15.RÉSZ

SEBEK

A szobában szinte megfagyott a levegő.Kurama is ledermedt.Elkerekedett szemekkel figyelte a vértköhögő,fuldokló lányt.Azt,aki pár perce még olyan vidám és lelkes volt.Nem tudta elhinni,hogy ezt tényleg ő tette.Beletelt kis időbe,míg felocsúdva elindult felé,hogy segítsen.
-Maradj ott te vadállat!-Sziszegte.Köhögése már csillapodott,de fejét,tekintetét nem emelte föl.
-Én nem…had segítsek!-Dadogta a démon.
-Kösz,kihagynám.-Vágta rá flegmán.-A többi bordám éppen is megfelel.
-Sajnálom.-Fejét lehajtotta,hangja is tükrözte bűntudatát.-Én nem akartam,csak…
-Nem az ütés fáj igazán.-Hallani lehetett szavain,hogy igazat mond.Fizikai fájdalom nem okoz ilyen keserűséget.
Kurama kicsit meglepődött,de azt hitte érti.Hisz a lány azért jött,hogy ő tanítsa.„Az alvilágban te voltál a legjobb.”Vízhangoztak fejében szavai.Bűntudata nőtt.
A lány fejében nem egészen ez járt.Emlékezett,hogy apja,kiskorában sokat mesélt neki a legendás alvilági banditáról Youko Kuramáról.Hogy élvezte azokat a meséket.A démon szinte a példaképe lett,bár akkor még azt hitt csak mese.Keserű félmosolyra húzta száját.„Egy mese csak nem vágna így haza.”Azt viszont nem értette,apja honnét tudott Kuramáról.Igaz nem ez volt az egyetlen ami zavarta,a démon külseje inkább idegesítette.Akaratlanul is eszébe jutott,hogy valószínűleg Yoshi is hasonlóan nézne most ki.„De hiányzol báttyuskám!”Hirtelen szép emlékek rohamozták meg,majd egyszer csak felnevetett.A rókadémon ezt nem igazán értette.Ő felemelte fejét,Kurama ábrázatát látva fokozódott nevetése.
-Valami vicceset mondtam?-Érdeklődött.
-Nem dehogy,csak…-már nem tudta befejezni.A falnak dőlve hahotázott tovább.Démonunk egyre hülyébbnek nézte,már azon gondolkozott,hogy feje falnak csapódása esetleg agylágyulást okozhatott a „kis dögnél”.
-Sokan le akartak már csapni,de ez premier volt.-Közölte kicsit már higgadtabban.-Gratulálok.De nem gondolod,hogy kicsit radikálisabbra sikerült a szükségesnél?Tíz az egyhez az esélye,hogy egy átlagos tinilány megússzon egy ilyet az intenzívvel a hullazsák helyet-Kurama ismét csak lehajtotta fejét.Ezzel nem szálhatott vitába.A lány már nem foglalkozott vele.Feltápászkodott és megindult az ablak felé.
-Most hova mész?Ilyen…-Kezdte volna kissé aggódva Kurama,de ő közbe vágott.
-Jegelni.Elég hülyén néznék ki ha a mellem kétszer akkorára dagadna mint a másik.-Vetette fel a praktikus érvet.-Mellesleg a lila sem áll jól.
-De a bordád…
-Csak megrepedt.-Szakította félbe ismét.-Béna voltál öcsi.-Vetette oda gonoszul.Kurama már épp válaszolt volna…,de a hang felé fordulva őt már nem találta ott.

Úgy este hat fele ért vissza a könyvtárba.Már meg sem lepte a látvány.Hiei épp egy jó vastag könyvet próbált megetetni Kuwabarával,Koenma és George fogadtak ki fog nyerni,Yusuke durmolt egy könyvre dőlve,Botan meg aggódott a két kakaskodó egészségéért.
-Most miért?-Érdeklődött unottan Koenmához lépve.
-Ha jól emlékszem úgy kezdődött,hogy Kuwabara nem tudott visszaaludni Hiei folyamatos morgása miatt, miután elmentél.Erre elment és öt perc múlva egy doboz marcipánnal és egy cumival tért vissza azt visítva,hogy „Valamelyikkel tömd be a szád Zsebibaba!”.A végeredményt láthatod.-Mutatott fejével a kettősre.
-De unom!-Sóhajtotta Kurama.
-Yusuke meg a nagy izgalmak közepette bealudt.-Tette még hozzá.-És te?Hol voltál?
-Otthon,-majd elő vette a tarisznyát-és ajándékot is kaptam.-Azzal átadta Koenmának.Ő kibontva,szószerint a démon nyakába ugrott örömében.
-Ez csodás!Hogy csináltad?-Lelkendezett.Kurama már kevésbé.Próbálta levakarni magáról „főnökét”.
-Koenma szállj le rólam!Én nem vagyok „olyan”!
A cumis el is engedte,de mint aki nem is hallotta a második mondatot,örvendezett tovább.Hiei,Kazu,Botan és George fennhangon nevettek.Erre Urameshi is felébredt.
-Mi van?-Nézett körül.-Miből maradtam ki?
-Kurama épp most kosarazta ki a cumist.-Válaszolta Hiei.
-Áh értem.Jól viseli.-Állapította meg Koenmára nézve.Annak úgy tűnik,nem tűntek fel a körülött elhangzottak.Arcán széles vigyor terült el,szeme csillogott,és valamit nagyon nézett kezeiben.-Mi van cumis?Megkérték a kezed?-Ment oda hozzá Yusuke.-Azt hittem kikosaraztad.-Fordult Kuramához.
-Nagyon vicces vagy Yuszuke.-Ásította az asztalnak dőlve.Urameshi csak most vette észre az ékkövet.
-Azt meg honnan szerezted?-Döbbent meg.Koenma csak bólintott egyet a rókadémon felé.
-Kurama?-Kérdezte gyanakodva.
-Kaptam.
-A tolvaj csajtól?-Értetlenkedett Kuvabara.-Miért?
-Mit adtál cserébe?-Vonogatta szemöldökét Yusuke,kajánul vigyorogva.
-Marha!Mégis minek nézel te engem?-Akadt ki Kurama.-Azt mondta a megbízója meggondolta magát és közölte,hogy azt tesz a kővel amit akar.
-És ő rohant hozzád.Szerintem tetszel neki haver.-Vigyorgott tovább.
-Az ki van zárva.-Sziszegte Hiei.
-Nocsak.Mégis szerelmes.-Piszkálódott Kazu.
-Idióta.Az a csaj mindennek nézte Kuramát csak pasinak nem.Nálatok így nyilvánítják ki a tetszésüket a nők?
-Késő takarózni Törpe,lebuktál.
-Majd adok én neked!-És már püfölte is.
-Sose tudja befogni.-Állapította meg Yusuke,a porfelhőt nézve.

16.RÉSZ

PIHENŐ

Miután Kuwabarát kiütötte Hiei nyugodtabb lett.Minden visszatért az eredeti felálláshoz.Koenma otthagyta őket azzal,hogy sok a dolga,most,hogy Kurama is megjött,Botan is inkább távozott.Nem akarta megvárni,hogy Yusuke és Kuwabara példájára esetleg a rókadémon is elaludjon.Hieinek még mindig nem füllőtt a foga az olvasáshoz.
-Mennyünk inkább edzeni!-Nézett könyörgő szemekkel Kuramára.
-Ugyan minek?-Mosolyogta.-A könyvek nem harapnak.
-Adott már Koenma olyan munkát amibe nem haltunk bele kis híján?-Vágott vissza.
-Igaz.De ma már fölösleges lenne edzeni.Mindenki fáradt.
-Inkább haldoklunk az unalomtól.-Duzzogta.
-Nekem inkább nyűgösnek tűnsz,nem unottnak.Mi baj?Csak nem vagy tényleg féltékeny?-Célozgatott.
-Dehogy!Tőlem aztán azt csinálsz Koenmával amit akarsz,csak ne előttem,kérlek.
-Hiei!-Morogta.-Még egy ilyen célzás és kikötözlek titeket az ágyához.
-Te kérdrzted!-Pattant fel az asztaltól,majd rátámaszkodott.
-Tudod jól,hogy mire céloztam!-Akadt ki Kurama is.Szintén az asztalra támaszkodott,farkasszemet néztek egymással.Az „idillt” Koenma érkezése zavarta meg.
-Ti meg mit csináltok?-Förmedt rájuk.Hiei szája gonosz félmosolyra húzódott.
-Akkor én kettesben is hagylak titeket.Jó szórakozást.-És már ott sem volt.
-„Akár az a kis dög.Tényleg összeillenek.”-Fortyogott magában Kurama.
Hiei már a parkban cikázott.Bosszantotta,hogy már vagy fél órát késett.Úgy egyeztek meg,hogy max húsz percet várnak a másikra.Ha annál többet késik a másik az azt jelenti,hogy nem is tud jönni.„Remélem legalább tíz percet késik az órája.”Megérkezve a lányt meglátta a fa tetején ücsörögni.Szólt neki,de ő nem reagált.Nem tudta,hogy csak duzzog e a késés miatt,vagy komoly e a gond,de egyik megoldásért sem volt oda.Föltelepedett mellé a fára,de még mindig semmi reakció.A szemei csukva voltak,úgy tűnt alszik.A démon a vállára tette a kezét,ő hirtelen elkapta és hátrafeszítette azt,majd felpattantak szemei.
-Te jó ég Hiei,a frászt hozod rám!-Fakadt ki sóhajtva egyet.
-Bocs.Elengednél?-Kérdezte,még mindig hátrafeszített kezére pillantva.A lány elengedte.
-Mondtál valamit?-Érdeklődött,kivéve füleiből az oldalánál lévő MP3 lejátszó fülhalgatóit.
-Csak a kezemet hiányaltam.-Dörzsölgette csuklóját.
-Azt én is.-Vigyorogta.Hiei kicsit belepirult.
-Bocsi a késésért!-Tért ki.A lány az órájára nézett.
-Jesszus,már ennyi az idő?!Hol voltál eddig?
-Fel sem tűnt?Nagyon hiányozhattam.-Morogta.Erre a lány elmosolyodott és átölelte.
-Annál kicsit jobban.-Búgta fülébe,majd szép lassan csókolgatni kezdte a démon nyakát.Ő még színlelt egy kicsit,majd beszállt a játékba,csak épp azt felejtették el,hol vannak.Szép nagyot estek a fáról.Hiei ért puhábbra.A lány felszisszent.Persze ő rögtön aggódni és mentegetőzni kezdett.
-Sajnálom.Jól vagy?-Érdeklődött fölé magasogva.
-Igen,csak sikerült a repedt bordámon lanbolnod.
-Bocsánat!-Ült fel gyorsan.-Ugye nem törtem el?-Válaszul csak nemet intett a fejével.-Mitől repedt el?
-Baleset.Készülsz valahova?-A démon kérdőn nézett rá válasz helyett.-Tehát sehova.Akkor fölösleges volt így eltávolodni.-Szolt vidámabb hangnemben,majd visszarántotta magára a démont és megcsókolta.Persze nem álltak meg ennyinél.A csókok szaporodásával a ruhadarabok is fogytak.A lány most hálát adott az égnek,hogy mindig tart otthon jeget.Pár órás sérüléséből szinte semmi sem látszott,bár érezte azt.A hasadék közelében landoltak,csak egy mozdulat volt begurulni oda.
-Úgyis itt kezdtük.-Vigyorgott Hiei.
-Csak most ne jöjjenek Yusukáék.-Mosolygott vissza.
A döcögő kezdés ellenére jól alakult az éjszakájuk.(És igencsak mozgalmassan.)Hajnaltájt aludtak el összebújva.Hiei kabátjának most az egyszer haszna is volt,legalábbis takaróként jól funkcionált.
Reggel ő ébredt először.Egy darabig nézte alvó kedvesét.Most olyan békés volt.Más mint legutóbb,még mosolygott is.Fölé hajolt,lassan végigsimította az arcát.Nem akarta felébreszteni,csak nem tudott ellenállni.A lány lassan kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt!-Köszöntötte Hiei mosolyogva.
-Kösz,megvan.-Mosolygott vissza,majd még közelebb próbált bújni hozzá,ami ebben a helyzetbe szinte lehetetlen.
-Kérdezhetek valamit?-Komolyodott el kissé a démon.
-Ajjaj!Jól kezdődik.Mit csináltam már megint?
-Tuttommal semmit.-Közölte.-Vagy tévedek?-Gyanakodott.
-Nem ugrik be semmi.Mit akartál kérdezni?
-Az ékkövet…mért Kuramának adtad?-A lány elvigyorodott.
-Csak nem féltékeny vagy?
-Mért kérdezi mindenki ezt?-Morogta.
-Mindenki?-Kerekedtek el szemei.-Rajtam kívül még hány barátnőd van?
-Egy se.-Válaszolt zavartan.-Nem úgy értettem.-A lány ezt egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta.-Akkor válaszolsz?Miért neki?
-Mint láthattad,mikor veled voltam nem volt nálam,és Csinibaba címét már tudtam.De mért érdekel annyira?-Itt ismét vigyorogni kezdett-Te tényleg féltékeny vagy.!
-Nem.-Duzzogta.
-De.Nagyon is.
-Nem.Hogy lennék féltékeny a legjobb barátomra?Mellesleg amennyire hasonlít a báttyádra kétlem,hogy kikezdenél vele.-Tört ki belőle.A lány szemeibe ilyedtséggel vegyes döbbenet és kiváncsiság költözött.
-Honnan tudsz Yoshiról?