Kurama csak nézte a megváltozott lányt.Már tudta,hogy mi az,amit érez.Szerelmes volt.Végre.Életében elõszõr.Érezte,hogy ezért a lányért mindent képes lenne feláldozni.Akár az életét is.A Tûz pedig,mintha ismerte volna a fiú gondolatait,lágyan simogatni kezdte.Erejét megosztotta Kuramával.Eggyé olvasztotta a két szívet.Majd szép lassan visszavonult,elfogadva az áldozatot.

-Ez mi volt?-kérdezte Rinly pihegve.

-Nem tudom.-felelte Kurama,és ágyba fektette a félájult lányt.Rinly azonnal álomba merült.Pedig nagyon is jól tudta,hogy mit jelentett az elõbbi jelenet.A Pokol Tûze örökre összekötötte õket.’ pedig boldogan vállalta.Most ébredt rá,hogy már akkor,egy hete elfogadta a sorsát.

Visszatelepedett a fotelbe,és õ is elaludt.

Rinly hajnaltájt ébredt fel.Látva,hogy Kurama milyen mélyen alszik,a takarót,ami eddig õ használt,ráterítette a fiúra,majd  a fotel elé ült,és fejét Kurama ölébe hajtotta a fejét..Órákig aludtak így.A csengõ berregésére ébredtek fel.Rinly arca paprika piros lett.Kurama mosolygott,és egy futó csókot adott a lánynak,majd kiment ajtót nyitni.Koenma,Yusuke,és Kuwabara volt.

-Találtunk valamit.-mondta Koenma.A konyhában telepedtek le.

Rinly az ajtóbn állt.Semmi kedve nem volt a fiúk szeme elé kerülni.Iszonyú zavarban volt.Kurama minden mozdulatát figyelte.

-Kik üldöznek?-kérdezte halkan.

-Pár hete mozgolódás támadt az Alvilágban.Nem tudtuk behatárolni az erõ forrását,de eddig teljesen ismeretlen mindenki számára.Amikor megtámadtak,ugyanazt az erõt lokalizáltuk.Amíg nem tudunk többet,az a legfontosabb,hogy megismerd az erõdet,és urald.-mondta a herceg.

A lány bólintott.-Mindent megpróbálok.De nagyon nehéz.Olyan,mintha a Tûz belõlem táplálkozna.

-Mert így is van.Te vagy a Pokol Tûze.De amíg nem uralod,addig önálló akarata van.Ezért nem tudtad magad ellen fordítani.-mondta Koenma.

-Ezt honnan tudod?

-Azt a tûzet nem lehetett nem észrevenni.

Rinly mélyet sóhajtott.-Tehát nem sok lehetõségem van.Vagy elfogadom,hogy én vagyok Inferno és szörnyeteggé válok,vagy fealdom, hagyom elkapjanak és végezzenek velem.Szép kilátások!-mondta,és visszament a szobába.Átöltözött,és indulni készült,amikor Kurama benyitott.

-Hová készülsz?-kérdezte.

-Elmegyek.Mindenkinek így lesz a legjobb.

Kurama megfogta Rinly kezét.

-Nem engedhetlek el.Képtelen vagyok rá.-suttogta.

Rinly szemei könnybe lábadtak.-Kérlek ne tedd nehezebbé,azt a mi így is éppen elég nehéz.

Kurama arcán egy könnycsepp indult útjára.

-Elõször nekem kell megbarátkoznom,a  tudattal,hogy szörny vagyok.A legrosszabb,ami valaha a világra jött.Ha képes leszek ezzel szembenézni,akkor visszajövök.

-És ha nem?-kérdezte Kurama.Fagyos érzés kúszott a szívére.

-Akkor feladom.-felelte Rinly,és a bejárati ajtóhoz ment.Már éppen kimenni készült,amikor Kurama hátulról megölelte.Arcát a lányéhoz szorította,aki így érezte,kedvese könnyáztatta bõrét.

-Én várni fogok rád.Minden éjjel várni fogom,hogy mikor térsz vissza hozzám.-mondta,majd elengedte.

Rinly nem nézett vissza,mert akkor képtelen lett volna elhagyni azt akit mindennél jobban szeret.Mert már szemernyi kétsége sem volt,hogy élete végéig Kuramát fogja szeretni,akármennyi is van hátra belõle.