29. fejezet - Lebuk�s

- Ahogy akarod. - Elmosolyodott, majd elfordult �s tov�bb indult. - Ez az egyetlen olyan csapda, aminek h�sz perc kell, hogy ism�t m�k�dj�n miut�n valaki kij�tszotta. �t perce sem j�ttem �t. - Sz�lt h�tra, majd elsz�guldott.
Hiei meg ut�na. T�rsai igyekeztek tartani vele a temp�t, de szerencs�j�kre lemaradtak. A d�mon k�s�n vette �szre az �jabb termet maga el�tt, m�r nem volt ideje meg�llni annak hat�r�n. Hallani lehetet ahogy a csapda aktiv�l�dik. N�h�ny kattan�s, a falakban mintha megmozdulna valami. Hirtelen minden olyan lass�nak t�nt sz�m�ra miut�n megtorpant, de � maga is mintha azz� v�lt volna k�rnyezet�vel egy�tt. M�g hallotta Yusuke lass�nak, ny�jtottnak t�n�, k�ts�gbeesett ki�lt�s�t a v�gtelenn� torzult id�ben. H�trapillantva meg is l�tta a k�ts�gbe esett arcot �s tekintetet. Egy pillant�s erej�ig l�tta a t�bb helyen r�snyire ny�lt falak egyik�t �s a fel� sz�guld� kar�kat is, de cselekedni m�r nem tudott. B�borv�r�s v�rcseppek festette be az alag�t padl�k�nt szolg�l� k�vezet�t, egyre gyorsabban hullva egym�s ut�n. Hiei egy er�s l�k�st �rzett csup�n test�n, ami a falhoz v�gta, nem messze a j�ratt�l ahonnan j�tt. A l�k�s nem volt olyan er�s, hogy a becsap�d�s ak�rcsak egy kicsit is f�jjon neki. A kar�k mindenhonnan egyszerre l�ttek ki, �gy most m�r csendes volt minden. Az alag�t ajtaj�n�l �ll�k arc�ra riadt d�bbenet �lt ki a l�tv�nyt�l. Imikonk szemei is a bar�tok �ltal f�ldbe gy�kerezve b�mult pontra terel�dtek. Kedvese fek�dt mozdulatlanul a teremben, arccal fel� ugyan de oldal�ra fordulva. K�r�l�tte v�re n�vekv� t�cs�ban ter�lt el. Hiei esz�t vesztve rohant oda. F�lt megford�tani a testet, de tudni akarta, tudnia kellett �l-e m�g a l�ny. �vatosan ford�totta h�t�ra a karjaiban tartott teremt�st. Nem volt eszm�let�n�l, ruh�j�t el�g nagy foltban �ztatta �t v�re, jobb karj�b�l m�g mindig az egyik kar� �llt ki, amit a t�zd�mon azonnal el is t�vol�tott. A t�bbiek m�g mindig b�nultan figyelt�k a jelenetet. K�ptelenek voltak mozdulni. Hiei remegve emelte k�ny�rg� tekintet�t Kuram�ra.
- Seg�ts. - K�rte remeg� hangon. Ez az egy sz� mintha �tkot t�rt volna meg. Az eddig b�nult h�rmas, egy
szempillant�s alatt ott termett a l�ny �s Hiei mellett.
Kurama a karon t�tong�, er�sen v�rz� seben k�v�l nem tal�lt m�sikat,de az �pp el�g s�lyosnak t�nt a v�rvesztes�g miatt. Kioldotta a szok�s�hoz h�ven ez�ttal is derek�ra k�t�tt kend�t, egyszer k�rbetekerte vele a l�ny karj�t a seb felett, majd er�sen megk�t�tte, el�ll�tand� a v�rz�st. T�bbet most nem tehetett. A r�vid k�t�z�s k�zben �s p�r pillanatig ut�na is gy�jt�tte az er�t, hogy ezt �s a s�r�l�s s�lyoss�g�nak m�rt�k�t k�z�lje legjobb bar�tj�val. Nagy leveg�t vett. M�r kezdte volna, mikor a s�r�lt kezdett mag�hoz t�rni. Lassan nyitogatta szemeit, s megl�tva az �t tart�, f�l� magasod� d�mon agg�d�, de egyre nyugodtabb tekintet�t, nagyokat pislogott.
- J� reggelt! - Kezdte kedvesen csod�lkoz�n.
- H�la istennek! - S�hajtotta megk�nnyebb�lten Hiei, majd hirtelen r�f�rmedt. - Elment az eszed? - A l�ny egy szempillant�s alatt pattant ki „Zsebibab�ja” karjaib�l, s f�lig-meddig szembe�lve a r�rivall�val, farkasszemet n�ztek.
- Nekem? - K�rte ki a fi��hoz hasonl� hangnemben. - Nem �n sz�guldoztam f�kevesztetten a csapda kell�s k�zep�be. Nem meg mondtam, hogy csak az el�z� teremnek kell h�sz perc, hogy helyre�lljon? Csak Yusuka t�d�kapacit�s�nak �s decibeljeinek k�sz�nheted, hogy meg�sztad.
-„Tal�n jobban van mint gondoltam.” - �llap�totta meg mag�ban Kurama, mik�zben �gy n�zett a k�t civakod�ra mintha egy gyerek-elmegy�gyint�zetbe cs�ppent volna.
- Akkor is felel�tlen vagy! - Kiab�lt vissza Hiei.
- Bagoly mondja ver�bnek, hogy nagyfej�. Tudod a l�nyok v�s�rl�si m�ni�ja a gy�szruh�ra nem vonatkozik.
- �n d�mon vagyok nem egy egyszer� ember. Jobban b�rom az ilyesmit.
- Egyszer� ember? - H�borodott fel. - Te egyszer�en primit�v vagy! Megn�zn�m, hogy ugr�lsz mikor azok a kar�k �gy �llnak ki bel�led, mint s�nib�l a t�sk�k.
- H�j skacok! - Sz�lt k�zbe zavartan Yusuke. A civakod� szikr�r� tekintet�nek keresztt�z�be ker�lve k�nyszer�lt folytatni. - Nem turb�koln�tok k�s�bb? Menn�nk k�ne miel�tt be�rnek a b�rgyilkosok.
- Turb�kolni? - K�rdezett vissza f�lig v�r�s�dve Hiei. - Mib�l gondolj�tok, hogy mi ketten…
- El�g nyilv�nval�v� tett�tek. - K�z�lte szok�sos nyugalm�val a r�kad�mon. - A lak�som�rt m�g sz�molunk Hiei. - Tette m�g hozz�. A megsz�l�tott nyelt egy j� nagyot.
- Hogy j�n most ide a lak�sod? - �rtetlenkedett Kuwabara az �rintetteket f�rk�szve. Mostm�r a tolvajl�ny is f�lig elv�r�s�d�tt zavar�ban, de az�rt m�g v�laszolt.
- �gy, hogy els� tal�lkoz�sunk alkalm�val elcsentem a kulcsot.
- �s ez�rt m�rt Hiei fizet meg? - K�v�ncsiskodott tov�bb Yusuke, mit sem sejtve.
- Mert �n m�r t�lestem rajta. - V�laszolt ism�t a l�ny, s pirongva a r�kad�mont f�rk�szte k�zben - Azt hiszem. - Tette m�g hozz�. Kurama leszegve fej�t b�lintott.
- Tulajdonk�ppen mi�rt is olyan nagy b�n ez? - Faggat�zott tov�bb Kazu. - Tudtommal megvan a kulcsod, nem? Vagyis visszaadta. Akkor hol itt a probl�ma? Tal�n elcsente az egyik gazodat?
- Azok n�v�nyek. - Sz�gezte le Kurama. - �s nem. Nem vitt el semmit.
- Akkor? - N�zett a b�n�s�kre.
- Csak ellen�rizt�k egyes b�torok min�s�g�t. - N�zte egyre n�vekv� zavar�ban a talajt Hiei. - Pontosabban csak egy�t. - Lelki szemei el�tt l�tta, Kurama milyen sz�r�san n�z le r�juk, �gyhogy ink�bb nem emelte fel a fej�t. Vele ellent�tben viszont Yusuke arc�n sz�les, kaj�n vigyor ter�lt el.
- �n m�g mindig nem �rtem. - T�rte meg a be�ll� r�vid csendet Kuwabara.
- Hihetetlen, hogy m�g mindig meg tud lepni a rohamosan n�vekv� idiotizmusod. - S�hajtotta Hiei, mire kedvese finoman oldalba b�kte k�ny�k�vel.
- Figyelj haver! - Karolta �t bar�tja v�ll�t Urameshi. - Ezek ketten Kurama lak�s�ban, hogy �gy mondjam „ig�nybe vettek” egy bizonyos b�tordarabot, ami�rt Kurama zabos lett. �s…ugyeb�r �k egy p�r. Gondolod a f�s�lk�d�asztalt szemelt�k ki maguknak? - Kazu szemeiben megcsillant az �rtelem, majd felegyenesedve elvigyorodott.
- M�r �rtem!
- K�sz csoda. - Motyogta Hiei.
- Sz�val k� ketten Kurama �gy�ban… - Kezdte nagy lend�lettel, de Yusuke befogta a sz�j�t.
- Csak elkapott a h�v. - Menteget�z�tt b�nb�n�an, gyerekesre v�ltva a l�ny.

30. fejezet - Felszaggatott sebek

A folyos�r�l l�ptek zaja sz�r�d�tt be.
- �gy t�nik �lnek m�g p�ran. - �llap�totta meg Yusuke h�trafordulva.
- Akkor tal�n induljunk. - Javasolta a tolvajl�ny felkelve. - De ha lehet a csapd�kat ink�bb mell�zz�k ahelyett, hogy belesz�guldozn�nak egyesek. - Vetett sz�r�s pillant�st Hieire.
- Eg�sz �ton ezzel akarsz cseszegetni? - K�rdezte s�rt�d�tten, felkel�s k�zben.
- Csak ha okot adsz r�. - Azzal megindult utic�lja fel�.
- Nem azt mondtad, hogy csak az az egy csapda az, aminek h�sz perc kell, hogy helyre�lljon? - Piszk�l�dott Kurama, ut�na indulva.
- Azt mondtam, hogy az az egyetlen csapda, aminek h�sz perc kell, hogy helyre�lljon, MIUT�N VALAKI KIJ�TSZOTTA. - Hangs�lyozta ki utols� szavait. - Amibe viszont Zsebibab�m sz�veskedett belerohanni, azt nem kij�tszottam, hanem kiker�ltem.
- Sz�llj m�r le r�lam! - Morgott Hiei, mire a l�ny fel� indult, majd mell��rve meg�llt �s halkan a f�l�be s�gta.:
- Ahhoz el�bb r�d k�ne m�sznom, de k�tlem, hogy erre ez lenne a megfelel� id�pont. - Itt egy puszival f�lbszak�totta mondand�j�t. - Majd k�s�bb. Addig t�rt�ztesd magad, k�rlek. - Elvigyorodott, majd visszat�rt �tvonal�hoz. Kuwabara �s Yusuke j�t der�ltek a jeleneten �s c�klav�r�sre pirult bar�tjukon, azt�n a l�ny �s az �t k�vet� r�kad�mon ut�n indultak. Hiei m�g morgott valamit, miel�tt csatlakozott volna.
Az alag�trendszerben a l�ny ment el�l, mivel �ll�t�lag � ismerte az utat. Kazu, Urameshi �s Kurama �gy egy m�terre maradtak le t�le, Hiei pedig miut�n be�rte �ket, azonnal mell� szeg�d�tt �s halk besz�lget�st kezdem�nyezett. Mivel nem akarta bar�tai orr�r k�tni mir�l besz�lnek, egy kicsit gyors�tott, ezzel is n�velve a k�zt�k l�v� t�vot.
- Mi volt ez a „de gy�ny�r�” sz�veg, miut�n Kurama �tv�ltozott? - Kezdte gyanakodva.
- T�nymeg�llap�t�s. - V�laszolt egyszer�en, mintha mi se lenne term�szetesebb. Nem n�zett a fi�ra, hisz � sem tette mikor k�rdezett.
- Na persze. - Morogta. - L�ttad volna, hogy n�zt�l r�.!
- Gondolom mint egy ovis, aki el�sz�r l�t sziv�rv�nyt. - Tanakodott. Hieit meglepte a hasonlat. „Ez�st r�ka �s sziv�rv�ny?”
- Ha te mondod… - Duzzogott tov�bb belet�r�d�n.
- T�nyleg nem �rtem mi bajod ezzel. Csak mert nem a csomagol�s alapj�n lettem szerelmes, m�g nem vagyok vak. Mellesleg mit gondolt�l? Mi�rt nevezem Csinibab�nak?
- Mit „Csinibab�zol” ott el�l te kis d�g? - Sz�lt el�re a r�kad�mon. Hiei csak vigyorgott, mint aki ber�gott. � leragadt a szerelmi r�szn�l. M�g miel�tt a l�ny v�laszolt volna, Kuwabara halkan odas�gott Kuram�nak.
- Lehetn�l kicsit kedvesebb. M�giscsak seg�t.
- De ha egyszer nem tudjuk a nev�t. - Vont v�llat. - Valahogy csak sz�l�tanunk kell. - S�gott vissza.
- Nekem speciel semmi bajom a megnevez�ssel, - mosolygott r�juk - de az�rt k�sz�n�m a v�delmek Kuwabari. - Yusuke persze ezt is viccesnek tal�lta.
- Bari? - K�rdezett vissza Kazu �rtetlen�l. - Legut�bb nem „Barack”-ot mondt�l?
- Akkor is ezt akartam, csak akkor ez a k�t l�k�tt m�ig birk�zna. - B�k�tt fej�vel Yusuke �s Hiei fel�. Ezut�bbin megakadt a m�sik h�rom tekintete, majd kiszakadt bel�l�k a r�h�g�s, igaz Kuram�nak �gy-ahogy siker�lt visszafognia mag�t. Hiei m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Ugyan�gy vigyorgott �s ment volna el�re, ha a csapat le�ll�sa miatt kedvese nem teszi a sr�c has�ra egyik kez�t, ezzel megakad�lyozva tov�bbhalad�s�t. Vagyis imik�nk vigyorogva menetelt egyhelyben.
- Am�gy k�rd�sedre v�laszolva, - kezdte a r�kad�monhoz fordulva - az�rt ker�lt�l sz�ba, mert Zsebibab�m f�lt�keny volt, ami�rt �tv�ltoz�sod ut�n meg mertem jegyezni, hogy nem vagy �pp egy b�nyar�m.
- A „nem �pp b�nyar�m” �s a „de gy�ny�r�” k�zt, az�rt van egy kis k�l�nbs�g. - Morogta a t�zd�mon. Egy�bk�nt meg nem voltam f�lt�keny �s mondtam m�r p�rszor, hogy NE sz�l�ts Zsebibab�nak.
- Oh! H�t erre t�rt�l magadhoz?! - Vil�gosodott meg a l�ny. - Ha ezt el�bb tudom… na nem mintha nem lett�l volna aranyos azzal a mosollyal. - Mint �ltal�ban ilyenkor, most is mosolygott. Hiei erre morgott valamit, de mire belemelegedhetett volna, Kurama k�zbesz�lt.
- K�sz�n�m a „b�kot”, - fintorogta- de ne nevezz Csinibab�nak, nagyon k�rlek. - T�rgyilagos �s nyugodt volt mint mindig, de ez�ttal rideg �s kim�rt is. Ett�l a tolvajl�ny is komolyabbra v�ltott.
- M�g mindig haragszol a m�ltkori�rt, igaz?
- Azt hiszed ez olyan egyszer�? - Fakadt ki a d�mon.
- Nem. Persze, hogy nem. - V�dekezett. - �s mondtam is, hogy nem gondoltam komolyan. - Pillantott Kazum�ra.
- �tadtam az �zeneted. - S�gta neki halkan.
- Val�ban megkaptam az �zeneted, de Kuwabara el�g naiv tud lenni. - Vetette oda ridegen.
- Ezt most nem k�ne. - Komorodott el Hiei is, bar�tj�ra n�zve.
- Nem j�tszottam meg magam. - Sziszegte lehajtott fejjel, enyh�n remegve.
- T�nyleg nem most k�ne ezt megbesz�lnetek. - �llt k�z�j�k Yusuke is. - �gy pedig k�l�n�sen nem. Tudom, hogy nagyon rosszul �rintett, amit akkor �rt, - n�zett bar�tj�ra - de bocs�natot k�rt.
- Ezt te nem �rtheted. - Sziszegte m�rg�ben.
- Ahogy engem sem. - Csatlakozott elhal� hangon a l�ny.
- Tudom, hogy mindkett�t�knek �rz�keny pontja az anyuk�ja. - Hajtotta le fej�t � is. - �n sem t�r�m, hogy ak�rcsak egy rossz sz�t is sz�ljanak az eny�mr�l �s biztos rosszabb, ha m�r nincs, - fordult az �rintett fel� - de ez tal�n egy kicsit t�nyleg t�lz�s volt.
- Ezt nem kellett volna. - N�zett Urameshire Hiei.
- Mondtam, hogy nem �rtheted. - Sziszegte, m�g mindig elcsuk� hangon a l�ny.
- Hidd el meg�rtj�k. - Kapcsol�dott be Kuwabara is.
- Dehogy �rtitek! - Fakadt ki mindenkit meglepve. - Fejl�dj vissza �gy t�z �vet �s n�zd v�gig a f�lelemt�l b�nulva tehetetlen�l, ahogy kiv�gzik �s felgy�jtj�k a csal�dodat. Akkor majd meg�rted. - Kiab�lta k�nnybe-l�badt szemekkel, majd elhalkultan, lehajtott fejjel m�g hozz� tette. - Akkor pr�b�lj meg j�k�pet v�gni egy any�z�sra. - Azzal elviharzott.