Jeles napra �bredt a vil�g. Ez az egyetlen egy nap az �vben, mely hivatalosan is a szeretet�. H�romsz�zhatvan�t nap k�z�l h�romsz�zhatvann�gy a gondjaid�, a c�ljaid�, munk�d�, �s a szeretet� csup�n egyetlen egy, s annak is az est�je egyed�l... Pedig hidd el, ford�tva kellene legyen. H�romsz�zhatvann�gy nap a szeretet�, s egyetlen csak a t�bbi dolgok�... s m�g annak is el�g az est�je... Az �g sz�ntelen�l ontotta mag�b�l aj�nd�k�t, mely n�lk�l nem igazi az �nnep. A h�pelyhek kar�csonyi dalok dallam�ra kering�ztek az �gben, hogy azt�n egyes�ljenek a f�ld�n. Minden ember hisz egy kicsit a csod�kban... ez�rt v�rj�k annyira a kar�csonyt. Mert tudj�k, hogy ilyenkor j�n el a csod�k ideje. Ne feledd, ha a kar�csony hi�nyzik a sz�vedb�l, akkor a fa alatt sem tal�lsz r�! A nap csonka sugarai �pphogy csak megvil�g�tott�k a teljes feh�rs�gbe burkolt vil�got. A kast�ly falain bel�l most nagy volt a ny�zsg�s. Leon egy hatalmas f�t hozatott a szolg�kkal, hogy a hallban fel�ll�thass�k. Sophie selyemh�l�ingben csod�lta az egyre magasod�, m�g csupasz f�t, szemeiben �br�ndokkal �s hihetetlen boldogs�ggal. B�tyja k�r�s�re �t�lt�z�tt �s el�kereste a r�gi d�szeket, melyeket viselt pap�rdobozokba rejtettek. Csak kev�s holmi van, ami h� marad az emberhez. Tal�n n�h�ny k�nyv, egy szerencsep�nz vagy egy folyton gyarapod� b�lyeggy�jtem�ny. �s a sz�l�i h�z kar�csonyfad�szei. Az �kek k�z�tt aranyl� g�mb�k, gy�ngy�s f�z�rek, pap�rangyalk�k is voltak, amik mind erre az alkalomra v�rtak. M�g Leon �s a szolg�k a fa egyenesbe �ll�t�s�val b�bel�dtek, a kisl�ny m�r el�szeretettel rakosgatta fel egym�s ut�n a szebbn�l szebb d�szeket, mik�zben kar�csonyi gyermekdalokat d�dolt.

- J�! Most kicsit jobbra! Ink�bb balra! �llj! Most j�! Engedj�tek el! – igaz�totta �ket a f�rfi.
- J� reggelt! – hallatszott a terem v�g�b�l egy kiss� gyenge, �lmos hang.
- Sora!? Neked �gyban a helyed! – sietett hozz� a f�rfi.
- Ugyan m�r! Had legyek egy kicsit veletek! – h�zelgett neki, aminek term�szetesen nem lehetett ellen�llni.
- Rendben! – lehelt apr� cs�kot forr� ajkaira. – De csak zongor�zhatsz! – vezette a l�nyt v�gig a termen, melynek egyik sark�ban ott fesz�lt a hatalmas ablak alatt a h�l�szoba mell�kterm�b�l lehozatott hangszer.
- Uram Isten! – h�ledezett a l�ny. – Ezt m�gis mikor hozattad ide?
- Am�g f�r�dt�l! �s hihetetlen munka volt vele, hogy ne csapjunk zajt. Mindenk�ppen meg akartalak lepni.
- H�t ez siker�lt! – fonta a nyaka k�r� karjait, leh�zta mag�hoz �s m�lyen megcs�kolta kedves�t.

A szenved�lybe fordul�s el�tt Sora pajkosan elmosolyodott �s j�t�kosan szaladt a zongora mell�. Megbabon�zva j�rtatta v�gig v�kony ujjait a fekete-feh�r billenty�k�n, �s k�nytelen volt le�lni el�. Egyszer�en vonzott�k �t �s lass�, kellemes dallamba kezdett. Egy pillanatra meg�llt a vil�g. A kast�ly lak�i mind felhagytak egy kicsit a jelenlegi munk�jukkal �s lehunyt szemekkel �lvezt�k a muszik�t, mely �des eml�keket csalt el� bel�l�k, melyekr�l tal�n m�r azt sem tudt�k, hogy l�teznek. Leon megbabon�zva figyelte a l�ny minden egyes mozdulat�t, haj�nak hint�z�s�t, melyet a dallamok szenved�lye ringatott, ujjai f�rge mozg�s�t, melyek a b�v�letet tartott�k �letben. Lassan lerogyott a kanap�ra �s elny�lva hallgatta a j�t�kot. �br�ndoz�s�t h�ga zavarta meg, ahogy odatelepedett mell� �s egy puszit nyomott b�tyja arc�ra.

- Ezt mi�rt kaptam? – pislogott �rtetlen�l.
- Csak �gy! – kuncogott. – Mond csak, Leon! – majd folytatta, amint a fi� figyelm�t mag�ra vonta – Milyennek l�ttad �t el�sz�r?
- Kit? Sora-t?
- Igen! Mes�ld el nekem, mit �rezt�l! – k�rlelte �t �sszekulcsolt kezekkel �s csillog� szemekkel.
- Hol is kezdjem... azt persze te is tudod, hogy el�sz�r csel�dnek ismertem meg. Eml�kszem arra a napra, amikor el�sz�r megl�ttam. Yuri-�kn�l voltam vend�gs�gben. Azonnal rabul ejtett, �s e miatt akartam gy�l�lni �t. A nemesi b�szkes�gem hat�rtalan volt, ez�rt middent elk�vettem az�rt, hogy t�nkretegyem, amire �gy ut�lag visszagondolva, egy�ltal�n nem vagyok b�szke. De amikor el�sz�r felismertem az �rz�seim... m�r nem volt meg�ll�s. Pontosan eml�kszem. Nem mozdulok... csod�lkozom... Furcsa, szel�d k�zels�ge �titat. Nem sz�l... nem tesz semmit... Szeret... M�r r�gen tudtam, m�gis csak akkor ismertem fel ezt a l�ngot. N�zem a szem�t a f�lhom�lyban. N�zem a szem�t, m�g simogatom... n�zem, amikor a sz�j�t cs�kolom. L�tom, hogy �ber, m�r-m�r riadt figyelme lassan eltompul, felold�dik a hihetetlen �z barna szemekben. Tekintete v�gre elhom�lyosul, szemh�ja lez�r�dik. �s � valah�ra elveszti a fej�t, megszabadul �nmag�t�l, de nem t�lem. Engem igaz�n csak akkor kapott meg. Am�g nem tal�lt r�m, halott voltam, b�r l�legeztem... Vil�gtalan voltam, b�r l�ttam... Azt�n elj�tt, �s megsebzett lelkemet �letre keltette... Mindent neki k�sz�nhetek.
- T�nyleg szereted... – s�gta a l�ny maga el�.
- Ez m�g k�rd�s volt a sz�modra? - h�borodott fel kiss�.
- Nem-nem-nem! F�lre ne �rts! Csak tudni akartam, hogy... hogy ezek az �rz�sek... hogy...
- Hogy? – �rtetlenkedett, majd bonyolult eszmecser�j�knek a dallam v�ge vetett v�get.

Sora mosolyogva fordult fel�j�k �s ahogy eln�zte a testv�reket, kicsit k�rd�en n�zett fel�j�k. Sophie azonnal elt�nt a kanap�r�l �s visszat�rt a d�sz�t�shez, Leon pedig v�szesen k�zeledett fel� a zongor�hoz. A szeme teljesen elhom�lyosult. A viharos sz�rke szemek most k�d�sen izzottak fel el�tte �s a nyers v�gy izgat� egyvelege furcs�n hatott a l�nyra. A f�rfi az egyik kez�t a hangszernek t�masztotta, m�sikkal a l�ny �ll�t ragadta meg �s emelte meg, hogy tekintet�t az �v�be k�nyszer�tse. Hihetetlennek t�nt sz�mra, hogy a h�ga k�r�s�re el�h�vott eml�kek ilyen hat�ssal vannak �rzelmeire �s sz�v�re. Olyan er�vel t�rt r� a v�gy, hogy az lassan m�r titkolhatatlan lett volna. A lass� k�zeled�st Sora egyetlen pillanat alatt gyors�totta v�gtelens�gig �s �jabb cs�kban forrtak �ssze. Olyan volt, mint az els�. Mindketten remegtek legbel�l �s nem akart�k abbahagyni, nehogy a m�sik szem�ben a megb�n�st v�lj�k felfedezni. Miket is k�pzeltek. Ilyenr�l sz� sem volt. Leon a karjaiba fogta �t �s mag�hoz szor�totta, majd kifel� indult a teremb�l.

- Hov� mentek? – pislogott a kisl�ny egy l�tra tetej�n, ahogy �pp a cs�csd�szt igazgatta.
- Sora-nak le kell pihennie! – felelte �rces hangon Leon.

B�r a kast�ly hatalmas volt, m�gis minden egyes l�p�s hosszabbnak t�nt, mint b�rmelyik, ahogy a szob�jukhoz haladt. Menetel�se k�zben le sem vette szem�t r�la. A l�nyr�l, aki hamarosan a gyermeke anyja lesz �s b�r m�g nem l�tszik rajta semmi, elb�v�l�nek tal�lta b�rsonyos arc�t, csillog� szemeit, �rz�ki test�nek finom �v�t. A m�mor ink�bb k�pess�g, mint k�vetkezm�ny... olyasf�le k�pess�g, mint az �nektehets�g. Az ember egy napon, el�g k�s�n, megtudja, hogy hangja is van s gy�ny�r�en kezd �nekelni... Az ember egy napon �szreveszi, hogy tehets�ge van a m�morhoz. �s igen, Sora Naegino-nak kit�n� �rz�ke volt a m�morhoz, annak felkelt�s�hez partner�ben. Egy bestia �s egy pajkos angyal le�rhatatlan egyveleg�t hordozta mag�ban. K�sz�net... megbecs�l�s... h�laad�s... Mindegy, melyik sz�t haszn�lod... mind egyet jelentenek... az �r�met. �r�ln�nk kellene, h�l�t adni, hogy vannak bar�taink, csal�dunk. �r�lni annak, hogy �l�nk, ak�r tetszik, ak�r nem. Tal�n m�gsem kell felt�tlen�l �r�ln�nk, tal�n a h�l�nak semmi k�ze az �r�mh�z. Tal�n a h�la csak annyit jelent, hogy felismerj�k, mi is az, amink van. Megk�sz�nj�k a kis gy�zelmeket.

Leon �vatosan fektette vissza kedves�t az �gyba, mely szinte teljesen elrejtette szemei el�l t�r�keny test�t. Megbabon�zva m�szott f�l� �s m�rte fel a l�ny minden egyes porcik�j�t. L�tta a szem�ben tombol� v�gyat, arcnak apr� g�dr�csk�j�ben a boldogs�got, r�snyire hagyott ajkainak remeg� t�nc�t, mellkas�nak nyugodt tengerk�nt hull�mz� mozg�s�t. Annyiszor bizony�tott�k m�r egym�snak a szerelm�ket, m�gis minden egyes nappal egyre ink�bb meglepte �t jelenl�t�vel. Lassan lehajolt hozz� �s h�feh�r b�r�t homlok�n megcs�kolta, majd apr� k�nyeztet�seit arca k�r�l gyarap�totta. Sora teljesen meghat�dott a figyelmess�gt�l, gyeng�ds�gt�l. Leon, kez�vel megcir�gatta a l�ny arc�t, v�gigrajzolta kecses nyak�nak �v�t, megh�d�totta az egyre kem�nyed� melleket �s tov�bbindult megfesz�l� has�n, mire a l�ny felszisszent. A pillanatnyi f�lelmet el�zte a felismer�s. A l�ny h�l�ingj�t lassan felt�rte...

- Ne... – s�gta Sora. – Nem akarom, hogy l�sd... – utalt test�t torz�t� seb�re.
- Engedd meg, hogy cs�kjaimmal enyh�tsek a f�jdalmadon. – n�zett fel r�.

A n�ma v�laszt k�vet�en, a f�rfi v�gigsim�tott a sebes hasfalon �s, mint akinek egyetlen �rint�s�t�l vil�gok javulnak meg, emberek gy�gyulnak meg, �gy �rasztotta el a l�nyt szeretet�vel. Leon felh�zta maga mell� a l�ny l�b�t �s vontatott simogat�sba kezdett. �rezte ujjai alatt, ahogy Sora olykor megremeg, szenved�ly�t pedig cs�kba fojtotta. Mikor Sora fel�lni pr�b�lt, hogy a k�nyeztet�st �tvegye, kedvese egy szel�d mosoly k�s�ret�ben tartotta �t vissza ett�l a gondolatt�l. Most kir�lyn�v� k�v�nja tenni a hercegn�t. Kiss� h�tr�bb �lt az �gyban �s c�lpontj�ul Sora �kszer�t tekintette. V�kony ujjaival szinte csak �rintette az izgalomt�l duzzadt csikl�t, melynek eredm�nyek�nt a l�ny ajkait halk morajok hagyt�k el. A f�rfi most lehajolt hozz� �s nyelv�nek hegy�vel rajzolta k�rbe szem�rempontj�t, melynek �jabb hallhat� eredm�nye lett. M�r � maga is k�zel volt a j�zans�g hat�r�hoz, de mindent elk�vetett, hogy ne forduljon �t a k�nyeztet�s vad szeretkez�sbe. L�ktet� f�rfiass�ga m�r f�jdalmasan fesz�lt meg sz�knek bizonyul� nadr�gj�ban. Sora szemei, azok a szel�d szemek most egyre s�t�tedtek �s vesztettek el minden �rz�ket, ami a k�lvil�got jelentett�k sz�m�ra. Kezeivel felh�zta mag�hoz Leon-t, majd kioldotta s�lyos als�j�t, hogy v�gy�nak kell�k�t szabadon eressze. �s mintha csak erre v�rt volna. A f�rfi szem�ben �rd�gi t�z izzott fel, felperzselve mindent �s mindenkit maga k�r�l. M�r-m�r f�l� volt, hogy hevess�ge felem�szti a n�t, akit a karjaiban tartott. Teste megfesz�lt �s beteljes�l�s�rt ki�ltott... ak�rcsak Sora. A k�z�s jeleket mindketten �rtett�k �s �r�mmel vett�k. Leon lehajolt kedves�hez, m�lyen megcs�kolta, k�zben test�ket �sszeolvasztotta. Sora halkan felny�g�tt cs�kjuk alatt, majd leveg��rt kapva lihegett a f�rfi karjaiban, ahogy �temes ring�sba kezdtek. �rezt�k, a pokol t�ze egyre tiszt�bb �s f�nysebess�ggel k�zeledik a f�ld fel�, hogy ut�na tov�bb sz�rnyalhassanak a mennyekbe...egy�tt. Gy�ny�r�ket visszafojtott�k, �s csak csendben, egym�snak �rult�k el �lvezet�k m�rt�k�t. Leon lassan szakadt el kedves�t�l �s heveredett le l�ngol� teste mell�. Sz�tlanul v�rt�k, hogy test�k megnyugodjon, sz�v�k visszanyerje term�szet adta ritmus�t, majd Leon sz�l�totta meg el�sz�r kedves�t.

- Szeretlek t�ged, Sora Naegino! – sim�tott v�gig a l�ny arc�n.
- �n is szeretlek! – nevetett a hirtelen j�tt �rzelem�radatt�l. – De most le kell f�r�dn�m! – t�p�szkodott fel.
- Ne m���r! Maradjunk m�g egy kicsit! – v�lt a szil�rd akarat� f�rfib�l �des gyermek.

Sora sietve m�rt�zott meg kellemes v�zben �s �nnepi d�szbe �lt�z�tt. �t Leon v�ltotta. Kit�n� harm�ni�ban �s �sszhangban �lt�ztek egym�shoz, ezzel az apr�s�ggal is �sszetartoz�sukat mutatva. A f�rfi illedelmesen felaj�nlotta jobb karj�t a h�lgy vezet�s�hez, aki sz�vesen fogadt a gesztust. Fejedelmi p�rk�nt vonultak v�gig a folyos�kon, ahol olykor megtal�lhat� volt egy-egy feny��g, mely jellegzetes illatba vonta a t�m�r falakat. A l�pcs� tetej�hez �rkezve, a l�ny kiss� megtorpant. Az el�csarnokban s�rg� emberek hada igyekezett mes�ss� var�zsolni az �nnepet, �s a p�r �rkezt�vel mindenki m�lyen meghajolt el�tt�k. Sora-t teljesen megd�bbentette ez a jelenet, ujjait ajk�ra illesztette �s nem gy�z�tt h�ledezni. Sejtelme sem volt r�la, hogy a legnagyobb meglepet�s csup�n ezek ut�n �ri majd. Leon mindentud�an vezette maga mellett �t, egyenesen a nappaliba, ahol a kar�csonyfa d�sz�t�st f�lbeszak�tott�k. A f�rfi elengedte kedvese kiss� remeg� karjait �s kit�rta el�tte a hatalmas, kazett�s ajt�t, mely az igaz�n nagy meglepet�st tartogatta.

- H�lgyem! – sz�l�totta meg. – Fogadja el szer�ny aj�nd�komat! – l�k�tt egyet a sz�rnyakon.

Az �rkez�k szeme el� hihetetlen l�tv�ny t�rult. A terem �zl�ses d�szekben f�rd�tt, egy hatalmas asztal roskad�sig volt pakolva �nycsiklandoz� �telekkel. �m a tehet�ss�g, a j�ll�t mellett m�gis valami sokkal fontosabb, �rt�kesebb dolog r�zta meg a l�ny sz�v�t, mely apr� k�nnyeket csalt a szem�be. A terem v�g�ben, a Sophie �ltal kid�sz�tett fa el�tt ott �llt... mindenki. Layla �s Yuri, akik magukkal hozt�k h�zuk n�p�t is, �gy Ana-t, Mia-t, Ken-t. Leon m�r ismerte annyira a l�nyt, hogy saj�t kast�lyuk dolgoz�it is egy asztalhoz k�v�nta �ltetni vel�k, ez�rt �szrevette a sorok k�z�tt Pierre-t, Jerry-t, Olivier-t is. Mind egyszerre k�v�ntak nekik boldog kar�csonyt. Azt�n mindenki mocorogni kezdett �s maguk el� engedtek valakit. Nem is ak�rkit. Sora sz�lei is itt voltak �s im�dott b�tyja sem maradhatott ki a hatalmas �nnepl�sb�l. Sora k�nnyes szemmel tekintett fel a mellette b�szk�n �s tal�n kiss� el�rz�keny�lve fesz�t� Leon-ra �s szorosan hozz�b�jt, hogy �r�mk�nnyeit sejemingj�be fullaszthassa. A csit�t� simogat�sok ut�n �nfeledten vetette bele mag�t bar�tai szeret�, �lel� karjaiba, majd visszat�rt szerelm�hez �s Sophie-hoz.

- K�sz�n�m nektek... �n... �n... – szipogott.
- Ne k�sz�n�d. Nek�nk kellene h�l�snak lenn�nk, hogy vid�ms�got csemp�szt�l a kast�ly falai k�z�. – �lelte �t �t Sophie, szint�n k�nnyes szemmel.
- V�gre minden t�k�letes. – sim�tott v�gig a l�nyok h�t�n Leon.
- M�g nem... – s�gta a l�ny �s elm�j�ben egy k�p jelent meg.

Sora szemei kiss� megremegtek �s lass� mosolyra h�zta ajkait. Tekintet�vel a feny�fa d�szeit vizslatta �s l�bai egyszerre iramodtak meg. A k�rd�seket meg sem hallva rohant fel a szob�jukba, r�ntotta ki apr� asztalk�j�nak fi�kj�t �s megnyugodva lelt r� c�ljaira. �vatosan a mark�ba fogta az apr� t�rgyakat, kezeit �sszekulcsolta vel�k �s visszasietett a nappaliba, ahol mindenki �t figyelte k�v�ncsian. Meg�llt a fa el�tt, dr�ga ruh�j�b�l leszak�tott egy szalagot, �sszek�t�tte a d�szeket �s felakasztotta a fa egy apr� �g�ra. Az angyalka �s a katona volt az... Sora az�ta �rzi ezeket a d�szeket, ami�ta Sophie neki aj�nd�kozta �ket. A vend�gsereg egy halk, meghat�dott s�hajjal pillantotta meg az �sszekapcsolt figur�kat a f�n. Sora j�t�kosan l�pdelt vissza kedves�hez, majd apr� cs�kot nyomott annak kimelegedett arc�ra.

- �gy ni... most m�r minden t�k�letes.