11.RÉSZ

ÚJÁÉLEDT MÚLT

Sötét éjszaka volt.Egy hosszabb hajú hat-hét éves gyerek és egy harmincas évéinek elején járó csinos nő gyakoroltak fellépő ruhában egy cirkuszi sátorban a porond közepén lévő ugróasztalon.Mindketten nagyon ügyesek voltak,a kislányon látszott,hogy nagyon élvezi is.Középhosszú szőkésbarna haja néhol fekete szemei elé tévedt,de nem zavarta,nem hibázott miatta.A nő haja is hasonló színű volt csak rövidebb,válláig érő.Kék szemeiben büszkeség csillogott a kicsire nézve.Fölöttük csak néhány lámpa világította be a porondot.Körülötte,már a sötétségbe veszve szanaszét hevertek a dobozok és az összeszereletlen védőrács részei.Aztán hirtelen mintha megfagyott volna a levegő.
Egy férfi lépett be.A nő próbálta leplezni aggodalmát,miközben szállásukra küldte kollegínáját.Ő még maradt volna,de látva a kék szemekben tükröződő aggodalmat engedelmesem megindult.De kíváncsisága erősebb volt.Kikerülve a lámpák hatósugarából,elbújt a lámpák és rácsok közt kellő kilátást biztosítva magának.Mindent tisztán hallott.A férfi egy másikat keresett.A nő bizonygatta,hogy nem tudja hol van,de nem hitt neki.A vita veszekedéssé fajult,majd lendült egy kéz,aztán egy csattanás és a nő már a földön fájlalva arcár küszködött könnyeivel.A pici megriadt búvóhelyén.Odament volna,de lábai nem engedelmeskedtek.A vita tovább fajult,a nő sérülése sokasodtak,egyre hangosabban zokogott,de nem tudott újat mondani támadójának.A lámpák fénye egy kés pengéjén villant meg.Hamarosan apróbb vágások kezdték tarkítani a nő bőrét,ruhája szakadozottá vált.Váratlanul egy férfi lépett be.A keresett személy lehetett.A fény egy tetőtől talpig fekete testhez simuló ruhájú,jó kondijú,harmincöt körüli férfit világított meg.Rövid fekete haját Yusukéhoz hasonlóan hordta,megegyező színű szemeiben hihetetlen düh villámlott.Veszekedésbe kezdett a támadóval.A kicsi nem igazán értette szóváltásukat.Valami pénzről és lopásról volt szó.Tudta,hogy a feketébe öltözött férfi a tolvajok legjobbja, persze azt is,hogy ez titok.A veszekedés kis híján verekedésbe fordult a zokogó nőtől egy-két méterre,mikor újabb két alak jelent meg a sátorban.Egy kigyúrt izomhegy,öltözéke alapján a cirkuszhoz tartozhatott,és egy tízéves forma fiúcska.Élénkvörös,rövid haj keretezte arcát,jádezöld szemei elkerekedtek a látvány okozta riadságtól,vállán az izomhegy keze nyugodott óvón.Felháborította a látvány,és ennek hangot is adott.Bár ne tette volna!Az idegen támadó egy pisztolyt rántott elő.A kisfiúcska arcára fröccsent védelmezője vére,miután a golyó nem sokkal a feje mellett elhaladva becsapódott.A lövésre még valaki,a gyilkos társa rohant be a sátorba.Fegyverét előrántva akadályozta meg a feketeruhást,hogy a gyilkosnak rontson.A kislány megremegett a lövés hallatán,de valhogy nem kapott sokkot.Az árnyékok csak orra alól engedték a fénynek megvilágítani rémült arcát.Szmei szinte világítottak a ráborult homályban,tisztán mutatva végtelen rettegését.Minden ízében remegett.A rémült,riadt fiúcskát a nő hívta magához fiának szólítva.Odaérve anyja ölébe omlott.Homlokából a golyó ütötte lyukon keresztül ömlött a vér,jádeszín szemei kiakadtak,elszállt belőle az élet utolsó szikrája is.A nő sikíva borult halott fia holttestére.A bujdosó,még egyszer megrezzent a lövés hallatán,szemei üvegessé váltak,ömlöttek belőle könnyei,de sírás nem rázta kicsiny testét.Utolsó erejével egyetlen szót lehelt halkan,szinte önmaga számára is halhatatlanul a semmibe:báttyuskám. A ezt követő események csak rövid képsorokból álltak számára.A feketeruhás eszét vesztve támadt a gyilkosra,végül a kés felszántotta hasfalát.A sikoltozó nő fia sorsára jutott.Látta ahogy az egyik távozik,míg a másik elvonszolja a két felnőtt testet.A következő ami lejátszódott előtte az volt,ahogy az a kettő egy-egy kanna tartalmát locsolja szét a sátorban.Aztán a két föntről zuhanó halott,ahogy a levegőben megáll,majd lengeni kezd testük.Alattuk hatalmas vértócsa,köteleik-most felvágott-hasuk részét képezték egykor.Kifelé menet az egyik még arrébbruta a kisfiú testét,a két üres tekintet találkozott.Köztük és körülöttük lángnyelvek csaptak a magasba,elválasztva őket.A kislány állapotán a lángok sem változtattak,továbbra is üveges,könnyes tekintettel,összekuporodva meredt a semmibe.A tűz átformálta arcán az árnyakat,most már csak arca felső felét takarták.Lassan a lányka is változni kezdett,mintha évek suhantak volna át rajta.Teste megközelítőleg tíz évet öregedett,és erősödött,felvéve mostani alakját.Arcán is nyomot hagyott az idő,haja lassan befeketedett,az arcát fedő árny kendővé alakulva maradt rajtaszemeiben szép lassan értelem kezdett csillogni.
Riadtan ébredt fel.Máskor ilyenkor rögtön felül ágyában de most súly nehezedett felsőtestére.Nem volt még eléggé magánál ahhoz,hogy megértse.Végignézve magán egy kart vélt felfedezni visszatartó erőként.Oldalra nézve annak tulajdonosa szuszogott mellette.Hiei ölelte.
Óvatosan,hogy fel ne ébressze,bújt ki karja alól.Felülve az ágyon elgondolkozott.Sokszor álmodta már ezt,de eddig mindig a tűzzel ért véget az álom.Felidézve ahogy az árnyék kendőjévé vált,megfogalmazódott benne a kérdés,hogy vajon tényleg akkor vált-e azzá aki most.Közben keze kendőjére tévedt.Meglepődve vette észre,hogy azt könnyei áztatják,pedig akkor este sírt utoljára.Valamiért örült a könnyeinek ,s mivel a mellette fekvő fiún kívül semmi jelentős változás nem volt életében,az ő ajándékának tulajdonította őket.Közel hajolt a démonhoz,és egy halkan suttogott „köszönöm” kíséretében,lágyan megcsókolta,majd fölkelt és bevonult a fürdőszobába.
Állarcát levéve állt a zuhany alá.Ahogy a hűvös cseppek átáztatták haját,és lehűtötték álma hatására felhevült testét,ismét emlékeibe merült.Emlékezett a temetésre,már ott sem sírt.Arra ahogy Yogaro- késöbbi gyámja- még ott megígérte neki,hogy nem marad egyedül és ezentúl ő vigyáz majd rá.Aztán arra,hogy kicsivel később kérte,szinte követelte,hogy tanítsa őt tovább,hogy edze őt egyre keményebben és keményebben.Fölrémlett benne mikor vált ilyen gyorsá.Akkor maga sem hitte el.Mindig is szeretett futkosni,kergetőzni testvérével.Az eset után is sokat futott csak úgy egyedül,hogy kicsit szabadabbnak,nyugodtabbnak érezze magát.Sokszor az összeesésig hajtotta magát,de aznap másképp alakult.Már szinte ereje sem volt,de nem akart leállni.Egy ponton úgy érezte elsötétül előtte a világ „összeesek”,fordult meg fejében,de nem így lett.Hírtelen minden kitisztult előtte,valami új erőt adott neki.Nem érdekelte mi az,csak a mellette egy pillanat alatt elsuhanni tűnő parkon akadt meg a szeme mikor pár másodpercre megállt visszanézni rá…és már száguldott is tovább.

12.RÉSZ

MINDEN MEGY TOVÁBB

Alig,hogy a lány eltűnt a fürdőben Hiei kinyitotta szemeit,és felült.Még erősen az álom hatása alatt volt.Mikor felébredt a mellette fekvő hevesedő szívverésére,még nem hitte volna hogy ez lesz a vége.Látszott rajta,hogy álma kínozza,és a démon meg is próbálta felébreszteni de nem sikerült.Maga is furcsállta,de aggódni kezdett,ezért használta a jagant.Azóta százszor is megbánta.Tudta,hogy a látottakat nem lett volna szabad megtudnia.Így nem.Félt a lány esetleges reakciójától,hogy mit szólna,ha megtudná,hogy Ő kutatott az álmaiban,az elméjében.Biztosra vette,hogy ha az ő titkát lesték volna ki,az illető már halott lenne.Nem akart lebukni.Nem az ő múltja,nem az ő fájdalma,de mégsem tudott volna most beszélni a lánnyal.Ezért tett úgy mintha aludna.Elhatározta,hogy felhozza a témát és bocsánatot kér…pár nap múlva.
A látottak eléggé felzaklatták.Már az maga,hogy ilyesmi megtörténhet is azon okok közé tartozott amiért szánta az embereket.„Hogy a nyamvadt pénz miatt képesek ilyesmire…” A lányt egy cseppet sem akarta sajnálni.Őt is idegesíti ha a múltja miatt lesajnálják.Azt viszont csodálta benne,hogy ezek után ilyen felszabadult,és közvetlen tud lenni.Emellett volt valami abban az álomban,ami majdnem halálra rémítette.Az a kisfiú…Kurama is pont ugyanolyan volt mikor először találkoztak.Ahogy a gyerek ott feküdt akaratlanul is behelyettesítette elméje Kuramával egy pillanatra.Bele se mert gondolni,hogy tulajdonképpen barátja sem halhatatlan.Ő volt az első barátja,az első,akiben megbízhatott.Bele is őrülne,ha egyszer őt kéne így látnia.
Emlékeiből egy érzés térítette magához,fázott.Megállapítva,hogy már épp eleget hűlt a zuhany alatt kilépett,maga köré tekert egy törölközőt,és visszament a hálóba.Hiei már az ablakban ült,immár nadrágjában.Könnyed léptekkel ment oda hozzá,lehuppant a srác ölébe és megcsókolta.Az viszonozta,pár percig így maradtak,majd a tolvaj törte meg a csendet.
-El kéne menned zuhanyozni.-Jelentette ki.
-Ezzel mire célzol?-Kérdezte gyanakvóan a démon.
-Arra,hogy érezni lehet rajtad az illatom.-Közölte,majd elvigyorodott.-Nem ismerem túl jól a barátaidat,de van egy olyan érzésem,hogy ha Yusuka és Kuwabarack észreveszik, nem úszod meg sem a piszkálódást,sem a „kihalhatást”.
-Igaz.-Ismert be.-Akkor mi legyen?Vigyelek magammal vagy kiszállsz az ölemből.
A lány arcán kaján vigyor jelent meg.
-Én az elsőre szavaznék,de Kuramacs bármikor megjöhet.Na mi legyen?
-Sietek.-Közölte,és már iszkolt is.
-Gyáva!-Kiabált utána,majd elkezdett öltözködni.Ő volt eddig ez egyetlen aki túlélt egy ilyen beszólást Hieinél.
Még ő a zuhannyal volt elfoglalva ő felöltöztt,összefogta vizes haját,ágyneműt cserélt(gondolván,hogy „Kuramacs” úgysem olyan hülye,hogy ne vegyen észre semmit),a „használtat” betette a mosógépbe majd elindította azt,és végül kiment a konyhába,ahol hagyott egy kedves kis üzenetet neki.Miután a démon kijött a zuhany alól még megbeszélték,hogy este kilenckor találkoznak a hasadéknál,majd összeszedték dolgaikat,és egy negyedórás búcsúcsók után mindketten sietve távoztak.
Hiei remélte,hogy még mindig alszanak,és lesz lehetősége a „kis tolvajától” elpuncsolt kulcsot visszacsempészni a helyére.Ha tudta volna,hogy fölöslegesen strapálja magát…mindenesetre sikerült neki.Már nyolc óra is elmúlt,de még nem volt semmi élet a házban.Kilenc körül kezdtek felkelni.Bosszankodott is rendesen.Még lett volna egy egész órájuk.”Inkább az elő lehetőséget kellett volna választanom.”

Megérkezve Koenmához kezdődött is a cirkusz.
-MI A JÓ ÉLETET NEM ÉRTETTETEK AZON,HOGY SÜRGŐS?????-Ordította le őket a cumis.
-Velem te ne kiabálj!-Mordúlt rá vészjóslón Hiei.-Nekem egyébként sem szolt senki.-Hangzott csak úgy mellékesen.
-Botan!-Föfmedt rá Koenma.-Megmagyaráznád?
-Hiei nem volt Yusukéék közelében Koenma nagyúr.-Mondta védekezőn.Erre Kuwabara azonnal le is csapott.
-Tényleg?Hol voltál ”Zsebibaba”?-Vigyorogta.
-Mit mertél mondani Kuvabarack?-Vágott vissza morogva.Ezzel meg is kezdődött szokásos műsoruk.
Koenma elég érdekes képet vágott a hollottakra.
-Ezek mikor újítottak Yusuke?-Kérdezte elég bamba képpel,a verekedőket figyelve.
-Tegnap éjjel.De egyik se saját találmány.
Koenma inkább nem firtatta a témát,viszont valami feltűnt neki.
-Hol van Kurama?
-Hazament átöltözni.-Közölte Urameshi.Hiei egy pillanatra lesápadt,de senki sem vette észre.

Kurama hazaérve azonnal hálószobája felé vette az irányt.Úgy tervezte kikészíti ruháit,lezuhanyzik,felöltözik,és már megy is Koenmához.A szobába belépve valami furcsának tűnt neki,de nem tudta volna megmondani mi.Mivel sietett nem is akart most ezen filózni.A zuhanyból kilépve vette csak észre a villogó csíkocskát a mosógép kijelzőjén,ami a mosás végét hivatott jelezni.Ez eléggé meglepte.Kivéve a mosott lepedőt arra is rájött,mi volt olyan furcsa a szobájában. „A betörők mostanába mosni járnak áldozataikhoz?”(Animés szimbólumokkal leírva:szép kis csepptenger jelent meg feje körül.)Öltözködés után a biztonság kedvéért még körülnézett a lakásban.Semmi sem tűnt el,és a levelet is megtalálta.Amint elolvasta a megszólítást elsápadt,tovább olvasva(mint nemrég Botané)feje szép lassan elkezdett vörösödni,a színskála csúcsáig.Végére érve mérgében összegyűrte,és megesküdött,hogy ezért a pofátlanságért a lány még meg fog fizetni.
A levélben ez állt:Szia Csinibaba!
Köszönöm a szép setét és a lakáskulcsod.
A körülnézésből nem lett sok,de a háló szép.Szerintem nézesd meg az ágyad.Nem túl
strapabíró,bár lehet,hogy csak be kéne járatnod.Az ágyneműt természetesen kimostam.
Üdv a többieknek és légy jó.
Ui.:Cuki a kámaszutrás alsód,biztos jól is áll.Ha átugrok délután felveszed?