29. fejezet - Befejez� r�sz

Hiei is felismerte �t. Azt nem tudta hogyan ker�lt oda ahol volt, de nem is igaz�n �rdekelte. A v�d�falat �tt�rte egy k�s�rtet, �gy ink�bb ezzel foglalkozott. Egyetlen fekete kis l�ngcs�v�val elint�zte a pof�tlan kis l�ny, aki vele akart j�llakni.
- J�l vagy Ana? �A l�ny b�lintott. Megsz�lalni tal�n nem is tudott volna a d�bbenett�l. Ezzel a fi�val �lmodott h�napok �ta, �s most ott �ll el�tte �letnagys�gban, r�ad�sul ism�t megmentette. Egyben az is nyilv�nval�v� v�lt sz�m�ra, hogy mivel a fi� is felismerte �t, val�sz�n�leg nem csak szimpla �lmokr�l volt sz�. P�r pillanattal k�s�bb pedig m�r teljese biztos is lehetett ebben, mikor a sr�c odament hozz� �s megcs�kolta. �Engedjenek ki! �Parancsolt a tan�rokra.
Azok azonnal engedelmeskedtek, mivel a hangnemt�l finoman sz�lva is megijedtek. Egyetlen feketes�rk�nnyal kiirtotta az �sszes �sz�nalmas fekete szemetet�. Mivel el�z�leg a hamvaszt� is megsemmis�lt, az iskol�t m�r nem fenyegette vesz�ly.
Kira vel�tr�z� sikoly�ba mind Kasharu, mind Kurama beleremegett. A l�ny egy darabig hitetlenkedve n�zte a t�k�rb�l maradt hamut, �s n�h�ny kisebb szil�nkot, lerogyva mell�j�k. M�r kis h�j�n zokogni kezdett, mikor Kasharu odament hozz�.
- Kira mi baj? J�l van? �Ez volt az utols� csepp. A n� agy�t el�nt�tte a d�h, s gy�l�lett�l remeg� hangom v�laszolt.
- J�l? Most tett t�nkre. Elvett t�lem mindet. Meg�lte a f�rjemet maga �tkozott f�reg! �Az utols� szavakat m�r s�ron t�li hangon ordib�lta. A f�rfi megretten, majd h�tr�lni kezdett. Nem �rtett semmit. �D�g�lj meg!
K�vetkez� mozdulat�val, a h�rom m�terrel h�tr�bb l�v� falhoz v�gta Kasharut, aki az �tk�z�ssel egy�tt a fal egy m�retes darabj�t is mag�val vitte. Nyekkenve �rt f�ldet, de nem �jultan. Kurama egy pillanatra leb�nult, s Kira m�r a k�vetkez� t�mad�sra emelte kez�t, hogy v�gezzen a f�rfivel, mire mag�hoz t�rt. Nem volt benne biztos, hogy nem jut-e a tan�r sors�ra, de meg kellett pr�b�lnia meg�ll�tani a n�t. Elkapta a teremt�s kez�t, m�g miel�tt az �jra les�jthatott volna. Egy darabig dulakodtak, azt�n Kira s�rva rogyott t�rdre. Kurama csatlakozott hozz�. Megpr�b�lta vigasztalni, nyugtatgatni, de mit sem �rt. Mag�hoz �lelte a keservesen zokog� l�nyt, b�r m�r tudta, hogy nem tehet �rte semmit. Nem igaz�n �rtette m�rt mondta azt amit, hogy mi folyik itt tulajdonk�ppen, de egyben biztos lehetett: Kira �sszeomlott. Neki is f�jt. F�jt �gy l�tnia a l�nyt, s ezt egy-egy k�nnycsepp is jelezte. Azt�n � hirtelen elt�nt az �lel� karokb�l. Senki sem tudta hova.

Hieira csak m�snap �bredt fel. Yusuke szob�j�ban volt ahogy, maga a fi�, Kuwabara �s Keiko is.
- J� reggelt �lomszusz�k! �Urameshi lelkes �breszt�s�re el�g �rtetlen k�pet v�gott.
- V�gre Baba! �Vigyorgott idi�t�n Kazu, majd csak hogy bosszantsa a l�ny, azonnal ott termett �s �lelgetni kezdte. Meg is lett az eredm�nye. F�l pillanat alatt leh�mozta mag�r�l a fi�t, majd teljes erej�b�l pof�n v�gta. Egy foggal kevesebb.
- M�gis kinek n�zel te engem? Valami utcasarki kis ribancnak? �Teljesen kikelve mag�b�l ordib�lt. �Ha m�g egyszer hozz�m mersz ny�lni, a t�bbi fogadat is kiverem. Ki vagy te egy�ltal�n?
- Hieira nyugodj le, k�rlek! �Csit�tgatta kedvesen Keiko.
- Eszemben sincs. Kik vagytok ti, �s hol vagyok? �M�g mindig paprik�s volt, de most legal�bb m�r halkabb is.
- Ez nagyon rossz vicc haver.
- Viccel a kors�g, zsel�zs�k.
- Pedig a kedvess�ge a r�gi. ��llap�totta meg Kazu, a felkel�ssel pr�b�lkozva.
- T�nyleg nem eml�kszel r�nk? ��gy t�nt Keiko az egyetlen, aki komolyan veszi �t. Hieira nemet b�lintott.
- Tulajdonk�ppen, csak a v�leg�nyemre eml�kszek. �Ismerte el. L�tszott rajta, hogy ez sz�m�ra is �j felismer�s.
- A kidre? �A k�t j�mad�r �lla a padl�t �rte a h�r hallat�n.
- K�sz! Ilyen meglep�, hogy van v�leg�nyem?
- Ne s�rt�dj meg. Nem �gy �rtett�k, csak nem tudtunk r�la. �A l�ny kedves mosolya valahogy kicsit lenyugtatta. �Hogy h�vj�k a szerencs�st? �Hieira cseppet elpirult.
- Kuram�nak. �A fi�knak ez volt a kegyelemd�f�s. Yusuke sim�n padl�t fogott, Kazu el�jult. �Nem tudj�tok, hol lehet most?
- A szomsz�d szob�ban. �A szellemdetekt�v mintha fel sem fogta volna, hogy kimondta, a d�monl�ny ann�l ink�bb. Azonnal felpattant, �s m�r rohant is kedves�hez.
Kurama �gy�n �cs�r�gve b�multa a plafont. Pech�re meg kellett �llap�tania, hogy kor�ntsem olyan k�l�nleges, mint az ottani �gbolt. Kismilli� dolog kavargott a fej�ben �s nem jutott egyikkel sem semmire. Kira elt�n�se miatt is agg�dott. Nem akarta, hogy a n� valami h�lyes�get tegyen. Emellett ott volt m�g Hieira �gye is. Nem tudta mire sz�m�that miut�n a l�ny fel�bred, �s folyamatosan az utols� besz�lget�s�k v�zhangzott a fej�ben. K�l�n�sen egyetlen sz�: �Szeretlek�. Nem kellet sokat v�rnia a v�laszra. Hieira sz� szerint besz�guldott a szob�ba �s r�vetette mag�t a fi�ra, �gy neki m�r csak cs�k k�zben volt lehet�s�ge �szrevenni, ki is t�madta le. Halv�nyan m�g el is mosolyodott, de az�rt viszonozta a cs�kot, �s akaratlanul is �t�lelte az �l�be telepedett l�nyt.
- Ne olyan hevesen, m�g megfulladok. �Mosolyogta a k�tperces nyelvcsata ut�n.
- Addig m�g lett volna t�z m�sodperc�nk, ami �gy k�rba veszett. Na sebaj. �Megvonta v�ll�t, majd ism�t kisaj�t�totta a sr�c ajkait. M�g p�r percig elvoltak �gy, mire Keiko �s a fi�k meg�rkeztek.
- De �desek! �Mosolyodott el a l�ny csillog� szemekkel. Kazu �jra el�jult. Yusuke m�r csak a fej�t cs�v�lta.
- �n m�r semmit sem �rtek.
- Nem is kell. �Legyintett Kurama. Szeme az �r�ra t�vedt. �Menj�nk, Shagen igazgat��r t�z perc m�lv�ra hivatott.
- Nem k�shetn�nk egy kicsit? �Hieira kiskutya szemei ez�ttal nem voltak el�g hat�sosak.
- Nyugi! P�r �r�n�l tov�bb nem tarthat.
- Ki ez a Shagen egy�ltal�n? �Ler�tt a l�nyr�l a magas szint� �rdekl�d�s.
- Majd megtudod. �Azzal indultak is.

Hiei Anak�val m�r a tal�lkoz�ra kijel�lt helyen: Shagen irod�j�ban volt. � Hieir�val ellent�tben eml�kezett a m�ltj�ra, kil�t�re, csak a l�nyk�nt t�lt�tt napokra nem. Ezt valami�rt nem is b�nta, miut�n Ana elmondta neki az igazat, b�r nemigen akarta elhinni. Tal�n ezt az �lom dolgot a legkev�sb�. Ezzel kapcsolatban m�g An�nak sem �llt �ssze a k�p, �gy ebben nem seg�thetett.
- Hiei! �Sz�l�totta meg kicsit f�l�nken. A fi� most �gy viselkedett, mint �ltal�ban. �gy gondolt, ha �gyis csak �lom volt, akkor nincs �rtelme m�sk�pp tennie, b�r ez most zavarta.
- Mit akarsz?
- �gy azt hiszem semmit. �Elford�totta fej�t. T�l er�sen k�t�d�tt az �lmaihoz, �gy nem b�rta ki, hogy ne sz�kjenek k�nnyek a szem�be a hangnem, �s a sr�c viselked�se.
- Sajn�lom. �Valamelyest megzavarodott a l�ny reakci�j�t�l. B�ntudata lett. �Ne haragudj, nem akartam.
- Semmi baj. ��Vettem �szre.�
De legal�bb kiesett t�le a szerep�b�l. Odament a l�nyhoz meggy�z�dni annak �ll�t�s�r�l. A k�nnyes tekintet nem �pp arr�l �rulkodott, hogy minden rendben lenne de �gy, Anak�t�l alig p�r centire fura �rz�s fogta le. A l�ny nem hagyta ezen sokat t�prengeni. �Lesz, ami lesz.� alapon, megcs�kolta. �gy t�nt Hieinek nem volt kifog�sa ez ellen, �gy remek�l elvoltak, m�g a t�bbiek meg nem �rkeztek.

A megbesz�l�s val�ban nem ny�lt t�l hossz�ra. Shagennel egy Kira m�sik seg�t�je is ott volt, �s mindet elmondtak a csapatnak. Besz�moltak a n� terveir�l arr�l, hogy �k seg�tett�k, majd az igazgat� elmagyar�zta Hieinek �s Hieir�nak, hogy pontosan mi is t�rt�nt vel�k. Az ut�bbinak ismer�s volt a magyar�zat, de azt m�r nem tudta honnan, hisz nem eml�kezett �kedvenc� tan�rn�je aj�nlat�ra.
- Azt hiszem, mindent elmondtam h�lgyeim �s uraim. �Z�rta le a besz�lget�st Shagen, fel�llva sz�k�r�l. �Most k�rem, bocs�ssanak meg, de ideje a tan�cs el� �llnunk az igazs�ggal. �Kollegin�j�val egy�tt indultak az ajt� fel�, de egy hang megtorpan�sra k�sztette �ket. K�r�ln�ztek, de a tulajdonos�t sehol sem l�tt�k.
- F�l�sleges. Nincs mi�rt v�llalniuk a felel�s�get. Csak az �n tetteimr�l �s tervemr�l sz�moljanak be, a maguk r�szv�tel�r�l ne. �Kira hangja hat�rozottan csengett, de egy�rtelm�en ler�tt r�la, hogy p�r m�sodperce m�g s�rt.
- Ezt m�r annyiszor megbesz�lt�k gyermekem. �Eml�keztette az igazgat�. A tan�rn� is sz�lni akart, de lemaradt a lehet�s�gr�l.
- �n tan�tott r�, hogy mindenkinek lehet utols� k�v�ns�ga.
Ezut�n ak�rki sz�l�totta, nem v�laszolt, de mindenki �rezte, hogy komolyan gondolja. Kurama egy meg�rz�st�l vez�relve kiosont a szob�b�l, �s egyenesen oda ment, ahol els� este l�tta Kira eml�kkivet�t�s�t. Nem t�vedett, a n� most is ott volt. Alig p�r pillanata mehetett a zene, �s � t�ncolt, pont �gy, mint akkor az eml�kben. K�t k�l�nbs�g volt csup�n. Az egyik, hogy most a s�padtabb volt, �s szemeiben m�g mindig ott csillogtak a k�nnyek. A m�sik, hogy kez�n most k�t gy�r� csillogott. A t�nc v�ge fel�, Kurama legnagyobb d�bbenet�re, megjelent Seto �s ugyan�gy fejezt�k be azt, mint annak idej�n: Egy cs�kkal a leveg�ben. Ez most �rezhet�en m�s volt, hisz m�r nem volt rem�ny, hogy a fi� visszat�rjen az �letbe. Azt�n a cs�k k�zben Kira valami olyat tett, amit abban a pillanatban a r�kad�mon m�g nem �rtett. Levette az egyik gy�r�t a kez�r�l, �s f�rje ujj�ra h�zta. Mire az riadtan �szrevette, hogy szerelme mit is tett, m�r k�s� volt. M�g a leveg�b�l n�zhett�k v�gig, ahogy Kira �lettelen teste a f�ldre zuhan, de ez �t a legkev�sb� sem �rdekelte. M�g szorosabban b�jt Set�hoz.
- Menj vissza, k�rlek. �A fi� k�rlel�se hat�stalan volt. Fej�vel nemet intett.
- Mondtam, hogy n�lk�led nem kell. Nem kell az �let.
- De Kira� �Lehet�s�ge m�r nem ny�lt befejezni a mondatot. Feles�ge megcs�kolta, majd elt�ntek.
Kurama k�nnyes szemekkel figyelte m�g egy darabig a terem k�zep�n hever� holttestet, de megmozdulni, odamenni k�ptelen volt. Hamarosan meg�rezte egy m�sik szem�ly jelenl�t�t is. Jobbra t�le, valamivel k�zelebb a sz�npadhoz Kasharu ejtett k�nnyeket. � nem vette �szre a r�kad�mont, csak nagy nehezen elindult Kira fel�. P�r perc m�lva, m�r a karjaiban tartva siratta a n�t.
Ezek ut�n az id� szinte jelent�s�g�t vesztette. Kira, hal�la el�tt elv�gezte feladatait. Anak�t is rendesen felk�sz�tette vizsg�ira, �s az �retts�gi t�ncot is betan�totta. Shagen teljes�tette az utols� k�v�ns�g�t, b�r t�bbsz�r is el�g nagy volt a k�s�rt�s, hogy bevallja � is seg�tette a n�t, �s egy�ltal�n nem b�nja. A fi�k �s Hieira, visszamentek az emberek vil�g�ba. P�r h�nap m�lva Anako is k�vette �ket egy id�re. V�g�l egy�tt maradt Hieiel, s bel�l�k is fejvad�sz lett arra az egy �vre. Hieira �s Kurama is egy p�r lettek, �s a t�bbiek is fojtatt�k �r�gi� �let�ket. A kapcsolat a Szellemvil�g �s a M�gusok vil�ga k�zt ism�t megszakadt, b�r az ut�bbib�l ugyan�gy szabad volt az �tj�r�s a t�bbi vil�gba, �gy semmi sem akad�lyozta Hiei�k kapcsolat�t. Azt sehogy sem siker�lt megtudniuk, hogy mi lett Kira �s Seto lelk�vel, elv�gre a Szellemvil�g nem �t�lkezhet olyanok felett, akik nem ker�lnek el�j�k. Kurama v�g�l boldog �s teljes �letet �lt le Hieira mellett, s b�r els�re �gy t�nhetett, hogy ink�bb csak vigasztal�dni akar, egy�rtelm�v� tette, hogy nem �gy van. Ett�l f�ggetlen�l m�g egy j� ideig k�s�rtette n�h�ny k�p a M�gusok vil�g�ban t�rt�ntekb�l. Sokszor l�tta maga el�tt Kir�t nevetg�lni, boh�ckodni, vagy azt ahogy �pp Kasharu idegeire megy. Azt�n azonnal felbukkantak, az utols� tal�lkoz�sok k�pei. A sik�t�s, ahogy d�h�ben a f�rfire t�madt, amiket akkor mondott, majd az ahogy l�tta �t �sszeomlani, az utols� t�nc l�tv�ny, �s az a besz�lget�s, v�g�l ahogy a zokog� Kasharu a karjai k�zt tartja az �lettelen testet. Mindezek ut�n nagyon rem�lte, hogy Kira �s Seto valahogy egy�tt maradhattak.