17. fejezet

Hieira utolsó beszólása párnacsatát robbantott ki a Shivari házban, amibe Gamaru is lelkesen bekapcsolódott. A kissrác később ugyan nehezményezte, hogy csak neki kell iskolába mennie, de ez rajta kívül senkit sem zavart.
Yusukééknek ellenben egész másképp kezdődött a reggel. Keiko ébredt először, s rápillantva az órára azonnal felélénkült.
- Yusuke kelj fel! �Kezdte el rázogatni a mellette durmoló fiút. �Elkésel az óráról.
- Hagyj már Kurama! �Motyogta másik oldalára fordulva. �Most nincs kedvem.
- Hogy kicsoda? �Akadt ki a lány. �Bocs, de én nem a te Kuramád vagyok. �Kiabálta, s közben lelökte �párját� az ágyról. Yusuke ezután sem zavartatta magát. Durmolt tovább a földön. Keiko ettől csak még mérgesebb lett. Maga köré tekerte a vékony lepedőt, bement a közeli fürdőszobába, majd egy vödör vízzel tért vissza, amit Yusuke nyakába is borított.
- Vááá! Ez hideg. �Nyafogta. �Ezt mért kaptam? �Nézett panaszos szemekkel a bosszús lányra.
- Azon túl, hogy mikor megpróbáltalak felébreszteni azt motyogtad, hogy �Hagyj már Kurama! Most nincs kedvem.�? Mi van köztetek? �Kelt ki magából.
- Keiko hidd el, félreérted! �Vetette magát a lány lábai elé. Igaz nem egészen önszántából, csak a vizes padló nem engedte egykönnyen felkelni. �Csak azért mondtam Kuramát, mert tegnap ő próbált meg felkelteni, hogy beérjünk a suliba.
- Hát ez a �Most nincs kedvem.� másra utalt. �Nézett rá szigorúan.
- De tényleg nem �úgy� értettem. �Erősködött. �Kérdezd csak meg őt.
- Remek ötlet. �Bólintott rá a javaslatra, majd csettintett egyet, s máris kezdtek rá felugrálni ruhadarabjai. �De nagyon ajánlom, hogy mire visszajövök, te már az iskolapadban legyél Kuwabarával együtt. �Ezt a kijelentését még nyomatékosította egy fenyegető pillantással, majd pár lépés után eltűnt a semmiben.
Anakóék abbahagyták már egy ideje a párnacsatát, mikor Keiko megérkezett.
- Épp jókor. �Lelkendezett Kurama. �Pont rólad beszéltünk. �Ment oda a lányhoz.
- Én is pont ezért jöttem. �Szögezte le Keiko. �Mert te voltál a téma. �Villantotta szemeit Kuramára.
- Én? Miért? �Lepődött meg, és hátrált is pár lépést Keiko pillantásától.
- Csak kérdezni szeretnék valamit. Pontosabban mostmár két dolgot. �Közölte egyszerűen. �Az egyik a z, hogy mért vagy itt?
- Miattam. �Lépett elő Hieira. �Én kértem meg, hogy maradjon. �A képére volt írva, hogy lezártnak akarja venni a témát.
- A második: Van valami ötleted, hogy Yusuke mért motyogta azt, hogy �Hagyj már Kurama! Most nincs kedvem.�, mikor nemrég fel akartam ébreszteni? �Anako és Hieira ezt roppant mókásnak találták, amit a rókadémon először nem is értett.
- Gondolom azért, mert tegnap reggel vagy fél órán keresztül kellett ébresztgetnem, mire végre célt értem. �Vont vállat. �De mért olyan fontos ez? �Értetlenkedett. Keiko is csak vállat vont.
- Nálatok én már semmin sem lepődnék meg. Na, mért is kerültem szóba?
- Hieira egy darabig nem fog bemenni a suliba, és tudtommal a magad egy évét ott fogod letölteni, segédként a könyvtárban. �Kezdte Ana.
- Szóval az érdekel, hogy kihozhat-e pár könyvet. �Állapította meg Keiko.
- Igen, szeretnék néhányat kihozatni a kutatáshoz. �Bólintott rá a démonlány.
- Igazság szerint nem mindegyiket lehet. �Válaszolta. �Sok köztük igencsak értékes és sérülékeny, de másolni lehet őket.
- Gondolom erre is van valami varázslatotok. �Fintorodott el Hieira.
- Akad. �Bólintotta Anako. �Akkor én megyek is néhányért. �Azzal eltűnt, Kurama meg ezt az időpontot választotta, hogy megvilágosodjon.
- Azt, hogy semmin sem lepődsz meg, ugye nem arra mondtad, hogy én és Yusuke esetleg� �Sápadt le.
- De. Pontosan arra. �Majd Hieirához fordult nem is törődve azzal, hogy a rókadémont ez olyan szinten hidegzuhanyként érte, hogy szinte kővé dermedt. �Elmondod mi történt? �A kérdezett kicsit meglepődött. �Nem szokták ok nélkül engedni, hogy valaki egészségesen hiányozzon az iskolából, és te nem tűnsz betegnek. �Indokolta a kérdést.
- Semmi. �Fordult el. �Rendben, nem kell elmondanod. �Folytatta kedvesen, odasétálva hozzá. �Csak szólj, ha kell valami. �Tette a démonlány vállára egyik kezét. Hieira bólintott, mire Keiko ezt tudomásul véve eltűnt.
Ezután a lány elővette az este kiharcolt könyvet, majd letelepedett az ágyra és olvasni kezdte. Kurama is mellé ült és átkarolta. A lány egy pillanatra megremegett az érintéstől. A rókadémon ezt nem vette magára, hisz tudta, hogy nem neki szólt. Hogy nem tőle fél. Ő maga is elkezdte olvasni a barátjánál lévő könyvet, még Anako meg nem jött a többivel.

Yusuke és Kuwabara az első közt léptek be az első óra helyszínére. Akaratlanul is elmosolyodtak mikor Kasharu tanár úr belépett a már diákokkal teli terembe. Körbepillantva észrevették, hogy nem csak nekik jutott azonnal eszükbe a tegnapi, Kirával lefolytatott párbeszéd. Az óra kezdetét vette. Kasharu leellenőrizte gyorsan a létszámot, majd megkezdte a tanítást. Még háttal az osztálynak írni kezdett a táblára, Yusuke és Kuwabara próbáltak ébren maradni, vagyis beszélgettek.
- Te Urameshi! �Suttogta Kuwabara. �Nem tudod mi lehet Kuramával és Hiei szexibb kiadásával.
- Nem. �Vágta rá szintén suttogva. �De sejtésem az van. �Jelent meg kaján vigyor az arcán.
- Én is észrevettem, hogy ő megúszta a verést ha hozzáért, de nem túl merész feltételezés ez? �Tanakodott Kazu.
- Magad mondtad, hogy nem épp bányarém, és tudtommal maga Kurama jelentette ki tegnap, hogy Hieira a menyasszonya, ő pedig nem tiltakozott. �Vont vállat.
- Kíváncsi vagyok, milyen gyerekeik lennének. �Vigyorogta Kazu.
- Én is, de nem most. �Szállt be a beszélgetésbe Kasharu tanár úr, a két fiú legnagyobb meglepetésére. �Lehetőleg egyelőre próbáljanak meg az órámra figyelni, aztán babázzanak. �Lépett eléjük.
- I-igenis tanár úr. �Válaszolták dadogva. A tanár visszaindult helyére, de még hátraszólt mielőtt célt ért volna.
- Ami a hiányzásuk okát illeti. �Nézett ismét a párosra. �Shagen igazgatóúr szólt reggel, hogy ma nem fognak bejönni, mert a kisasszony gyengélkedik, a �vőlegénye� pedig sokáig fel lett tartva tegnap. Pondosabban szinte ma hajnalig, és nyomós okkal.
- Milyen okkal. �Pattantak fel egyszerre.
- Üljenek le! �Parancsolt rájuk a tanár. Volt valami vérfagyasztó benne, amitől még Yusukéék is megijedtek, így engedelmeskedtek. �Majd érdeklődjenek tőlük, tanítás UTÁN, ha akarnak. Most az órára figyeljenek! �Hangján tisztán lehetett hallani a visszafojtott dühöt. A két jómadarat olyan szinten kirázta a hideg a férfitől, hogy az óra végéig meg sem szólaltak sőt, néha még figyeltek is. A kicsöngetés előtt két perccel viszont már �helyrejöttek�.
- Te Urameshi! Gondolkoztam. �Kezdte a suttogást Kuwabara.
- Akkor ezért bírtál csöndben maradni eddig. �Világosodott meg a fiú. �Én meg már azt hittem, nyitott szemmel alszol, de ezek szerint csak sokkot kaptál a megerőltetéstől. Együttérzésem haver. �Tette barátja vállára egyik kezét. �Pocsék lehetett rájönni, hogy hiábavalók voltak az erőfeszítéseid, mert neked ez sosem fog menni.
- Félreértettél valamit. Azt mondtam, hogy gondolkoztam nem azt, hogy gondolkoztál. De ne kanyarodjunk el a lényegtől.
- Mért? Az mi? �Kérdezte unottan. Kuwabara elvigyorodott.
- Látom tényleg nem mered megerőltetni magad a gondolkodással. �Állapította meg. �Természetesen Kurama és Hieira. Róluk beszéltünk utoljára, nem?
- Nem, Kuwabara. Semmi kedvem neveket keresgélni leendő gyermekeiknek. �Válaszolt egyhangúan a vélt kérdésre.
- Hát épp ez az. Ha Kurama továbbra is olyan szemekkel méregeti Kirát mint tegnap, akkor itt nem lesz gyerek. Bár állítólag már úton van.�Sóhajtotta. �Be kéne íratnunk őket egy párterápiára, nehogy elváljanak még mielőtt összeházasodtak volna, mert így úszik az esküvői vacsi. �Világított rá gondterhelten. Erre Yusuke is kissé felélénkült.
- Azt tényleg nem hagyhatjuk. Kurama és Kira is nagyon szép pár lenne ugyan, de kétlem, hogy az egyhamar esküvői haranggal végződne.
- Én is. �Csatlakozott be ismét Kasharu. A fiúk majd frászt kaptak a szúrós tekintetű tanártól. �Attól tartok uraim, hogy ma csak késő délután tudnak ennek utánanézni, ugyanis hatig itt lesznek a kiérdemelt különórájuk miatt. �Jelentette be, amin az osztály jót derült leszámítva a párost.

- Hol a jó életben voltatok eddig? �Kiabálta le Hieira a két jómadár fejét.
- Nyugodj meg Hiei. �Tette a lány vállára a kezét Kurama, amit ő azonnal le is söpört onnan.
- Eszemben sincs. �Fordult szembe vele. �Nem tűröm, hogy ez a két lógós elbliccelje a munkát.
- Nade Hiei� �Kezdte volna ismét a srác.
- Nincs semmi �de�. Ne védd őket folyton.
- Ezek máris úgy veszekednek, mint a házasok. �Állapította meg halkan Yusuke.
- Így tényleg nem lesz semmi az esküvői tortából. �Kezdett kétségbeesni Kazu. �Szerinted mitől ilyen hisztis ma Hiei?
- Talán a pirosbetűs napok. �Tippelt.
- Terhesen? �Kerekedtek el a szemei.
- Akkor az érzelmi hangulatváltozások. �Világosodott meg, majd odament a még mindig vitázó pároshoz. �Szerintem nyugodj meg haver. �Javasolta a démonlánynak megértően. �Nem tesz jót ez a sok izgalom a te állapotodban.
- Te-te honnan tudod? �Zavarodott meg.
- Tehát igaz? �Visította meglepetten Kazu. �Már az egész suli erről beszél, de nem hittem volna, hogy tényleg igaz.
- Az egész iskola? �Sápadt el egyre jobban Hieira. �Az lehetetlen. �Nyögte ki elhaló hangon, majd elöntötte a méreg. �Méghogy Kira megbízható, mi? �Dühöngte. �Nem meg mondtam, hogy mindig ráfázol arra az arany szívedre?! �Kezdett el ordibálni Kuramával. �És te ezt a nőt hagytad turkálni az emlékeim közt? �Erre a két lökött eléggé meglepődött.
- Biztos van rá magyarázat. �Próbálta menteni a helyzetet a rókadémon. �Csak nyugodj meg, kérlek.
- Igaza van haver. �Lépett oda együtt érzően Kazu, majd az ágyhoz vezette a lányt és leültette annak szélére.
- A te állapotodban jobb, ha nem idegeskedsz. �Lépett hozzájuk Yusuke is.
- Nem hiszem el, hogy ezt tette. �Kesergett a lány. �Hogy lehet valaki ilyen aljas?
- Egyáltalán honnan tudta? �Érdeklődött Kazu.
- Ott volt. �Motyogta Hieira.