Egy hét telt el Rinly felbukkanása óta,de Kurama hiába várta,a lány nem jött el hozzá.A napok csiga lassúsággal teltek.Egyik este egy árnyék figyelte a fiú lakását a szembelévõ ház tetejérõl.Alakját köpeny,és csukja takarta.Már órák óta állt ott mozdulatlanul,emberfeletti látásával Kurama minden mozdulatát figyelte.A fiú nem láthatta õt,mert az árnyékok jótékony homálya takarta.Így az sem látszott,hogy a magányos alak sír.Nem akarta megállítani a könnyei folyamát,de nem is tudta volna.Egy éve nem látta a szerelmét,és most elõtörtek az emlékek.Mert az alak bizony Rinly volt.Az eltelt idõ alatt megtanulta tökéletesen uralni a Tüzet,aki elfogadta Úrnõjének,és eggyé vált vele.Elfogadta,hogy szörny lett belõle.A legpusztítóbb,aki valaha meglátta a napvilágot.Messze a három ismert világtól,létezett egy negyedik.A Tûz Világa.Ott töltötte az elmúl évet.A Lángok Kastélya lett az otthona,ahol az õsei éltek.Hatalma irtózatosra növekedett,és egy hatalmas hadsereg leste a kívánságait.De hiába vették körbe alázatos imádattal népének tagjai,õ mégis magányosan töltötte az éjszakáit.Kurama hiánya kiss híjján az eszét vette.Ráébredt,hogy ez a szerelem más,mint amit eddigi életében érzett.Azt a szerelmet tapasztalta meg,a néhány együtt töltött órában,ami csak egyszer adódik az életben.Amikor már abba is belesajdul az ember szíve,ha a szeretett személyre gondol.
Ahogy,most figyelte a fiút ellenállhatatlan vágyat érzett,hogy újra vele legyen.Kurama felkapta a fejét a könyvõl,amit hasztalan próbált értelmezni.Elemi erõvel söpört végig rajta a jól ismert Tûz.Tudta,hogy Rinly a közelben van.Kirohant az erkélyre,és meglátta a vörösköpenyes alakot.Nem szólt semmit,de a lány látta a könyörgést a szemében.Egy villanással Kurama elõtt volt.lehajtotta a fejét,így sötétben volt az arca.Kurama óvatosan levette a lány fejérõl a csukját.Rinly könnyben úszó szemmel nézett rá.A fiú elbûvölve nézte az arcát.A haja megnõt mióta nem látta,így már a válláig ért.A szeme viszont semmit sem változott.Ugyanaz a mélyvörös,aranypettyekkel díszített tekintet nézett rá.Rinly azt hitte,hogy a fiú nem örül neki,ezért hátrébb lépett.Kurama viszont elkapta a kezét,és megölelte.Rinly boldogan simult hozzá.
-Már azt hittem nem örülsz.-mondt Rinly.
Kurama válasz helyett csak megcsókolta.Ebben a csókban benne volt másik hiánya,és a viszontlátás boldogsága.Az ölébe kapta,és bevitte a lakásba.
-Annyira örülök,hogy visszajöttél.-mondta Kurama,és ölében a lánnyal az ágyra telepedett,majd újra megcsókolta.Rinly elõször megpróbált ellenállni,de aztán önfeledten viszonozta a csókot.
Lassan lekerült róluk a ruha,és forró csókokkal borították el egymás testét.Mikor egymáséi lettek,Kurama sorsa végleg megpecsételõdött.Rinly viszont ebbõl semmit sem sejtett egyenlõre,csak boldogan pihent azerelme karjaiban,nem gondolva a holnapra.Kurama hajnalig nézte kedvesét,ahogy alszik.Végtelenül boldog volt,hogy visszakapta Rinlyt.
Ám ahogy az lenni szokott a boldogságot nem adják ingyen.