MEGLÁTNI ÉS MEGŐRÜLNI

Az éjszaka sötétjében négy alak rajzolódik ki.Párosával bújnak meg egy múzeum két bejáratának közelében.:
-Elegem van a cumisból!Ha olyan fontos neki az az ékkő,miért nem veszi magához ahelyett,hogy tolvajlesre küld?
-Jótol kérdezed Urameshi.És még hideg is van.-Vacogta.
-Ne bosszants még a hisztiddel is Kuwabara nagyon kérlek!
-Mit mondtál?Ki a hisztis?-Háborpdott fel,s ezzel meg is indult a veszekedés.
Míg a második párosnál.:
-Mit nem tudtak felfogni azon,hogy a feladat:CSÖNDES megfigyelés?-Morogta kérdését barátjának Hiei.
-...és közbeavatkozás ha megpróbálnák ellopni a mágikus ékkövet.-Egészítette ki Kurama.
-Az épület másik oldalán vannak,én meg itt majd megsüketülök tőlük.Te betörnél ha tudnád,hogy számítanak és várnak rád?
-Ha kihívást akarnék vagy tudnám,hogy esélytelenek igen.Na persze a tét sem mindegy.-Válaszolt elgondolkozva.
Aztán olyasmi történt amire egyikük sem számított:valaki bekapcsolódott társalgásukba:
-Kicsit halkabban legyetek szivessek!Nem értem tisztán mit mondanak.-Hallatszott egy tiszta,suttogó.vidám de elsősorban kiváncsi és pimasz,női hang.
-Ahogy kívánod.De ha már kérsz,illene bemutatkozni is.-Válaszolt Kurama,társával a hang forrását kutatva.
-Oh bocsánat de udvariatlan vagyok.-Kért elnézést kicsit rájátszva.Hieiék ekkor csak látták meg.Egy az ablak fölöttitől kicsit ballra lévő ablak párkányán ücsörögve lógatta lábait.Az ablak kb.3 méter magasan helyezkedett el.A hold fénye enyhén megvilágította a lányt.Hosszú fekete testhezsimuló nadrágot és ugyanolyan típusú,hosszú ujjú felsőt viselt.Edzőcipője és kesztyűi is ezt a színt tükrözték,ahogy fenekéig érő haja,szemei és az azokat körülvavő,arca felső felét takaró cspkekendő is.-Akkor bemutatkoznék.-Állt fel a párkányon és hajolt meg udvariassan a lány.-Én vagyok a ti várva-várt tolvajotok.-Egyenesedett fel mondandója végéhez érve,majd Kuramához fordult.:
-És a kisasszonyban kit tisztelhetek?
-Ő nem lány!-Előzte meg a válasszal meglepődött társát Hiei.Hangja morgón,enyhén felemelve csengett.Ám ahhoz hogy Yusukéék meghalják,ez is elég volt.
-Elnézést asszonyom.Nem gondoltam,hogy már házas.Ilyen fiatalon...
-Kurama nem nő!!!-Védte tovább egyre zavartabb társát.-Fogd már fel,hogy nem nőnemü!!!-Ordibálta.Végyszóra Yusukéék is megérkeztek,bár még nem értettek semmit.
-Jé!Tényleg?!-Csodálkozott,majd tekintetét ismét a beszélgetés tárgyára emelte.-Ezesetben körbefofdulnál kérlek?-Kurama már készült teljesíteni a kérést mikor...-Még sosem láttam hermafroditát.-hangzott tiszta ártatlansággal hangjában.
Persze Urameshi és Kuwabara azonnali röhögésben törtek ki,Hiei a méregtől már megszóllalni sem tudott,Kurama feje peddig elvörösödött,már válaszát is csak sziszegni tudta.:
-Nem vagyok sem nő,sem hermafrodita.-A röhögés erősödött,ő vörosödött,a lány meg könnyeden lereagálta.:
-Akkor semleges nemü.-Állapította meg,mintha a kettő közt nem lenne semmi különbség.-Nekem az is új.-Hangjában az ártatlanság mellett most a némi flegmaság is megbújt.Kuwabaráék a földön görnyedezve nevettek tovább.Ez már Kurama végtelen türelmének utolsó morzsáját is felemésztette.A rózsaostor a lány lábánál csattant a párkányon,erre a vihogók is felpattantak.Bosszantójuk előttük méterekre ért földet és futni kezdett. Megkezdődött a fogócska.

2.RÉSZ

FOGÓCSKA

A tolvaj a múzeumközeli park felé vette az irányt.Utjukat nehezítette a szombatesti forgalom.A fiukat a részegektől az utcai bunyósokon át a macákig valahogy mintha minden igyekezett volna feltartani.Na persze a lány sem állt jobban az utcalányokat leszámítva.Viszont nem ez volt a legzavaróbb a csapatnak.Mindegyiküknek ugyanaz járt a fejében.:
-„Ez a lány gyors.Emberhez képest túl gyors.”-Tünt fel Yusukének.
-„Lassíthatna.Kiköpöm a tüdőm.”-Nyavajgott magában Kazu.
-„Hogy lehet ez?Alig bírom tartani vele a lépést.”
- „Tisztavérű ember.Sem szellemi,sem démoni vagy egyéb mágikus erőforrást nem használ.Akkor mégis miért?”
Kurama visszatérve gondolataiból körülnézett.Már a park egy erdős részén loholtak.Előtte a lány és Hiei cikáztak,kicsivel mögötte Yusuke futott,utána pedig némileg lemaradva Kuwabara lihegett.-„Én is kezdek fáradni.Ha ez így megy tovább hamarosan már csak Hiei tudja majd követni.”
-ÁLJ!!!-Kiáltótta el magát Urameshi.Csapata meg is állt.
-Mi van?!-förmedt rá Hiei.-Így elveszítjük.
-Nem az elfogás,hanem az ékkő a feladatunk.
-Csapda?-Kapcsolódott be döbbenten Kurama is a társalgásba.„A fenébe erre nem gondoltam.”
-Mi?A kiscsaj csapdába akar csalni minket?
-Hígagyú!-Mordult Kazura Hiei.-Nem csapdába csak el.
-Hova?
-Nem hova?Honnan?-Világított a lényegre a rókadémon.
-Fel tudtad fogni Idióta?
-Dugulsz Törpe.!Nem te jöttél rá.
-De te sem.-„Talán még most sem.” Tette hozzá gondolatban.
Szúrós pillantások és morgások voltak érzékelhetők egy darabig.Ezt az Állapotot Yusuke törte meg.:
-Ne most fiuk!Inkább döntsük el hogyan tovább:múzeum vagy fogócska?
-Én a fogócskára szavazok.-Tette le voksát gyerekes hangnemben a lány egy közeli fa egyik ágáról.Minden tekintet rászegeződött.
-Ok nélkül nem.-Kezdett társalgásba Kurama.Maga sem értette miért,de a „kollégának” már a puszta gondolatától is dührohamot tudott volna kapni. „Inkább a nyakadat tekergetném.”
-Az ékkő elég jó ok?-Hangjába ezúttal némi naívság és kiváncsiság is merült.
Kurama már-már a fogait csikorgatta,de még nyugalmat tudott erőltetni arcára s hangjára.
-Miért kéne elhinnünk,hogy nálad van?Nem látom,hogy legalább felszerelésed lenne vagy,hogy lett volna hova elrejtened.
-Nem is vagyok lapos-Durcizott.
-Hogy jön ez most ide kisanyám?-Kapcsolódott be Kuwabara is.
Hiei,arcát egyik kezébe temette.„Hogy lehet valaki ilyen hülye?”
-Így-Válaszolt a lány és elrugaszkodott.Egy kavicsos kis tisztáska szerűségen ért földet,üldözőitől pár méterre.A hold fénye bevilágította a tisztást.Asrácoknak csak most tünt fel,hogy a tolvajlány talán még Hieinél sem magasabb.Ő elővett egy kis tarisznyát keblei közül és azt madzagjánál fogva lóbálni kezdte.
-És most gondolom el is kéne hinnünk,hogy az ékkő van benne.-Előzta meg Kuramát Yusuke.A lányon látszott a ledöbbenés,majd körülnézett maga körül,mintha valamit keresne.
-Azt mondták nagyon törékeny és ez itt-kocogtatta meg lábával a talajt-nagyon kemény.Ugye nem fog eltörni ha leejtem?-Kérdezte még mindig gyerekes naívsággal.Nya mindegy próba-cseresznye-Fűzte még hozzá,aztán elővette a követ tarisznyájából.Az gyönyörűen csillogott a holdfényben.De cép!Tetszik.-„Gügyögte”
A csapat támadott volna de vették a lapot.Ha támadnak az ékkőnek annyi és mivel a lány sem tűnt komplettnek…
Ő lassan visszatette az követ a tatyóba,a tatyót a mellei közé.Szinte föleszmélni sem volt ideje Kurama már támadta.Szerencsésen kitért az ostor elöl de már indult is a rókadémon következő támadása.Társai megdermedtek.„Hogy a mindig higgadt Kurama így viselkedjen?!”Közben a lány felugrott,elkapta ellenfele ostort tartó kezéhez tartozó csuklóját s a fiú mellkasára lépve elrugaszkodott.Még tett egy kecses félfordulatot a levegőben,majd pár méterre tőle landolt.Földetérve azonnal rohanni kezdett.Még hátrakiabált egy „kapj el ha tudsz”-t,majd cikázott tovább üldözőivel a nyomában.