19.RÉSZ

ÖTBŐL HÁROM

Kimenőt tényleg nem kapott.Mivel a reggeli műszakot ellógta,pótolhatta be estin.Hiei kivett egy nagyobb könyvet,keresett egy ablakot,aminek valamelyest el volt húzva a függönye,letelepedett a párkányra,ölebe fektette a könyvet és kinyitotta.Így talált rá kora reggel Koenma,csak épp ordítozva kapott dührohamot miután meglátta mit takart a függöny.A démon édesdeden szundikált.A kabátja alá MP3 lejátszó fülhallgatójából még mindig duruzsolt füleibe a zene.Koenma vagy öt perc után vette észre,hogy Hiei még csak fel sem ébredt.
-Mért nem tud komolyan venni?-Roskadt a földre szinte sírva.-Mért kell a picit lenézni?!
Kurama,aki eddig csak nézte a jelenetet most oda ment,kivette Hiei öléből a könyvet,kinyitotta az ablakot,és kilökte rajta.
-Ne vedd úgy a lelkedre.Tudod,hogy mindenkivel ilyen.-Nyújtott át egy zsepit a pityergő cumisnak.
Bele tele némi időbe még a tűzdémon felért Koenma irodájába.Ekkorra már az egész csapat ott volt.
-Melyik humorzsák lökött ki a századikról?-Rontott be dühöngve.Az egész démonból csavarni lehetett a vizet.Alig állt meg két másodpercre már hatalmas tócsa képződött alatta.Yusuke,Kuwabara és Koenma roppant szórakoztatónak találták a látványt,és ennek nevetés formájában hangot is adtak.
-Mit ordibálsz?Tengerbe estél.-Reagálta le lazán Kurama.
-Szóval te voltál!-Sziszegte.-Elárulnád miért?-Kiabált újra.
-Mert egy bunkó vagy.-Kiabált vissza a rókadémon,farkasszemet nézve Hieiel.
-És ez téged mióta érdekel?
-Mióta ilyen marha drága a zsebkendő,és takaríthatok utánad.
-Én nem kértelek meg rá.-Fordult el.Aztán már csak arra eszmélt,hogy röptében közeledik az ablakhoz,majd üvegcsörgés és csobbanás hallatszott.Mindkettő ordítás kíséretében.
-Menjünk!Még sok dolgunk van.-Közölte Kurama kifelé indulva,mintha mi se történt volna,vagy legalábbis nem most hajította volna ki a csukott ablakon legjobb barátját.Két társai(kicsit félve)követte.Koenma még jó ideig
nézett utána csillogó szemekkel.
-Én hősöm.

Az öt lány közül három Kurama iskolatársa volt.Az egyiket még ebéd előtt leellenőrizte.A hagyományos „véletlenül fellökni a másikat” trükköt alkalmazta.Udvariasan segített összeszedni a könyveket a lánynak,majd felsegítette.
-Bocsánat,nem akartam.Jól vagy?
-Igen köszönöm.-Mondta megszeppenve a lány.
-Biztos?-„A hangja nem hasonlít,és elég esetlen.”
-Igen,köszönöm.-Már ment is volna,de égő fájdalmat érzett a térdén.Lenézve látta,hogy az eséskor feldörzsölte.Ez Kurama figyelmét sem kerülte el.Felkapta a lányt,bevitte az egyik terembe,letette egy padra,és ellátta a sebet.Szegény lány már a fiú közelségétől is zavarba jött,de amikor az felkapta már-már az ájulás kerülgette.
Kuwabara módszerét inkább mellőzzük,a végeredmény magáért beszélt.Akkora pofont kapott,hogy egy fán ragadt.Hiei szerencséjére azon,amelyiken ő maga is volt.Így közelről tudott fotózni.
Yusukénél is érdekesen alakultak a dolgok.Ő nem csinált belőle titkot,hogy a lányt keresi.
-Mika Hari?
-Igen,én vagyok.Miben segíthetek?-Szólt vissza kedvesen.
-Örülök,hogy végre meg vagy.A nevem Yusuke Urameshi.Beszélhetnénk?-A lány falfehérre sápadt.
-Sajnálom,de félretájékoztattak.-Hebegett hátrálva.-Én már nem járok a Mikara banda vezérével.-Ekkor elesett,így rákjárásban hátrált tovább.-Kérlek ne bánts.!
-Mi?-Lepődött meg Yusuke.-Én sosem bántok lányokat.-Kérte ki magának.
-Bi-biztos?
-Persze,hogy az.Na gyere,had segítselek fel.-Nyújtott kezet. „A hangjuk hasonlít,de nem tudnám biztosra mondani,hogy ő-e az vagy sem.”
A lány habozva ugyan,de elfogadta a segítségnyújtást.
-Mond honnét vetted,hogy bántanálak?
-A te hírneveddel…de,ha nem ezért,akkor miért kerestél?
„A fene!Nem találtam ki alibimesét.-Vakargatta fejét Yusuke.-Most mit mondjak?”
-Úgy hallottam akrobata voltál.Ez érdekelne.
Kicsit furcsálta a lány,hogy pont őt érdekli az akrobatika,de végül jól elbeszélgettek.Beültek egy kávézóba,fagyiztak,jól érezték magukat,Hiei meg szorgalmasan fotózott.Több mint két óra beszélgetés után Yusuke arra jutott,hogy.: „Remélem,hogy nem ő az.”
Mire Koenma irodájába értek,ő már az imikóval nevetett a Kuwabara képein.
-Nem tudom mit mondtál neki öregem,de sürgősen változtass a dumádon.-Javasolta Yusuke.
-Egyáltalén nem vicces Urameshi.Az a lány akkorát adott,hogy még jövő ilyenkor is csillagokat fogok látni.
-Úgy kell neked idióta.Talán nem úgy kellett volna kezdeni,hogy:szépek a melleid.Mekkorák?.-Tájékoztatta Hiei.
Kuwabarán és Botanon kívül mindenki nevetett.Ezutóbbi lekevert még egyet Kazunak,egy „bunkó” felkiáltást követően.
-Tehát Mika és Rina kizárva.Yuronál meg Kuwabara elbénázta.-Összegezte Koenma.Yusuke és Kurama bólintottak,Kazu duzzogott.
-Nem Yuro az.-Jelentette be Hiei.-Az ő hangja is más.
-És mi van a maradék kettővel Kurama?
-Állítolag betegek.Nem jönnek suliba,de a pénteki bálra félholtan is el kell jönniük,mivel a díszvendégek közt vannak.Ott le tudjuk ellenőrizni őket.
-Remek,akkor pénteken bulizunk.-Lelkendezett Yusuke,majd Hieihez fordult.-Ugye rólam nem csináltál képeket?
-Dehogynem.Jó,hogy emlékeztetsz már megyek is Keikohoz.-Azzal Hiei kisliccolt,Urameshi peddig utána.

20.RÉSZ

A KÖVETKEZŐ ÉKKŐ

Hiei a parkban suhant szokásossá váló találkahelyük felé.A Yusukével való fogócska miatt,ismét késésben volt.A fához érve,csak egy levél várta.Egy cím volt rajta és egy üzenet.:
Szia Zsebibabám
Bocs,meló van.Ha úgy döntesz be akard bizonyítani,hogy csak szerencsém volt,ugorjatok be.
Sok szerencsét (szükséged lesz rá) és vigyázz magadra!
Úgy döntött elfogadja a kihívást,zsebre vágta a levelet és már rohant is a szellemvilágba.
-Hol vannak Yusukéék?-Rontott be Koenmához.
-Neked is jó ESTÉT!-Emlékeztette az időpontra a démont,majd nyájasan folytatta.-Én is örülök,hogy látlak.Köszönöm jól vagyok.És te?
-Ne most szórakozz.Tudom hol van a következő ékkő,de sietnünk kell.-Morogta sürgetőn.
-Mért nem ezzel kezdted?-Rivalt rá.
-Talán ha befogtad vola…-sziszegte.
-BOTAN!!!-Ordibálta.
-Neked is jó estét Koenma san.-Jelent meg álmosan,szemeit dörzsölgetve a révész.
-Azonnal rángasd ide Yusukééket!-Sürgette.
-De miért?-Értetlenkedett.
-Meg van a következő ékkő.Hívd őket!
-Máris Koenma san.-Azzal előkapta lapátját és már repült is.-Sietek.-Kiabált még hátra.

Yusukét és Kuwabarát hamar riadóztatta.Hieit látta Koenma irodájában,már csak Kurama maradt.
A nyitott ablakához repült.Látta,hogy alszik,és örömmel nyugtázta,hogy ezúttal legalább pizsama van rajta.Nem mert berepülni,inkább kopogott a nyitott ablakon.Semmi reakció.Újra próbálkozott,újra semmi.Nagy levegőt vett,majd elszánta magát és bement.Szólongatta Kuramát,de semmi siker.Leült az ágy szélére,hogy elérje és fel tudja rázni a fiút.Nem tűnt valami sikeresnek,csak annyit tudott elérni,hogy a srác feje felé billenjen.Arcát halványan világították meg a hold sugarai.Botan egy darabig csak nézte,majd feleszmélt.Folytatta Kurama ébresztését.Nehezére esett elhinni,hogy a fiú semmire sem tud felébredni,majd egy hirtelen ötlettől vezérelve…
-Jaj Koenma,-sóhajtotta-mért rám kellett bíznod,hogy elmondjam neki,hogy az anyja…
-Mi van anyukámmal?-Pattant fel aggódva.
-Semmi.Csak azért jöttem,mert Koenma sürgősen hivat.-Macskásodott el.Pár pillanattal késöbb már a lapátján repült visszafelé a szellemvilágba.

Ezalatt Hieit arról faggatta a cumis,hogy hol van az ékkő,és,hogy honnan tud róla.Csak nem nekiállt dolgozni?Egy szúrós pillantáson kívül,nem szedett ki belőle túl sokat.A démon átnyújtotta a lapnak azt a felét amin a cím volt,majd közölte,hogy belső információ és ezzel le is tudta a válaszadást.Koenmának a lapot vizsgálva elkerekedtek a szemei.
-Biztos,hogy ott van.-Lepődött meg.
-Persze,hogy az.-Morogta.
-De Hiei,ez egy holland kutatóintézet címe.-Csodálkozott tovább.-Tudod te hol van Hollandia?
-Mit számít?Nyittatsz nekünk egy átjárót és már itt sem vagyunk.-Vetette oda.-Már ha a kedves társaim hajlandóak még ma idemászni.-Mérgelődött.
-Nyugi,már mehetünk is.-Tette kezét a fiú vállára Yusuke.
Két percen belül az intézet előtt álltak.
-Ajjaj.
-Mi van Kurama?-Gyanakodott Hiei.
-Nem sétálhatunk csak úgy egyszerűen be.Ez egy kutatóintézet,biztos fejlett a biztonsági rendszere.
-Akkor mi legyen?Ezúttal a változatosság kedvéért most bevágsz az ablakon?
-Attól tartok az most nem megoldás.A csörömpölés túl nagy zajt keltene.
-Félted az üveget?De kedves vagy.-Jegyezte meg csípősen.
-Hé galambocskáim,ne most búgjatok!Urameshi talált egy bejáratot.
Kuwabara szellemesnek szánt megjegyzését mindkét démon egy-egy fejbevágással jutalmazta,majd Yusukéhoz mentek.A bejárati ablak a hatodikon volt.Kurama rózsaostorát használták kötélnek.
-És most hogyan tovább?-Nézett Yusuke Hieire.
-Te vagy a detektív.Minek nézel?Információs központnak?-Vetette oda flegmán,jelezve,hogy gőze sincs hogyan tovább.Kurama állt elő a mentő ötlettel.Letelepedett a szobában lévő számítógép elé,hogykeressen valamit az ékkőről,vagy legalább egy térképe legyen az épületről.Már épp kezdte volna a kutatást,amikor hirtelen egy privát chatoldal szerűség jelent meg a képernyőn.
-Szia Csinibaba!Látom sikerült végre beesnetek.-Kuramát megint a dühroham kerülgette.
-Mi a jó életet keresel itt te kis dög?-Írta vissza.
-Én is szeretlek.Átadnád üdvözletem Yusukáéknak?A bal felső sarokban lévő kamerán keresztül integethettek is.