26. fejezet

Maga sem hitte el, hogy kimondta. Eddig abban sem volt biztos, hogy ennek van-e egyáltalán valóságtartalma. Kurama sem volt épp magánál. Arcáról teljes zavarodottság rítt le, szemeiben viszont sokkminden tükröződött. A meglepettségen kívül kedvesség, gyengédség, megértés, de ugyanakkor teljes zavar is. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ezeket Hieira kicsit másképp értelmezte, és ennek megfelelően reagált is.
- Ne nézz már ilyen lesajnálóan! �Akadt ki ismét. �Ne aggódj, nem képzelem, hogy felvehetem a versenyt te tökéletes kis Kirácskáddal. �Azzal kiviharzott a szobából.
Úgy csapta be az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Kurama még egy darabig bénultan meredt maga elé, de visszazökkenve sem látta sok értelmét a lány után menni. �Ugyan mit mondhatnék neki?!� Leroskadt az első alkalmasnak ítélt helyre, ami ezúttal a szoba egyik sarka volt, és összekuporodott. Nem igazán tudta hova tenni a ma történteket. Először a harcok, aztán Hieira eltűnése, majd a kis jelenetük Kirával� Az a csók hihetetlenül zavarta. Most meg kiderül, hogy a nő ellopta tőlük a tükröt. Ráadásul Hieira viselkedése� �Hiszen azért ez az egész, hogy ő visszaváltozhasson fiúvá. Most meg szerelmet vall? Én már tényleg nem értek semmit.�
Közben Hieira kiszáguldott az épületből. Szerencséjére épp egyhetes tanítási szüntet volt, így csak egy-két diák volt az iskola területén, akik nem mentek haza valamiért, és néhány tanár. Most csak ez vigasztalta. Már attól is kiakadt, ahogy viselkedik és hogy bőg, mint egy lány. Végképp kikészült volna, ha valaki még meg is látja. Egy eldugottam helyre akart menni, ahol egyedül lehet. Az egyetlen dolog, ami benne kicsit sem változott régi önmagából az az volt, hogy még mindig ugyanolyan helyekre ment mint annak idején, ha valami bántotta. Az iskola viszont nem volt épp erdős terület, úgyhogy az üvegházak felé vette az irányt. Nem igazán tudta behatárolni, pontosan mit is érez, mikor két ismerős hang csendült fel. Az egyik a kedves, előzékeny, figyelmes tanárnénihez tartozott. A másikról viszont nem tudta, hogy amellett hogy nyűgössé tette a dühroham kerülgeti-e, vagy a teljes elkeseredésbe taszítja.
- Tessék kedveském. �Az összes, duci tanárnő egy nagyobb csomagot adott át a vele szemben állónak. Ő egy táskába tette.
- Köszönöm. �Ölelte meg a másik. �Örök hálám tanárnő. Tudom, mennyit kockáztat ezzel.
- Ilyen célért megéri. �Mosolygott, mint mindig.
- Biztos nem gondolta meg magát? Tényleg nagy a tét. �Aggodalmaskodott.
- Ne aggódj miattam lányom. Most csak a célodra koncentrálj.
A kedves bájcsevelyt egy földet érő kémcső hangja szakította félbe. Mindketten odakapták a fejüket. A baleset okozója a menekülni próbáló Hieira volt. Kira egy pillanatig sem habozott utána rohanni, nem sokkal azután kapta el, hogy kiértek az üvegházból. A démonlány csak egy nagy rántást érzett és azt, hogy valaki befogja a száját, és derekánál átkarolva tartja. Hevesen tiltakozott, így fogva tartója nem bírta volna sokáig tartani. Hirtelen felugrott túszával együtt a levegőbe. Hieira úgy érezte, mintha valami beszippantaná. Szemeit lecsukta, s mire ismét kinyitotta őket, már egy egész más helyen találta magát. Most már nem fogta le senki. Egy régi várra emlékeztette a kőfalú hely. Szökni nem lett volna értelme, hisz azt sem tudta hol van, és jobban belegondolva már azt sem, hova mehetne. Szembe fordult elrablójával.
- Mit akarsz tőlem? Minek hoztál ide?
- Mert nem hagytál más választást. �Ugyanolyan közönyösen válaszolt, mint amilyennek Hieira próbált látszani. �Nem kockáztathatom meg, hogy kiderüljön, ki segített.
- Vagyis útban vagyok. �Vonta le a logikus következtetést. �Talán meg akarsz ölni? �A kérdezett elmosolyodott.
- Dehogy. Csak a memóriádból törlöm az előbb látottakat.
- Felejtsd el! �A heves tiltakozás közben előrébb is lépett az árnyékból.
- Te sírtál? �Döbbent le elrablója. Hieira elfordította a fejét.
- Semmi közöd hozzá te szuka. �Sziszegte. Kira elmosolyodott, majd odasétált a lányhoz és letörölt egy könnycseppet.
- Kurama, igaz? �A lágy kérdésre a démon felkapta a fejét.
- Mégis honnét�? �Meglepettségét hamar felülmúlta dühe. �Az idegeimre mész. Válaszokat akarok! Minek neked a tükör? Honnan tudsz rólunk ennyit? Mért kellett megcsókolnod? �A végére már-már ordibált.
- Ezen vesztetek össze? Képes emiatt féltékenykedni? �Fejét csóválva, sóhajtott egyet. �Pedig én sosem hitegettem.
- Nem vagy te egy cseppet beképzelt? �Kirát az sem lepte volna meg, ha Hieira ott helyben felrobban mérgében.
- Ha te lennél az ok, akkor most nem itt lennél kisírt szemekkel. �Ezzel telibe talált. �Ha így állunk, akár válaszolhatok is a kérdéseidre. Kezdjük mondjuk a csókkal.: Így könnyebb volt levakarni magamról. Döbbenten kevesen makacskodnak.
- És a tükör? Mire kell? �Meglepte ugyan a nő készségessége, de ki akarta használni a lehetőséget.
- Lehet, hogy nem nézed ki belőlem, de van olyan memóriám, hogy emlékezzek, mit kérdeztél egy perce. �Gúnyolódott. Hieira igyekezett minél inkább kimutatni ezzel kapcsolatos kételyeit, de a nőt ez nem különösebben zavarta. Egyszerűen csak elkapta a démon kezét, majd ismét az a fura érzés kerítette őket hatalmába, de ezúttal egy barátságos kis erdőben találták magukat. Pontosabban egy szélesebb erdei ösvényen.
- Már meging? Ezúttal hol vagyunk?
- Hogy te milyen nyafogós vagy kicsi imiko. �Csóválta meg a fejét. �Nem vagyunk messze az előző helyszíntől, de konkrétabbat nem mondanék, csak figyelj.
- Mire is? �Ebben a pillanatban hangos kacajok törték meg a csendet, majd megjelent egy boldogan turbékoló párocska. �Csak azt ne mond, hogy kettő van belőled? �Kivert kutya szemekkel nézett rá.
- Ez csak egy emlékkivetítés. �Hieira megkönnyebbülten sóhajtott.
- Azért hoztál ide, hogy azt nézzem, hogy nyaljátok-faljátok egymást ezzel a selyemfiúval? �Vonta fel értetlenül szemöldökét.
- Ő a férjem, és azért hoztalak ide, hogy megértsd mire kell a tükör. �Hiei még mindig nem értette pontosan, mit akar ezzel Kira. �Két perccel előrébbről kezdtem a lényegnél, hogy legyen időm a hülye kérdéseidre, de lassan itt az ideje, hogy�
A mondat megszakadt, amint egy harmadik személy is képbe került. A démonlány nem értett mindent, de az világos volt számára, hogy a két fejvadász el akarta kapni az újonnan érkezettet. Hihetetlen küzdelem bontakozott ki. A démonlány akaratlanul is ki akart térni egy-egy támadás elöl, megfeledkezve arról, hogy ez csupán egy ártalmatlan emlék. Aztán a harc átment üldözésbe. Követni akarta őket, de nem bírta a tempót. Végül Kira elkapta a karját, és ismét egy másik helyen találták magukat. Hamarosan megérkezett a fogócskázó hármas is. A harc tovább durvult, mindannyian szép kis sebeket mondhattak magukéinak. Aztán a két fejvadász a földön kötött ki, és eltűnt az illúzió.
- Mi történt? �Zavarodott meg Hieira.
- Csak a saját emlékeimet tudom kivetíteni. �Bűnbánóan szegte le fejét. �Itt eszméletemet vesztettem egy időre.
A �műsor� hamarosan tovább folytatódott. Az üldözött súlyos sérülései ellenére el tudott bukdácsolni. A két fejvadász a földön feküdt. Kira szerelmét hívta, de az eszméletlen fiú nem válaszolt. Bizonytalanul feltérdelt, de nagyon szédült. Setóhoz kúszott. A fiú nyakára tette a kezét, de a pulzusát már nem érezte, majd erős fény kíséretében a lelke távozni kezdett a testéből. A nő kétségbeesett, de próbálta visszafogni könnyeit. Egy varázsigébe kezdett. Hieira hamar felismerte olvasmányai alapján, így nem kellett tovább maradniuk. Visszatértek a kiinduló ponthoz.
- A testébe zártad a lelkét, igaz? �Maga sem hitte volna, hogy meg tud szólalni a látottak után. Kira bólintott.
- És a testét sem hagytam meghalni. A tükör a visszahozásához kell.
- Arina tükre azért jött létre mert a készítője a boszorkaégetések korában élt az emberi világban, és lassan maga is kezdte elhinni, hogy a boszorkányok gonoszak. Csak ezért készítette, mert a varázslatokban még bízott és tudni akarta, hogy a saját ellentéte milyen.
- És meg is nyugtatta, hogy a tükörbe nézve egy szörnyet látott. �Zárta le a töri órát. �Viszont mint tapasztalhattad, a tükör segítségével más varázslatokat is véghez lehet vinni.
- Gondolod egy halottból élőt csinálhatsz vele? ��Ez teljesen megőrölt.�
- Nem ilyen egyszerűen, de igen. Igazság szerint, nincs teljesen a testébe zárva. El tudja hagyni azt, és megtestesülni egy kis időre, de ez egyre veszélyesebb. �Egy sóhaj után visszatért az eredeti témához. �Ahogy téged is lánnyá változtattak vele, úgy én is elérhetem, hogy Seto ellentéte testet öltsön. Ha ez megvan, akkor már csak ki kell cserélnem a két személyiséget, és a megfelelő varázslatokkal átalakítani az új testet a régi mintájára. �Hieira, bár tökéletesen megértette a lényeget, mégsem akart hinni a fülének.
- Ha ez lehetséges lenne, már én is hónapokkal ezelőtt visszaváltoztam volna. �Ellenkezett.
- A te eseted más. Még maga Gamaru sem tudta pontosan mit tesz. �Szemei elszomorodtak. �Nekünk ez az egyetlen esélyünk. Nincs vesztenivalónk, és sikerülhet. Csak a most kapott növényekből is kell hozzá egy-két dolgot kotyvasztanom a varázslatokhoz. Ehhez, és a pontos adagok beállításához kell a két nap.
- És ezt mért mondtad el nekem? �Gyanakvása, mint kiderült, nem volt alaptalan.
- Mert nem akarom, hogy a tanárnőt eláruld a tanácsnak. Ha sikerrel járok, ha nem, engem mindenképp meg akarnak majd büntetni, de róla nem kell, hogy tudjanak. Neked, elméletileg minden ilyesmiről be kéne számolni nekik, a két világ kapcsolatának instabilitása miatt. Hogy ne legyen még több diplomáciai probléma.
- Szívességet akarsz kérni? �A szokásos gonosz kis félvigyor azonnal kiült az arcára. Nyeregben érezte magát.
- Alkut ajánlok. �Vágta rá. �Ha sikerül a tervem, ha nem, Kurama a tiéd. �Hangja egyértelműen bizonyította, hogy véresen komolyan gondolja.
- Ha varázslat kell hozzá, nem ér semmit.
- Nem szerelmi varázslatra céloztam. Tudok az álmaidról Hieira. Tudod, mért vannak?
- Te kutakodtál az álmomban? �Felháborodására Kira oda sem figyelt.
- Nyugi, a pikánsabb részeket kihagytam. �Azzal a letörölhetetlen vigyorral a képén komoly kísértést jelentett Hieirának egy orrba vágás gondolata. �Azért mert a barátságotok már rég egy magasabb szinten van, mint az átlagnál, és a lánnyá válásod után ez megzavart. Egyszerre vagy nő és férfi, és ezt sem az elméd, sem a tested nem tudja teljesen feldolgozni. Én segíthetek. Mégcsak döntened sem kell a két nem között. Újra a régi önmagad lehetsz, és Hieira is esélyt kaphat Kuramánál.