23. fejezet - A b�l, �s ami azzal j�r

A k�vetkez� napok b�k�sen teltek. A fiuk kutattak azon megmaradt kis idej�kben, mikor a k�nyvt�rat nem veszeked�sre vagy alv�sra haszn�lt�k. (Persze Kurama kiv�tel�vel.) Hiei �s kedvese is remek�l elvoltak, m�gnem el�rkezett a p�ntek este.:
- Nem, nem, nem �s NEM! - Kiab�lta Hiei. - Felejts�tek el! �n ezt a maskar�t fel nem veszem. Utc�ra meg pl�ne nem megyek benne.
- Nade Hiei! - Kezdte Kurama. - Ez csak egy �lt�ny. Nem harap.
- K�r. Ha harapna legal�bb sz�tt�phetn�m.
- Ne csin�ld ezt, k�rlek. �gy elk�s�nk. - Ment k�zelebb a r�kad�mon.
- Vidd innen azt a borzalmat! - H�tr�lt bar�tja. - Nem akarok �gy kin�zni mint te.
- Hiei a tied fekete, nem feh�r.
- Na j� ebb�l el�g. - Kapta ki Kurama kez�b�l a ruh�t Kazu. - Felveszed �s k�sz! Vil�gos T�rpe?!
- Te nekem nem parancsolsz H�gagy�. - Morogta farkasszemez�s k�zben.
- �h, nem? - Sz�llt be a vit�ba Yusuke. - Biztos vagy benne? - Vigyorodott el gonoszul. P�r pillanat m�lva ez a vigyor Kuwabara arc�ra is ki�lt. V�gigropogtatt�k ujjaikat, majd megindultak a t�zd�mon fel�. Enyh�n riadtra v�ltozott arckifejez�se, majd fi�k hirtelen felkapt�k.
- Ne! Mit akartok csin�lni? Eresszetek el! - Hamarosan elt�ntek egy ajt� m�g�tt. Riadt �s d�h�s hangok sz�r�dtek ki.
- Meg ne pr�b�ld! Azonnal hagyj�tok abba! Ezt m�g nagyon megb�nj�tok! Neeee!
- Nyugi, m�r csak p�r perc. - Csillap�totta Yusuke.
- M�r meg is vagy t�rpe. - Vigyorgott Kazu. Hamarosan kezeit h�tracsavarva hozt�k ki Hieit.
- �gyes. - Ismerte el Kurama. - De ez is sz�ks�ges? - Utalt a „fogoly” helyzet�re.
- M�r megpr�b�lta let�pni mag�r�l. - K�z�lte Yusuke, majd Hieit tov�bbra is lefogva elindultak a b�l helysz�n�re: Kurama iskol�j�hoz. Mivel Kuwabara ezt j� �r�gynek tal�lta, hogy „randizhasson” Yukin�val, h�t elh�vta, hogy „�ll�t�sa szerint” a keresett szem�ly ne fogjon gyan�t. Mivel � el lett h�vva, Yusuk�nek sem maradt v�laszt�sa Keikoval szemben. Nem akarta megb�ntani.
Term�szetesen elk�stek. Az �nneps�gr�l �s az azzal j�r� besz�dr�l m�r lemaradtak, de ezt egyik�k sem b�nta. Maradt a sz�rakoz�s. Keiko azonnal t�ncolni r�ngatta Yusuk�t, ezzel szemben Kuwabara mag�t�l k�rte fel szerelm�t. Hiei m�g mindig d�h�s volt, de a ruhat�pked�st itt m�r nem merte megkock�ztatni. A biztons�g kedv��rt Kurama elr�ngatta �t a sv�dasztalhoz, hogy igyon valamit, h�tha lenyugszik. K�t kr�msz�n� ruh�ba �lt�z�tt kb. Hiei magass�g� l�ny k�zel�ben �lltak meg. Mindkett�nek der�kig �r� vil�gosbarna haja volt �s k�k szemeik, b�r mivel egyik�k h�ttal �llt a fi�knak �k ezt nem l�thatt�k. A m�siknak a szeme egy pillanatra megakadt Hieien, s ezt bar�tn�je �szre is vette. H�tra pillantott,majd vissza. Nem tudhatt�k, hogy a kb. egy m�terre l�v� fi� a zene ellen�re is hallani fogja halk t�rsalg�sukat.
- Mi az? Szerelmes lett�l? - K�rdezte, csak �gy mell�kesen.
- Csak irigylem. - V�laszolt hasonl� hangnemben a m�sik. - Sz�vem szerint �n olyan k�pet v�gn�k mint aki fogh�z�sra j�tt.
- Nekem sem tetszik ez a baz�ri majom szerep, de ez van.
- Meddig kell m�g itt b�jolognunk? M�r kezd g�rcs�lni a k�pem.
- K�t vodka ut�n �n is term�szetesebben mosolyogn�k, hidd el.
- Nekem m�r egy is el�g lenne, csak azt s�rg�sen.
- A fene! Itt j�n Takeda tan�r �r.
- Csak meg ne sz�laljon! - Kulcsolta im�ra kezeit az egyik l�ny.
- J� est�t h�lgyeim! - L�pett oda Takeda. M�g a l�nyok illedelmesen visszak�sz�ntek, a k�t d�monb�l kit�rt a nevet�s. Erre a tan�r megfordult.
- Valami vicceset mondtam Minamino? - N�zett r� �rtetlen�l.
- Dehogy tan�r�r. Csak a bar�tom �pp most �rt egy vicc v�g�re. - V�laszolta Hieire utalva, akit ezzel fel is paprik�zott. M�ghogy � mint kom�di�s… A tan�r viszont el�gg� megr�m�lt a mogorva fi�t�l, noha pr�b�lta leplezni. Gyorsan mag�hoz vett egy italt �s m�r tov�bb is �llt.
- K�sz�nj�k. - Fordultak a l�nyok kicsit k�zelebb is l�pve, Kuram��khoz.
- Mi k�sz�nj�k a sz�rakoztat�st. - V�laszolt Shuichi.
- Nem sz�p dolog hallgat�zni. - Mosolyogta egyik�k.
- Bocs�nat. - Mosolygott vissza Kurama. - A nevem Shuichi Minamino. � Hiei.
- �rvendek, �n Mayaka Minoko vagyok.
- Az �n nevem Akima Hikaro. - Mutatkoztak be.
A fiuknak m�r arc alapj�n is ismer�s volt a k�t l�ny, de a neveket halva azonnal kapcsoltak, hogy miattuk vannak itt. Kurama igyekezett sz�val tartani a l�nyokat. Mindkettej�k hangj�t m�lyebbnek tal�lta mint a tolvaj� volt, b�r az is igaz, hogy az �v�re m�r nem eml�kezett t�k�letesen. Kicsivel a besz�lget�s kezdete ut�n le�ltek egy asztalhoz n�gyesben, majd id�vel Yusuk��k �s Kuwabar��k is csatlakoztak. A l�nyok azonnal megtal�lt�k a k�z�s hangot �s remek�l el is besz�lgettek �gy nyolcasban, m�g Kurama fel nem k�rte Akim�t. A l�ny igencsak zavartan ugyan, de igent mondott. R�kad�monunk el�g sokat k�rdezett t�le, de azzal kapcsolatban, hogy �-e a tolvaj,nem lett okosabb. A t�bbiek is hasonl� helyzetben voltak azzal a k�l�nbs�ggel, hogy Hiei ink�bb kimaradt az eg�szb�l. Maga sem tudta eld�nteni, hogy megv�ltoztatva a hangj�t a k�t l�ny k�z�tt van-e kedvese vagy nincs. Viszont ak�rh�nyszor esz�be jutott a l�ny, �tkozta a b�lt, amire nemcsak, hogy nem akart elj�nni, de m�g ut�lta is, hogy emiatt nem lehet kettesben bar�tn�j�vel.

24. fejezet - Megtartott titok

A b�l v�gezt�vel a fiuk eredm�nyess�ge ism�t nulla volt. Mi�ta tal�lkoztak tolvajunkkal, kezdtek ehhez hozz�szokni, b�r m�g mindig bosszantotta �ket. Yusuke viszont megpr�b�lta a b�l hasznos oldal�t figyelembe venni.
- A kaja legal�bb j� volt.
- �s ha j�l l�ttam - vigyorgott Kazu - Kurama gazdagabb lett egy telefonsz�mmal.
- Ut�lag is b�rmi kider�lhet r�luk. Jobb ha el�rhet�k.
- Tudod kit etess?! - Vetette oda Hiei a megszokott gonosz kis f�lvigyorral. A t�m�n m�g elcs�mcsogtak egy kicsit, m�g a k�t l�ny.:
- Igazad volt. T�nyleg vallat�s lett a v�ge. - Kezdte higgadtan az egyik.
- K�sz�n�m a seg�ts�get. Nem bukhattam le. - H�l�lkodott. - Am�gy �n sem �sztam meg.
- Els� oszt�ly� alak�t�s volt ez a hangoddal.
- K�sz�n�m az elismer�st. Ahhoz k�pest, hogy csak n�h�ny napom volt gyakorolni, t�nyleg j�l ment.
- Mikor z�rod le ezt az �gyet?
- Ennyire �rdekel mi�rt volt ez?
- Egyszercsak k�zl�d, hogy val�sz�n�leg a b�lon n�gy fi� fog minket faggatni mert t�ged keresnek csak g�z�k sincs ki vagy �s n�zel ki. Ezt k�vet�en megk�rsz, hogy semmit se �ruljak el r�lad �s magamr�l is min�l kevesebbet, majd mikor az okot k�rdezem csak annyit mondasz, hogy elmondod ha ez az eg�sz v�get �r. Az persze titok, hogy ez az eg�sz pontosan mi is. Nem, �gy belegondolva… egy cseppet sem �rdekel.
- Hallom a szarkazmusod ism�t a toppon. - Egy s�haj ut�n folytatta csak. - Egy h�t. Ann�l tov�bb val�sz�n�leg nem tarthat.
- Val�sz�n�leg? - Itt komolyabbra v�ltott. - Tudod, hogy csak f�ltelek. Seg�teni szeretn�k, ha tudok.
- Ezzel t�nyleg sokat seg�tett�l. - Bar�tn�je v�ll�ra t�ve a kez�t gyugtatgatta tov�bb. - Ne agg�dj! Tudok magamra vigy�zni.
- Nem �k a f� probl�ma ugye? - N�zett a szem�be. - Nem t�ntek vesz�lyesnek r�d n�zve.
- H�t, Csinibaba biztos sz�vesen kitekern� a nyakamat, - gondolkodott el - de t�nyleg nem �k a f� probl�ma.
- Gondolom a „Csinibab�val” Suichire c�lozt�l. Mivel bosszantottad fel?
- Lehet�s�g szerint b�rmivel. - Vigyorogta. - De legut�bb azt hiszem t�l l�ttem a c�lon. - Szomorodott el.
- �rz�keny pontot �rt, erre te v�rig s�rtetted. Eltal�ltam? - V�laszul csak b�lintott. - Csak sz�lj ha v�ge �s l�gy �vatos. Ok�? - Ism�t csak b�lintott.

Ism�t egy munkanap a k�nyvt�rban. Kurama kutatott tov�bb az �kk�vek erej�vel �s az utols� holl�t�vel kapcsolatban. Hiei hol beseg�tett, ( persze csak morogva �s k�nyszer hat�s�ra) hol pedig az ablakban �lve durmolt. Yusuke �s Kuwabara sem voltak lelkesebbek a t�zd�mon k�s�sei �s a titokzatos bar�tn� viszont ann�l ink�bb �rdekelte �ket. Elhat�rozt�k, hogy �jjel k�vetik �t �s persze Kuram�t is megh�vt�k az esti „kir�ndul�sra”. � k�z�lte, hogy nem k�v�n bar�tja mag�n�let�ben kutakodni �s eml�keztette �ket, hogy lebukni sem lenne t�l eg�szs�ges. Valahogy nem ment vele sokra.
Hiei szok�s�hoz h�ven este elindult a park fel�, a k�t j�mad�r pedig ut�na. Nehez�kre esett tartani a fi� temp�j�t, rejt�zk�d�ssel egybek�tve meg szinte lehetetlen. M�r leveg�t alig kaptak, mire a r�thez �rtek. Hiei meg�llt egy t�loldali f�n�l. A holdf�ny mindent �lesen megvil�g�tott a r�ten, ezzel az �rny�kokat is s�t�tebb� t�ve. D�monunk alakja az �rny�kban halv�nyan rajzol�dott csak ki, arca, szemei egy�ltal�n nem l�tsz�dtak. A fiuk a boz�tosba b�jva figyelt�k �t �s k�zben Kuwabara k�pess�g�t felhaszn�lva, ment�lisan vit�ztak.
-„Sz�llj m�r le a l�bamr�l Urameshi!”
-„Ha nem lenne ekkora, nem csak azon lenne hely. Mellesleg megtehetn�d, hogy nem kotorsz mindent a hajamba, ami a kezed �gy�be ker�l? Ezzel a sok gallyal �s lev�llel m�r �gy n�zek ki mint egy mocs�ri sz�rny.”
-„Ha �rny�kba h�z�dsz agancsnak l�tszik.”
-„Att�l �n m�g nem leszek szarvas.”
-„K�r. Az csak b�g, nem morog.”
-„B�gni te is tudsz. Nem is ak�rhogy. Seg�tsek demonstr�lni?”
M�r k�sz�lt volna lecsapni Kazut, amikor hirtelen egy l�ny t�nt fel. Yusuk��k, vit�juk miatt csak annyit l�ttak, hogy egy n�i alak Hiei nyak�ba ugorva feld�nti �t �s a f�ldre zuhannak. A l�ny arc�t ugyan�gy hom�ly takarta, mint a d�mon�t, �gy maszkj�t sem l�tt�k a r�juk szegez�d� szemek. Csak v�kony, kecses test�t �s der�kig �r� haj�t mutatta az �jszaka, �s persze a tal�lkoz� minden mozzanat�t.
Zuhan�suk k�zben Hiei automatikusan �tkarolta a l�nyt, aki amint a d�monon landolt r�gt�n megcs�kolta. Hossz� szenved�lyes cs�kjukat k�vet�en, elkezdte a fi� nyak�t cs�kolgatni �s a kab�tj�t elt�vol�tani, mire � halkan felnevetett.
- Ennyire hi�nyoztam?
- Jobban.
Hiei ism�t cs�kol�z�sba kezdett �s kedvese p�ld�j�t k�vetve a ruh�k elt�vol�t�s�n is szorgosan munk�lkodott, imm�r helyet cser�lve a l�nnyal. K�z�ns�g�knek t�tva maradt a sz�ja a heves p�r l�tt�n.
-„Ezek azt�n nem haboznak.” - �llah�totta meg Yusuke.
-„Nagyon oda lehetnek egym�s�rt…” - Kazunak sz� szerint nyitva maradt a sz�ja a d�bbenett�l. Ezt k�s�bb meg is b�nta.
Hiei�k m�r igencsak ruh�k sz�k�ben voltak. A l�nyon m�r csak feh�rnem� volt. Az se sok�ig. A d�mon is lassan megv�lt utols� ruhadarabj�t�l. Kedvese melltart�j�t pr�b�lta kikapcsolni egyik kez�vel, mik�zben ajkai a l�ny nyak�t�l indulva lassan lejjebb haladtak annak test�n.
Kukkol�ik ekkorra t�rtek �gy-ahogy magukhoz. Nem akart�k l�tni a folytat�st, a d�mon m�giscsak bar�tjuk. Enyh�n sokkos �llapotban indultak visszafele, k�pni-nyelni nem tudtak, s csak szerencs�j�k�n m�lt, hogy nem csaptak akkora zajt, hogy Hiei felfigyeljen r�juk.