szállásoljuk el. A kisasszony Shivari nagykövet házában fog lakni lévén, hogy elég nehéz lenne meghatározni, hogy a kollégium fiú vagy lány szárnyában kapjon-e helyet. �Ettől Hiei csak még paprikásabb lett, de sikerült visszafognia magát. �Anako kérlek, vezesd körbe az iskolában a vendégeket.
- Igenis igazgatóúr. �Hajolt meg, majd az ajtóhoz lépve intett a fiuknak, hogy kövessék.