9.RÉSZ

AZ IFJÚ PÁR

A mézédes,lágy csókok fékezhetetlenül követték egymást,egyre hosszabbra nyúlva,ahogy ölelésükkel együtt fokozódott szenvedélyük.Lassan,apró léptekkel,hogy a lehető legkevésbé kelljen eltávolodniuk egymástól,a lány hátrálásával az ágy felé indultak.Pár apró lépés után lerúgták magukról cipőiket,majd tovább kezdték vetkőztetni egymást.Ahogy Hiei keze óvatosan besiklott partnere felsője azon jóleső borzongás futott végig.Újai lassan haladtak felfelé a lány selymes bőrén,maguk elé gyűrve a feleslegessé vált ruhadarabot,ami nemsoká a földön landolt.Érzékien csókolta végig a kedvese meztelenné vált válla,és nyaka közti utat,miközben ő végigsimítva a fiú izmos,előnyösen kidolgozott felsőtestét,próbálta őt megszabadítani pólójától.Az hamarosan a lány felsője mellett kötött ki,míg Hiei a melltartót küldte a padlóra.Rövid időn belül csatlakozott hozzájuk a többi ruhadarab is,a kendőt leszámítva amivel tolvajunk az első percektől kezdve takarta arca felső felét.Valamiért nem engedte levenni magáról.A démon finoman fektette őt az ágyra,majd ajkaival felfedező útra indul a kecses testén.Lassan végig csókolta a teremtés nyakát,aztán lefelé haladva kebleit, és hasát.Itt viszont a lány leállítva a folyamatot megragadta a srác arcát,és finoman magára rántva kezdett szenvedélyes csókokba.A célzás egyértelmű volt.Hieinek sem volt ellenére az ötlet,hogy ne húzzák az időt.Szívük már rég szaporán vert,lélegzésük is felgyorsult a rajtuk eluralkodó vágytól.A démon lágyan felhúzta a lány egyik térdét,keze a szépség combján,és fenekén keresztül,annak csípőjére siklott.Lessan maga felé húzta őt,majd vigyázva behatolt.Partnere ekkor alsó ajkába harapott.A srác nem is számított ilyen felfedezésre,hisz a lány tényleg nagyon csinos volt.Ki hitte volna,hogy Hiei neki az első.Ennek fényében igyekezett lassan,óvatosan mozogni minél inkább vigyázva a teremtésre.Apróbb csókokkal kényeztette őt keze érzékien cirógatta a szépség testét,míg ő erősen ölelve a fiút,annak hátát simogatta.Puha ajkai a démon nyakát,vált érintettét számtalanszor.Kezei olykor elkalandoztak.Hol lefelé,hol az izmos mellkashoz.Hirtelen tomboló forróság öntötte le testüket.A lány nem bírt a partnere oldalába vájó körmeinek parancsolni,az érzés hatására.
Pár perc múlva Hiei már hanyatt feküdt az ágyon és az ablak sötétítőjén keresztül figyelte a kinti tájat.A szobában lévő félhomály csökkenése egyértelművé tette számára,hogy időközben kint fel kelt a nap.Tekintetét lassan a vállát átkaroló lány felé fordította.
-És most mi lesz?-Tette fel komolyan a lényegre törő kérdést.-Hogyan tovább?
-Nem tudom.Te mit szeretnél?
-Azt nem kérhetem,hogy hagyd ott a „munkád”.-Állapította meg.
-Nem is tenném.És nem csak miatta.Megegyeztem azzal a „személlyel”.Nem szegem meg a szavam.
-Ki az az „Ő”,aki miatt vállaltad?-Kérdezte kicsit félszegen.
-A gyámom.Mióta megárvultam ő gondoskodott rólam.-Szomorodott el kissé.
-Bocsánat,nem tartozik rám.
-Semmi baj.-szólt elmosolyodva.-De ez nem válasz.Te mit szeretnél?
-Téged.De ez így elég nehéz.-Sóhajtotta.-És te?
-Én már azt sem értem,hogy kerültünk ide.
-Emlékeztesselek?-Kérdezte ravasz vigyorral.
-Nem „úgy” értem.-Szögezte le.-Csak nem értem miért.Én ezt nem akartam…
-„Ha most azzal jön,hogy én erőszakoskodtam,megfosztom Kuramát az örömtől és magam ölöm meg.”-Gondolta.
…persze az észnek és az érzelmeknek nincs sok közük egymáshoz.
-„Így már jobb.”
-Na nem mintha bánnám,sőt jobb lett volna,ha véget sem ér.-Azt az önelégült vigyort ami Hiei arcára telepedett,le nem lehet írni.-De fogalmam sincs hogyan tovább.
-Akkor lesz,ahogy lesz.-Jelentette ki könnyedén.A lány kicsit értetlenül nézett fel rá,úgyhogy kifejtette.-Nekem is meg van kötve a kezem,és neked sincs választásod,vagyis ezzel együtt kell élnünk.
-És ezúttal külön tudnád választani a feladatodat a kapcsolatunktól?-Érdeklődött cinikus mosoly kíséretében.-Még van két ékkő,és ha jól emlékszem nem tűröd jól a vereséget.Kibírod még kétszer?
-Álmodik a nyomor.-Vágta rá kicsit fölényessen.-Tudod mikor lesz mégegyszer ekkora mázlid!?
-Szeretnéd mi,Zsebibaba?
-Minek neveztél?-Morgott vissza rá.Ezzel kezdetét is vette egy kis „birkózás” az újdonsült pár között,aminek a lány vetett véget.
-Jól van,jól van.Feladom.-Kacagta,miközben Hiei az ágyra szorította kezeit.
-Ilyen könnyen?-Gúnyolódott.
-Máshogy úgysincs esélyed ellenem,legalább itt legyen egy kis sikerélményed.-Pimaszkodott.
-Na megállj csak te kis…-és ezzel kezdődött is előröl.Rövid időn bellül ez a meccs is hasonló végeredménnyel zárult.Végül Hiei kedvesét,látszólag óvón ölelve elaludt,majd nem sokkal később a lány is,csak előtte még eszébe jutott valami.Eredetileg nem is ezért jött ide,hanem,hogy körülnézzen.Jelenlegi helyzetében nem látott túl sokat,de úgy döntött a mellette lévő kisszekrény kézre eső kis fiókját azért még kihúzza.Belelesve kacagott egyet a látványon,majd a fiú példáját követve elaludt,arra gondolva,hogy ha Kurama itt is találja őket,akkor is elég gyorsak ahhoz,hogy a rózsaostor csapásait kikerüljék.És egyszer csak elfárad.

10.RÉSZ

TRÜKKÖK

Koenma az irodájában ült és az íróasztalának tetején,és a szemközti képernyőt nézte.Néha megragadta távirányítóját,s töprengve egy-egy részt újra lejátszott.
-Meg áll az eszem!-Nyavajogta.-Hogy tudta ezt megcsinálni?Mégis hogyan jutott egyáltalán be?
Hiába nézte végig újra és újra,nem tudott rájönni.A felvételen egy lány volt látható,tetőtől talpig fekete,egész testét fedő ruhában,haja szintén fekete volt és hosszú,arca felső felét kendő takarta.A fényviszonyok alapján a videó valamikor az éjszaka közepén készülhetett.A lány hírtele felbukkant Koenma irodájában,az asztal előtt,fél pillanattal később már a benne lévő iratok közt kutatott.Némi válogatás után kivett közülük négyet.Az asztalra dobta őket és keblei közül előkapott egy kéziscennert,amit aktiválva végighúzott minden dosszié néhány során.Ekkor szólalt meg a riasztó.Ő vágezve az aktákkal visszatette őket a helyükre,mint műszerét is.Ezt követően a,kivételesen az oldalán függő tarisznyácskából elővett egy kicsi,kocka alakú dobozt,az asztalra tette,és kirohant az ajtón.Hiei sebességével száguldott a folyosókon elkerülve az őröket,majd egy egyenesebb szakaszhoz érve begyorsított,így a kamerák már nem tudták követni.
Hirtelen George jelent meg főnöke mögött.
-Ügyes ez a lány.-Ámult.
-Azt hiszed én nem látom,te idióta!?-Rivalt rá Koenma.-Csak azt tudnám,hogy ki is ez.?-Gondolkodott el.
-Talán egy volt szellemdetektív,aki felmondott a munkakörülmények miatt.-Töprengett hangosan az ogre.
-Ezzel mégis mire célzol?-Kérdezte sanda tekintetét titkárára vetve,vészjósló hangon.
-Semmire Koenma nagyúr.-Mentegetőzött pánikolva.
-Azt akarod mondani,hogy rossz főnk vagyok?!-Ordított rá.
-Nem,dehogyis,én csak…-De már késő volt mentegetőzni.Koenma már javában gyepálta az ogrét.
A csetepaté hangját egy észre nem vett kopogás zavarta meg,aztán kitárult az ajtó és Botan lépett be rajta.
-Bocsánat Koenma san,zavarok?-Érdeklődött elég érdekes képet vágva.
-Nem.Sőt,-ált le a titkárvaréssel-épp a legjobbkor jöttél Botan.-Fordúlt felé.
-Tényleg?-Hangja meglepett volt és aggódó.„Remélem nem kapok én is.!”
-Azonnal hívd Yusukééket.-Adta ki a parancsot.
-Igenis Koenma san.De miért?
-Hogyhogy miért?-Kelt ki magából.-Mert azt mondtam,azért.-Majd higgadtabban folytatta.-És mert még nem jelentettek,ráadásul az aktáikat is föltörte valaki az éjjel.
Botan arcára kétségbeeséssel vegyes döbbenet ült ki,de azonnal kapta is elő lapátját,és már ott sem volt.
-Yusuke kelj már fel!-Nyavajgott már vagy tíz perce Botan a fiú ágyával szemben.
-Mondtam már,hogy nem.-Morgott párnáját a fejére húzva Urameshi.
-Na de Yusuke…Koenma nagyúr hivat.
-Nem érdekel.-Párnáját „zaklatójához” vágta és alkarjaira támaszkodva folytatta.-Tudod te hány óra?Még csak fél nyolc,és a feladat miatt hajnali egy előtt nem kerültünk ágyba.A cumis ráér egész nap.Majd megyünk. KÉSÖBB!-Azzal visszafeküdt aludni.
-Hajnali egykor?-Lepődött meg a révészlány.-Nem egész éjjel kellett volna figyelnetek a múzeumot?
-Botan!-mordult rá.-Ha nem mész ki rögtön rosszabbul jársz mint a vekker.!-Mutatott a fal melletti roncsokra.
Botan felvette a „segítség ez megőrült” arckifejezését,és kiaraszolt a szobából.A kanapén Kuvabara horkolt.Tudta,hogy őt ágyúval sem lehet felverni,ezért megindult a vendégszoba felé remélve,hogy olyan későn már Kurama sem ment haza.Mázlia volt,a fiú ott aludt,csak épp takaró és felső nélkül.Botan rendesen zavarba jött.Az ágy oldalához sétált a démonnal szembe,és szólongatni kezdte.
-Kuram,Kurama ébredj kérlek.!-Ez tűnt túl hatásosnak.A szólított meg sem moccant,úgyhogy Botan folytatta.
Kuramának esze ágában sem volt fölkelni.Ébren volt.Yosuke és a révész vitájára nem tudott nem felébredni.De ha Urameshi azt mondja nem,akkor nem.Úgysem tudták volna kiráncigálni az ágyból sem őt,sem Kuwabarát. Szólóban meg nem volt túl sok kedve Koenmához.Ráadásul vagy hajnali négyig bosszankodott magában a tolvajlány miatt.Fáradt volt,úgyhogy tettette az alvót.Pechére a lány roppant kitartó volt,ezért taktikát váltott.Elkezdett mocorogni,majd mintha csak álmában tenné,másik oldalára fordult időközben karjával „véletlenül” elkapva Botant.Ő háttal az ágyra huppant,Kurama pedig mintha kispárnának képzelné,a révész vállára tette a fejét.Persze kezét nem vehette le a lány derekáról.Lebukott volna vele.Remélte,hogy ezzel kellőképp zavarba hozza,és ő óvatosan kikecmeregve a démon karjaiból megfeledkezik feladatáról és elmegy.Szegény tényleg zavarba jött,kicsit meg is rémült.Valahogy nem díjazta az ötletet,hogy Kurama kispárnának nézi,még ha csak „álmában” is.Egy darabig eltartott míg lenyugodott,majd sóhajtott egyet:pasik!A démonnak ez nagyon nem tetszett.Nem elég,hogy az éjjel az a lány mindennek nézte csak fiúnak nem,most még általánosítják is.Úgy határozott ezt kicsit megtorolja.Ismét mocorogni kezdett„álmában”,ennek végeredménye ként térdét behajlítva egyik lába Botanéira került,keze a lány derekáról a fenekére,feje pedig a válláról szinte a mellére.A révész arcán a vörös összes árnyalata átfutott egy szempillantás alatt.Egyre kényelmetlenül érezte magát.Belegondolt,hogy vajon hinne-e neki Kurama ha most felébredne és,hogy mi lesz ha valaki maglátja.Rókadémonunk már a kegyelemdöfésnek szánt „hiányoztál édes”-t készülte Botannak címezni,amikor az átölelte őt.Nagy-nehezen a hátára fordította (le)támadóját,és egy szempillantás alatt tűnt el az ágyból.Nagyot sóhajtva támaszkodott a falnak,majd a Kurama tervéhez híven,megfeledkezett feladatáról és elment.