18. fejezet

Yusuke és Kuwabara igencsak elképedtek ettől a kijelenéstől. �Hármasban? Úgy tudtam Kurama romantikusabb alkat, és nekem is remekül bejött a páros Keikóval. Bár� Kirával kiegészítve én is bevállalnék egy hármast.� �Nocsak, nocsak Kurama. Te aztán tudod, hogy kell élni. De lettem volna a helyedben! Két ilyen bombázóval�� Filózott Kazu is.
- Tudom, hogy nem volt tőle valami szép, hogy nem egészen kezelte magánügyként, de nem biztos, hogy ő híresztelte el. �Próbálta nyugtatgatni a démonlányt Yusuke. �Talán csak egy valakivel beszélt, és kihallgatták.
- Erről senkivel sem kellett volna beszélnie. �Fakadt ki Hieira. �Ez magánügy. Senkinek sincs semmi köze hozzá.
- Nyugodj meg, kérlek Hiei. �Kérlelte Kazu is. �Még a végén rosszul leszel a sok idegeskedéstől.
- Attól az aljas áruló kis dögtől leszek rosszul. �Sziszegte.
- Azért ez túlzás. �Szólt rá Anako. �Nem hiszem, hogy bármit is mondott volna.
- Nagyon nem úgy tűnik. �Kurama szemeiben jeges ridegség csillogott. �Vagy talán te híresztelted szét?
- Nem. De róla akkor sem tudom elhinni. �Jelentette ki határozottan, bár kicsit megijedt attól, ahogy a fiú ránézett.
- Fogd már fel, hogy ő volt! �Morogta Hieira felállva az ágyról. �Csak ő lehetett. Nem lehetsz ennyire elvakult! �Ordibálta. Ana rendesen meg is ijedt a vérbennforgó szemű lánytól.
- Hiei kérlek, nyugodj meg! �Szólt rá ismét Yusuke. �Ha így folytatod abból baj lehet.
- Teszek rá! �Kiabálta.
- Most már semmi értelme ez miatt üvölteni. �Komolyodott meg Kuwabara is. �Ez már semmin sem változtat. Ami történt megtörtént, most a hogyan továbbra kell koncentrálnunk.
- Egyetértek. �Bólintott rá Urameshi is. �Óvatosabbnak kellett volna lennetek, de biztos vagyok benne, hogy nem maradsz magadra ezzel. �Karolta át a vállánál Hieirát. �Mert ugyebár te is vállalod a felelőséget Kurama?! �Nézett rá enyhén fenyegetően. A kérdezett leszegte a fejét, de bólintott.
- Persze, hogy vállalom. �Anako ekkor lépett közbe újra.
- Nem varrhatjátok a felelőséget Kurama nyakába! �Rivallt rájuk. �Tudom, hogy óvatosabbnak kellett volna lenni, de ez akkor sem csak rajta múlt.
- Nocsak. Nem csak akkor tudsz közbeszólni, ha a kis Kirádat véded. �Jegyezte meg Hieira rosszmájúan.
- Nem igazságos, hogy úgy ítélkeztek, hogy meg sem hallgatjátok. �Ellenkezett ismét. �Azt sem tudjátok, hogy pontosan mi és hogyan történt.
- Remek ötlet. �Fordult vele szembe Kurama. �Hívd ide! Akkor elmondhatja.
- Ezt nem tartom túl jó ötletnek. �Aggodalmaskodott Kazu, Kurama vérfagyasztó hangja miatt.
- Én igen. �Kezdte el ropogtatni öklét Hieira is.
- Nem hívom. �Jelentette ki határozottan a lány. �Csak azért, hogy rátámadhassatok, nem. És ahogy elnézem, nem beszélgetni akartok. �Mérte végig őket.
- Hívd ide! �Parancsolt rá fenyegetően a démonlány, de Ana megmakacsolta magát.
- Semmi baj. �Vont vállat Kurama. �Majd idehívja nekünk Kuwabara. �Nézett a fiúra. �Vagy talán te is őt véded? Ellenünk fordulnál barátom? �Kérdezte nyájasan, az utolsó szót kihangsúlyozva. Kazu habozott.
- Szép kis barát vagy Kuwabara. �Förmedt rá Hieira. �Amíg csak a szádat kell jártatni addig rettenthetetlen vagy, de ha a segítséged kéne mindjárt más a helyzet. �Akadt ki.
- Ezt azonnal hagyjátok abba! �Parancsolt rájuk Yusuke.
- Hagyd csak Urameshi. �Legyintett Kazu. �Érthető, hogy ki van borulva. Csak a düh mondatja vele.
- Nem vagyok idegbeteg! �Kiabált rá hisztérikusan Hiei. �Azonnal hívd ide azt a szukát!
- Rendben. Hívom, csak nyugodj le.
- De Kuwabara� �Kezdte volna Yusuke.
- �Ha nem teszem, még a végén miattam fog elvetélni.� �Indokolta meg mentális úton, majd hívta Kirát. Ezt Yusuke kénytelen volt megérteni, bár így sem örült az ötletnek. Fél perc se telt bele, Kira máris ott volt.
- Sziasztok. �Köszönt vidáman.
- Te áruló kis szuka! Kitekerem a nyakadat! � Rontott neki Hieira.
Szerencsére Yusuke és Kuwabara még el tudták kapni a levegőben. Kirát kicsit meglepte a fogadtatás lévén, hogy ők hívták, de higgadt maradt. Mosolyogva odasétált a dühtől szikrázó szemű lányhoz, aki még mindig a levegőben kapálózva próbált kiszabadulni, hogy valóra válthassa ígéretét. Nem sokkal előtte megállt, és összeborzolta a Hieira haját.
- Én is örülök neked. Látom jobban vagy. �Kedveskedett.
- Még jobban leszek, ha felszeleteltelek. �Sziszegte. �Mért kellett kinyitnod a szádat? �Kiabált rá.
- Volt rá pár okom. �Vont vállat.
- Szóval nem tagadod. �Állapította meg fagyosan Kurama, amivel magára vonta a nő figyelmét.
- Mért tenném? �Értetlenkedett. �Te talán nem szoktál enni, inni, vagy épp beszélni? Tudod ilyesmikre való a száj. �Világosította fel. A rókadémon szemrehányóan nézett rá. �Na jó, másra is. �Sóhajtotta. �De mint tudjátok, özvegy vagyok.
- Már nem sokáig. Mindjárt küldelek utána. �Sziszegte Hieira.
- Ahogy akarod. �Varázsolt a kezébe ismét egy kardot, majd átnyújtotta azt a lánynak. �Nekem mindegy. �Ez Kuramát igencsak felrázta. Maga sem értette miért, de azonnal ellenszegült, mikor �jegyese� át akarta venni a kardot.
- Ne! �Kapta el előle a nő kezéből.
- Nem érdekel mennyire vagy oda érte. �Dühöngött Hieira. �Én akkor is megölöm ezt a kis árulót.
- Na álljon meg a menet! �Kapta fel a fejét az említett. �Mért vagyok én áruló?
- Tudod te azt jól. �Dühöngött tovább a démonlány. �Te nyamvadt, aljas kis� �Eddig mondhatta. Kazu úgy döntött jobb, ha befogja barátja száját, és lefogja.
- Óvatosabban Kuwabara! �Szólt rá Yusuke. �Az ő állapotában finoman kell vele bánni. �Emlékeztette.
- Tudom. �Morogta. �De szerintem a dührohamai sem tesznek jobbat a babának. �A szoba szinte megfagyott, ahogy a benne lévők is, Yusuke és Kazu kivételével. Ez utóbbinak csak az tűnt fel, hogy túsza már nem kapálózik. Kira tért magához először.
- Baba? �Kerekedtek el szemei, majd száját széles mosolyra húzta. �Te gyereket vársz? Gratulálok! �Ölelte át Hieirát. Ő még mindig nem tért magához, vagyis csak lassacskán.
- De� �Kezdte volna, de elakadt. �Én�én�én nem vagyok terhes! �Fakadt ki, s közben ellökte magától a nőt. �Honnét szedtétek ezt az egetverő baromságot? �Mordult a két fiúra. Anának és Kuramának ekkor esett le a félreértés oka, de egyikükben sem volt elég önfegyelem ahhoz, hogy ne szakadjon ki belőlük a röhögés. Alig bírtak állva maradni. S még ők békésen röhögcséltek, Kuwabara és Yusuke most teljesen értetlenül álltak a dolgok előtt.
- Mo-mondtuk, hogy mindenki erről beszél a suliban. �Nyögte ki nagy nehezen Kazu.
- De ha ti nem ezt titkoltátok, akkor mit? Miről tud a tanárnő, amiről mi nem? �Vetette fel Urameshi. A szobára ismét néma csend telepedett. Senki sem akart beszélni róla, különösen nem Hieira. A csendet ezúttal Kira törte meg.
- Csak félresikerült egy varázslat tegnap. �Vakargatta meg a fejét kínosan.
- A tanárnő elrontott egy varázslatot? �Döbbent le Kuwabara.
- Nem. �Lépett elő Anako. �Én voltam. �Vörösödött bele.
- Milyen varázslat elrontása miatt kellett nekik otthon maradni? �Faggatózott tovább Yusuke. �És mitől olyan nagy titok?
- Csak egy apróbb, időszakos varázslat volt. �Válaszolt ismét Kira. A fiúk kérdő pillantására még hozzátette. �Egy testcsere.
-�Elképesztő ez a nő. �Gondolt bele Kurama. �Hogy tud így a szemébe hazudni valakinek? Még én is elhiszem.�
- Kurama és Hieira közt? �Csodálkozott Kuwabara. Kira csak bólintott. �Akkor nem csodálom, hogy el akartátok titkolni.
- Miért is? �Értetlenkedett Yusuke.
- Nézz rájuk Urameshi! Hát nem egyértelmű? �A fiú csak a fejét csóválta. �Hieinek biztos tériszonya lett és elájult. �Vigyorogta. A szokott hatás nem maradt el: Hieira máris nekiesett.
- Yusuke! �Villant be valami a rókadémonnak. �Ki lett volna a pici apja? �Kérdezet gyanakvón.
- Te vagy a vőlegénye. �Na paff! �Ilyen nincs. Még nem akarok apa lenni.� �De ezek szerint ti nem is �úgy� értettétek, hogy Kira ott volt?
- Hol voltam? �Akadt ki a nő is.
- Pedig úgy irigyeltelek haver. �Sóhajtotta Kuwabara. �Két ilyen nővel egyszerre. �Ebből persze még nagyobb verés lett, Kurama vörösödött rendesen, Anako viszont jókat röhögcsélt a földön.
- Köszönöm a bizalmat. �Lépett oda Kira a rókadémon mellé.
- Sajnálom, csak ahogy ez a két észlény előadta tényleg azt hittem, hogy tudnak a történtekről. �Szegte le a fejét.
- És anélkül döntöttétek el hogy áruló vagyok, hogy legalább utánanéztetek volna.
- Tényleg sajnálom. De ugye tudod, félelmetes vagy? �Tette fel költőien a kérdést.
- Azért mert�? �Nézett kíváncsian a mellette állóra.
- Így a szemébe hazudni valakinek�
- Néha ehhez is érteni kell. �Sóhajtotta. �De ezek szerint te ne vagy képes ilyesmire.
- Ezt még gyakorolnom kéne. �Ismeret be.
- Az jó, mert lenne egy kérdésem. �Fordult szembe Kuramával.
- Mi? �Hökkent meg kissé.
- Mért mondta azt Hieira, hogy oda vagy értem? �Kíváncsiskodott. Kurama feje még életében nem volt ilyen vörös.