8. fejezet

�Csak tudnám, mért mondta Shagen igazgatóúr, hogy most vezessem őket körbe. Mindjárt megkezdődik az évnyitó�
- Anako várj egy kicsit! �Kérte Yusuke. A lány kérdőn nézett hátra. �Kurama gazol. �Jelentette ki a srác, ami ez esetben azt jelentette, hogy a rókadémon leállt tanulmányozni egy számára még ismeretlen növényt. A virágnak kék szára volt, bársonyos levelei, és ezüst szirma. Ana majd szívrohamot kapott, mikor meglátta, hogy a fiú felé nyúl.
- Kurama ne! �De a figyelmeztetés későn jött. Hamarosan a padlóra hullt az első vércsepp, majd a következő, és az az utáni. Nemsoká már vékony csíkban folyt a vér a padlóra, lassan a többiek is Kurama mellé érkeztek, de nem tudták sehogy sem elállítani a vérzést. �Legközelebb hallgass rám, légyszives!
- Ez csak egy kis karcolás. Semmi bajom. �Mosolygott rá nyugtatólag az áldozat. �Nálatok minden növény harap?
- Akad egy pár, de ezzel most azonnal az orvosiba kell menni.
- De hát csak az ujját harapta meg. �Értetlenkedett Hieira.
- Tudom, de a kis drága ezzel egy igencsak erős antikoaguláns anyagot juttatott a barátod szervezetébe. �Hangján hallatszott, hogy már kezdi unni az okoskodást.
- Az antikoaguláns véralvadásgátlót jelent. �Válaszolt Kurama az értetlen tekintetek mögött megbúvó kérdésre.
- Olyan öt perced lehet az elvérzésig, úgyhogy indulhatnánk. �Sürgette őket a lány.
Valamivel később:
- Na, az orvosit már ismeritek. �Állapította meg szarkasztikusan Anako. �Szédülsz még?
- Egy kicsit. �Ismerte be Kurama. �Tényleg elég hatásos az a növény, akárcsak az orvosaitok. A harapásnak már nyoma sincs.
- A neheze nem annak a begyógyítása, hanem a véred helyreállítása. �Tájékoztatta a lány. �Egy szimpla kis sérülést már elsőben megtanulunk gyógyítani.
- És most hova? �Kíváncsiskodott Yusuke.
- Az évnyitóra. Illene ott lennünk, és még nem késtünk le mindent.
- Évnyitót már láttunk eleget. �Reagálta le unottan Kuwabara.
- Ilyet még biztos nem. �A lány arcán sejtelmes kis mosoly jelent meg, ami felkeltette a fiuk érdeklődését.
Egy hosszú, széles, egyenes folyosón haladtak, a folyosó pedig egy hatalmas kör alakú terembe torkollott. Egy belső terasz részen álltak meg. Ezt körbe korlát szegélyezte, amit két ponton egy-egy lépcsősor szakított meg. Ezek hét méterrel lejjebb vittek, ahol a terem alja volt, és az ünnepség helyszíne. Lefele menet a kis csapat ámulva nézett körbe. Fölnézve mintha mennyezet nem is lett volna, és kicsi angyalkaszerű fénylények figyelnék a ceremóniát habos kis felhőkön ücsörögve. Lent nagyjából a terem feléig hosszú gyerekekkel telített asztalsorok helyezkedtek el, egy-egy sávval megszakítva. Ezek előtt, némileg átérve a terem másik felébe, keresztben is egy néhol megszakított asztalsor volt. Előtte a terem egyik végétől a másikig kisgyerekek sorakoztak, köztük Gamaruval, de ezt most nem vették észre. Velük szemben, egy nagyjából fél méter magas emelvényen volt a tanárok helye. Az ő asztalsoruk igazodott a terem ívéhez. Már majdnem mindenki helyt foglalt, leszámítva a gyereksort, amiben Gamaru volt, az öt későt, és az igazgatót, aki beszéde vége felé járt. A lépcsőn leérve Yusukééket újabb maglepetés érte: Nem ért padlót a lábuk. A föld felett lebegtek vagy tíz centivel.
- Mi-mi ez? �Kezdett pánikolni Kazu. Kurama befogta a száját, hogy ne terelje magukra a figyelmet, majd kérdőn kezdte fürkészni Anakót.
- Nyugi, mindenki így van vele. �Mutatott körbe a termen. És valóban. Sem Gamaruék, sem az igazgató lába nem érte a talajt.
- Így ússzák meg a felmosást, mi? �Jegyezte meg Hieira epésen.
- Ez csak egy évnyitói szokás az itteni iskolákban. �Fordult felé Anako. �Holnap már nem így lesz. �Azzal határozottan elindult a sorok közt a fiúkkal a nyomában. Hamarosan megállt az egyik asztalnál, és intett az �újoncoknak�, hogy üljenek le.
- Végezetül még két dolog. �Készült lezárni beszédét Shagen igazgatóúr. �Az egyik: Kérem a tavalyi végzősöket, hogy hagyományainknak megfelelően, kísérjék a mostani elsősöket saját volt helyükre.
A volt diákok engedelmesen felbukkantak a színen, pontosabban befüstölögtek, majd felsorakozva meghajoltak a tanári kar előtt. Ezt követően, csukott szemmel odalebegtek egy-egy elsőshöz. A csapat ekkor már képes volt figyelni. Yusuke majd leesett a székről, mikor meglátta a Gamaruhoz lebegő szeméjt. Nála valamivel alacsonyabb volt, kecses, vékony testalkatú, gyönyörű, hosszú, barna haja lebegett mögötte, egyező színű szemei kedvesen csillogtak. Urameshi pislogott párat, szemeit is megdörzsölte párszor, de a látvány mit sem változott.
- Valami baj van Yusuke? �Aggodalmaskodott Kurama. Az előbbi kis virág után már azon sem lepődött volna meg, ha a szék megeszi Yusukét.
- Jól vagy haver? �Társult be Kazu is.
- Már hogy lenne jól? �Válaszolt helyette Hieira.
A többiek értetlenül néztek a démonlányra, de tekintetét követve megértették, ahogy Yusuke reakcióját is. Gamaru már az asztalnál ült a többi gyerekkel, míg kísérőik mögöttük álltak. Mind a négyen ledermedve néztek oda.
- Valami baj van? �Érdeklődött Anako. �Talán ismeritek?
- Ő Keiko. �Lehelte Yusuke.
- Az lehetetlen. �Nyilvánított véleményt Kurama. �Biztos csak hasonlít rá.
- Nem. Ő Keiko Yukimura. �Jelentette be Ana. A négyes kérdő tekinteteire csak intett, hogy figyeljenek az igazgatóra, majd később elmagyarázza. Shagen pedig folytatta:
- Köszönöm. �Hajtott fejet az előző végzősök előtt. �A másik dolog, amit még el szerettem volna mondani az az, hogy idén egy új taggal bővül ki a tanári kar. �Erre a terem kissé felbolydult, de hamar folytatni tudta. �Az új tanár feladata a szalagavató tánc betanítása, és Anako Shivari kisasszony tanítása, aki a tanév során teljes mértékig az említett személyre lesz bízva. �Ez újabb felbolydulást eredményezett. Most már nem csak az új tanár személyazonosságát találgatták, hanem a bejelentettek okát is. A tanári karon is látszott tájékozatlanságuk, és persze a lány is meglepődött. Az itteni iskolákban ugyanis, ez megtiszteltetésnek számít. Ha valaki külön tanárt kap az arra utal, hogy az illető valami miatt megérdemli, hogy kiemelten foglalkozzanak vele. Az igazgató csendet kért, majd miután ismét elnémult a terem folytatta. �Az új kollegina Kira Ashari asszony lesz. �Az eredmény ismét ugyanaz lett, de most nagyon megoszlottak a vélemények.
- Ezt a mázlit! �Hallatszott az egyik lánytól. �Ő a példaképem.
- Az csak egy ostoba liba, aki beette magát a világunkba. �Vélekedett határozottan egy fiú.
- Ő legalább nem bukdácsolt összevissza. �Hurrogta le a lány. Ez úgy tűnt hatott valamicskét, de a srácnak azért még volt egy megjegyzése erre is.:
- Akkor sem tartozik ide. �Morogta.
Az igazgató kicsit feszültnek tűnt, és most a diákokat sem tudta lecsitítani. Igaz, nem is vitte túlzásba a próbálkozást. Hamarosan megnyugodni látszott, amikor a �mennyezeti angyalkák� közt, egy vörös fény villant meg. A fény nem kis döbbenetet és riadalmat okozott, mikor nemsoká egy, a terem felé száguldozó, vörös, lángtestű sárkánygyík formájában, becsapódott Shagen igazgatóúr mellé. Ez még Yusukét is magához térítette, akit azóta teljes mértékben lekötött Keiko felbukkanása. A lángsárkány becsapódása után erős, vakító fény keletkezett pár pillanatig, majd hamarosan tisztán kivehetővé vált az áldozatnak hitt öreg, és egy húsz év körüli lány alakja. Hosszú, élénkvörös haját még tépdeste a felszabadult energia miatti szél, szénfekete szemeivel bocsánatkérőn nézett a mellette állóra. Tűz színű kezeslábast viselt, melynek ball karja válltól, és jobb oldali nadrágszára a bikinivonaltól hiányzott. Hamarosan ennek magyarázatát is megkapta közönsége.
- Kérem bocsásson meg a késésért. �Hajolt meg mélyen az öreg előtt, aki úgy nézett rá, mint egy rakoncátlan kisgyerekre, akire nem lehet haragudni. A lány felegyenesedve folytatta. � Nem volt szándékos, csak mostanság még nehezebb áthaladni a kőmanók birodalmán, mint eddig.
- Semmi baj lányom. �Mosolygott elnézően, majd átkarolva vállát a diákok felé fordította, és bemutatta Kira Asharit.
- Szép kis belépő. � Jelentette ki elismerően Hieira, majd Anakóhoz fordult. �Mik azok a kőmanók?
- Hatalmas kőóriások, akik sajnos elég gyorsak, és az érintésükkel bénítják meg áldozataikat. A ledermedt testek tulajdonosait pedig elevenen eszik meg. Ezen még ront az a tény, hogy elég lassan esznek. �Fintorogta.
- Van bátorsága a csajnak ha egy olyan környéken keresztül jött, ami ilyenektől hemzseg. �Kuwabara megállapítását a mágustanonc egy jó nagy fejbeveréssel jutalmazta.
- Több tisztelettel beszélj róla! �Szidta össze a lány.
- Mért, ki ez a lány? �Tette fel unottan a kérdést Hieira.
- Ő egy élő legenda. �Kezdett el áradozni Anako. �Okos, erős, kitartó, hűséges, ügyes. Egyszerűen tökéletes. És a története� Olyan magával ragadó.
- Köszönöm szépen. �Szólalt meg egy lágy, mosolygós hang a lány háta mögül. Yusuke és Kuwabara alig bírták visszafojtani a nevetést. Az agyondicsért személy az áradozó mögött állt. Még a démonlány arcán is megjelent egy kárörvendő félmosoly, mikor Anako feje vörösödni kezdett. Körülöttük már mindenki nekilátott az asztalon termett hatalmas mennyiségű reggeli elfogyasztásának, mivel az igazgató befejezve beszédét, engedélyt adott rá. �Ha jól tudom, te vagy Anako Shivari, igaz? �A lány csak bólintott. �Örvendek. �Mosolyogta Kira.
- É-én is. �Válaszolt kissé még zavarban leendő tanítványa.
- Nyugi, nem változok vissza. �Célzott kedvesen előbbi sárkány alakjára. �Holnap kezdhetjük is, ha neked megfelel.
- Persze, természetesen. �Vágta rá azonnal. Kira még távozó félben intett neki, majd a diákok csevegésétől hangos teremben, visszaindult a tanárok közé.
- Ki ez a lány Anako? �Érdeklődött Kurama az említett után nézve.
- Ez elég hosszú történet. �Válaszolta izgatottan a lány. �Majd reggeli után beszéljük meg, kérlek.
- Keiko ügyével együtt. �Tette hozzá Yusuke. A mágustanonc bólintott.
- Rendben. �Törődött bele a rókadémon. �De tényleg férjnél van? Ilyen fiatalon? �Utalt vissza az igazgató felkonferálására.
- Már évek óta férjhez ment. �Hangolódott le egy kicsit Anako, de ez senkinek sem tűnt fel.