3.RÉSZ

KETTESBEN

A pihenő nem volt elég és Kurama megérzése igaznak bizonyult.Ők hárman nem bírták a tempót,lelassultak,leszakadtak.Már csak Hiei loholt a nyomában.Kavicsokkal szórt ösvényre értek,a lány erről nem tért le.Haladt amerre az út ment és csak a ritkább ágazatú fák kedvéért rugaszkodott el néhol a talajtól.
-„Ügyes.Nem akar nyomokat hagyni.”-Állapította meg üldözője.
Az út egyre ritkásabb lett,majd egy buckás rétbe torkollott.Ő megállt a közepén,s szembefordult üldözőével. Hiei is megállt rögtön az út végén.
-Négyből egy.Nem is rossz arány.-Hangja most más volt.Megőrizte vidámságát és lendületét,de a pár perccel ezelőtti gyerekességnek nyoma sem volt.
-Elfáradtál?-gúnyolódott Hiei egy tőle megszokott félvigyorral.
-Szerinted lihegek?-Higgadt volt és komoly.Mintha Kurama hidegvérér rabolta volna el.
-De megkomojodtál!-Piszkálódott tovább.De azt is be kellett látnia,hogy a lánynak igaza van.Szemmel láthatóan nem fáradt.A szívverésére koncentrálva Hieinek az is világos lett,hogy ellenfele nem játssza meg magát.Szíve egyenletesen ver,alig gyorsabban mintha most ébredt volna,míg a fiué zakatolt.
-Muszály volt.A túléléshez néha szükséges.
-Félsz?-Hangján enyhén érződött kíváncsisága.Jót tett volna hiuságának ha a lány(még ha nem is nyíltan )azt válaszolj tart tőle.De sejtette,hogy nem ez lesz.
-Mi vagy te?-Hieire kiült döbbeneta.Kicsit hátrahőkölt,arca is azt sugározta.-Te és a társaid mik vagytok?
-Ezt,hogy érted.-Meglepettségét gyanakvással próbálta leplezni.
-A kis rozsdi ostora nem mindennapi.Száz százalékig növényi.Még ha ezt szintetikusan is állítaná elő,sem tudná előkapni a semmiből.-„Mellesleg nem is érné meg.”-Tette hozzá még gondolatban.-„Föld nélkül egy növény sem valami tartós”Atzán folytatta okfejtését.:-És te…
-Mi van velem?
-Eddig még senki sem bírta tartani a tempóm.Minden földrészen voltak már üldözőim,de olykor motorral sem bírták.
-És te mi vagy?-Terelte el a szót.-Magad is elismerted,hogy a sebességed nem emberi.
-A nehéz gyerekkor ragadványa.-Itt enyhített hangszínén.
-Pfü…hisz még mindig gyerek vagy.-Na eddig tartott a lány komolysága.Visszaváltozott.
-Erre a magasságomból következtetsz Zsebibaba.
-Minek neveztél?!-Háborodott fel.
-Zsebibabának.Mi baj nem tetszett a Micimackó?-Pimaszkodott gyerekesen,de Hiei csak a zsebibabáig hallotta mielőtt elborult volna az agya.
Megtámadta a lányt.Az kitérve próbált távolságot tartanide nemigen ment.Gyorsaságára harcban még nemigen volt szüksége,pláne nem egy ilyen ellenféllel szemben.Aztán felidéződött benne,hogy a srác milyen képet vágott új becenevére.Nem bírta visszafojtani nevetését.„Zsabibaba” ezt kihasználva fölénybekerült.Tolvajkánk észre se vette,hogy már a rét széléig hátrált,így annyira meglepte,hogy háta egy fába ütközött,hogy kacaja is elakadt.A démon egyik kezével a lágy mögötti fának támaszkodott,majd egy fenyegető pillantás kíséretében a nála alig pár centivel alacsonyabb lányra ráparancsolt.:
-Add fel!-A válasz viszont meglepte.
-Muszály ezt?Mondtam,hogy nem vagyok lapos.Megfolytasz.-Panaszolta.
És tényleg.Hiei felsőteste teljesen a lány mellkasának préselődött.Ez eléggé megzavarta,elvesztatte koncentrációját,a hölgyike pedig ezt kihasználva ellökte magától.Újra menekülni próbált,de a démon túl korán tért magához.Földre kerültek,kicsit dulakodtak,végül a fa másik oldalának tövénél lévő kis hasadékba zuhantak.Nem estek túl mélyre.Fölülről a fa gyökerei és az azokat benövő moha takarta azt a halvány fényt amiben eddig voltak.A hasadék is elég keskeny volt.
Bent elég kicsi volt a hely.Hiei került föllülre.Persze „cellatársa” most sem kívánt csöndben maradni.
-Aú!Ez fájt.Minden lányt így fektetsz le?Mégis mi vagy te,vadállat?
-Nem Szörny.-Hangzott a tárgyilagos válasz.A lány kuncogni kezdett.
-Mégis mi olyan vicces ezen?-Érdeklődött a fiu.
-Köszönöm a választ.-Kacagta.
Hiei még egy pillanatig értetlenül nézte,aztán kapcsolt:a réti beszélgetés

4.RÉSZ

DUMCSIZZUNK

Hiei kezdte egyre inkább megérteni Kuramát.Most ő is szívesen lecsapta volna a csajt,de ekkora helyen mozogni sem igen lehet.„De legalább nem ő van fölényben.”
-Fura egy lány vagy.-Közölte csak úgy mellékesen.
-Miért is?-A mosoly még meg volt arcán,bár már nem kacagott.A fiú arcát fürkészte.
-Közlöm,hogy szörny vagyok,erre te röhögőgörcsöt kapsz.
-Csak nevettem.-Vágott közbe.
-Részletkérdés.Más vagy megrémülne,vagy hülyének nézne.Téged viszont meg sem lepett.
-Tudtam,hogy nem vagy ember.Mellesleg szerintem olyan szörnyű sem vagy.-Ezt a kijelentést egy puszi követte,Hiei szájára.Maga sem hitte volna,hogy még van amin meglepődik ettől a lánytól(lévén,hogy bármit kinézett volna belőle),most mégis sikerült.Teljesen ledöbbent.
-Mégis mit csinálsz?-Kérte tőle számon.
-Próbálok levegőt venni.-Tért ki.-Elég nehéz vagy.
-Todod,hogy értettem.-Morogta.-Miért csókoltál meg?
-Ez puszi volt nem csók.
-Puszit nem az ember szájára szoktak adni.-Sziszegte.
-Nem is vagy ember.
-Direkt bosszantasz?
-Mért kell így felkapni a vizet egy kis puszitól.
-Csóktól.
-Puszi volt.
-Csók.
-Puszi.
-Csók.
-Tudod mit?-Akadt ki.-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá legyen igazad.-Azzal elkapta tarkóját,magához húzta,és megcsókolta.
Még egy meglepetés.Tűzdémonunk visznylag hamar visszazökkent és maga se tudta miért,de hagyta magát,majd viszonozta.Hosszú,forró csók bontakozott ki.Idő közben tolvajunk,szabadon maradt kezével átkarolta a srác derekát.Lassan másik kezével is elengedte a fiú tarkóját,kezét vállához csúsztatta,majd azt átkarolva húzta őt magához.A csók lassan véget ért,levegőt kellett venni.Sajnos ez az idő elég volt Hieinek ahhoz,hogy visszatérjen eredeti természete.Mérges volt.A lányra is,és magára is,amiért belement ebbe az ostobaságba.Hisz elfognia kéne és megszerezni az ékkövet.Nem pedig csókolózni vele.
-Mégis mit képzelsz magadról?-Sziszegte.
-Te provokáltál.-Válaszolta.-Na nem mintha bánnám.-Fűzte hozzá mellékesen.
-Csak tudnám mit vacakolok itt veled.-Morogta.-Simán leszúrhatnálak és eltűnhetnék azzal a kővel.
-Leszúrni?Mivel?-Hangja inkább gúnyos volt,mint meglepett.
-Példáúl a kardommal.-Válaszolta flegmán.A lány arcán gonosz vigyor terült el.
-Ezzel?-Kérzezte,és a jobbjában tartott kard pengéjét óvatosan Hiei nyakának nyomta.Nemannyira,hogy megvágja vele,csak érzékeltetni akarta.
-Szóval ezért csókoltál meg.-Állapította meg hangosan,csak úgy magának.Hangja mintha némi csalódottságot is hordozott volna,talán ezért nem nézett a lány szemébe.
-Nem,nem ezért.-Jelentette ki.-Nem is tudtam a kardról még át nem öleltelek.Utánna csak kihasználtam a helyzetet.
Persze azt már nem tette hozzá,hogy a vállát csak azért karolta át,hogy a háta mögött megfoghassa a markolatot.Innentől már könnyű volt apengét a nyaka oldalához igazítani.
Hiei csapdában volt jól tudta.A csaj ball karja még mindig derakán volt,a jobbal félig-meddig nyakát karolta át és a fegyvert fogta,ami másik oldalt zárta az ölelést.Bal alkarján támaszkodott,így jobb keze szabad volt.De jól tudta milyen éles kardja,Egy rossz mozdulat és vége.

Eközben a többieknél:
Yusukéék elértek a kavicsos ösvényhez:
-És most merre?-Érdeklődött Kuwabara.
-Nem tudom.Az a kis átok tudja mit csinál.-Morogta Kurama.-Itt nincs semmi ami alapján követhetnénk a nyomukat.
-Hát igen ezt jól kitalálta.-Helyeselt lazán Yusuke.-Füvön vagy más olyan talalyon követni őket ahol nyomot hagynak könnyű.De a kavicsokon ilyesmit hiába keresgélünk.
-Tehát követni nem tudjuk.-Összegezte Kazuma.-De akkor mi legyen?Hagyjuk őt magára a törpével?Elismerem fárasztó a csaj,de nem túl kegyetlen büntetés ez.
-De az.-Vágta rá vigyorogva Yusuke.-Csak kérdéses,hogy kinek.
-Egyelőre akkor sem tehetünk semmit.Pihenjünk,és ha túl hosszura nyúlik a csend elkezdjük keresni őket.
Kurama tervével(jóbb híján)mindketten egyetértettek,úgyhogy letelepedtek pihenni.