43. fejezet - Temet�sem

A temet�si szertart�st egy h�ttel az alag�tban t�rt�ntek ut�n tartott�k. Elment r� oszt�lyt�rsai nagy r�sze, bar�tai n�pes t�bora, n�h�ny tan�r, Yagaro, Akima akit Kurama is elk�s�rt, Keiko is,Yusuke oldal�n, Kuwabar�t n�v�re k�s�rte �s v�g�l Genkai, Koenma �s Botan. A t�rt�ntek ut�n k�teless�g�knek �rezt�k �s tisztelet�ket akart�k tenni az el�tt, aki utols� lehelet�ig seg�tette a csapatot �s a nagyhatalm� �kk�veket is  biztons�gban eljuttatta a Szellemvil�gba. �ppen ez�rt lett Koenma idegbajos mikor a gy�szmise el�tti utols� percben megtudta, hogy el kell mennie.
Yukina b�tyj�val maradt Genkai mestern�l. A fi� az�ta nemigen hagyta el a szob�t. Huga olykor-olykor ben�zett hozz�, de a d�mon sz�vesebben volt egyed�l.
A gy�szmis�r�l lemaradt Koenma m�g oda�rt a temet�si szertart�sra miel�tt leengedt�k volna a kopors�t. Egy fiatal l�ny is j�tt vele. Fekete hossz� ujj� egyberuh�t viselt, minek szokny�ja combk�z�pig �rt, fekete harisny�t �s megegyez� sz�n� k�r�mcip�t. P�r m�terre a szertart�s helysz�n�t�l megtorpant egy fa �rny�k�ban.
- Nem j�ssz? - �rtetlenkedett Koenma.
- M�g egy darabig nem. Tudom, hogy kicsit morbidnak hangzik f�n�k, de azt hiszem m�g egy darabig ink�bb csak n�zem. Majd a megfelel� pillanatban. - Vigyorodott el.
- Ahogy akarod. De k�rlek ne csin�lj t�l nagy cirkuszt. - Idegeskedett. A l�ny kacsintott egyet �s elt�nt.
A szertart�son minden rendben ment. A gy�szbesz�d meghat�an sz�p volt, szinte nekrol�g, p�ran k�nnyekig hat�dtak. A kopors� leereszt�se ut�n, Akima elindult a s�rhely fel�, hogy a kopors�ra dobja az els� sz�l r�zs�t. A feketeruh�s ekkor oda l�pett el� �s finoman kivette a vir�got a kez�b�l.
- Had �n! - K�rte. Akima szemei elkerekedtek, csak dadogni tudott.
- Ma-ma-ma.
- Ya-ya-ya. Te j�ssz! - Vigyorodott el a m�sik.
- Eszemben sincs te elmebeteg! - Kiab�lt az el�tte �ll�ra Akima, aki egy apr� l�p�snyit h�tr�lt is, majd visszat�madott.
- Ne kiab�lj a temet�semen!
- A temet�seden? Adok �n neked temet�st! - Azzal akkor�t beh�zott a l�nynak, hogy az nemcsak hogy beleesett a s�rg�d�rbe, de m�g a kopors� fedele is beszakadt alatta.
- Aucs! - D�rzs�lgette fej�t. - �s ti ebben akartatok eltemetni? Hogy ez milyen k�nyelmetlen �s selejtes. �jrahasznos�tott mi? - Sand�tott Akim�ra.
- Nem. Tesco gazdas�gos. – J�tt a szarkasztikus v�lasz.
- M�g jobb… - Fintorodott el. - De s�her egy banda vagytok.
- Nem mindegy neked? �gysem volt�l benne.
- Na meg�llj csak! Te sem �lsz �r�kk�. - Morogta, csak �gy mag�nak.
- Mondt�l valamit? - Sz�lt le bar�tn�j�hez fenyeget�en.
- Semmit, semmit. - S�hajtotta. A legt�bben az egybegy�ltek k�z�l nem �rtett�k a t�rt�nteket. Nem volt idej�k megfigyelni a l�ny arc�t miel�tt „s�rbasz�llt”. Akik felismert�k hangj�r�l, vagy padl�t fogtak vagy r�h�g� g�rcs�t kaptak. Yusuk��k is.
- M�ssz m�r ki! - Utas�totta Akima. - M�g van egy kis elsz�molnival�nk. - Sziszegte.
- Mit csin�ltam m�r megint? - Ugrott ki unottan a s�rb�l.
- Nem r�mlik semmi?
- Sz� szerint eszm�letlen egy hetem volt. A fene sem eml�kszik m�r r� mit tette azel�tt, ami�rt d�h�s lehetsz.
- Nem? Eml�keztesselek mit mondt�l az �zenetr�gz�t�dre? - A k�rdezett arc�ra kajla vigyor �lt ki.
- Nem kell. Arra m�g eml�kszem. - H�tr�lt p�r l�p�st. - Ahogy l�tom �ssze is j�ttetek.
- A f�l oszt�ly hallotta azt a sz�veget. - Kelt ki mag�b�l Akima.
- Ne agg�dj, - „nyugtatgatta” - amilyen pletyk�sak tuti, hogy m�r az eg�sz suli tudja.
Ezzel megind�ttatott maga ellen egy �jabb t�mad�st, amit ez�ttal siker�lt meg�sznia. Egy k�zeli f�ra ugrott fel. Kurama m�g id�ben lefogta bar�tn�j�t, hogy ne tudjon a l�ny ut�n ugrani.
- Te koll�ga! - N�zett a l�ny Yusuk�ra a f�r�l.
- Koll�ga? - Lep�d�tt meg.
- Nos igen, - vakargatta fej�t Koenma - koll�g�k lettetek �s veletek is fog dolgozni, m�g nem szerez el�g tapasztalatot. Genkai mester szeretn�m, ha te k�pezn�d ki. - Fordult az any�hoz.
- �r�mmel. Yusuke ut�n k�sz �lm�ny lesz.
- H�l�s k�sz�net mester. - Hajolt meg a f�n �llva. - Yusuka hol van Zsebibab�m? Illene itt lennie a bar�tn�je temet�s�n…
- A templomomban van l�nyom.
- K�sz�n�m mester.
- Gyere odaviszlek. - H�vta le Koenma a l�nyt. Az Kazuka nyak�ba ugrott, adott neki egy puszit �dv�zl�sk�pp, eln�z�st k�rt a l�nyokt�l ami�rt elhalasztja a bemutatkoz�st, majd f�n�k�vel ment, aki nem messze nyitott neki egy �tj�r�t a templomhoz.
- Koenma megmagyar�zn�d? - Vonta k�rd�re Yusuke.
- Nos a l�ny nem halt meg. A sodr�s el�g gyors volt ahhoz, hogy egy perc alatt a foly�ba r�ntsa. Egy perc nem olyan sok leveg�v�tel n�lk�l, ha a t�d�dben van. �trakta a kend�j�t arra a n�re aki az alag�tban a nyomotokban volt, majd p�r m�terrel arr�bb �sszeesett. Eddig a szent�lyszolga �polta, aki r�tal�lt. Csak ma t�rt mag�hoz.
- �s ezt eddig nem tudtad mondani? - F�rmedt r� Kazu.
- �n is csak f�l �r�ja tudom.

Mayaka f�l pillanat alatt besuhant a templomba, arr�l viszont g�ze sem volt, merre tov�bb.
- �dv�zl�m kisasszony, seg�thetek? - Csilingelt egy kedves hang a h�ta m�g�l. Megfordulva egy mosolyg�s k�khaj� l�nnyal tal�lta szemben mag�t.
- Szia! Te biztos Yukina vagy. - A l�ny b�lintott. - Az �n nevem Mayaka Minoko. - Ny�jtott kezet. Yukina egyre sz�lesebb mosollyal, el is fogadta a gesztust.
- A b�ty�m nagyon fog �r�lni. - Lelkendezett.
- Teh�t elmondta v�gre? Ennek �r�l�k. - Mosolygott vissza. - � most hol van?
- M�sodik ajt� ballra.
- K�sz�n�m. - Az ajt� fel� indulva megtorpant egy pillanatra �s visszafordult. - Yukina! - Sz�lt ut�na. - Tudom, hogy nem tartozik r�m, de te �s Kazuka…?
- Oh igen. - Pirult el. - A k�nyv alapj�n amit javasolt�l tal�lt egy m�sikat, benne a megold�ssal. M�g kell egy kis id�, de…
- �rtem. Sok boldogs�got! - Azzal ment is tov�bb.
Hiei az ablak el�tt �llva figyelte a lemen� napot. Hallotta az ajt� ny�l�s�t, de nem reag�lt. Tudta, hogy h�g�n k�v�l mindenki a temet�sen van, �gy biztos volt benne, hogy testv�re j�tt ism�t lelket �nteni bel�. Finom n�i kezek �lelt�k �t h�tulr�l derek�t, tulajdonosuk szorosan a fi�hoz b�jt. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem, csak akkor v�lt gyan�ss� a helyzet, mikor a l�ny l�gyan megcs�kolta szerelme nyak�t. Hiei lassan �s d�bbenten fordult meg, ami csak fokoz�dott megl�tva kedves�t.
- Maya… - Lehelte halkan.
- Rem�ltem, hogy m�g felismersz Zsebibab�m. - Mosolygott kedvesen. - Hogy lehet, hogy egyikk�t�knek sem jutott esz�be, hogy Koenma el� kellett volna ker�ln�m ha meghalok? - Kedves, halk szavait tov�bb l�gy�totta, hogy k�zben gyeng�den megsimogatta a sr�c arc�t. � mit sem t�r�dve a k�rd�ssel elvigyorodott, szorosan mag�hoz �lelte May�t �s egy hossz�, szenved�lyes cs�kkal �dv�z�lte. - Nyugi, m�g id� el�tt kiszor�tod bel�lem a bab�t. - Mosolyogta, mikor v�gre leveg�h�z jutott. Ezzel szinte a v�gtelens�gig fokozta Hiei hirtelen j�tt boldogs�g�t. �jra megcs�kolta May�t, de ez�ttal �vatosabban �lelte.