Este Leila és Yuri ismét az Oswald-villába voltak hivatalosak.
A vacsora közben Yuri elmondta Sorának, amit már előzőleg Leonnak is: hogy a japán lány a húga. Sora ezen alaposan meglepődött. Yuri odaadta neki a rokon levelét, amiben az részletesen mindent leírt. Sora a döbbeneten túl mindenesetre nagyon megörült, hogy végre van egy valódi bátyja. Ahogy meglepetéséből magához tért, majd' feldöntötte az asztalt, mikor felugrott, és Yuri nyakába vetette magát. Majd az angyalka - magának, és a többieknek is - bevallotta:
- Mintha tudat alatt mindig is éreztem volna, hogy a bátyám vagy. Soha nem tudtam másként rád nézni. Pedig meg kell állapítanom, hogy nagyon jóképű fivérem van. - kacsintott.
- Hm? - nézett nagyot Leon.
- Nyugi, Rád másképp nézek. A világon a legcsábosabb és legszebb férfi vagy - aki csak az enyém. - csókolta meg szerelmét, aki megnyugodva ölelte át a lányt.

Másnap reggel Sora és Leon Fantom ébresztőjére keltek.
- Mi lesz már, lustaságok?! - húzgálta nagy nehezen őket a picike szellem.
- Jól van, na, már felébredtünk. - morogta álmosan a francia fiú.
- El akartok késni? Mert ez eddig mindig csak Sorának sikerült. - vigyorgott Fool.
- Áhh... Ne bosszants fel, Fantom! - ásított nagyot a lány is, majd kimászott volna az ágyból, de akkor jött rá - a perverz szellem előtt azért mégse kellene... Leon megoldotta: az óvatlan emberke túl közel lebegett hozzá, így gyorsan elkapta,
begyömöszölve az éjjeliszekrény fiókjába.
- Most már mehetünk zuhanyozni. - mondta kaján vigyorral szerelmének, aki szintén elnevette magát.

Ez a nap nagyon nehéznek és fárasztónak ígérkezett: edzés, kosztümös főpróba. A két próba között aztért jutott annyi idő hogy pár falatot enni tudjanak..
Máris irány az öltöző! Először egészen sötétkék ruhájuk volt, ezüst színű díszítéssel, Sorának a derekán egy fátyolvékony sötétkék uszállyal. Majd a nagyjelenet előtt átöltözés: vörös színű és arany díszítésű kosztümökbe. Sora ruhája nagyon hasonló volt az Angyaltáncnál viselt kosztümjéhez, derekát itt is összegöngyölt szalagok övezték, hogy korcsolyázás közben ne zavarja, de amit a kellő pillanatban egy mozdulattal ki lehetett oldania, hogy szinte lángnyelvekként vehesse őket körbe. A fején nem viselt sapkát, haját szépen kontyba fésülték, és apró, piros virágokat tűztek bele.
- Hmm... ez a rengeteg öltözködés... - morgolódott a férfi.
- Nézd a jó oldalát! A látványért és az összhatásért meg kell tenni. - válaszolt partnere.
- No de ennyire?!
- Mit vagy úgy oda? - érkezett hozzájuk Anna. - A felkészülésetek sokkal nehezebb volt.
- Ez igaz. - bólintott most már kissé mosolyogva Leon. - Na, menjünk. Próbáljunk.


A főpróba végén még Sorának Miával volt egy kis megbeszélnivalója. A lánynak viszont érkeztek a nevelőszülei Japánból. Így Yuri és Leon mentek ki eléjük a reptérre. Látásból már ismerték őket, hiszen minden premieren ott voltak.
Leon nem engedte őket szállodába, a fiúk a kocsival a tengerparti villához hajtottak. Van ott elég vendégszoba...
Közben sokat beszélgettek, és Sora nevelőszülei is megtudták a Sora és Yuri közti testvéri kötelék tényét. Leon még külön is beszélt a lány szüleivel, de Yuri erről nem tudott. Nagyon jól szórakozott a kicsi Yume társaságában. Sora ekkor ért haza. Meglepődött, hogy rokonságát a házban találja, de nagyon megörült.

Másnap - a premier napja...

Délelőtt volt egy kis szabadidejük, mert csak délutánra kellett a színpadhoz menni. A technikusgárda még az utolsó simításokon
dolgozott.
Sora és Leon arra ébredt, hogy Yume bevágtázott hozzájuk. Még jó, hogy alvás előtt magukra húztak valamit, mert azért még sem voltak a villában egyedül... A kislány óriási hasassal vetődött közéjük, és közben boldogan kiabált. A páros álmosan összenézett, majd elnevették magukat.
- Ennyit a reggeli pihenőről. - mosolygott vicces arcot vágva Leon. Nem bánta, hogy a kislány bejött, mert nagyon megszerette.
Kis párnacsata uán - ami Fantomot sem kerülte el, ezért aztán ő lélekszakadva menekült előlük - kimentek reggelizni.

Leila és Yuri délelőtt kimentek Leonékhoz. A párost a tengerparton ülve találták. Yume előttük csücsült a homokban. Mindhárman nagy figyelemmel építettek a kislánynak egy homkvárat. Leila, ahogy melléjük ért, néhány kagylóhéjat adott nekik.
Yuri nevetve megborzolta húga lilásvörös haját, majd ő is letelepedett.
Amíg beszélgettek és Yumevel játszottak, elment az idő. Leila feleszmélt:
- Mennünk kell ebédelni.
- Nem mentek sehová! Anya főz. Inkább ebédeljetek itt. - mondta Leon.
Leila meglepődve pillantott a fiúra.
- Egy család vagyunk. És én végre élvezem, hogy van hová tartozni. - magyarázta ő.
Sora boldogan hallgatta.

Este, a bemutató előtt zsongott a Kaleido. A teljes személyzet sürgött-forgott. Minden olajozottan, simán működött, ahogy szokott. A nézőtéren már gyülekezett a közönség. A szereplők az öltözőkben készülődtek. Leon öltözőjének ajtaján halkan
kopogott valaki. A férfi kinyitotta az ajtót. Amikor megátta, hogy újonnan fogadott mamája jött, egy ruhazsákkal és egy kisebb táskával, elmosolyodott. Behívta a kis helyiségbe, majd gyorsan elvette tőle, amit hozott.
- Fiam, itt van. Sora nem látta. Nagyon meg fog lepődni.
- Az a jó, ha nem látta. Vajon mit fog majd mondani?
- Azt Neked jobban kellene tudnod - vagy sejtened. Most megyek, mert Yume még szétszedi a nézőteret.
Leon elmosolyodott, és átölelte fogadott anyukáját, megköszönve, amit elhozott. Kisvártatva megélénkült a folyosó. Nemsokára kezdenek...
A japán lány is befutott, és gyorsan öltözni kezdett. Eddig bátyjával és Leilával beszélt, akiket mellesleg Leon kért meg, hogy néhány percre foglalják le kedvesét.
A sztár-páros a nyitóképhez kreált sötétkék-ezüst ruhakölteményekbe öltözve, egymást átölelve várták, hogy induljanak a színpadra. Hirtelen eléjük lebegett a kis szellem. Szertartásosan üdvözölte őket, majd ezt mondta:
- Emlékszel, Leon? Neked mondtam még régebben, nem tudhatjátok, hogy miből áll a felkészülés... A Végtelen Szerelem Tüze ugrásra készen álltok. Ti a nem várt, erőt próbáló akadályokat is legyőztétek együtt, így az ugrás nem fog számotokra már
nehézséget okozni. Induljatok hát, Tiszteletreméltó Bolondok, hódítsátok meg együtt a közönséget! - azzal meghajolt és eltűnt.

- Akkor menjünk, drága angyalkám! Repüljünk együtt, újra! - nyújtotta Leon a kezét Sorának. Egymásra néztek, szemeikben ott csillogott minden, amit most nem mondtak ki: szerelem, féltés, feltétlen bizalom a másikban, és a közönség, a színpad szeretete. Igen, Leon szemében is ez tükröződött! Kézen fogva siklottak ki a porond jegére.
Az előadás kezdetét vette. A szereplők remekül teljesítettek, a stáb nagyon jól segített nekik a látványelemek létrehozásával.
Jött a finálé. Már átöltözve, a vörös-aranyszín kosztümben, korcsolya nélkül léptek az ugróasztalhoz. Villogó lézerfények fokozták a hatást.
Lendületet vettek, felugrottak egymást ölelve. Az Angyaltánc újabb verziója - hogy együtt repülnek felfelé - óriási hatást keltett. Sora a derekán összegöngyölt szalagokhoz nyúlt, és kioldotta. A vörös-arany tüll csak úgy úszott utánuk, mintha
lángolna... A produkció végén pedig tényleg fellobbant körülöttük a tűz, az ügyeskezű technikusok segítségével - úgy, ahogy annak idején megálmodták. A nézők elbűvölve ültek a helyükön, és az ő szíveikbe is átköltözött abból a tűzből, ami a sztárpárosból áradt.

Az előadás - ha lehet - még nagyobb sikert aratott, mint annak idején a Hattyúk tava.
Természetesen utána nem maradhatott el a szokásos állófogadás, fontos emberekkel és médiaképviselőkkel "fűszerezve".
A színpadról Leon a saját öltözőjébe vitte Sorát, és odaadta neki a ruhát, amit a mami hozott utánuk: egy hosszú, pezsgőszín, egyenes vonalú, dekoltált és hátul hosszan felhasított selyemruhát, amiben a lány úgy festett, mint egy hercegnő.
Leon is elegánsan nézett ki, a szokásos fekete helyett a Sora ruhájával egyező színű és anyagú ingszerű felsőt viselt. Amint a fogadásra együtt beléptek, minden szem rájuk szegeződött.

Kalos pohárköszöntőt mondott, amiben megemlítette, hogy Leon Oswaldnak fontos bejelentenivalója van. Sora döbbenten nézett.
"Csak nem megy vissza innen Párizsba?!" - gondolta rémülten.
A férfi azonban egy szál vörös rózsát tartott a kezében, és úgy állt elé.
- Sora Naegino! Elfogadsz partnerednek örökre? Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte kedvesét, aki először tágra nyílt szemmel nézett rá. Amint felfogta, mit kérdez tőle imádott Leonja, könnyek kezdtek el folyni gyönyörű arcán, miközben mosolygott, és igennel válaszolt.
A francia fiú átölelte, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Sora ujjára egy csodaszép eljegyzési gyűrű került.

A többiek gratuláltak nekik, majd folytatódott az ünnepség. Ők pedig megpróbáltak angolosan távozni, ami nagy megkönnyebbülésükre
sikerült. Elmenekültek az egész napi hercehurca után. A tengerparton kötöttek ki, mint olyan sokszor már. Nyugalomra vágytak, és egymás közelségére. Szerették kettesben hallgatni
a csendet, a hullámok locsogását.
- Jó lesz nekünk együtt. - állapította meg Leon. Párja mosolyogva bólintott, mire a francia artista folytatta:
- Még soha nem mondtam ki Neked, de most szeretném: Sora, köszönöm, hogy velem vagy! Nélküled még mindig a kegyetlen Halálisten lennék. Te változtattál meg. Szeretlek! Örökké veled akarok maradni.
- Köszönöm, Leon! - suttogta a lány, megsimítva kedvese arcát, majd haját. A férfi lágyan felmorrant az érintésre.
- Nagyon szeretlek, és én is mindig melletted akarok maradni! - súgta Sora most már egészen közelről, hogy szinte összeértek ajkaik.
Leon nem tétovázott. Gyorsan áthidalta azt a picike távolságot, és megkóstolta Sora édes ajkát...