16. fejezet

Kira aznap �jjel m�r nem ment aludni. Hajnali �tre �rt vissza szob�j�ba, akkor meg m�r nem l�tta �rtelm�t. Tov�bbra is b�ntudata maradt a Hieir�val t�rt�ntek miatt, ez�rt kis t�pel�d�s �s egy �t�lt�z�s ut�n �gy d�nt�tt megn�zi, mi van a l�nnyal. Sz�m�tott r�, hogy m�g nincs �bren, de nem �rdekelte. Visszament a szob�ba, ahol nemr�g hagyta �t. Meg�rkezve sz�vmelenget� l�tv�ny t�rult szemei el�. Hieira m�g mindig ott fek�dt az �gy k�zep�n, nyakig betakarva, ahogy hagyta. Viszont most m�r Anako �s Kurama �lelt�k �t �v�n, k�t oldalr�l �lmukban.
- De �desek! �Mosolyodott el. Egy�ltal�n nem mondta hangosan, de a r�kad�mon �gy is fel�bredt.
- J� reggelt! �Motyogta �lmosan, mik�zben j� nagyokat pislogott.
- Neked ink�bb sz�p �lmokat. �Mosolygott r� Kira. �Aludj csak vissza, nem akartalak fel�breszteni. ��s indult is el.
- V�rjon! �Sz�lt ut�na, �s pr�b�lt a h�t�ra fordulni, hogy fel�lhessen csak� elfelejtette, hogy annyi helye nincs. Szerencs�re nem koppant akkor�t sem a feje, sem a feneke az es�s k�vetkezt�ben, hogy Anako �s Hieira fel�bredjen. A n�t, viszont megnevettette mutatv�ny�val, amit m�r csak a felkel�s m�lt fel�l. El�g k�nosan �rezte mag�t, ami�rt m�g felegyenesedni sem volt el�g ideje miel�tt beler�gva az �gy l�b�ba ism�t eltaknyolt volna.
- Hagyd! Ink�bb seg�tek. �F�ggesztette fel a nevet�s�t, mikor �szrevette, hogy a sr�c ism�t pr�b�lkozni akar. Kurama arca �g�v�r�s sz�nt vett fel, amit a tan�rn� is �szre vett. �Ne zavartasd magad! N�ha megesik. �Mosolygott r� mik�zben kezet ny�jtott. �Ha ett�l jobban �rzed magad, els�re �ll�t�lag nekem sem ment jobban. �A r�kad�mon arcsz�ne kicsit normaliz�l�dott. �B�r igaz, akkor m�g csak p�r h�napos voltam. �Gondolt bele a n�, mik�zben �ll� helyzetbe seg�tette a fi�t.
- �ltal�ban jobban megy. �Vette fel egy f�tt r�k sz�n�t Kurama arca. �Ezt az �g�st.�
- Ha gondolod, gyakorolhatjuk. �Mosolygott r� Kira.
- Tal�n magamt�l is menni fog. ��K�tszer m�r megtanultam j�rni.� �Mi�rt j�tt?
- Csak miatta. �Biccentett Hieira fel�. �Nemr�g besz�ltem Shagennel. Ma m�g nem kell iskol�ba mennetek.
- K�sz�n�m.
- Nincs mit. A bar�tn�d addig maradhat ki, ameddig helyre nem j�n, �s mivel Anak�t csak �n tan�tom, � mellette lehet napk�zben ha akar, m�g te �s a bar�taitok a suliban vagytok. Majd ut�na tan�tom egy p�r �r�csk�t.
- Egy ideig nem is sz�vesen hagyn�m mag�ra. �S�hajtotta a d�mon. �De mib�l gondolja, hogy a bar�tn�m?
- Tudtommal te magad mondtad tegnap, hogy a menyasszonyod. De sz�p is a szerelem� Am�gy meg nyugodtan tegezz csak. T�ged �gysem tan�talak. �Mosolygott r� ism�t egy pillanatra. �Ami a t�mad�j�t illeti, vele t�bb� nem fogtok tal�lkozni.
- Mi lett vele? �K�rdezte rideg hangon.
- Nem tudom mit v�lasztott, de a tan�cs ilyen esetekben midig ugyanazt a k�t lehet�s�get k�n�lja fel. �Vont v�llat. Abb�l ahogy Kuram�ra n�zett a fi� tudta, hogy egy itteni tiszt�ban van a lehet�s�gekkel, ez�rt nem is mutatta ki, hogy g�ze sincs mir�l besz�l a l�ny, b�r k�v�ncsi volt. Szerencs�j�re Kira mag�t�l folytatta. �Vagy t�rlik a szem�lyis�g�t �s kap egy m�sikat, vagy �jj�sz�letik a lelke �s ezzel minden veszik, ami � volt.
- Te mit v�lasztan�l? �K�v�ncsiskodott. �Milyen aktu�lis k�rd�s. �Gondolt bele a n�. �Elv�gre ha sikerrel j�rok, ha nem, elkaphatnak.�
- �n harmadik lehet�s�get k�rn�k. �Bambult maga el�. �A teljes megsemmis�l�st. Ne maradjon bel�lem semmi.
Kuram�t szinte sokkolta a v�lasz egy pillanatra. Erre egy�ltal�n nem sz�m�tott, �s nem is �rtette, hogy ha felk�n�ln�nak neki egy lehet�s�get, hogy mindent tiszta lappal kezdjen, m�rt dobn� el. Azt�n esz�be jutott, amit Anako mes�lt a n�r�l. Megk�zd�tt az igazi�rt, mert b�rmi �ron vele akart maradni, �s ezt az �let nemr�g elvette t�le. �rthet�, hogy sem felejteni nem akar, sem pedig m�s lenni �s eldobni mindent, ami eddig volt �s amit eddig el�rt, hogy �jra a null�r�l kezdje.
- Nem csak � hordoz mag�ban sebeket. �Pillantott Hieir�ra.
- Sz�val m�g mindig a m�ltamon �s a mag�n�letemen cs�mcsog az iskola. ��llap�totta meg mag�hoz t�rve Kira. �Ak�rcsak r�gen.
- Bocs�nat. Nem kellett volna sz�ba hoznom. �Szegte le fej�t Kurama.
- Semmi baj, de jobb, ha megyek. H�tha az �bred�shez sem akar k�z�ns�get. Viszl�t. �Intett neki, majd elt�nt.
Hiei m�r akkor fel�bredt, mikor Kurama k�z�lte, hogy nem sz�vesen hagyn� �t egyed�l mostan�ban, b�r ezt nem mutatta. Be nem ismerte volna, de t�nyleg nem akart egyed�l maradni a k�zelj�v�ben. Azt �rezte, hogy m�r sokkal nyugodtabb, de az eml�kei m�g k�nozt�k, �s tudta, hogy ez nem m�lik el egyhamar. Figyelmesen �s rezzen�stelen�l hallgatta v�gig a besz�lget�st, s teljesen egyet�rtett Kira v�laszt�s�val. Amit a l�ny a t�voz�sa el�tt mondott, esz�be juttatta eszm�letveszt�se el�tti viselked�s�t. �Mi a fene van velem? Lassan t�nyleg eln�iesedek.� Morogta mag�ban, majd egy v�ratlan �rint�sre eszm�lt. �szre sem vette mikor Kurama le�lt mell� az �gy sz�l�re, de mikor a fi� leheletfinoman hozz��rt, megremegett.
- Mi�ta vagy �bren? ��rdekl�d�tt. M�r hangj�b�l is �rezni lehetett, hogy sejtette, hogy Hieira nem alszik.
- Csak nemr�g. �Nyitotta ki szemeit.
- Hogy vagy? �K�rdezte kedvesen �s l�gyan.
- Mint akit meg akartak er�szakolni. �Fintorodott el. �Csak nyugodtabban. �F�zte m�g hozz�.
- Kira �tvette a f�jdalmad. �Erre felkapta a fej�t. �Ha akarod az ezzel kapcsolatos eml�keidet is biztos kit�rli.
- Nem futamodok meg p�r eml�k el�l. �Jelentette ki hat�rozottan. �De tudtam.� Mosolyodott el mag�ban Kurama. �M�rt tette? �Zavarodott �ssze Hieira. �Tudtommal nem vagyunk ilyen j�ban.
- Nekem �gy t�nt sok mindenben hasonl�totok. �Jegyezte meg bar�tja, mire a d�monl�ny csak v�llat vont.
- �s �? �Utalt a m�g mindig �t �tkarolva alv� Anak�ra.
- Eg�sz �jjel itt volt. Agg�dott �rted.
- �rtem ugyan nem kell. �V�gta r� duzzogva. Kurama elmosolyodott. �Most meg mi van? �Morgott a l�ny.
- Semmi, csak j� t�ged ilyennek l�tni. �Kuncogta. Hiei m�r ennyit�l morgott, de mikor bar�tja ezt m�g megtoldotta azzal, hogy �sszek�colta a haj�t, mint egy rosszcsont kisgyereknek szok�s, m�r paprikav�r�sre sz�nez�d�tt a feje. Kis sz�net �llt be besz�lget�s�kben, majd Kurama komolyra v�ltott. �Hiei, k�rdezhetek valamit?
- Ha nemet mondok, meg�szom. �Kurama megcs�v�lta a fej�t. �Akkor ne k�m�lj.
- Mit �rzel ir�ntam? �A l�ny egy pillanat alatt holts�padtt� v�lt, s szemeibe is riadts�g csillant meg.
- Csak azt ne mond, hogy te is� �Kezdte remeg� hangon.
- Mi? Nem, dehogy. �Tiltakozott. �Nem ��gy� �rtettem. �Ett�l a l�ny is megk�nnyebb�lt. �Csak �rdekelt mire sz�m�thatok.
- M�rmint? �Sand�tott r� gyanakv�n. Kurama egyre k�nosabban �rezte mag�t, de tudta, hogy egyszer �gyis el kell mondania.
- Az a helyzet, hogy� megengedtem Kir�nak, hogy belen�zzen az eml�keidbe. �Vallotta be, �s m�r lapult is.
- Hogy mit csin�lt�l? �Akadt ki, s a heves mozdulatt�l, ahogy fel�lt az �gyon, Anako a f�ld�n landolt. �M�gis milyen alapon? Ki vagy te nekem, hogy ilyesmit megengedhess?
- Nektek is j� reggelt. ��llt fel Ana, sajg� fej�t d�rzs�lgetve.
- Nyugodj m�r meg! �Pr�b�lta csit�tani Hieir�t Kurama. �Csak az este t�rt�nteket, n�zte meg, hogy ne a tan�cs tegye k�s�bb.
- Mit�l vagy te ebben olyan biztos? M�rt kell neked mindenben megb�zni?
- Mi az, hogy mindenben? �Lend�lt ellent�mad�sba. �� nem egy t�rgy, hanem egy szem�ly.
- �s att�l m�r megb�zhat� is? �Kiab�lt m�g mindig, farkasszemet n�zve bar�tj�val.
- M�rt nem tudsz megb�zni senkiben?
- �s neked m�rt kell mindenkiben? Rendszerint �gyis r�f�zol.
- Ezzel meg mire c�lzol?
- Uraurashima p�ld�ul remek p�lda erre. �Eml�keztette a szok�sos gonosz kis f�lvigyorral. �K�pes volt�l elhinni neki, az ellenfel�nknek, a harc kell�s k�zep�n, hogy meg akar v�ltozni. �s mi lett az eredm�nye? �Tette fel a k�lt�i k�rd�st kis g�nnyal a hangj�ban.
- El�sz�r is a harc elej�n volt. �Sz�gezte le. ��s az lett az eredm�nye, hogy megtudtam hogyan nyerhetem vissza a r�gi testemet �s er�met, aminek k�sz�nhet�en a v�g�n le tudtam gy�zni Karasut. �Hieira majd felrobbant m�rg�ben.
- Csak el�tte m�g sz�pen �sszekaszabolt, �s majdnem meg�lt az a sunyi kis f�reg, �gyhogy csak a szerencs�dnek �s az � ostobas�g�nak k�sz�nheted, hogy egy�ltal�n meg�rted a d�nt� napj�t. �Fakadt ki.
- De akkor is siker�lt. �Vigyorogta Kurama.
- Mond, te egyszer sem b�rod ki, hogy valamiben ne legyen igazad?
- �n csak azt� �Kezdte volna.
- Kurama! �Sz�lt r� Hieira k�zbev�gva.
- Na mostm�r el�g! �Fakadt ki Anako.
- J-j� reggelt! �K�sz�nt a megszeppent p�ros l�tva, hogy Ana el�gg� paprik�s.
- Tal�n j� lett volna, ha nem arra �bredek, hogy valaki lev�g az �gyr�l. �Sand�tott a d�monl�nyra, mire � b�nb�n�an leszegte fej�t.
- Bocs�nat. �Pillantott fel f�l�nken. Kuram�nak l�that�an nagyon tetszhetett a jelenet, mert sz�les mosoly ter�lt el az arc�n. Anako csak belet�r�d�n s�hajtott egyet, majd folytatta.
- Ami pedig Kir�t illeti, szerintem megb�zhat�. �Jelentette ki hat�rozottan.
- Hogy ez engem m�rt nem lep meg?! �Motyogta maga el� Hieira.
- Mondt�l valamit? �K�rte sz�mon Ana.
- Dehogy. �Fintorodott el.
- Eml�kezetn�lek, hogy ez itt nem az alvil�g. �V�ltott t�rgyilagosra a l�ny. �Nem sz�rna mindenki h�tba, aki elmegy melletted.
- Szerintem lez�rhatn�nk a vit�t. �Javasolta Kurama. �M�g csak az k�ne, hogy Hiei makacss�ga �s a l�ny konoks�ga �sszecsapjon.� ��n is b�zok Kir�ban.
- Hogy neked pont most kell az agyad helyett m�ssal gondolkoznod�! �S�hajtotta Hieira. Erre v�gre Ana is elmosolyodott, a r�kad�mon viszont ink�bb v�r�s�d�tt.