21.fejezet - Romlik a helyzet

- Hogy az a… - Sziszegte.
- Mi a baj Kurama? Nem tal�lod az �kk�vet? - �rdekl�d�tt Yusuke.
- N�zz a k�perny�re! - Mutatott r� a r�kad�mon. A t�bbiek k�r� gy�ltek.
- Meg �ll az eszem. M�r megint? - S�padozott Urameshi. Kuwabara meg hozta a form�j�t. Az eml�tett kamera fel� fordult �s… elkezdett integetni.
- �t�d�tt! - Csapta le Hiei. A l�ny valamelyik szob�ban j�t nevetett a jeleneten, majd ism�t g�pelni kezdett.
- Ejnye Zsebibab�m, ez nem volt sz�p t�led. J�l vagy Kuwabarack?
- Igen k�ssz. - �rta vissza, sajg� kobakj�t d�rzs�lgetve.
- Ennek �r�l�k. Az �kk�vet keresitek?
- Hogy j�tt�l r�? - G�nyol�dott Kurama.
- Remek! Bunk� vagy mint mindig. J�, hogy van ami sosem v�ltozik.
- Any�d! - Ezzel tudt�n k�v�l, nagyon is �rz�keny pontra tapintott.
- K�ssz, hogy eml�keztetsz. M�r r�g ki akartam menni hozz� a temet�be, de valahogy mindig elmarad. A tied hogy van? Tudja m�r, hogy nem is vagy eg�szen a fia, csak egy t�meggyilkos alvil�gi bandita, aki megsz�llva a kisfia test�t egybeolvadt azzal?
Mindenki ledermedt a v�laszon. Kuram�t figyelt�k, nehogy d�h�ben valami h�lyes�get csin�ljon. Hieit nagyon zavarta a kibontakoz� vita, �gy d�nt�tt k�zbel�p. � k�ldte a k�vetkez� �zenetet.
- Hol az �kk�?
- K�sz�n�m. - J�tt a v�lasz. - Term�szetesen n�lam van. M�g t�z percig kell az �p�letben tart�zkodnom, miel�tt �rtem j�nn�nek. Ennyi id�t�k van megtal�lni. - Ezzel a kis p�rbesz�d�k befejez�d�tt. Kezd�d�tt a csapat�.
- K�sz�ni? - �rtetlenkedett ism�t Kazu. - Mit k�sz�n?
- Nem mindegy? - Vetette fel Yusuke. - M�r csak t�z perc�nk van. Meg kell tal�lni a csajt. Kurama j�l vagy? - Fordult bar�tj�hoz.
- Igen. - Mondta, majd fel�llt. - Egy ekkora �p�letben f�l�sleges kutatni. A kijut�si lehet�s�geit kell elv�gnunk. –Hangj�n, arc�n �s mozg�s�n is �rz�d�tt a l�ny hat�sa. Komorabb lett mint valaha. Megindult az ablak fel� �s ugrott. A t�bbiek is egyes�vel ut�na. Hiei egy kicsit h�tra maradt, mintha v�rna valamit. A monitor fel� fordult. Nem t�vedett, a l�ny m�g �zent neki.
- Sajn�lom. Ne haragudj, k�rlek! Holnap?
Halv�ny mosoly futott v�gig a d�mon arc�n, majd a t�bbiek ut�n ugrott.
Hiei a tet�r�l figyelte az egyik oldalt, Yusuke, Kuwabara �s Kurama a m�sik h�rmat osztatt�k fel maguk k�zt a talajon. Mindek�zben a l�ny v�rt. Nem mutatkozott meg az els� nyolc percben,azt�n…
Kuwabara nyugottan szeml�lte a t�jat. Nem l�tott �s nem hallott semmit, m�gnem egyszercsak egy gyeng�d �rint�st �rzett karj�n. Ijedt�ben ugrott egyet �s fel is vis�tott… volna, ha nem fogja be valaki a sz�j�t.
- Nyugi, ennyire r�miszt� az�rt csak nem vagyok. - Suttogta a hang. Kazu is automatikusan �gy v�laszolt.
- A fr�szt hoztad r�m. - Ragadta meg a l�ny karj�t. - Ha az�rt j�tt�l ide, hogy f�ladd magad mehet�nk is. - Kuwabara megindult, de a l�ny csak finoman visszar�ntotta.
- Nagyon haragszik r�m ugye? - A fi� nagyon meglep�d�tt. Tolvajunk ott �llt leszegett fejjel, hangj�n hallatszott, hogy mindj�rt els�rja mag�t. - �n nem akartam, csak ha �rz�keny pontomra tapintanak nem tudom visszafogni magam. M�g csak nem is gondoltam komolyan, csak… annyira sajn�lom. - S�rta el mag�t. Kazu nem igaz�n tudott mit kezdeni a helyzettel. Megpr�b�lta szavakkal nyugtatgatni a l�nyt, de csak �rtelmetlen habog�s lett bel�le. Azt�n � lassan Kuwabar�hoz b�jt �s �gy s�rdog�lt tov�bb halkan. Kazu zavartan �t�lelte, elengedve a l�ny karj�t. � s�rdog�lt m�g egy kicsit, majd elt�volodott.
- K�sz�n�m. �s k�rlek mond meg neki, hogy sajn�lom. Engem biztos l�tni sem b�r. - Azzal megfordult �s indult is mikor a fi� kapcsolt.
- H�j! V�rj csak! - Kiab�lt ut�na. A t�bbiek ezt meghallva elindultak Kuwabara fel�.
- M�g nem lehet.
Mire oda�rtek m�r csak a l�nyt l�tt�k elfutni. Ut�na eredtek, de hamarosan  besz�llt egy v�rakoz� aut�ba �s a sof�r elhajtott. A kihalt �tsz�n sz�zzal sz�guldoz� kocsit es�ly�k sem volt utol�rni.
Benne a sof�r�n k�v�l m�g k�t alak volt. Mindkett� arc�t a s�t�t�tett �vegek tett�k kivehetetlenn�.
- Megszerezted? - K�rdezte egy f�rfihang.
- Meg. – V�laszolta �s �tadta az �kk�vet.

- A fene! M�r megint megl�gott. - Bosszankodott Yusuke. Hiei ink�bb elismer�en n�zett kedvese ut�n, b�r bosszantotta, hogy m�r megint megl�pett el�l�k.
- Sz�p volt Idi�ta. Elengedted. - Kedveskedett Kazunak, majd megindult Urameshi ut�n az �tj�r� fel�. Kuwabara direkt lemaradt �s h�trah�zta Kuram�t is.
- Mit akarsz mondani? - T�rt a l�nyegre a d�mon.
- �zeni, hogy nagyon sajn�lja, nem gondolta komolyan �s nem akart megb�ntani.
- Ezt � mondta? - K�rdezte sz�razon. - �s te el is hitted?
- A k�nnyei nagyon is igazinak t�ntek. - Ezen Kurama kicsit meglep�d�tt. - Senki sem t�ri j�l, ha szidj�k az anyj�t. �s az �v� m�g halott is. Szerintem megbocs�thatn�l neki.
Azzal �tl�ptek az �tj�r�n �s Koenma irod�ja fel� vett�k az utat.

22. fejezet - V�rakoz�s

- Ne f�radjatok! L�ttam a kivet�t�n. - Kezdte Koenma. Nos, akkor nincs m�s h�tra mint rem�lni, hogy p�ntek el�tt nem ker�l el� az utols� �kk�.
- Mi�rt p�ntek el�tt? - K�rdezte Kuwabara.
- Mert p�nteken lesz a b�l, amin ott lesz az a k�t l�ny akiket, m�g nem z�rtunk ki a lehets�ges „gyan�s�tottak” k�r�b�l. - Adta meg a v�laszt Kurama.
- �s addig? - Kapcsol�dott be Yusuke.
- Addig Yusuke kutatunk tov�bb az �kk� ut�n.
- Majd miut�n aludtunk is. - Sz�gezte le Kazu �s�tva.
- Kuwabara veled m�g besz�ln�k. - Komolyodott el Koenma. - Kettesben.! - N�zett a t�bbiekre, de semmi reakci�. Hiei tov�bbra is az ablakban �lt lehajtott fejjel, Kurama �s Yusuke a falat t�masztott�k h�tukat, szint�n leszegett fejjel. - T�njetek m�r el! - Kiab�lta. Erre mindenki fel�bredt.
- Bocs�nat Koenma nagy�r mondt�l valamit? - �s�tott a r�kad�mon. A k�rdezett lemond�an s�hajtott.
- Csak annyit, hogy mehettek haza. - K�t m�sodperc m�lva m�r csak Kazu �s � voltak az irod�ban.
- Szerinted �szinte a l�ny Kuwabara?
- Ha a s�r�sra gondolsz, az igazi volt. A p�l�m m�g mindig nem sz�radt meg.
- �s a megb�n�s?
- Nem tudom. Szerintem az is igazi volt.
- Akkor v�gk�pp nem �rtem. - T�prengett el Koenma.
- �n sem. Mit is?
- Hogy mi�rt akart nektek es�lyt adni. Nyugodtan lel�phetett volna an�lk�l, hogy �szreveszitek. �s mi az, hogy m�g nem engedheti, hogy elfogj�tok. Mire v�r?
- Ha p�nteken meg lesz a csaj meg tudjuk k�rdezni t�le.
- Ha meg lesz.

A k�vetkez� nap ism�t kutat�ssal telt, majd Hiei esti randij�val. A m�r megszokottnak sz�m�t� �ton ment. Meg�rkezve megl�tta a l�nyt a fa t�v�ben gubbasztani. Letelepedett mell� �s cs�ndben v�rt.
- Csinibaba nagyon d�h�s ugye? - Kezdte gyerekes, elkeseredett hangon.
- Biztos. Nem tudom. Nem szokta kimutatni. - J�tt a v�lasz f�lv�llr�l. - Ugye tudod, hogy � nem a b�tty�d? - Fordult fel�. A l�ny kicsit elmosolyodott.
- Persze, de ez akkor is durva volt t�lem. - Komolyodott meg.
- T�le is. Igaz nem tudhatta. Am�gy sz�vesen. - Mosolyodott el egy pillanatra.
- J�! Ez csak nem egy mosoly volt? – „Csod�lkozott”, majd maga is k�vette a fi� p�ld�j�t. - Ezek szerint csak Csinibaba haragszik r�m.
- Nekem m�rt k�ne? Nem �ll sz�nd�komban beleavatkozni az �gyeitkbe.
- Akkor j� mert �gy d�nt�ttem megk�rem a kez�t, de szeret�nek megtartan�lak.
- Mi van? - D�bbent le.
- Most mit csod�lkozol? Azt mondtad nem avatkozol az �gyeinkbe. Teh�t t�led azt csin�lunk amit akarunk.
- Ha meg�ritek. - Sziszegte.
- B�ntan�d Csinibab�t?
- Te k�zelebb vagy. - Pillantott r� fenyeget�en, �s f�l pillanat m�lva m�r kergette is.
�tv�gtak a f�l parkon, majd egy t�n�l k�t�ttek ki. Egyik oldal�r�l �k j�ttek, M�sikon p�r m�ter �s egy fasor ut�n, magas fal h�z�dott. A l�ny m�r a t� f�l�tti h�don �llt, Hiei pedig elz�rta a visszautat.
- Nyugodj meg k�rlek! - Kezdett mosolyogva h�tr�lni. Egyik�k sem vette komolyan a dolgot. - Ha �letben, hagysz az els� gyereket r�lad nevezz�k el. - Erre Hiei r�gt�n a l�ny el�tt termett, nekiszor�tva �t a der�kig is alig �r� korl�tnak.
- Vond vissza!
- Ok�. Csak ha l�ny lesz. - Ennek v�geredm�nye kisebb „birk�z�s” lett, melynek k�vetkezt�ben tolvajunk a t�ban landolt.
- Meg�rdemelted. - Vigyorgott gonoszul a d�mon.
Eltelt n�mi id�, de a l�ny nem j�tt fel a v�zfelsz�nre. Az els� perc ut�n Hiei kezdett agg�dni. Egyre t�zetesebben vizsg�lta �t a v�zfelsz�nt, de nem l�tott semmit. Sem kedves�t, sem bubor�kokat amik  mutatn�k merre lehet. Egyre t�relmetlenebb� v�lt �s egyre ink�bb agg�dott. Majd elj�tt az a pont mikor nem b�rta tov�bb, levetette cip�j�t �s kab�tj�t, azt�n ugrott. A t� el�g m�ly volt. K�r�ln�zett, de nem l�tta sehol. M�sf�l-k�t percig kutathatott miel�tt el�sz�r felj�tt a felsz�nre. Megl�tva �t, a l�ny egy fa t�v�ben �lve nevetni kezdett. Hiei ezt m�r nem tal�lta annyira viccesnek. Szikr�z� szemekkel j�tt ki a v�zb�l.
- Ez�rt m�g megfizetsz. - Morogta, csak �gy mag�ban.
- De aranyos vagy �zottan, �n h�s�m. - Pr�b�lta nevet�s�t visszafogni.
- M�g g�nyol�dsz is? Na meg�llj csak… - Fenyeget�z�tt.
- Egy tapodtat sem mozdulok. De t�nyleg nagyon �des vagy �gy.
- M�rt m�ni�ja mostans�g mindenkinek megf�rdetni? - Morgott tov�bb.
- Mindenkinek? Ki el�z�tt meg?
- A te Csinibab�d. - Telepedett le vele szembe. - P�r napja k�tszer is kiv�gott az ablakon a sz�zadikr�l a tengerbe.
- Mit csin�lt�l?
- Na sz�p! - H�borodott fel. - R�gt�n bennem keresed a hib�t? - Duzzogta.
- Nem �gy �rtettem �desem. - Karolta �t puncsolva. - Na k�rlek, ne haragudj! - Kezdte el a nyak�t cs�kolgatni. Hiei m�g egy darabig j�tszotta a s�rt�d�ttet, de miut�n a l�ny leh�mozta r�la p�l�j�t nem b�rta tov�bb. Egy �jabb szenved�lyes �jszak�t t�lt�ttek egy�tt.