-Miért akarsz meghalni?-kérdezte Kurama,és megfogta Rinly kezét.



-A tűz csak növekszik,óráról órára,egyre nagyobb,és már nem bírom féken tartani.-nyüszörögte a lány.



Kurama Koenmához fordult.



-Tudsz valamit,amivel segíthetünk?



Az alvilág hercege megráztaa fejét.



-Inferno ereje teljesen ismeretlen előttem.De annyi biztos,hogyha nem lesz képes uralni,akkor vagy elveszti a józan eszét,vagy a Pokol Tüze fogja irányítani,és akkor semmi nem tudja megállítani,felégeti a világot.



Rinly teljesen kiborult a hallotaktól.Ha szemmel ölni lehetne,akkor Koenma azon nyomban holtan rogyott volna össze,ahogy Kurama ránézett.Rinly szívszaggatóan zokogott.Yusuke,Kuwabaram és Koenma ijedten hátrálni kezdtek,mikor a lányt körbevette a fekete-vörös lángtenger.Csak Kurama nem mozdult.Továbbra is fogta Rinly kezét.



-Nyugodj meg!Én itt vagyok veled.-suttogta a fiú.



Rinly felemelte a fejét.Kurama segítségével egyszer már sikerült legyőznie a tüzet.



-Ha nem megy,abba belehalhatsz.-motyogta alig hallhatóan.



Kurama rámosolygott.



-Tudom,és nem érdekel.Bízz bennem!



Rinly bólintott,Kurama pegig az ölébe húzta.Nem törődve a bőrét nyaldosó lángokkal,szorosan magához ölelte.A lány felnézett azokba a csodálatos zöld szemekbe,és érezte,hogy percről-percre megnyugodott.A tűz úgyanúgy ahogy a parkban,lassan elapadt.CSak a végtelen kimerültség maradt.Kurama lefektette,ezalatt a többiek kiosontak.Érezték,hogy ők csak zavarnának.Rinly hagyta,hogy a fiú betakarja.



-Ha pihentél egy kicsit,lezuhanyozhatsz.



-Jó.-felelte a lány,és elaludt.



Kurama lekapcsolta a villanyt,és kiment a konyhába,ahol a többiek vártak rá.



-Ez a lány félelmetes.-mondta Kuwabara.



-Az.-értett egyet barátjával Yusuke.



-Alig tudja féken tartani a erejét.-hallatszott Koenma halk hangja.



-Mi tegyünk?-kérdezte Kurama.



-Úgy tűnik,hogy csak a te segítséddel képes elnyomni.-felelte Koenma.-Meg kellene tanítani,hogy tudja előhívni,és használni az ellenségei ellen.Mert abból sajnos van egy pár.Tudják,érzik az erejét.És akarják,mindenáron.



-Haza semmiképpen nem mehet,tuti,hogy figyelik.-jegyezte meg Yusuke.



-Igazad van.-mondta Koenma,és Kuramára nézett.



-Nem volt szándékomban elengedni.-felelt a fiú,a herceg fel nem tett kérdésére.



Koenma bólintott.



-Ma nem tehetünk többet.Én megpróbálom kideríteni,kik vannak a nyomában.Ti addig pihenjetek.







Még sötét volt,mikor Rinly felébredt.Körbenézett,Kuramát keresve,akit meg is talált.A fiú az ablak melletti fotelban aludt.Rinly óvatosan felkelt,és a fürdőszoba keresésére indult.Meg is találta.Éppen azon gondolkozott,hogy nincs nála semmi ruha,amikor megérezte maga mögött Kuramát.



-Keresek neked valami ruhát.-mondta,mintha kitalálta volna a lány gondolatát.



Tíz perc múlva Rinly a karján egy fehér pólóval,és egy fekete melegítőnadrággal,bevonult a fürdőbe.Néhány perc alatt elkészült.A szobába vissztérve Kuramát az ablaknál állva találta.



-Miért?-kérdezte halkan.



Kurama megfordult.Rinly pont mögötte állt.



-Mit miért?



-Miért segítettél,hiszen kis híjján megint belelhaltál.



-Egy hete minden nap,és minden éjszaka utánad vágyódóm.Most hogy megtaláltalak megóvlak mindentől,ha kell,akkor saját magadtól is.


Rinly nem tudott mit válaszolni,inkább megölelte.Kurama boldogan zárta a karjaiba.


-Köszönöm.-súgta Rinly.


Kurama válasz helyett óvatosan belecsókolt a lány nyakába.Rinly beleborzongott puha ajkak érintésébe.Egy vággyal teli sóhajjal válaszolt.Felemelte a fejét a fiú válláról,és újra elmerült a különleges szemekben.Kurama gyengéden megcsókolta.Félénk csók volt,hiszen tudta,hogy a hirtelen érzelmek felélesztik a lány képességeit.

Rinly először meglepődött,de aztán viszonozta a csókot.Percekig csak ízlelgették egymás ajakait,de mikor Kurama nyelve rátalált a lányéra,a szencvedély utat talált magának.Átadták magukat a mindent elsöprő érzésnek.A Tűz szintén felébredt.De ezúttal más volt.Rinly ijedten nézte,ahogy az aranyszínben játszó láng körbeveszi őket.

Kurama legnagyobb meglepetésére a Tűz most nem okozott fájdalmat,inkább kellemes meleg járta át mindenét.Rinly szemszíne is megváltozott.Az eddig egészen mélyvörös tekintetbe arany pöttyök jelentek meg,amitől még igézőbbé vált.Most először-egy hét óta- nem félt a lángoktól.Azok pedíg hízelegve melengették mindkettőjüket.