25. fejezet - V�letlen vallom�s

Yusuke �s Kuwabra t�voz�sa ut�n nem sokkal, Hiei�k begurultak a hasad�kba, ott folytatva a fiuk �ltal l�tottakat. A reggeli felkel�s el�gg� elh�z�dott, dolgukat az is nehez�tette, hogy ak�rh�nyszor egyik�kre felker�lt egy ruhadarab, a m�sik ellen�llhatatlan k�nyszert �rzett visszak�ldeni azt a f�ldre. „J�t�kukat” egy pittyeg� hang zavarta meg.
- Ez meg mi?
- A csipog�m. - Csillantak fel a l�ny szemei.
- �s ennek m�rt �r�lsz ennyire? – Gyanakodott �s egy kicsit meg is s�rt�d�tt, ami�rt a l�ny ilyen vid�m lett att�l, hogy megzavart�k �ket.
- Mert a f�n�k�mt�l kaptam �s csak � tudja a sz�m�t, ok n�lk�l meg nem szokott r�mcsipogni.
- Megvan az utols� �kk�? - Lep�d�tt meg Hiei.
- J� es�llyel igen. Tal�n holnapra m�r szabad is leszek. - Lelkesedett, de a d�monra n�zve ez kicsit al�bb hagyott. - Sajn�lom, azt most nem tudom megmondani, hol van a k�. Szem�lyesen szokott t�j�koztatni �s �ltal�ban azonnal indulnom is kell.
- K�sz lehetetlens�g, hogy Koenm��k tal�ljanak valamit. Az a t�rpe haszn�lhatatlan. - Hangzott lemond�an.
M�g � monol�gj�val foglalkozott, kedvese teljesen fel�lt�z�tt.
- Lehet, hogy Babuci haszn�lhatatlan, de aranyos. - Vigyorodott el, majd a fi� kez�be nyomta csipog�j�t, megcs�kolta �s k�sz�lt „elsz�guldani” de el�tte m�g… - Ha lesz lehet�s�gem h�vlak. Nem hagyn�k ki egy versenyt veletek. - …ezzel elt�nt.

Id�k�zben a t�bbiek meg�rkeztek a k�nyvt�rba.
- Mi t�rt�nt veled Kuwabara? - Lep�d�tt meg Kurama a fi� l�tv�ny�t�l, aki f�jdalmas k�ppel, bedagadt nyelv�t sz�j�n k�v�lre sz�m�zve jelent meg. A sr�c v�lasz�b�l nem lehetett t�l sokat meg�rteni, ez�rt Yusuke kezdett el suttogva magyar�zni.
- Eml�kszel mit tervezt�nk tegnap est�re?
- Igen, de k�tlem, hogy Hiei d�h�ben m�hekkel dob�lt volna meg.
- Le sem buktunk…
- Szerencs�tekre. - F�zte hozz�.
-…viszont a sz�nk az sz� szerint t�tva maradt. Ez a h�lye meg nem vette �szre, hogy egy m�h bek�lt�z�tt az �v�be szurk�l�dni. - Kuwabara megpr�b�lta felh�borod�s�t kifejezni a „h�lye” jelz� miatt, de nem siker�lt egyetlen �rtelmes sz�t sem kiny�gnie.
- Remek. - Sz�gezte le, majd megindult az ajt� fel�.
- Most meg hova m�sz? - Sz�lt ut�na �rtetlen�l Urameshi.
- Ellenszert k�sz�teni. - Sz�lt m�g h�tra. Kazu mintha h�l�lkodni pr�b�lt volna. Nem sokkal k�s�bb Hiei is meg�rkezett �s a r�kad�mon is az ellenszerrel.
- Azt meg kinek? - �rdekl�d�tt az el�bbi, a bar�tj�n�l l�v� b�gr�ben g�z�lg� borzalomra c�lozva.
- Kuwabar�nak. Megcs�pette a nyelv�t egy m�hhel. - K�z�lte azon k�nyvsor fel� haladva, ahol a s�r�ltet sejtette.
- Idi�ta. - �llap�totta meg Hiei, mintha mi sem lenne term�szetesebb. Ezzel le is rendezte volna mag�ban a k�rd�st, de esz�be jutott, hogy ha a fi� nyelv�t cs�pte meg a m�h, akkor az ellenszer megiv�sa olyan l�tv�ny lesz, amib�l nem maradhat ki.
N�h�ny m�sodperccel bar�tja ut�n �rhetett oda, de nem jelentette be. A polcok �rny�k�b�l figyelte a szerencs�tlenked� Kazut, n�hol g�nyos f�lvigyorra h�zva sz�j�t.
- Kuwabara ne szerencs�tlenkedj! Idd m�r meg! - Kedveskedett Urameshi. Erre az eml�tett ism�t k�s�rletet tett felelni, ami az eddigiekhez hasonl� sikerrel z�rult.
- Sajn�lom Kuwabara ezt csak �gy lehet bevenni. - K�z�lte Kurama. - Viszont �n a helyedben nem piszk�ln�m Yusuke. - Fordult fel�.
- Mi�rt is?
- Azt mondtad neked is ugyan�gy leesett az �llad az esti „Hiei lesen”. Csak a szerencs�dnek k�sz�nheted, hogy nem j�rt�l �gy mint �.
- Nem kell mindent sz� szerint venni. Am�gy t�ged t�nyleg nem �rdekel, hogy ez minek a k�vetkezm�nye? A m�het lesz�m�tva. - �rdekl�d�tt.
- Szerintem ez csak Hieire tartozik. - V�laszolta �rdektelen�l.
- Meg arra a l�nyra. - Vigyorodott el kaj�nul.
- Rem�lem id�ben elj�ttetek. - Mivel nem j�tt azonnal v�lasz, Kurama gyanakv�an sz�lt r� bar�tj�ra. - Yusuke! Ugye elj�ttetek? Csak azt ne mond, hogy…
- Nem dehogy! - Csattant fel. - Csakh�t eltartott egy darabig m�g magunkhoz t�rt�nk.
- Id�ben?
- Mondhatjuk. - Sunnyogott.
- Mennyire?
- �gy m�sf�l ruhadarabnyira. - A r�kad�mon lemond�an s�hajtott.
- Javaslom, ha lebuktok Hieinek minimum h�rmat mondj, akkor tal�n �letben maradhattok.
- M�r k�s�. - Szak�totta f�lbe �ket az eml�tett, igencsak paprik�san. Kuwabara kez�b�l kiesett a cs�sze a r�m�lett�l.
- Te mindent hallott�l? - Nyelt egy nagyot Yusuke. Az ijedts�gre meg is volt minden oka, a t�zd�mon k�r�l m�r felcsaptak a fekete l�ngok, szemei v�r�sen izzottak.
- Hogy mertetek leskel�dni ut�nam? - Hangj�b�l �rezni lehetett d�h�t. Kurama f�lre�llt az �tb�l. Ismert m�r annyira, hogy tudja: ha most nyugtatni pr�b�lja csak ront a helyzeten. Csak rem�lhette, hogy kerget�z�s lesz a v�ge �s Hiei eleget f�rad mire elkapja �ket ahhoz, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni. Ha nem, k�t bar�t m�nusz. Urameshi �s Kuwabara h�tr�lni pr�b�ltak, de egy k�nyvt�r polcai k�zt ez igencsak probl�m�s tud lenni. Pl�ne ha m�g�tt�k fal van �s az egyetlen kij�ratot el�llja a vesz�lyforr�s.

26. fejezet - Kezd�dik

Yusuk��k hebegve-habogva h�tr�ltak, v�g�l Kuram�t�l k�rtek volna seg�ts�get. Pontosabban k�rtek is, de � gondolataiba m�lyedt, s meg sem hallotta �ket. „Szeg�ny m�hecske! Biztos meghalt az�ta. Lehet, hogy Kuwabara nemcsak a cs�p�st nem vette �szre, hanem azt sem, hogy lenyelte szeg�nyt. �gy v�gezni… Sz�rny�!” K�s�bb Hiei k�zeledt�vel feleszm�lt.
- Ezt nem itt k�ne Hiei!
- Ne sz�lj bele ha j�t akarsz! – Fenyeget�z�tt.
- �pp az�rt sz�lok bele. Koenma m�g a SZEM-et is r�dk�ldi ha le�geted a k�nyvt�rat. A palot�n k�v�l am�gy is t�bb lehet�s�ged van.
- K�sz Kurama, mindig tudtam, hogy r�d sz�m�thatok. - G�nyol�dott Yusuke.
- Igaza van. Ha a hely�ben lenn�k rosszabbul j�rn�tok. - V�got vissza.
A t�zd�mon mintha fontol�ra vette volna a javaslatot, azt�n valami, a fiuk sz�m�ra �rthetetlen t�rt�nt: Hiei zsebe pittyegni kezdett. Ennek hat�s�ra a l�ngok elt�ntek k�r�l�tte, szemei visszav�ltoztak, a t�bbiek meg padl�t fogtak amikor bar�tjuk, mintha misem t�rt�nt volna felhagyott kiv�gz�si sz�nd�k�val �s a el�kapta a csipog�t.
- Nyugi, m�g folytatjuk. - Vetette oda laz�n.
- Mi�ta van neked csipog�d? - �rdekl�d�tt meglepetten Kurama.
- Nem az eny�m. �s egy�bk�nt sem akartam, hogy �gy j�rjon mint az MP3-as lej�tsz�. - Mondta a csipog�val babr�lva. - Megjegyzem illene kifizetned a tulajnak, ha m�r a tengerbe v�gtad a sz�zadikr�l.
- Veled egy�tt, ha j�l eml�kszem. - Eg�sz�tette ki Kazu.
- Ez azt�n a hat�sos l�tty. - �mult Yusuke.
- T�zszeres adagot k�sz�tettem. Sz�m�tottam r�, hogy nagy r�sz�t �gysem tudja meginni.
Besz�lget�s�k alatt Hieinek siker�lt elolvasnia a csipog�ra k�ld�tt �zenetet. F�l pillanat alatt falfeh�rre s�padt. Az �zenet csak n�h�ny sz�b�l �llt. �nmag�ban nem volt v�szj�sl� sem ijeszt�, de az utols� h�rom sz� m�gis rossztat sejtetett a d�monnal. � zsebre v�gva csipg�j�t, rohant ki a k�nyvt�rb�l, mit sem t�r�dve a t�bbiekkel.
- Ebbe meg mi �t�tt? – Bambult ut�na Kuwabara.
- Tal�n az �zenet amit kapott… - Tippelt a r�kad�mon.
Hiei a palota folyos�in sz�guldott Koenma irod�ja fel�. Nem hagyta nyugodni, amit olvasott: A Kisimira szent�ly alag�tjai. Vigy�zz magadra! Szeretlek. F�lelemmel t�lt�tt�k el az utols� szavak. Sosem ismerte volna el, de �gy volt. Tudta,hogy a l�ny nem az az agg�d�s t�pus, �s hogy tiszt�ban van az � k�pess�geivel �s erej�vel. Ha m�g ezzel egy�tt is f�lti, akkor komoly lehet a baj. De nem csak ez zavarta. „Szeretlek.” Ez az egy�tt t�lt�tt id� alatt egyik�k sz�j�t sem hagyta el, �s nem t�nt val�sz�n�nek, hogy a l�ny egy ilyen alkalomra v�rt volna. Az ink�bb, hogy csak akkor tenn�, ha �gy �rzi t�bb alkalma nem lesz r�. Ez �gy olyan volt mintha azt akarta volna mondani vele: �g veled.
Ezekkel a gondolatokkal viharzott be Koenma irod�j�ba is. Az ajt� kiv�g�dott, s Hiei azonnal egy �tj�r�t k�vetelt, de semmi reakci�. Koenma tov�bbra is az �r�asztalon �lt �s meredten b�multa a szemk�zti falat, mint aki nincs is a test�ben. A d�mon megragadta a ruh�j�n�l, felemelte �s…
- S�ket vagy? - Ord�totta. - Azonnal kell egy �tj�r�. Mozdulj m�r meg! - Ism�t semmi reakci�. Erre imik�nk bed�h�dve v�gta …volna ki Koenm�t az ajt�n, ha nem �pp akkor �rkeznek meg bar�tai. A cumist ism�t Kurama kapta el, ez�ttal legal�bb nem fejjel lefel�.
- Mi a fene �t�tt bel�d Hiei? - Ripakodott r� Kurama. - Koenma nem labda!
- Nem. De legal�bb olyan haszn�lhatatlan. - Akadt ki. - M�gcsak �szre sem veszi mi folyik k�r�l�tte. - E kijelent�st leellen�rizend�, mindenki Koenm�ra n�zett. T�nyleg semmi.
- H�t ezzel meg mi van? - B�k�dte �rtetlen�l Yusuke. Ekkor jelent meg az ajt�ban George.
- Jesszusom! Mit tettetek vele? - S�p�tozott.
- Semmit. M�r ilyen volt mikor bej�ttem. - Morogta Hiei. Az ogre fell�legzett.
- Akkor semmi baj.
- Semmi baj? - Kiab�lt ism�t a t�zd�mon. - Kellene egy �tj�r�, ez a szerencs�tlen meg megg�rgyult. Szerinted ez nem baj?
- Csak mag�hoz kell t�r�teni. - Vette ki Kurama kez�b�l f�n�k�t. Letette az asztalra, majd valamit sutyorogni kezdett a f�l�be. F�l percen bel�l Koenma d�h�dten pattant fel �s kiab�lva �tni-v�gni kezdte asszisztens�t.
- �llj le! - Emelte le az �ldozatr�l az idegbajost a ruh�j�n�l fogva, Hiei. - K�sz. - Vetette oda az ogr�nak. Ezen mindenki meglep�d�tt, de �gy d�nt�ttek ink�bb a cumist faggatj�k.
- Mi t�rt�nt veled Koenma? Mi�rt volt�l ilyen �llapotban? - T�rt a l�nyegre Yusuke. Koenma elkomorodott.
- Nagyon rossz h�reket kaptam. - S�hajtotta mik�zben visszam�szott asztal m�g�tti sz�k�be. - Mivel az �kk�vek kutat�s�t illet�en nem jutottunk sokra, megpr�b�ltam a tolvajl�ny f�n�k�nek kil�t�t kider�teni az eddigi inform�ci�k alapj�n, �s ez �ltal megtudni az �kk�vek titk�t.
- Tudtunk valamit a csaj f�n�k�r�l? - �rtetlenkedett Kuwabara.
- Val�sz�n� volt, hogy sz�rny. - Kezdte Koenma. - Az embereknek �ltal�ban nincs t�l sok k�z�k a var�zserej� t�rgyakhoz. A tolvajunk ember, teh�t emberekkel szeret dolgoztatni �s v�g�l azt, hogy hat �kk� �ltal akar hatalomra jutni. Ebb�l indultam ki �s az eredm�nyek szerint � az. - Adott �t egy pap�rt a fi�knak. - A neve Akemaru. M�r nem el�sz�r keresi a vil�gok k�veit. - Ennek hallat�n Kurama �sszerezzent arc�ra ki�lt a f�lelem. - Igen Kurama azokat a k�veket. - V�laszolt gondterhelten a fi� m�g fel nem tett k�rd�s�re. A t�bbiek �rtetlen�l n�ztek r�juk. - Ez az elnevez�s hat �kk�vet takar, a n�gy �selem�t, a f�ny�t �s a s�t�ts�g�t. Ha valaki �sszegy�jti �ket, annak mindh�rom vil�g felett korl�tlan hatalma lesz. Gondolom nem kell r�szleteznem, hogy ez mivel j�r ha Akamaru megszerzi az utols�t is. - N�mas�g burkolta be a termet, amit Hiei hamarosan megt�rt.
- Akkor nem hagyjuk, hogy megszerezze. - L�pett Koenma asztala el�. - Nyiss egy �tj�r�t a Kisimira szent�ly alag�tjaihoz. Ott van az utols� �kk�.
- Ez biztos? - �rtetlenkedett a cumis. - Tudod te mi az a hely?
- Igen biztos. - V�laszolt hat�rozottan. - �s hallottam m�r r�la.