27. fejezet - Valamit valami�rt

Az �tj�r�b�l kil�pve egy erd�ben tal�lt�k magukat. Mellett�k egy el�g sz�les �s er�s sodr�s� foly� volt f�kkal �s szikl�kkal szeg�lyezve. Nagyj�b�l harminc m�terre, a foly� mellett magasodott egy kicsiny szent�ly.
- Ez lenne az? - K�telkedett Urameshi, az �p�let l�tt�n.
- Ne t�vesszen meg a l�tszat Yusuke, nem a szent�ly volt az utic�lunk, hanem az alag�tjai. - Eml�keztette Kurama.
- �n ebb�l m�g egy pinc�t sem n�zek ki. - Jelentette ki Kuwabara.
- Nem lep meg. - Fintorgott Hiei.
- Ezzel meg mire c�lzol Kertit�rpe? - H�borodott fel.
- Igaz�n megtanulhattad volna m�r, hogy a l�tszat gyakran csal. - Ezt olyan lesajn�l�an vetette oda, amennyire csak lehetett. A vit�t elker�lend�, Kurama vette �t a sz�t.
- A szent�ly alatt egy igencsak hossz� �s vesz�lyes alag�trendszer h�z�dik. K�sz labirintus. A folyos�it n�hol termek szak�tj�k meg, ezekben mindig hal�los csapd�k vannak, b�r �ll�t�lag egy bizonyos t�v ut�n m�r a folyos�kon is. A baj az, hogy nem ez az egyetlen vesz�lyforr�s. Hi�ba ker�l ki valaki minden csapd�t, egyetlen rossz mozdulat el�g, hogy az alag�t elz�rjon minden kijut�si lehet�s�get �s a foly� vize el�rassz azt.
- Vagyis ha b�n�zunk vagy a csapd�k v�geznek vel�nk, vagy megfulladunk. - �sszegezte laz�n Yusuke.
- Igen. - Kurama nem igaz�n tudta eld�nteni, hogy bar�tja csak annyira elsz�nt-e, hogy nem �rdekli a vesz�ly, vagy egyszer�en fel sem fogta igaz�n a mondottakat.
- �s ha nem �l meg a barlang? - Vetette fel kicsit reszketve a hallottak miatt Kuwabara.
- Akkor egy m�sik hasonl� szent�lyn�l lyukadunk ki. - V�laszolt hat�rozottan Kurama, majd hozz�tette - azt hiszem.
- Csak hiszed? - Kezdett p�nikolni Kazu.
- Nem tudok olyanr�l a k�zelm�ltb�l aki t�l�lte volna, �gy csak a k�nyvben olvasottakra t�maszkodhatok. - Jelent meg k�nos mosoly r�kad�monunk arc�n.
- Ha berezelt�l, maradj kint! - Mordult Hiei Kuwabar�ra.
- Nem rezeltem be, csak tudni akartam mire sz�m�thatok. - Sz�gezte le „meggy�z�en” a s�rtett.
- Na persze. - Morogta m�g mag�nak a t�zd�mon, majd megindult a szent�ly fel�.
A t�bbiek k�vett�k. Tudta, hogy vesz�lyes az alag�trendszer, de azt nem , hogy ennyire. Egyre jobban agg�dott kedves��rt, aki tal�n m�r bent van. Gondolataib�l alig p�r m�ter ut�n, �jonnan keletkezett hangok zavart�k meg. A fiuk megtorpantak. Hamarosan egy nagyobb csapat sz�rny jelent meg utic�ljuk bej�rat�n�l. Feleszm�lni sem volt idej�k, m�ris motorz�g�s �s l�v�sek hangjai kapcsol�dtak be a v�ltoz�sokba. Nemsok� megl�tt�k a tolvajl�nyt motorj�n sz�guldani, majd egy l�v�s �s a motor m�r a m�lt�. Nem sokkal a sz�rnyek el�tt robbant fel, n�h�nyat megsebes�tve k�z�l�k. A l�ny m�g id�ben felugrott a motorr�l a robban�s el�tt. A sz�rnycsapat k�zep�ben landolt, azok persze r�gt�n r�t�madtak. Akrobatak�nt el tudott ugrani a t�mad�sok el�l, de jobbnak l�tta nem harcba bocs�tkozni. Ezalatt a l�v�sek forr�sa is meg�rkezett. P�r kocsi �llt le f�kcsikorgatva egy-k�t m�terre a sz�rnyekt�l. �jabb l�v�sek d�rd�ltek el, a l�ny jobbnak l�tta lel�pni. Az egyik t�mad�s el�l kit�rve egy k�zeli sz�rny fej�re ugrott. Azonnal el is rugaszkodott onnan, s �tugorva a t�bbit �rt f�ldet, majd vill�mgyorsan bestartol a szent�ly ajtaj�n. Kint a sz�rnyek �s a fegyveresek mindent beleadva „sz�rakoztatt�k” egym�st.
A fiuk ezt kihaszn�lva surrantak be. Be�rve Urameshi megtorpant. Nem volt benne biztos, hogy j� �tlet hagyni, hogy azok ott kint �ld�k�lj�k egym�st. M�gis csak emberekr�l van sz�. Majd amint meghallotta, hogy egyezkedni kezdtek, �gy d�nt�tt ink�bb megy tov�bb. A kis �p�let m�sik v�g�n, a baloldali sarokban egy nyitott rejtett ajt�t tal�ltak. Mivel az ilyesmiket �ltal�ban z�rva tartj�k, nem volt neh�z r�j�nni�k, hogy a l�ny arra ment. A k�sz�b�t �tl�pve egy sz�k l�pcs�soron kellett lemenni�k, majd egy r�videbb folyos�r�sz k�vetkezett, ami egy terembe torkollott. Tolvajunk ennek a teremnek a k�zep�n �llt, k�r�l�tte a falakn�l l�v� f�kly�k m�r meg voltak gy�jtva. � szembe fordult az �rkez�kkel.
- Ciasztok! - Gyerekeskedett ism�t, vigyorogva. - Ezek a termek csapd�kat rejtenek �m. - Kurama m�r ennyit�l a plafonon volt, de t�rt�ztette mag�t.
- Na ne mond.! T�nyleg? - G�nyol�dott. V�laszul a l�ny hevesen b�logatott.
- Igen. Ha rossz k�re l�psz - mutatott a n�gyzet alak� k�vekkel kirakott padl�ra - v�ged.
Ekkor szerencs�re meg�rkeztek a sz�rnyek. A n�gyes harcolni kezdett. Kurama direkt �r�lt, hogy van kin levezetnie d�h�t. A tudat viszont, hogy addig a l�ny lel�phet �s neki g�ze sincs melyik k�vekre lehet l�pni, be�rny�kolta „�r�m�t”. Sietni akart, �gyhogy �tv�ltozott �s �gy folytatta. Tolvajunk rendesen elcsod�lkozott a l�tv�nyon. Nem tudta mag�ban tartani v�lem�ny�t.
- De gy�ny�r�! - Lehelte halkan. Ahhoz viszont nem el�g halkan, hogy Hiei ne halja meg �s egy�ltal�n nem volt �ny�re ez a megnyilatkoz�s. A l�ny csod�lkoz�, csillog� szemeivel kombin�lva pedig egyenesen d�h�t� volt.
A csat�nak hamarosan v�ge lett, Kurama visszav�ltozott. � m�g mindig ott �llt a terem k�zep�n a h�rom fi� legnagyobb meglepet�s�re. Hieit nem d�bbentette meg k�l�n�sebben, hogy szeret�je nem hagyta ott �ket.
- Te m�g itt? - Kezdte Kurama. - Csak nem t�vedt�l el az aknamez�n? - G�nyol�dott.
- Nem. - S�hajtotta. - Nagyon j�l tudom merre kell mennem. �s ti? Tudj�tok hova l�phettek? - �jabb meglepet�s.
- Csak nem seg�teni akarsz? - H�ledezett Yusuke.
- Ha azok a sz�rnyek el�rnek, nem biztos, hogy t�l�ltem volna ezt a termet, �gyhogy j�v�k egyel. Ha ragaszkodtok ahhoz, hogy megpr�b�ltok v�gigmenni az alag�ton, ezen a termen �tseg�telek titeket. A t�bbi a ti dolgotok.
- Tudod mekkora a t�t? Hogy mire kellenek a f�n�k�dnek a k�vek? - Tette fel a k�rd�st komoran Kurama.
- Gondolod a f�n�k�m b�rgyilkosai po�nb�l �ld�znek? - K�rdezett vissza, majd egy �jabb s�haj. - Nem fogom neki odaadni az �kk�vet, �gyhogy ak�r vissza is fordulhattok. - Komorodott el � is.
- Gondolom ezt el kellene hinn�nk �s b�zni benned, meg abban, hogy t�nyleg meg tudod szerezni �s tartani az �kk�vet. - G�nyol�dott tov�bb.
- Gondolj, amit akarsz! - Vetette oda. - Ha mindenk�pp j�nni akartok, figyelj�tek meg mely k�vekre l�pek �s csak arra mer�szkedjetek. - Ezzel megfordult, majd h�traintett. – Viszl�t! - Azzal elindult, el�g lassan ahhoz, hogy megfigyelhess�k az �tvonalat, majd a teremb�l ki�rve vill�mgyorsan t�nt el az alag�t s�t�tj�ben.

28. fejezet - Seg�ts�g

Hiei gondolkod�s n�lk�l k�vette, nem t�r�dve a t�bbiekkel. Pillanatokon bel�l elt�nt az alag�tban.
- Kertit�rp�nek nagyon s�rg�s. - �llap�totta meg Kazu.
- Idi�ta! Neked nem gyan�s? - Reag�lt Yusuke az elt�ntek ut�n n�zve.
- Mi bajod Urameshi? - Vis�totta Kuwabara.
- Gondolkozz m�r, az isten�rt! - Fordult fel�. - Mi�ta b�zik meg Hiei egy ellenf�l szavaiban?
- L�ttuk, hogy �tment a csaj, nem?
- Yusuk�nek igaza van. - Csatlakozott be Kurama. - Hiei sokkal gyanakv�bb. Norm�lis esetben esz�be jutott volna, hogy tal�n nem haszn�lhat� k�tszer ugyanaz az �tvonal �s ez egy csapda.
- Szerintem a kiscsaj nem az a gyilkos t�pus.
- Kuwabara te t�nyleg nem �rted? - Rivallt r� Yusuke. - Neked milyen eredm�ny j�n ki ha �sszeadod, hogy a mindig gyanakv� Hiei gondolkod�s n�lk�l b�zik egy olyan hossz� haj�, v�kony �s alacsony l�nyban, amilyennek a k�rvonal�t l�ttuk a m�lt�jjel?
- MI? - Vis�tott fel meglepetts�g�ben Kazu, a szok�sos bugyuta arckifejez�s k�s�ret�ben. - Szerinte ez a csaj Kertit�rpe bar�tn�je?
- Logikus. - �llap�totta meg Kurama a terem k�zep�r�l, majd gondolatba hozz�tette: „A lak�som�rt m�g sz�molunk Hiei.”
- Te mit keresel ott Kurama. - �rtetlenkedett Yusuke. Kuwabara felvil�gos�t�sa k�zben fel sem t�nt neki, hogy a d�mon elment mell�le.
- Nem vagyok oda a kis d�g�rt, de az �tvonal bev�lt. - K�z�lte h�tra sem n�zve. - Elfelejtetted mi�rt j�tt�nk Yusuke? Az �kk� ott van bent, mellesleg eddig csak a sz�rnyekkel v�gezt�nk. Nem akarom megv�rni m�g Akamaru b�rgyilkosai idej�nnek kilyuggatni �s mivel embert nem �lhet�nk nemigen maradt m�s v�laszt�sunk mint v�gigmenni az alag�ton. - Azzal tov�bbugrott. - Mi van? Gy�keret eresztettetek?

Id�k�zben Hiei is be�rte kedves�t s megragadva karj�t, �ll�totta meg az alag�tban.
-„A t�bbi a ti dolgotok” mi? - Kezdte.
- Nyugi k�vethet� leszek, - fordult szembe vele - de jobb lenne ha visszaforduln�tok.
- Felejtsd el! Ez t�l vesz�lyes neked.
- Pont az�rt. - Pr�b�lt �rvelni. - �n t�k�letesen ismerem a barlangot, m�gis vesz�lyes m�g nekem is. Csak nemr�g kaphattad meg az �zenetem, amit mellesleg jobb lett volna, ha el sem k�ld�k. Minden esetre k�tlem, hogy nagyon felk�sz�ltetek volna.
- Neked tal�n t�bb id�d volt? - Kezdett vit�t Hiei.
- T�z �vem! - Emelte fel a hangj�t � is. A folyos� fut� l�ptek hangj�t v�zhangozta. - Remek. - „�rvendezett” - Fordulj vissza k�rlek! - K�rte l�gyan, majd egy gyors cs�k ut�n elt�nt.

Yusuk��k be�rt�k bar�tjukat, de nem hozt�k sz�ba felt�telez�s�ket. Az alag�trendszer egy el�gaz�s�n�l voltak.
- Merre ment? - �rdekl�d�tt Yusuke. Imik�nk v�lasz helyett csak megindult el�re. Alig p�r l�p�s ut�n a falak l�p�seik zaj�n k�v�l m�s hangokat is visszavertek.: F�jdalmas ki�lt�sokat, �v�lt�seket, hal�lsikolyokat. Hiei arc�ra akaratlanul is gonosz f�lmosoly h�z�dott.
- Nekik nem siker�lt. - Jelentette ki, kicsit tal�n k�r�rvendve. Kurama �s Yusuke csak lehajtott�k fej�ket. Tudt�k, hogy m�r semmit sem tehetnek, nem is tehettek volna. Kuwabara sz�ve kihagyott a v�rfagyaszt� sikolyok hallat�n. Most tudatosult benne igaz�n, mibe is kezdett. A folyos�n v�gighaladva m�g n�gy el�gaz�sba �tk�ztek. Mindegyikn�l egy�rtelm� nyomok utaltak a tolvajl�ny d�nt�seire. Hol azt utaltak sugallt�k egy kanyarban, hogy valami nagyon gyors hirtelen f�kezett, hol azt hogy el is taknyolt, de volt hogy csak egy-egy friss k�znyom rajzol�dott ki a poros falakon. A k�vetkez� teremhez �rve ism�t megpillantott�k �t a m�sik oldalon. Az alag�t fal�nak d�lve �lt annak „k�sz�b�n”.
- J�l meggondolt�tok? - K�rdezte Yusuk��k sz�m�ra m�g meglep� komolys�ggal, de nem n�zett r�juk. A falnak t�masztotta fej�t �s becsukta szemeit. - M�g visszafordulhattok. Ismerem a barlangot, meg tudom szerezni a k�vet. Nem kapja meg Akamaru.
- M�g ha t�nyleg meg is tudod szerezni sem hiszem, hogy lenne es�lyed Akamaru ellen. Nem v�rja meg, hogy odaadd, elveszi. - K�z�lte Kurama. - Ugyan, hogy tudn�d biztos�tani az �kk�vet?
- Ap�nak siker�lt t�z �ve. - Ez a kijelent�s mindenkit meglepett, Hieiel az �len. A l�ny ezt sosem mondta neki. - Igaz meg is fizetett �rte, - szegte le fej�t - kamatost�l. - Tette m�g hozz� halkan.
- Att�l, hogy neki siker�lt, neked m�g nem biztos, hogy fog. - Ellenkezett halkan Yusuke. Hallva a megtorl�ssal kapcsolatos mondatot, nem akart t�ls�gosan goromba lenni.
- Siker�lni fog. - V�laszolta magabiztosan. - Forduljatok vissza! - �llt fel.
- Nem lehet. - Jelentette ki Kurama. - Ha akarn�nk sem. A b�rgyilkosok nem hiszem, hogy mind meghaltak volna. Ha visszafordulunk vagy meg�lnek,vagy nek�nk kell meg�lni �ket. Nem �lhet�nk embert.
- Nekem meghalni sincs kedvem. - Tette hozz� Kuwabara.
- Zsebibaba el�g gyors ahhoz, hogy le�sse �ket an�lk�l, hogy idej�k maradna l�ni. Nem maradhattak olyan sokan.
- Ne Zsebibab�zz! - Sziszegte Hiei. Yusuke �s Kazu akaratlanul is elmosolyodtak.
- V�gig megy�nk. - Jelentette ki hat�rozottan a r�kad�mon.
- Te mit akarsz? - N�zett Kuwabar�ra. Ez �ltal�nos �rtetlens�get v�ltott ki. - A m�ltkori kedvess�ged�rt h�l�val tartozok. Ha akarod ezen m�g �tseg�telek, - mosolygott r� - de ezzel minden ad�s�gom rendezve. Nos? Mit szeretn�l? - Kuwabara visszamosolygott. Valami�rt kedvelte a l�nyt. „Ritka gondolkod�sm�d. Nem is olyan rossz a csaj.” V�gign�zve bar�tain �s belegondolva, mekkora a t�t, nemigen l�tott m�s lehet�s�get. Nagyot s�hajtott, majd…
- Menni akarok. - Mondta a szem�be hat�rozottan.