Hosszú percekig álltak összebújva.
-Jól vagy?-törte meg Kurama a csendet.
Rinly bólintott.
-Bocsáss meg!-suttogta alig hallhatóan.
Kurama felemelte a lány állt,ezzel kényszrítve,hogy a szemébe nézzen.
-Nincs mit megbocsátanom.Még nem tudod uralni az erődet.
-De hiszen az előbb...Várjunk csak!Honnan tudsz az erőmről?-jött meg Rinly hangja,és kibontakozott az ölelésből.
Kurama elmesélte,mit hallot Koenmától.
-Ti kik vagytok,és mit akartok tőlem?
-Csak segíteni szeretnénk.
Rinlynek sok volt az információ tömeg.
-Ti is csak megakarjátok szerezni az erőmet,igaz??
-Nem.Segíteníteni szeretnén,hogy uralni tudd.-ismételte meg Kurama.
-Keh!Mindenki ezzel jön!
-Ki mindenki?Megtámadtak?-Kurama hangja aggódóan csengett,de Rinly a dühtől ezt nem hallotta.
-És ha igen?Semmi közöd hozzá!-kiabálta a lány,és el kezdett hátrálni.
-Ne félj!Én nem akarom az erődet.-mondta a fiú,és egy lépés tett az egyre rémültebb Rinly felé.
-Ne gyere közelebb!Hagyj békén!-kiáltotta sírva,majd egy tűzgömbbé változott,és eltűnt.
Kurama szomorúan leült a padra,ahol nem olyan régen még olyan boldognak érezte magát.
"Ezt jól elszúrtam."-gondolta keserűen.-"Meg kell találnom!A kérdés már csak az,hogy hogyan.!"
Rinly órákig cikázott a város fölött,majd egy felhőkarcoló tetején újra emberi alakot öltött.Lerogyott,és csak zokogott.A nagyanyja azt elfelejtette közölni,hogy ő a Polok Tüze.Hogy ha nem vigyáz,amberek halhatnak meg miatta,sőt talán az egész világot elpusztíthatja.Mint ahogy azt is,hogy állandó rettegésben kell élnie,hogymikor támadják meg.Tehetelen dühében a betonba bokszolt,újra ás újra.De csak annyit ért el vele,hogy felszakadt a sebe,és a kézfeje is úszott a vérben.A fizikai fájdalom és a lelki,már már az elviselhetelen határát súrolta.Észre sem vette,hogy újra lángok ölelik körül a testét.De ez más volt,mint az eddigiek.A vörös tűznyalábokba már feketék is vegyültek.Mikor feleszmélt iszonyodott magától,és csak a halált szomjazta.Önmaga halálát.A gondolat kezdett testet ölteni,de képtelen volt önmagát a lángok martalékává tenni.Nem a félelem miatt,hanem a tűz nem engedelmeskedett neki.Mintha önálló akrattal bírt volna,és védeni akarta gazdáját.
Kétségbesetten járt az egya,mi a fenét is kellene tennie.Kurama volt az egyetlen gondolata.Ha a fiú tudja,hogy kicsoda,talán azt is tudja,hogy hogyan vethet véget ennek az egész őrületnek.
Újra gömbbé változott,és perceken belül a fiú erkélyén állt ismét.Látta,hogy Kurama nincs egyedül.Négy fiú volt még rajta kívűl a szobában.
Mikor Kurama meglátta megkönnyebbült,és az ajtóhoz sietett.Mikor meglátta Rinly könnyáztatta arcát megijedt.
A lány újra felzokogott.Kurama áltölelte,és beterelte a szobába.Leültette az ágy szélére.
-Kérlek segíts!!-suttogta halkan.
-Miben tudok segíteni?-kérdezte Kurama és a lány elé térdelt.
-Könyörgöm,segíts meghalnom!-zokogta.
A szobában lévőknek még a vér is megfagyott az ereiben.Döbbenten názték a lányt.