17.RÉSZ

ŐSZINTÉN

Hiei elfordította tekintetét,úgy válaszolt.Nem akart,nem tudott a szemébe nézni.
-Láttam az álmodban…tegnap este.-Vallotta be.
-Szóval átkutattad az elmém a jagannal.-Következtetet.A hallottak ellenére higgadt maradt.
-Ez nem igaz!-Vágta rá.Tekintete egy pillanatra találkozott a lányéval,de rögtön el is kapta.-Én csak aggódtam amiért nem tudtalak felébreszteni.Csak az álmodat láttam,esküszöm.-Bűntudata elég egyértelmű volt.
-És,hogy tetszett?-Kérdezte változatlan hangon.Hiei ledöbbenve,értetlenül meredt rá.Kicsit talán riadtnak is tűnt.-Ne nézz így.!-Hangja kicsit kedvesen,megértően csengett.Finoman végigsimította a fiú arcát,nyugtatásul.-Jogod van tudni,hogy kivel vagy együtt.
-Akkor…nem is haragszol?-Még mindig elég értetlenül nézett,de hangjába némi remény is költözött.Nem erre számított.Fordított helyzetben ő végtelenül csalódott és dühös lenne.Tombolna.Látni sem akarná többé.Ő meg nyugtatja?
-Nem örülök,hogy így alakult de előbb-utóbb úgyis el kellett volna mondanom.Így talán könnyebb és egyértelműbb is.-Még mindig Hiei arcát cirógatta.Ő kezdett lenyugodni.Lágy csókot lehelt ajkaira,majd hozzábújt és átölelte.
-Köszönöm.-Suttogta halkan.A lány arcán egy röpke mosoly futott végig.Átölelte őt,és tovább cirógatta,immár hátát és karját.
-Hamár szóbahoztad,meg is beszélhetjük.Úgy látom foglalkoztatott a téma.
-Igaz,foglalkoztatott.Főleg a hasonlóság miatt.-Ismerte be.
-Azóta gondolom jobban félted Csinibabát.-A démon arcár mosolyt csalt a magnevezés.Ha még most is viccelődik,biztos nem neheztel.Aztán egész más jutott eszébe.
-Igen,kicsit.-Kérdezni akart,de elbizonytalanodott egy kicsit.-Hogyan jutottál ki?
-Állítólag Yogaro hozott ki.
-A gyámod?
-Igen.
-Kihozott,mégsem élted túl.-Gondolkodott hangosan.
-Igaz.Az a kislány meghalt aznap este.-Gondolt bele ő is.
-Nem egészen.Ő lett a másik állarcod,akivel a múzeumnál találkoztam.Talán ezért alakult így.
A lány ilyesmire máskor azonnal rávágott volna valami olyat,hogy „pedofil állat”,de érezte ,hogy a démon nem úgy értette.
-És a te állarcod?
-Az régebbi.Nem volt időm egy olyanra,mint a tiéd.-Nem tudta folytassa-e.A lány nem kérdezett,nem akart erőltetni végül…-Én kitaszítottnak születtem…-s ezzel elkezdett mesélni.A végére érve már Yukináról is beszámolt.Egész jól elbeszélgettek.Kicsit meg is könnyebbült,majd eszébe jutott még valami.
-Annak a tetoválásnak a füleden van valami jelentése?
-Már abszolút semmi.Miért?
-Csak mert az alapján próbálnak azonosítani.-Ekkorra a lány az ölében volt.Egymás felé fordulva beszélgettek.
-Ügyes.Kinek az ötlete volt?-Hiei kicsit elszégyellve magát,hajtotta le a fejét.-Szóval a tied.
-Véletlen volt.-A teremtés nem bírta megállni,hogy meg ne csókolja.-Ezt miért?-Lepődött meg Hiei.
-Olyan cuki tudsz lenni,ha zavarban vagy.
-Cuki?Én?Na,ezt se mondták még.
-Másnak nem is kell.-Azzal átkarolta a nyakát és újra meg csókolt ,meg újra,meg újra.A végeredmény ismét egy csodás együttlét volt,majd megint elaludtak.

-Hol van már megint Hiei?-Ordibálta Koenma-Már huszonkét órája elment.
-Legelább nem becsül alá.-Morogta,csak úgy magának Kurama,felidézve a tűzdémon,távozása előtti utolsó szavait.
-Nyugi Koenma.-Nyugtatta Yusuke.-Biztos jó oka van rá,hogy nem jött még vissza.„Legalábbis nagyon remélem.”
-Lehet,hogy mérgezett volt a marcipán.-Vetette fel Kazu.
Ekkor Botan lépett be az ajtón.
-Bocsánat Koenma san,de Yama király azt mondta,hogy ezeket az iratokat sürgősen iktatnod kell.-Tett le egy jó nagy kupac papírt az asztalra.
-Meg kell őrülni!Még ez is?-Nyavajgott a cumis.Botan éppen távozott volna mikor megfordúlva Kuramával találta magát szemben.Lesápadt,aztán elvörösödött,majd bejelentette,hogy még sok munkája van és rohannia kell.Koenma a démonra nézett,sóhajtott egyet,majd…
-Nem tudom mit csináltál vele,de ha ilyen szorgalmas a látványodtól,igazán hozhatnál magadról egy fotót.
-Nem csináltam semmit.
-Ahhoz képest hatásos volt.-Vigyorogta Yusuke.
-Lehet,hogy csak féltékeny.-Állapította meg Kuwabara,miközben szemei Kurama és Koenme közt cikáztak..Az elöbbi jutalmul úgy pofán vágta,hogy az két falat is vitt magával röptében.Koenma csak nagyokat pislogott.
-Ezzel mire célzott?

18.RÉSZ

A KUTATÁS EREDMÉNYE

Ezúttal a lány ébredt először.Elmosolyodott,mikor meglátta maga mellett Hieit.Hihetetlenün aranyos volt,ahogy a lány folyton visszatérő tincsét tűrte el orrától újra,meg újra.Kicsit még figyelte,majd hajából formált egy kis pamacsot és direkt kezdte el vele piszkálni.A démon először a lány nyakába fúrva fejét próbált menekülni a „támadás” elöl,de nem úszta meg az ébredést.
-Jó reggelt.-Morogta állmosan.Szemét ki sem nyitotta.
-Reggelt?Este hatkor?
-Mi?-Kapta fel fejét és…hát igen be is verte.
-Óvatosabban!A hasadékok nem nőnek olyan gyorsan.
-Jókor szólsz.-Dörzsölgette fejét.
-Nem kérdezted.-Emlékeztette.
-Mért nem ébresztettél fel?
-Azt tettem.
-Korábban.?
-Öt perce ébredtem.
-Hogy én mit fogok kapni ezért…?
-Esti kimenőt gondolom nem.-Fintorodott el.-Akkor holnap este?

Megérkezve a szellem világba,Kuwabara egy jobbegyenessel fogadta,és..megint mellé.Legalább a csempét eltalálta,bár úgy tűnt neki fáj jobban.
-Elárúlnád hol voltál.-Rivalt rá Koenma.
-Mozogtam egy kicsit.-Vetette oda félvállról.-Mondtam,hogy nem vagyok könyvmoly.
-Remek,lemozogtad a marcipánt.-Összegezte Kazu.-Vigyáznod is kell az alakodra.
-Milyen igaz.-Csatlakozott be mosolyogva Kurama is.
-Ezzel meg mire céloztok?-Gyanakodott.Volt egy olyan érzése,hogy nem akarja hallani a választ.
-Mozogtál,addig oké.-Szögezte le Yusuke.-De kivel?-Vigyorogta.Hiei vörösödni kezdett.
-Ugye nem akarod elhitetni,hogy újabban női parfümöt használsz?-Világított rá a lebukás okára Kurama.
-Mégis minek nézel te engem?Koenmának?-Kapta fel a vizet.
-Ezzel meg mire célzol?-Háborodott fel az említett.
-Ne kezd már megint Hiei!-Morogta Kurama.Ezzel ők ketten privát vitát nyitottak,míg Yusukéék elmagyarázták Koenmának,mire is célzott Hiei.A feje teljesen elvörösödött,és úgy ahogy volt(gyerek alakjában)nekironkott Hieinek.Ő épp Kuramával nézett farkasszemet.Még időben észrevették a feléjük röpülő cumist,és kitrrtek előle.Koenma kis híján a falnak csapódott,mikor egy rántást érzett hátúlról.Hiei kapta el a grabancát,majd azzal a lendülettel Kuramához vágta.Ő el is kapta,csak épp fejjel lefelé.
-Ne legyél már ennyire gyerekes Hiei!?-Szólt rá a rókadémon.-Ha nem akarsz „róla” beszélni,mond azt.
-Én azért kíváncsi lennék a csajra.-Karolta át a tűzdémon nyakát Yusuke.
-Felejtsd el!-Lökte le magáról brátja kezét.-Inkább azt mondjátok mire jutottatok?
-Ezzel még nem úsztad meg.-Vigyorgott Kazu.Kapott egy szúrós pillantást válaszul,majd rövid csönd állt be.Ezt a még mindig fejjel lefelé lógó Koenma törte meg.
-Letennél?-Pillantott Kuramára.
-Bocsi,elfelejtettem.-Vigyorgot a démon kínosan,majd az asztalára ültette Koenmát.A többiek a nevetést próbálták visszafojtani.
-Köszönöm.-Vetette oda kicsit szemrehányóan.-Nos az ékkőről kiderült,hogy a lány főnökének azért nem kellett,mert,bár nagyon erős nem illik a képbe.
-Miért is?-Érdeklődött a tűzdémon.
-Ha tii lettél volna,tudnád.-Közölte szemrehányóan Koenma.Hiei egy flegma hümmögéssel lereagálta,és várta a folytatást.-Utána néztünk és kiderült,hogy már négy másik nagyerejű ékkövet is elloptak az utóbbi időben a világ különböző pontjaiból,és-ugyebár azt mondtad-még kettő van hátra.?
-Igen azt.
-Azt már sikerült kideríteni,hogy melyik kettő,de a jelenlegi helyük ismeretlen.Ez a hat kő összetartozik,de az erejükről még semmi hír.
-És a lány-Kérdezta Yusuke.Hogy róla megtudott-e valamit Koenma,arról eddig még nekik sem tett emiltést.
-A tetoválásról csak annyit tudtunk meg,hogy egy tíz éve leégett vándorcirkusz alkalmazottaié volt.
-Micsoda kizsákmányolás.-Szólt közbe Kazu-Az a csaj velünk egyidős lehet és már akkor dolgoztatták.?
-Nem egésszen.A cirkuszban jórészt családok éltek.A gyerekek nagyrészt ebbe születtek,és csak annak kellett fellépnie közülük aki akart.Nem kényszerítették őket munkára,de aki hozzájárult a műsorhoz az kapott egy ilyen tetkót.Az akkoriban fellépő tíz év alatti gyerekek száma:huszonnyolc.
-Népes egy cirkusz volt.-Jegyezt meg Yusuke.
-És nagyon népszerű is...Kár,hogy nem indították újra.Talán a tűz áldozatai miatt.-Morfondírozott Koenma.-Na mindegy,ezt hagyjuk.A huszonnyolcból tíz fiú volt,úgyhogy ők kiestek.Hét lány a kontinensen kívül él azóta.
-Maradt tizenegy-Állapította meg Yusuke.
-Tehát biztos,hogy „helyi” lányról van szó.Ez esetben magasság alapján öt maradt.-És eléjük tett öt fényképes aktát.Egyiknek sem volt fekete,haja és szeme,arc alapján pedig még Hiei sem tudta beazonosítani.
-Ügyes.-Szögezte le Kurama.-Ezekszerint számított rá,hogy valaki megpróbálja lenyomozni.
-Nektek kell kideríteni,hogy melyik az.-Szögezte le Koenma.
-Remek,megyünk csajozni.-Vigyorgott Kuwabara.
-Már aki megteheti.-Sandított Hieire Yusuke.
-Ne aggódj,én majd fotózok Keikonak, és Yukinának.Vigyorgott gonoszul.