7.RÉSZ

BONYOLÓDIK

-Mostmár meg ne fulladj.-Vetette oda Kurama.
-Óh igen,kőszőnőm jól vagyok.-Válaszolt gúnyossan.-Nem kellett volna így aggódnotok.
-Nyugi Hiei nem úgy értrtte.-Nyugtetgatta Yusuke.
-Vettem észre.-Duzzogott tovább.
-Bocs,-Fordult hozzá Kurama.-csak zavar,hogy az a kis…„tolvaj” meglépett előlünk.
-Azt hiszed engem nem?-Háborodott fel.-Gondolod jól éreztem ott magam a saját kardommal a torkomon?
-Tényleg,-derült fel Kuwabara arca-hogy került az oda?
Ha szemmel verni lehetne,már kómában lett volna a tűzdémon pillantásától.Ez úgytűnik fel sem tűnt neki,mivel folytatta.
-A nagy Hieit legyőzte és túszulejtette egy halandó LÁNY.-Gúnyolódott.
Hieit már nem volt idő lefogni,nekiesett.Yusuke és Kurama a verekedést,vagy inkább verést nézve tanácskoztak a továbbiakról.:
-Szerinted,hogyan tovább?-Vetette föl Yusuke.
-Koenmához már nem mehetünk,túl késő van.-Szögezte le.-Majd holnap beszélünk vele.
-Akkor irány haza.-És már indult is amikor Kurama utána szolt.
-Nem felejtettél el valamit?
-Ja tényleg!-Világosodott meg.-Mivel elég messze laksz,aludhatnál nálam.
-Köszönöm elfogadom,de én rájuk gondoltam.-Mutatott Hieiékre.
-Majd abbahagyják.-Legyintett.

A motor leállt egy sokemeletes garázsában,a lány beszállt egy liftbe,annak egyik falán volt egy kulcslyuk. Belehelyezte a nála lévő kulcsot és elfordította.A lift megindult lefelé.Megállt ajtaja egy sötét irodaszerűségre nyílt.Szemben egy íróasztal,rajta egy számítógép,párkönyv,papirok.A szoba többi része tele volt teli könyvespolcokkal.Az íróasztal mögött egy alakot fedett a homály.
-Megvan?-Tudakolta egy idősebb negyven körüli férfihang.
-Meg.-Hangzott a tömör,rideg válasz.A tarisznyát lassan az asztalhoz vitte és letette.
-Remek.Volt valami gond?-A lányt bosszantotta a kérdés,de nem mutatta.„Úgyis tudja,hogy volt.Eddig is minden piti kis problémáról tudott valahonnan,ami a munkák közben történt.”
-Kisebb zűr.
-Négy fiú.Két démon,két ember.
-Igen.Valószínüleg.-Még mindig rideg és tárgyilagos volt.
-Azok voltak.Még lehet velük „zűr” ,ahogy te mondtad.-Kisebb szünetet tartott.Nem tudni,hogy választ várt-e,vagy csak a lányt fürkészte.-A piros könyvön lévő iratokat és térképet tanulmányozd át.Hamarosan indulsz kideríteni,hogy kik is ezek.
-Értrm.-Azzal elvette az iratokat és kiment a szobából.

Még nem hajnalodott.A kis csapat nagy része Yusuke lakásában aludt.Persz megint Hiei volt a kivétel.Ő egy közeli fán durmolt.Úgy beszélték meg,hogy másnap amint felkeltek mennek Koenmához és,ha kell az egész napot ott töltik,hogy mindent kiderítsenek az ékkőről és persze a lányról.Mindenki próbált legalább délig aludni,bár azt sem bánták volna ha egézs nap fel sem ébrednek.
„Ő” éppen akkor tért volna haza,csak még ki akarta szellőztetni a fejét.Gondolta előbb kipróbálja új szerzeményét.Szellemek,démonok,alvilág és ami ezekhez tartozik.Túl sok volt ez így hirtelen,kellett egy kis kikapcsolódás.Az esti rablás óta át sem öltözött.Nem látta értelmét,hisz ilyenkor még mindenki alszik.Teóriának nem volt rossz,csakhát a valóságtartalom…
Szokásos villámgyors tempójában haladt el a sokemeletes házsorok tetején,Yusukéék fölött is.Persze,hogy nem volt akkora szerencséje,hogy Hiei ne riadjon fel és vegye észre a száguldozót.Úgy döntött követi a lányt.
Óvatosa cikázott mögötte a háztetőkön,nehogy kiszemeltje észrevegye.Majd Ő megtorpant,körülnézett,aztán erkélyről-erkélyre leugrált az utszára.Feltörte a legközelebbi épület ajtaját és bement.-„De hisz Kurama is itt lakik.” Gondolt bele Hiei,majd követte őt a házba.Hallotta suhanását a lépcsőkön,aztán,hogy egy folyosón sétál,megáll,egy kulcs a zárba ,ajtónyílás.„Ő is itt lakna?Kurama közelében?”Nem tartotta valószínünek.Gyanakodva indult meg a folyosón.Barátja lakásának ajtajához érve megtorpant.Az ajtó résnyire nyitva volt.„Rá nem jellemző ez a hanyagság.Hogy pont ő ne tudna becsukni egy ajtót!?”Nem hallott hangokat bentről.Óvatosan tárta ki az ajtót és lepett be rajta.Pár lépést tett befelé,majd az ajtó hirtelen becsukódott mögötte.Hátra perdült és meglátta az ajtónak támaszkodott lányt.

8.RÉSZ

TITOK

-Szia.-Köszönt a lány.Valahogy most alapba komoly volt.Talán látta Hieien,hogy ez nem a legmegfelelőbb időpont szokásos stílusához,talán csak az újonnan birtokába került információk miatt volt.
-Lenyúltad?-Bökött fejével a zárban lévő kulcsra.Rideg volt hangja ridegebb mint valaha.
-Mikor közelről próbált támadni a rózsaostorral.
-Szóval informálódtál is.?
-Átnéztem az aktáitokat Koenmánál,úgy egy órával azutánn,hogy leléptem.-Látta a démon szemében,hogy nemigen tudja türtőztetni magát.-Ne nézz így kérlek!Természetesen a személyes részeket kihagytam.Odáig azért nem süllyednék,hogy azt használjam fel ellenetek.-Mondta ezt már a szemben lévő ablak felé haladva.
-Gondolom ezt most el is kéne hinnem.-Gúnyolódott hidegen.Nem volt benne biztos,hogy a lány igazat mondott,de valahogy mégis lenyugtatták a szavak.Az viszont meglepte,hogy a lány be tudott törni a szellemvilágba.Persze ezt elrejtette.
-A hitvilágod rád tartozik.-felelte szárazon.-Nem kell bíznod bennem,elvégre annyi okod sincs rá,mint nekem benned bízni.-Reagált az ablakon kibámulva.
-Nem én árultalak el.-Förmedt rá.
-Csak mert megelőztelek.-Vágott vissza felé fordulva.Szája cinikus mosolyra húzódott.-Talán nem kaptál volna el ha megtalálnak a barátaid?
Telitalálat volt.Hiei ezen még nem gondolkodott.Mióta eltűnt a lány csak dühöngött magában.A beállt csendet ismét Ő törte meg.
-Dehogynem.-Fordúlt vissza az ablakhoz.-Amint már mondtam még nem hagyhatom magam elkapni.Ezt a munkát még végig kell csinálnom-„érte” tette hozzá magában,-aztán nem érdekel mi lesz velem.
Mondandója végeztével megindult egy ajtó felé.A démon érdeklődését felkeltette amit mondott,de a világért sem mutatta volna ki.Csak úgy mellékesen kérdezett rá.:
-Mitől olyan fontos ez?-Kérdezte majd megindult felé.Mint észrevette a lány a hálószobába ment.
-Tessék-nyújtotta át a fiúnak a kabátját,-ezt ott felejteted.
-Kössz.A kardom pengéjével a torkomon valahogy ezembe sem jutott.-Fintorodott el.
Tolvajunk ki akart menni mellette,de nem hagyta.Megragadta karját,ezzel megállásra késztetve.
-Még nem válaszoltál.
-Mert nem rád tartozik.-Megpróbálta kirántani karját a démon kezéből de a szorítás csak erősödött.-Eressz!
-Eszemben sincs.-Rápillantott.Most a lány kerülte a tekintetét.-Válaszolj!-Kiabált rá.
A válasz csak néma csend maradt.
-Hazudtál ugye?-Kérdezte kicsit higgadtabban.-Milyen szörnnyel vagy szellemmel dolgozol együtt?
-Passz.-Hangzott halkan.-Tegnapig azt sem tudtam,hogy léteztek,csak teljesítettem a megbízóm parancsait.
-Megbízó?-Kérdezett vissza,elengedve őt.-Jellemző ti emberek bármire képesek vagytok pénzért.-Mondta megvetően.-Szánalmas.
-Szánalmas?!-Kapta fel a vizet.-Ha két démon,egy szellemdetektív és egy nagy szellemi erejű ember nem tud elbánni egy egyszerű lánnyal,na az szánalmas.!
Ezzel megint telibe talált.Hiei elvesztette a türelmét.Megragadta őt,az ajtó melletti falnak lökte,majd kezeivel nekitámaszkodott,elvágva a menekülés útját.Szemei szikrákat szórtak a benne tomboló dühtől.A teremtés rendesen meg is ijedt a hirtelen kitöréstől.Ideje sem volt megijedni,máris zúdult rá a következő támadás.
-Mégis kinek képzeled magad te pénzéhes kis áruló?-Fakadt ki Hiei.-Engem ne kritizáljon egy olyan felelőtlen,számító kis dög mint te!Tudod egyáltalán,hogy mit loptál el?
-Nem.-Ordította vissza.-Ahogy ti sem.És őszintén szólva nem is érdekel.
-Persze csak a pénz számít mi?
-Igen képzeld,csak az.-Vágta a képébe.-Annélkül nem tudom megmenteni az egyetlen életét,aki maradt nekem és sürget az idő.-Fakadt ki.
Hiei szépen ledöbbent.Szorítása gyengült,s ezt kihasználva a lány el tudta lökni magától egy-két lépésnyire.Pár pillanatnyi csönd állt be,de óráknak tűnt.
-Ezzel mire célzol?-Kérdezte kicsit még mindig meglepetten.-Zsarolnak?
-Nem.-Válaszolta lehejtott fejjel,gondterhelten.-Haldoklik.
Ismét készült elhagyni a szobát.Ezúttal sem sikerült.Hiei megint elkapta a karját.Finoman maga felé fordította.
-És ami velünk történt?Akkor,ott a hasadékban?
-Annak semmi jelentősége.-Válaszolt célját,az ajtót kémlelve,majd kicsit gonoszabbra váltott.-Mégis mit vártál egy ilyen számító kis dögtől?Azt természetesen csak azért tettem,hogy minél könnyebben kijussak.-Majd még hozzá tette.-Sikerült is volna,ha a barátaid nem lépnek közbe.
-Most te nem mersz a szemembe nézni.-Emlékeztette.
-Mit számít ez egy árulónál.-Vágott vissza.
Hieit nem különösebben érdekelte az epés megjegyzés.Nem engedte el őt.Kicsit közelebb húzta magához,és szabadon maradt kezével felemelte a lány állát.Persze ez azonnali tiltakozást váltott ki.
-Eressz!-Parancsolt rá.
-Örömmel.Tudod mi az ára.-Suttogta.
„Naná a szemébe kéne néznem és közölni,hogy csak szórakoztam vele.Mintha az olyan könnyű lenne.!”-Sóhajtotta.-„Szinészetet kéne tanulnom.”-Elmélkedett,miközben a démon egyre feljebb emelte állát.
-Nézz a szemembe!-Utasította halkan.
Mintha lett volna más választása.Már nem bírta kikerülni a karmazsinvörös szempárt.Tulajdonosa nem várta,hogy a szemébe fog hazudni,de azt sem,hogy egy fájdalommal és bánattal teli,remegő szempár néz majd könyörgőn vissza rá.Akaratlanul is megszánta,szemei megértést sugároztak,mintha csak egy bűnbánó kisgyerek vallotta volna be a cukorkalopást,úgy nézett rá.
-Ne nézz így,kérlek-Hangjában is ugyanaz tükröződött mint szemében.-Engedj el!
Hieinek ez eszébe sem jutott,mostmár semmiképp.Mégközelebb húzta magához,leküzdve azt a pár centit,ami még maradt köztük és lágyan megcsókolta