5.RÉSZ

ÁRULÓ

Olyan tíz perc telhetett el,mikor a hasadékból egy nagy sóhaj hallatszott.
-Mi van?Ennyire nehéz vagyok?-Vetette oda Hiei.Azóta sem nézett a szemébe,na nem mintha nagyon erölködött volna.
-Nem,csak zsibbad a karom.-Hallatszott,hogy már fárad,és a levegőt is egyre nehezebben vette.(Mondjuk Hieiel a mellkasán ez nem meglepő.)A démon arcán gonosz félmosoly jelent meg.
-Add fel és pihenhetsz.
-Szeretnéd mi?-Élénkült fel egy kicsit.
-Csak egy javaslat volt.
-Pedig úgy tűnt jól elvagy a dekoltázsommal.-Vigyorogta
-Szeretnéd mi?-Reagálta le.
-Tehát még mindig duzzogsz a csók miatt.Padig mondtam,hogy nem „azért” volt.-Célzott a kard elcsenésére.
-Nem duzzogok.-Sziszrgte.„Méghogy duzzogni,minek néz ez engem?Valami hisztis kis emberkölyöknek?”
-De duzzogsz.-Jelentette ki.
-Nem.-Dörögte.
-Akkor miért nem mered e szemembe mondani?
-Miböl gondolod,hogy nem merem?Ennyire gyávának tartasz?
-A szemembe nézni sem mersz,nemhogy belemondani valamit.-Vágta a fejéhez.
Ez hatásos volt. Hiei felé fordult és a szemébe nézett.„Bár ne tette volna!”-Kívánta a lány nemsokára,de már késő volt.Képtelen volt elkapni pillantását.A gyönyörű karmazsinvörös szemek,rabulejtették tekintetét.Egy pillanatra a lélegzése is leállt,szíve is kihagyott.Nem igazán tudta volna megmondani mit látott bennük.Mintha csalódottság és sértettség bújt volna meg a lángoló düh mögött.A lányban erős bűntudat ébredt.Nem ez volt a szándéka.Ugyanakkor egy másik,serősebb érzést is megtapasztalt.Mintha valami vonzotta volna hozzá.Maga sem értette miért, de a kardot tartó kezével(amit eddig a srác nyakán„pihentetett”)magához húzta és ismét megcsókolta.Derekát is szorosabban ölelte,és nyújtotta a viszonzott csókot ameddig csak lehetett.Egy pillanatra szétváltak levegőért,majd folytatták.A kard kicsúszott a kezéböl és beleállt a földbe.Különösebben egyiküket sem érdekelte,de a lány tudta,hogy jobb nem bízni senkiben ebben a szakmában.Úgyhogy Hiei a kardhoz közelebb eső karját,saját karja,és oldala közé szorította.

Yusukéék úgy negyed órája nem tudtak mit kezdeni magukkal.Kuwabara élvezte a pihenést,Urameshi úgy volt vele,hogy „lesz ami lesz”,Kurama pedig próbált higgadtan gondolkodni.Nem igazán értette mi tart eddig Hieinek.Egyszercsak megunta a várakozást és elindult a kavicsos úton az egy találomra választott irányba.
-Kurama,most meg hova mész?-Szólt oda neki Yusuke unottan.
-Remélem Hiei után.-Válaszolta.Hangja mint általában,most is higgadt volt.
-Oldalról jöttünk az útra,bárhól lehetnek.-Jött az emlékeztető.
-Semmi kedvem itt ücsörögni tovább.
-Nekem van.-Szólt közbe Kazu.-Én jól elvagyok itt.Kényelmes fekhely,lágy szellő.Innen a csillagok is tiszták.
-Maradj csak.
-Várj!Mi is megyünk.-Közölte Yusuke.
-Tényleg?
-Igen Kuwabara,tényleg.!-Förmedt rá barátjára.
-Jól van.Ha te mondod Uramashi.-Tápázkodott fel kelletlenül.
-Rendben akkor én megyek erre,ti ketten pedig arra.-Adta ki aparancsot a szellemdetektív.
-Én inkább veled mennék Uramashi.Kurama megveszik annak a csajnak a közelében.-Erre egy szúrós pillantást kapott válszként a rókadémontól,választott útitársa pedig intett neki,hogy kövesse.

Eközben a másik kettő is remekül elvolt.Eszükbe sem jutott kimászni a másik szájából.Sőt!A folytatáson dolgoztak.Kezeik egyre inkább elkalandoztak.Tolvajunk már „lelopta” Hieiről a kabátját.Kezeivel most a pólója alá nyúlva ölelgette őt.A fiú egyik kezével támasztotta magát,a másikkal ő is elkalandozott.Szenvedélyes csókjaik közepette keze végigsiklott a lány combján,majd fenekén.Aztán ujjai becsúsztak fölsője alá (ami mint kiderült ropprnt rugalmas anyagú.(Ketten is elfértek volna benne.)),és selymes bőrén felsiklottak a melltartójáig.Hiei már épp megszabadította volna tőle,amikor…
-Yusukéék közelednek.Érzem.-Szólalt meg kissé lihegve a fiú.
-Ezt az időzítést!-Sóhajtotta a lány.Egymás szemébe néztek,ő lopott még egy gyors csókot a démontól,aztán
Komolyra váltott.-Sajnálom,de még nem engedhetem meg magamnak,hogy bárki is elkapjon.-Azzal a fiú számára észrevétlenül megnyomott egy gombot az óráján,amin egy kis,piros pöttyöcske kezdett el villogni.
-Mégis mit akarsz tenni egy ilyen helyzetben hármunk ellen?
-Három?Ki nem jön?
-Kurama.
-Elveszett a csinbaba.-Váltott ismét gyerekese.-Hiányozni fog.
Ezen,pontosabban a csinibabán Hiei elmosolyodott.Pár másodperccel később már hallották a két közeledőt.
-Na most hova tovább?-Érdeklődött barátjától Yusuke.
-Passz.Nem vagyok Hieidetektor.-Hangzott egyhangúan.
Imikonk ébersége lankadt és erre rá is fázott.Egyik pillanatban még „ellenfele megállapításán” kuncogott a következőben már ezt hallotta tőle.
-Szerintem maradjatok ott.-Most is gyerekes hanglejtést használt,de a helyzet inkább döbbenetes volt,mint komikus.A két fiú a rét közepén állt,a lány velük szemben az előtt a fa előtt,aminek gyökerei alatt nemrég még Hieiel csókolózott.A fiú most előtte térdelt neki háttal.Karjai hátul,könyökei hajlatánál a lyány karja fűzte őket sorba.Erősen fogta le a démont.Másik kezében ott volt a kard,pengéjével Hiei nyakán.

6.RÉSZ

VISZLÁT

-Te kis…-Kezdte Hiei sziszegve.Közel állt egy dührohamhoz.
-Bocsika,-gyerekeskedett tovább babás mosollyal.-de mondtam,hogy még nem hagyhatom magam elkapni.
„Úgyhogy inkább elkaptál engem. Ezért még valaki nagyon fog sírni.”-Morgott tovább magában.
Yusuke magához térve a döbbenetből oldalba bökte Kuwabarát.
-Te öregem,értesítsd Kuramát jó!?-Suttogta.
-És mégis hogyan Urameshi?Küldjek neki SMS-t?-Yusuke kis híján padlótfogott.
-Mentálisan te agyatlan!-Kiabált rá.Ezt nehéz lett volna nem meghallani.
-Bocsi,zavarunk?-Érdeklődött a lány.Már nem gyerekes volt,inkább csak lendületes,élénk.
-Nem,dehogy.-Legyintett Yusuke.-Csak Kuwabara megint hülye.
-Ki a hülye Urameshi?
-Ne visíts,hanem tedd amit mondtam.
-Na ez kész!-Fintorgott Hiei.
-A te barátaid.–Vágta rá a lány.
-Én ilyet sosem mondtam.-Kérte ki magának.Fogvatartója elmosolyodott.
A srácok még mindig vitáztak,de Kurama persze már értesítve lett,és rohant is feléjük.Tolvajunk úgy gondolta míg várnak akár rá is kérdezhet.Úgyis rég játszott már lelki szemétládásat.
-Bocs fiúk segíthetek?-Szólt oda nekik.
-Tudsz egy kis észt verni a fejébe?-Kérdezett vissza Urameshi.A csaj egy pillanatra elgondolkodott aztán…
-Tudtommal a verés csak ront a helyzeten.
-Ezen már nem.-Hangzott lemondóan a démontól.
-Te nekem ne ugass Kertitörpe!-Háborodott fel Kazu.-Mit csinálsz ott modellt térdelsz?
-Pofa be Idióta!-Sziszegte.A lány kacagni kezdett.
-Roppant szórakoztatóak vagytok.Betegre kereshetnétek magatokat a showbisnis-ben.
Hiei megpróbálta kihasználni az alkalmat a szabadulásra,de amellett,hogy nem sikerült neki a csaj még le is hurrogta.
-Zsebibaba,nyugszik!
Na persze a „barátok” igyekeztek visszafogni a röhögést,de nemigen akart sikerülni.
-Zsebibaba?-Kérdezett vissza fuldokolva Yusuke.
-Szerintem illikrá.-Osztotta meg véleményét a szintén nevető Kazuma.-Ő is kicsi és pattog.
Tűzdémonunk szemei lángoltak a dühtől.Morgott nekik valami „végetek” szerűséget,és egy a lányra vetett pillantással jelezte:neked is.Ő ezt észrevéve megpróbálta ellensúlyozni „bakiját” egy kicsit.Ismét kicsit gyerekesebbre váltott.:
-Ejnye-ejnye Kuwabarack,ez igazán nem volt szép tőled.
Ennek hatására Hiei arcán egy gonosz félmosoly jelene meg.
-Találó!-Állapította meg.-A haja úgyis kajszi színű.
Kuvabarának ez nagyon nem tetszett,ezért egy „Zsbibaba,nyugszik!”-kal próbált visszavágni,és vigyorgott tovább.Urameshi már a földön röhögött.A démonnak ez nagyon nem tetszett.„Nehogy ő maradjon ki!”
-Te,-fordult a lányhoz az imiko-a Yusukére is van ötleted?-Ő igencsak meglepettnek tűnt.
-Jesszus!Anyád részeg volt mikor a nevedet kaptad?
-Lahettséges.-Ült fel a kérdezett,még mindig vigyorogva.-Miért?
-Hogy lehet egy gyereknek a Yusuka nevet adni?
-Yusuke!-Pattant föl.-A nevem Yu-SUKE,nem-SZUKA!-Kiabálta.
-Hupsz,félreértetem.Ne hari!-Puncsolt neki.
A három fiú egyszerre kapta a fejét egy irányba.(Pontosabban Hiei inkább csak óvatosan arra fordult.)Ez egyértelműen jelezte a közeledőt,és kilétét.A lány persze megint nem bírt csöndben maradni.
-Tehát jön a negyedik.-Állapította megy.-Cí-cí-cic,Kuramacs közeledik.
A két fiú kuncogott egy kicsit,a tűzdémon csak elmosolyodott.Hamarosan Kurama jelent meg az ösvény végén.Látva a két kuncogót,bár kicsit félt a választól,de azért rákérdezett.:
-Mi ilye vicces?-Majd még hozzáfűzte-Hiei helyzetén kívül.
-„A helyzetemen kívül?!"-Sziszegte.
-Semmi.-Válaszolták egyszerre,majd Urameshi folytatta.-Tényle semmi,Kuramacs.
Reakcióként csak karba tette kezeit és unottan az égre nézett,aztán a lányra.
-Te találtad ki mi?-Hangján érezni lehetett,hogy tudja a választ.A csaj viszont egy mondat ereéig ismét gyerekesre váltott.
-Bocsi csinibaba!
A rókadémon már épp válaszolni akart valami,az arca alapján biztos nem kedveset,amikor egy brummogó motorgangra lettek figyelmesek.Mind meglepetten néztek a hang irányába.
-Áh!Itt a fuvarom.-Suttogta csak úgy magának a lány.
Ő a srácok felé dobta a kardot,ezzel szétoszlatva őket,majd Hiei fejére támaszkodva gyorsan átugrotta őt,És egyenesen a száguldó motorra huppant.A következő pillanatban márcsak egy termetes porfelhő maradt hűlt helyén,amiből a fulladozó démon sétált barátaihoz.