Van az �gy, hogy ha egy ideig csupa rossz dolog t�rt�nik veled, szemernyi es�ly�t sem l�tod annak, hogy mindez megv�ltozhat. A szomor�s�g, a gy�trelem �gy f�rk�z�tt az �letedbe, hogy fel sem t�nt, s�t, k�zels�ge m�r-m�r term�szetesnek t�nt. M�r nem tudt�l �r�lni annak, ha egy mez� k�zep�n s�t�lva egy-egy mad�r v�gan dalolva elr�ppent feletted. M�r nem csalt arcodra mosolyt egy apr� �llatka gyermeki j�t�ka, mely n�ha a f�ld�n heverve v�gz�d�tt. Nem �rezt�l ezer pillang�t a sz�vedben vadul rebegni, ha az im�dott f�rfi szerelmes hangon suttogott �des szavakat f�ledbe. �s azon a napon, amikor m�r �bred�sedkor egy hang fogadott m�zes hanggal a v�ltoz�sra cs�b�tva... minden megv�ltozott. Angyal form�j�ban jelennek meg k�r�l�tted azok az emberek, akik minden gonosz �rz�st el�znek mell�led. Egy szerelmes f�rfi... egy �rtatlan le�ny... egy halom kedves ember �s egy doktorn� szem�ly�ben. Ahogy Sora szem�be n�zett �s megkegyelmezett kusza �let�n, hirtelen minden megsz�nt a l�ny k�r�l. Ott �lt abban a hatalmas �gyban �s csak meredt maga el�. Szemei szobrok�hoz hasonl�an n�ztek a semmibe, teste teljesen leb�nult, elm�je csupa �ress�g volt. Azt�n megjelent el�tte egy angyalian kacag� gyermek, ami csak az �v� �s Leon-�. Ebben a szoborban azonban emberi l�lek lakozott, minek bizony�t�ka egy krist�ly k�nnycsepp volt, mely �szrev�tlen�l keletkezett �z-barna szemeiben �s indult �tj�ra porcel�n b�r�n. A test�t hirtelen mindent megremegtet� �rz�sek t�lt�tt�k fel az �r�m �s im�dat vegy�letek�nt. Szemeiben f�ny csillant meg �s azonnal mag�hoz �lelte a kiss� megillet�d�tt doktorn�t. M�r nem ismerte a j�zans�got. Megr�szeg�tette a tudat, hogy v�gre val�ra v�lhat az �lmuk, hogy egy csal�d legyenek. Azt�n felr�mlett el�tte a doktorn� arca. Valami nem stimmelt. Lassan engedte ki szor�t�s�b�l �s k�nyszer�tette egym�sba tekintet�ket. A szem�veg m�g�tt m�g mindig azok a szemek figyelt�k �t. Azok a szemek, amiben a boldogs�g m�g�tt bizony f�jdalom lapult meg, amit csak akkor vehetett �szre, ha igaz�n megvizsg�lta a tekintet�t. Sora arc�r�l is lehervadt a mosoly, k�nnyei egy pillanatra elapadtak.

- De...? – rebegte f�lve.
- Figyelj r�m! Nagyon fontos, amit most mondani fogok! – ragadta meg a l�ny v�llait. – De mindenekel�tt el�bb hallgass v�gig!
- K�rem! – kulcsolta �ssze ujjait remegve.
- Sz�val. A l�v�s nagyon k�zel van ahhoz, hogy a bab�d vesz�lyeztesse.
- Nem... – s�gta �s k�nnyei �jra �tjukra indultak.
- Figyelj r�m! – r�zta meg kiss� �t. – Nem lesz semmi baj, ha mindent �gy csin�ltok, ahogy mondom! �rted?
- Nem lehet... – s�rta.
- Sora! Er�snek kell lenned! – �lelte mag�hoz �t. – Itt maradok veletek �s seg�tek, rendben?

A l�nyhoz azonban nem �rtek el a szavai. A mindent jelent� boldogs�ga m�r megint vesz�lyben volt. Lassan f�rk�z�tt a tudat�ba az �tkozotts�g fogalma, hogy �gy rendeltetett valamikor a m�ltban, vagy a j�v�ben, hogy � nem lehet boldog ebben az �letben. Minden ereje elhagyta. M�r nem volt ereje �jabb csat�ra, ez�ttal saj�t mag�val szemben. Teljesen mag�ba burkol�zott �s omlott vissza az �gy k�nyelm�be. A doktorn� gyorsan megvizsg�lta, de semmi rendelleneset nem tal�lt. Pontosan tudta, hogy ezek ut�n k�t �t ny�lhatott meg el�tte: a teljes �sszezavarodotts�g �s hiszti... vagy a m�sik, amibe most esett. A teljes �sszeroppan�s. Agg�dva n�zett v�gig rajta, majd gondosan betakargatta �s elhagyta a szob�t. Az ajt�b�l m�g agg�d� pillant�sokkal n�zett vissza r� �s t�vozott. A l�nyok a hatalmas nappaliban, t�k�n �lve v�rt�k a visszat�r� doktorn�t, hogy egyszerre tehess�k fel k�rd�seiket Sora-val kapcsolatban. Ahogy megpillantott�k a n�t a l�pcs�n lefel� j�nni, mindenki fel� mozdult. M�g miel�tt b�rmi is elhangzott volna, Dr. Kate az ujj�t ajkai el� emelte �s csendre intette a cserfes n�ket, majd megkereste az inast, hogy vezesse �t a f�rfiakhoz a dolgoz�szob�ba. �jra elt�nt, maga ut�n k�telyeket, agg�d�st �s k�nnyeket hagyva a l�nyokban. A szoba ajtaja m�lyen d�rrent az apr� kopog�st�l, mire megjelent Leon m�g�tte.

- Miben seg�thetek? – mosolygott a doktorn�re.
- Eln�z�st, a zavar�s�rt de... besz�lhetn�nk n�gy szem k�zt? – s�hajtott a n�, er�t gy�jtve.
- Pe-persze! – zavarodott �ssze a f�rfi �s elk�rette mag�t partnereit�l.

Jerry nyom�ban, n�m�n vonultak �t a szalonba, hogy csendes k�r�lm�nyek k�z�tt besz�lgessenek. Az inas italokat k�sz�tett el� �s apr� s�tem�nyeket, a vend�g fogad�s�ra, majd t�vozott. Leon �rezte, hogy valami baj van, de annyira szerette volna, ha ez �gy lenne, maradjon titokban. Annyira szerette volna meghosszabb�tani ezeket a perceket, hogy sose der�lj�n f�ny a s�t�t titokra. Kez�be vette pohar�t, amiben b�n�sen kavargott a gin �s a sz�j�hoz emelte.

- Nos? – fordult v�gre a n� fel�. – Mir�l szeretett volna besz�lni?
- Lady Sora fel�bredt! – kezdte a j� h�rrel.
- �s ezt csak �gy mondja? – t�rt ki bel�le a boldogs�g.
- K�rem! – csit�totta Leon-t. – Hallgasson v�gig! A h�lgy ha lehet, most m�g rosszabbul van, mint eddig...

�s igen. Ett�l a mondatt�l f�lt Leon a legjobban. Ez�rt nem akarta elkezdeni ezt a besz�lget�st. Kez�ben a poh�r megremegett, majd t�veszthetetlen�l k�zeledett kicserepesedett ajkai fel�, hogy ak�r egyetlen korty�t�l enyh�lj�n a benne tombol� f�lelem.

- Ezt hogy �rti? – t�rt bele lomh�n a v�ll�ra oml� hajf�rtjeibe.
- Ahhoz, hogy meg�rtse, el�bb be kell jelentenem valamit. Lady Sora gyermeket v�r.
- Tess�k? – k�rdezte s�gva, gyermeki boldogs�ggal a szem�ben, mely t�lragyogott minden csillagot.
- J�l hallotta, uram. A baj azonban pont ez.
- Hogy nevezhet egy gyermeket probl�m�nak? – h�k�lt h�tra hitetlenkedve.
- Nem a l�tez�s�vel van a baj... hanem a helyzet�vel. – s�hajtott, majd folytatta. – A kisasszony s�r�l�se nem messze h�z�dik a gyermekt�l, ami ez �ltal k�nnyen elmehet. Sajn�lom...
- �gy �rti... tal�n meg sem sz�letik? – rogyott le magas t�ml�s, k�zzel faragott karf�j� sz�k�be.
- Att�l tartok, igen. De nyugodjon meg! Nem szabad mindent ilyen bor�san kezelni! A j� h�rem az, hogy b�r most k�ts�ges a gyermek vil�gra j�vetele, kell� t�r�d�ssel �s odafigyel�ssel semmi baj sem lesz.
- Mit kell tennem? – ugrott fel a sz�kb�l.
- Sora-nak teljes nyugalomra van sz�ks�ge, �s ha lehet, m�g egy ideig maradjon �gyban. Tov�bb� legyen mellette. Bocs�ssa meg k�vetkez� szavaimat, de a maga f�jdalma csek�ly t�red�ke annak, amit most a Lady �rez. Csak vigy�zzon r� �s m�g �gy is, legyen r�sze a csal�d �let�nek.
- �rtem. �s k�sz�n�m az �szintes�g�t! – azzal megh�zta pohar�t. – Ha most megbocs�t! – ny�jtotta karj�t az ajt� fel�, hogy t�voz�sra k�rje a n�t, aki engedelmesen elhagyta a szob�t.

Leon is teljesen �sszet�rt, megzavarodott. Fogalma sem volt, hogy tudna egy ilyen helyzetben � maga b�rmit is tenni. M�rg�ben �res, m�rg�nek zamat�t halv�nyan �rz� pohar�t az ajt�nak v�gta, mely ezernyi ragyog� darabk�ra hullott sz�t. A szil�nkok t�nca teljes f�nybe �rasztotta a komor szob�t. A f�rfi a f�ldre zuhant �s mozdulatlanul b�multa a plafont.

- Az Istenit! Mikor m�r v�gre minden rendben ment... Nem... egyszer�en nem tudom elhinni, hogy Battlefield keze m�g a hal�lb�l is k�pes el�rni minket �s �rtani nek�nk. Mi kell ahhoz, hogy teljesen elt�nj�n az �let�nkb�l? Honnan szerzek �n el�g er�t ahhoz, hogy mindenki elm�j�b�l el�zzem... f�k�nt Sora-�b�l?

Akaratlanul is esz�be jutottak apja szavai, ha kil�t�stalan helyzetbe ker�lt valami miatt...

Van egy im�ds�g arra, hogy er�t adjon azoknak, akik olyan helyzetbe ker�lnek amit nem akarnak elfogadni! Az ima ereje az emberi term�szet m�lys�ges ismeret�b�l fakad: „K�rj�k az Urat, hogy adjon Er�t elfogadni a megv�ltozhatatlant - mert oly sokan, oly hevesen gy�l�lj�k a k�rty�t, amit az �let osztott nek�nk, B�tors�got megv�ltoztatni a megv�ltoztathat�t - mert oly sokan, oly gy�v�k vagyunk �s f�l�nk ki�llni az igazunk�rt, �s B�lcsess�get, hogy felismerj�k a k�l�nbs�get - mert oly sokan �tadjuk magunkat a k�ts�gbees�snek, ha lehetetlen v�laszt�s el� ker�l�nk. A j� h�r azoknak akik elmondj�k ezt a foh�szt az, hogy Isten meghallgat �s felel im�itokra... a rossz h�r azonban az, hogy el�fordul hogy a v�lasza... NEM! Ebben az esetben csup�n magadra t�maszkodhatsz, az �leted sor�n �sszegy�jt�tt magabiztoss�gra, mer�szs�gre �s tud�sra. De ne hidd, hogy ez a fels�bb er� nem szeret t�ged, vagy elhagyott. Csup�n �gy akarja megmutatni neked, hogy igenis k�pes vagy magadt�l csod�kat m�velni, b�rmilyen s�t�t is most sz�modra a j�v�.

Kiss� b�dultan �lt fel a f�ldr�l �s Sora jutott esz�be. Ahogy v�gign�zett mag�n, a rendetlen hajzuhatag�n, gy�r�tt ruh�j�n �s italt�l b�zl� test�n, kiss� elmosolyodott.

- �gy m�gsem �ll�thatok be hozz�. – jegyezte meg mag�nak.

Nagy nehezen felkelt a f�ldr�l �s �tj�t szob�j�ba vette, ahol gyorsan, hideg v�zzel megmosta f�radt test�t, haj�t rendezte �s ruh�j�t lecser�lte. V�gre �gy v�lte, m�lt� lehet arra, hogy megjelenjen el�tte. Kiss� k�nnyedebb l�lekkel l�pkedett a l�pcs�n, mintha m�r el�z� ruh�j�ba csomagolta volna terh�t, melyet levetve kiss� megk�nnyebb�lve indulhatott Sora-hoz. Az ajt� el�tt, mely m�g�tt fek�dt, ott �llt a doktorn�. L�that�an �t v�rta.

- �r�l�k, hogy �sszeszedte mag�t! – mosolygott r�.
- Igyekeztem! – hajolt meg kiss�.
- Csak az�rt vagyok itt, hogy figyelmeztessem �nt.
- M�gis mire? – pislogott szapor�n.
- Lady Sora most teljesen er�tlen �s �sszeroppant. Nem az a l�tv�ny fogja fogadni, amit m�r megszokott.
- Igen. M�r felk�sz�ltem! – sz�vta mag�ba az �ltet� leveg�t, majd lassan szabadult meg t�le.

Egy k�sz�n� pillant�st vetett m�g a doktorn�re, majd megragadta a kilincset �s bel�pett a szob�ba. A szobal�nyoknak k�sz�nhet�en kellemes meleg volt bent, ami mindenhov� elrejtette Sora liliomillat� parf�m�nek arom�j�t, mely megbabon�zta �t. Sora ott fek�dt vele szemben a hatalmas �gyban, melyben szinte elveszett apr� alakja. Leon egy k�nnyed mosollyal arc�n indult meg fel� �s telepedett le az �gya sz�l�re. A l�ny �bren volt, szeme a semmibe veszve n�zett maga el�. Azonban ahogy a f�rfi meg�rintette hideg kez�t, lassan r�vetette tekintet�t �lete szerelm�re, �m ez ink�bb volt b�ntet�s, mint kegyelem, ugyanis a l�ny szem�b�l minden �rz�s kihalt m�r, ami eddig �ltetve csillogtatta. Leon v�gigsim�tott a l�ny finom arc�n, aki behunyta a szemeit �s mosolyogni kezdett. �m a mosolya hamar hervad� volt, szemei k�nnyed �sszecsuk�s�t felv�ltotta a g�rcs�s szor�t�s �s k�nnyei azonnal ellept�k szempill�it.

- Csss! – szor�totta mag�hoz �t a f�rfi. – Nyugodj meg! – csit�totta a hangosan zokog�t.

Sora sok�ig s�rt a karjaiban, mire v�gre megnyugodott �s maga mell� invit�lta kedves�t az �gyba. Leon bef�rk�z�tt mell�, a l�ny r�fek�dt a mellkas�ra �s hagyta, hogy kedvese �rz�kenyen sim�tson v�gig h�t�n oda s vissza. Hallotta, hogy a fi� sz�ve is megnyugodott kiss�.

- Leon... – s�gta.
- Igen? – felelte halkan.
- Mond csak! Szeretn�l t�lem... kisbab�t?

Leon-t teljesen meglepte a k�rd�s. Azt hitte, hogy a doktorn� m�r mindent elmondott neki, de �gy t�nt, jobb lesz, ha tudatlans�got sz�nlelve belemegy a j�t�kba.

- H�t persze! – felelte egy�rtelm�en.
- �s h�nyat? – faggat�zott tov�bb.
- Hmmm... neh�z k�rd�s! Mondjuk h�rmat! – lelkesedett.
- H�rmat? Nem lesz az egy kicsit sok? – nevetett gyeng�n.
- Sok? Akkor mit sz�lt�l volna, ha �ttel hozakodok el�?! – viccelt, hogy Sora-t teljesen megszabad�tsa b�nat�t�l.
- J�zusom! – �t�tt er�tlen�l a f�rfi mellkas�ra, majd mikor mindketten elhallgattak, folytatta. – Tudod Leon...
- Igen?
- M�r csak kett� kell... – h�zta �ssze mag�t a takar� alatt, v�rva a reakci�t.

Leon, b�r m�r tudta a h�rt, az � sz�j�b�l valahogy m�shogy hangzott ez a csoda, �s b�r sz�nlelni pr�b�lta �r�m�t, m�gsem kellett hazudnia �rz�sei fel�l, mert �r�me ism�t ellepte lelk�t. Szemei lassan kerekedtek el, tekintet�t a l�nyra vetette maga mellett �s szerelmesen r�ntotta mag�hoz, hogy szenved�lyesen megcs�kolhassa. Sora megszeppent a hirtelen �rzelemkit�r�st�l, de egy�ltal�n nem b�nta. Karjait Leon nyak�ra fonta �s szorosan tartotta mag�t a cs�k m�ly�t�s�re.

- Ezt... ezt el sem hiszem! – �lelte a l�nyt.
- Pedig �gy igaz! Nemr�g itt volt a doktorn� �s � mondta! – majd arca kiss� elkomorodott. – De van itt m�g valami.
- Mi lenne az?
- A baba kicsit bajban van. – �s ahogy Leon agg�d� szemeit l�tta, gyorsan hozz�tette. – De nyugodj meg! Ha odafigyelek magamra �s sokat pihenek, akkor minden rendben lesz! – mosolygott r�.
- Rendben! – cs�kolta homlokon. – Most pedig megyek, �s vil�gg� k�rt�l�m, hogy apa leszek!
- Ink�bb sz�lj nekik, hogy j�jjenek fel, �s egy�tt el�js�goljuk nekik! – sz�gyenl�sk�d�tt.
- M�ris hozom �ket! – v�ltott gyors cs�kot vele, majd el is t�nt.

Alig p�r perc m�lva m�r vissza is �rt, nyom�ban a kast�ly eg�sz n�p�vel, kezdve a csal�dtagokkal, a vend�geken kereszt�l a szolg�l�kig. Mindenki sz�pen felsorakozott, az �gy el�tt k�zvetlen�l a csal�dtagok �lltak, m�g�tt�k a szolg�l�k. Sora, hosszas magyar�zkod�s ut�n v�gre bejelentette terhess�g�t, amit mindenki ujjong�ssal �s gratul�ci�val fogadott, kiv�ve p�r embert, akik k�z�l most Dante l�pett el�, arc�n valami �rd�gi mosollyal.

- Mond csak, Oswald! Eml�kszel m�g arra, amikor azt mondtam neked, hogy amint megtudom, hogy elcs�b�tottad a h�gomat... meg�llek?
- �����h... nem? – pr�b�lkozott, mire Dante elkezdte a szob�ban k�rbe k�rbe kergetni �t, amin mindenki nagyon j�t der�lt.

Sora csal�dja kiss� f�lve n�ztek egym�sra, hiszen egy hercegn� teherbe esik h�zass�g n�lk�l, �s ezt egy�ltal�n nem toler�lj�k az orsz�gukban. M�gis ki hallott m�r ilyet? Kalos l�tta kedvese szem�ben a nyugtalans�got, ez�rt kicsit mag�hoz h�zta �s nyugtat�lag a f�l�be suttogott. L�that�an hat�sos volt, mivel minden fesz�lts�g elsz�llt a szob�b�l. Leon-nak viszont nem volt szerencs�je, ugyanis egy �gyetlen mozdulat�t k�vet�en Dante utol�rte �s majdnem r�vetette mag�t. Csup�n a szolg�l�knak k�sz�nheti �let�t, akik majd megszakadtak a nevet�st�l, ahogy mindenki a teremben.

- Na de fiam! – l�pett mell� Sarah. – Viselkedj egy kicsit! – sim�tott v�gig az arc�n.
Dante kicsit visszafogta mag�t �s karj�t ny�jtotta a kiss� remeg� Leon fel�, aki minden �tgondol�s n�lk�l fogadta a gesztust, aminek k�vetkezt�ben ujjai ropog�sa lett a v�lasz.
- Rem�lem elveszed �t �s nem csak j�tszott�l vele! – fogtak kezet, �m Dante kiss� er�sebben, mint azt ahogy b�rki is gondolta.
- Term�szetesen! – sziszegte Leon, mik�zben pr�b�lta k�zfej�t kiszabad�tani Dante-� k�z�l.

A szoba lassan �jra csendes lett �s csak a kast�ly leend� ura �s �rn�je maradt egym�snak. Leon becsukta az ajt�t, s�t kulcsra z�rta, nehogy valaki megzavarja �ket, majd visszafek�dt a l�ny mell�. Jobb karj�val �t�lelte a h�t�t �s kiss� felszisszent a m�g mindig sajg� v�gtag miatt.

- J�zusom! A b�ty�d nem viccel, ha r�lad van sz�! – nevetett.
- Te szeg�nyem... – nevetett � is, majd �vatosan kezei k�z� vette a f�rfi tenyer�t �s simogat�s�val pr�b�lta el�zni bel�le a f�jdalmat.

A szob�ban ropog� kandall� volt az egyetlen, ami megt�rte a meghitt, b�k�s csendet k�z�tt�k. Leon n�m�n �lelte kedvese v�kony h�t�t, aki �sszekuporogva b�jtatta arc�t a f�rfi mellkas�ba. �vatosan magukra h�zt�k a takar�t �s aludni pr�b�ltak. Az �gy mellett h�z�d�, hatalmas erk�lyes ablak m�g�tt �j arc�t mutatta a t�l. Ezer h�pehellyel �rasztotta el a t�jat, hogy a kar�csony mindenki sz�m�ra kellemesen teljen. A h�pelyhek k�z�l n�melyik mosolyogva lesett be a szoba ablak�n a f�gg�ny r�sein kereszt�l, volt, amelyik ott halt el a hideg �vegen, hogy utols� eml�kek�nt �rizze ezt a b�k�s l�tv�nyt.