13.RÉSZ

HOGYAN TOVÁBB?

-Nicsak Kurama!-Állekendezett Koenma.-Örülök,hogy végre megtisztelsz társaságoddal.
-Ne most bosszants.!-Figyelmeztette,komoran.
-Valami baj van?-Érdeklődött Yusuke.
-Koema,-kezdte Kurama-mivel büntetitek az emberölést?
-Jesszus!Te megöltél valakit!?-Visított Kuwabara.
-Még nem.De tervezem.
-Áh már értem.-Világosodott meg vigyorogva Yusuke.-Még mindig a tegnap esti lányra fújsz ennyire.
-Nem még mindig,hanem már megint.-Helyesbített.
-Kiről is van szó?-Kérdezte Koenma.
-Valami állarcos csaj szórakozott velünk az éjjel a múzeumnál.-Válaszolt kelletlenül Kazu.
-Talán ő?-Mutatott a képernyőre a cumis,és elindította a Botannak már lejátszott felvételt.-Gondolom mondanom sem kell,hogy kiknek az aktáit nézegette.
-Gondolom a mienket.-Vágta rá Kurama higgadtan.-Tudjátok hogyan jutott be a kis dög?
-Passz.
-Ahhoz képest,hogy az aktáidban turkáltak eléggé nyugodtnak tűnsz Hiei.-Vette észre Yusuke.
-Igaz.-Helyeselt Kuwabara.-Mi van törpe,benyugtatóztad magad?
-Nincs min idegeskednem.Ahogy elnéztem nem nézett bele a személyes adatainkba.
-Nekem is feltünt.-Csatlakozott Kurama.-Csak a képességeink érdekelték.
-Te Koenma,-kezdte Yusuke-mi volt abban a dobozkába?
-Nem számít-Vágta rá kicsit elvörösödve.
-Egy csoki bevonatú marcipán cumi.-Kuncogta George a dobozkával a kezében.Koenma erre leütötte.
-Aranyos.-Állapította meg gonosz vigyorral Hiei,a dobozkát a kezében tartva.Kuvabara egy feliratot vett észre rajta.Felolvasta.
-Köszi az infót babuci.
Botan ezt roppant mókásnak találta.Koenma tovább vörösödött.
-Nyugi,mi is megkaptuk a magunkét.-Kkzölte a rókadémon.
-Szóval innen a „Kuwabarack” és a „Zsebibaba”.-Vigyorogta az említettekre nézve.
-Nagyon találó.-Nevette Botan.
-Ki ne merd mondani mégegyszer!-Sziszegte Hiei a cumisnak.Persze Kuwabara sem bírt csöndben maradni.
-A Yusuka és a Csinibaba áliász Kuramacs is.
Koenma és Botan már a földön fuldokoltak.
-Még te is megkaphatod a magadét Botan.-Bosszankodott Yusuke.-Ugye babuci?Jut eszembe,hol az új cumid?-Kérdezte kutatva.
-Nem tudom.-Válaszolt némileg visszakomolyodva Koenma.-Legutóbb Hieinél láttam.
Minden szempár rá szegeződött.Már a doboz sem volt nála,fejét kicsit elfordította,enyhén elpirult.
-Finom volt.-Közölte félszegen.Yuszukéból,Kuwabarából,Botanból és George-ból kitört a röhögés,Kurama pedig próbálta visszafojtani,kevés sikerrel.Koenma már nem lelkendezett annyira.
-Pofátlan.-Morogta.
Míg ők lehiggadtak,a tűzdémon a kimerevített képernyőn fürkészte a lány tekintetével.Kuvabarának ez persze feltűnt.
-Mi van,szerelmes vagy?-Hiei erre elvörösödött.
-Marha.-Sziszegte,kitérve a válasz elöl,majd a még mindig rá pikkelő „Babucihoz” fordult.-Tudjátok mi az a jel a fülcimpáján?
Értetlen tekinteteket kapott válaszul.Odament a képernyőhöz és rámutatott egy pici fekete foltra.Koenma kinagyította és kiélesítette a képet.Egy icipici ötágú csillag vált láthatóvá,egyik csúcsával az ég felé mutatva.Mintha csak egy kis arcocska lett volna,volt két szeme,egyik sírt a másik nevetett.Szája gyik fele mosolyra húzódott,s másik elkámpicsorodott.
-Aranyos tetkó.-Állapította meg Yusuke.-Ezen a nyomon talán már elindulhatunk.
-És még egy apróság.-Fűzte még hozzá Hiei.-Még két ékkövet keresünk.
-Ez bitos.-Kételkedett Kazu.Válaszul egy szúrós pillantást kapott.
-Tőle tudod?-Érdeklődött Urameshi.Hiei bólintott.
-Nos a jelnek utána nézünk,-közölte Koenma-de ami az ékköveket illeti,nos az nem olyan könnyű.A mostani rablásról is véletlenül szereztünk csak tudomást.Őszintén szólva még azt sem tudom,hogy az ellopott kőnek milyen ereje van.Itt mindenki Hieire nézett.
-Mi van?!Nem vagyok a lelki szemétládája.
-Ez azt jelenti,hogy…
-…a következő napokat itt fogjuk tölteni.-Hangzott a szeliemvilág hatalmas könyvtárából.
-Na ne.-Nyafogott Yusuke és Kuwabara.
-Engem felejtsetek el.-Közölte Hiei.-Nem vagyok könyvmoly.-És már indult is,de Kurama elkapta.
-Most az leszel.

14.RÉSZ

A TALÁLKA

Már jó néhány órája megkezdték a kutatást a könyvtárban.Hiei Kuramával szemben ült egy asztalnál,egy a varázserejű tárgyakat magába foglaló lexikon igencsak vastag (kb. 10000 oldalas) kötete felett.Még mindig duzzogott.Barátja ezt látva kuncogott egy jót.
-Hagyd már abba Hiei!
-Te könnyen beszélsz.-Morogta.-Lemerem fogadni,hogy még élvezed is.
-Nem olyan rossz.
-Mi?Te magadnál vagy?-Fakadt ki.-Látod ezt a dögöt?-Emelte fel a kötetet.-És ebben még csak az „A” betűsök vannak.Tudod te hány betűs az ábécé?
-Nem lehet halkabban?-Ásítozott Kuwabara.
-Ő bezzeg durmolhat.
-Nem is aludtam.-Háborodott fel.
-Nem?Még horkoltál is!-Ordibált a tűzdémon.-Majd meg süketültem tőled!-Ezzel ismét megkezdődött szokásos műsoruk.
-Sosem unják meg?-Figyelte őket a rókadémon mellől Yusuke.
-Akkor nem is ők lennének.-Válaszolt bárgyú mosollyal,majd komolyabbra váltott.-El kell mennem.Majd lássátok el a sebeiket,kérlek.
-Oké.De hova mész?
-Lehet,hogy találkám lesz.-Azzal otthagyta őket.

Mire hazaért holtfáradt volt.Elment lezuhanyozni.Mire kijött a fürdőszobából,már a hálójában volt,akiért elszakadt a könyvektől.
-Szióka.-Köszönt rá vidáman.-Oh bocsi!Korán jöttem?
-Nem.Számítottam rád.-Jelentette ki.
-És így vártál?-Lepődött meg az öltözékre célozva.
-Nyugi!Nem érdekelsz,csak fáradt voltam.-Válaszolt jegesen.A reakció egy megkönnyebbült sóhaj volt.
-Ha már úgyis öltözködés előtt állsz…-kezdte,s egy pillanattal később már az ágy melletti szekrény általa kihúzott fiókja mellett állt,-tessék.-Hajította oda neki,azt a „bizonyos” alsógatyát.Kurama kezdett bedühödni.
-Nem vagy te egy kicsit pofátlan?-Sziszegte.
-Úgy látod?-Kezdett el töprengeni a lány.A démonon látszott,hogy támadni akar.
-Ha az a törölköző leesik nem vállalok magamért felelőséget.!-Hangzott a tolvaj „fenyegetése”.Az arcán elterpeszkedett kaján vigyor,jelezte mennyire komolyan gondolja.Kuramában fortyogott a méreg,de visszegogta magát.
-Elfordulnál?-Sziszegte a kérdést.
-Ha nem támadsz hátba…
-Annyi önuralmam még van.Csak meg ne szólalj!
-Ajjaj,az problémás.-Vigyorogta.-Egy perced van.-Azzal elfordult.
Kurama magára kapott egy MÁSIK alsógatyát,és egy nadrágot.Erre volt ideje.Az egy perc leteltével ő törte meg a csendet.
-Mit akarsz?-Kérdezte szárazon.
-Egy kávé jól esne.
-Szolgáld ki magad.-Sóhajtotta.-Már úgyis otthonosan mozogsz a lakásban.
-Csak nem haragszol?-Érdeklődött gyerekesen.
-Ugyan mi okom lenne rá?-Fakadt ki a költői kérdéssel.A válaszként kapott vállrándítás hatására,arcát egyik kezébe temette,és mélyeket lélegezve próbálta fékezni dühét,nehogy olyat tegyen,amit maga is megbánna.
-Na jó,váltsunk!-Komolyodott meg a lány Kurama nagy meglepetésére.-Részben azért jöttem,hogy ezt átadjam,-dobott oda hozzá egy kis terisznyát.
-Ez…csak nem…?-Fokozodott meglepettsége.Kibontva a tarisznyát,az ékkövet pillantotta meg benne.-Milyért?
-A megbízóm valamiért úgy döntött,mégsem akarja.Azt mondta tegyek vele amit akarok.
-És erre idehoztad?Nekem?-Gyanakvását meg sem próbálta leplezni.
-Nyugi,nincs ára.Mindenképp a tied.De…-indult meg az ablak felé,-…ettől függetlenül…-az ablakhoz érve megfordult,s a párkánynak támaszkodott-kérnék egy szívességet.
-Ha jól értettem,nem kell teljesítenem az ékkőért.-Állapította meg.
-Jól értetted.
-Mit akarsz kérni?
-Gondolom már tudod,hogy átnéztem az aktád.-Kezdte.Kurama bólintott.-Azt szeretném,ha tanítanál Youko.
A maglepettségtől a démon légzése és szívverése is kihagyott egy pillanatra.
-Hogy mit csináljak?Neked elmentek otthonról!NEM!-Heveskedett.A lány erre visszevette gyerekességét.
-Na-na-na-na légysz-na.-Kezdett puncsolni.-Az alvilágban te voltál a legjobb.
-Nem,nem,nem és nem.Feléjtsd el!
-Légysz-légyszi-légyszike!-Folytatta imára kulcsolt kézzel
-Nem.Nincs az az isten,hogy rávegyél.-Tiltakozott,majd hátat fordítva még visszasziszegte neki.És hagyd abba ezt a nyavajgást!Idegesít.
Ezekután ismét olyasmi történt,amire nem számított.A lány hátulról a nyakába vetve magát folytatta a puncsolást,pár puszival kiegészítve.Kuramánál elszakadt a húr.Le akarta rázni magáról,de rosszul sült el próbálkozása.Nem tudta kontrolálni erejét,véletlenül mellbe könyökölte a lányt.Halk reccsenést hallott,ő elengedte.A Kurama agyát elborító vörös köd megszűnt már a reccsenés hallatán.Elöntötte a bűntadat.Mikor megfordult látta a lányt a két méterrel hátrébb lévő falhoz csapódni.Szájából abban a pillanatban sugárban tört elő a vér.Fél pillanat múlva elernyedve rogyott térdre.Fuldokolva köhögte fel vérét.