A termet halk moraj t�lt�tte be. A h�lgyek olykori emelkedett kacaja sz�vet melenget�en hatott a kiss� megf�radt urak lelk�re. Sora �s Layla folyamatosan uralmuk alatt tartott�k a megter�tett, �nnepi asztalt �s gondoskodtak az �telek v�gigk�stol�s�r�l is. A hatalmas ablakokon kereszt�l az er�tlen napsugarak egyre elhaltak �s izzottak v�r�sen, ahogy letasz�tott�k �ket a horizonton t�lra. A hercegn� egy figyelmes pillant�st vetett a bar�taira, akik mind kellemes id�t t�lt�ttek el egy�tt. Mereng�s�t l�gy karok k�nyeztet�, megbabon�z� �rint�se zavarta meg. �szt�n�sen simult bele az izmos karokba �s kulcsolta ujjait a f�rfi�vel, aki nemesi cs�kot lehelt a l�ny ajkaira.

- Minden rendben? – k�rdezte halkan Leon.
- Enn�l jobb m�r nem is lehet. – s�hajtott a l�ny, ahogy mag�ba sz�vta a f�rfi izgat� illat�t.
- �n m�g tudom fokozni... – s�gta a f�l�be �rces hangon, majd karon fogta �t.

Leon illedelmesen vezette Sora-t a terem k�zep�re, ahol egyszer megp�rgette �s mindenki figyelm�t mag�ra, magukra vonta. Sora arca felpiroslott a kiss� k�nyelmetlen helyzett�l, melyet sokkal ink�bb fokozott kedvese egyre s�llyed� alakja. Leon vontatottan ereszkedett a f�ld fel�, egyik l�b�t maga m�g� tolta, hogy... t�rde ereszkedhessen. A l�ny szemei ezer f�nyben csillogtak fel, beragyogva maguk k�r�l mindent �s mindenkit. Pontosan tudta... ink�bb rem�lte, mi k�vetkezik ezek ut�n. A k�r�l�tt�k figyel� t�meg egyszerre b�lintott elismer�en fel�j�k, az �rz�kenyebbek m�r el�re k�nnyben �ztatt�k szemeiket, pedig igaz�n m�g semmi sem t�rt�nt. Sora sz�m�ra minden olyan volt, mintha valaki kiss� megd�nt�tte volna �let�k homok�r�j�t, hogy azon lassabban hulljon a homokszem. Ahogy Leon a zseb�ben matatott �s igyekezett valamit el�hal�szni onnan, csak m�g jobban ny�jtotta a sz�m�ra m�r majdnem elviselhetetlen pillanatokat. A sz�ve dobog�s�n�l semmi sem volt hangosabb, l�legzete egyik pillanatr�l a m�sikra gyorsult fel, leszor�tott mellkasa pedig egyre jobban ringott, kit�ri k�v�nkozott a szoros f�z� k�z�l.

- Lady Sora Anna-Maria Naegino Ediot, Anglia hercegn�je. – kezdte a f�rfi, holdez�st tekintet�t a l�nyra vetette, melyben Sora �r�m�t �s f�kezhetetlen, v�gtelen szerelmet l�tott.
- I-Igen...? – rebegte.
- �n... Leon Oswald, vagyonnak, rangnak �s minden t�rv�nynek ellent mondva t�rdelek most el�tted, hogy... megk�rjem a kezed. – hangzott el a k�r�s, melyet s�ri csend k�vetett.

Dante elismer�en mosolygott r�juk, Kalos kiss� feszengve figyelte �ket, mivel t�le senki sem k�rte meg a l�nya kez�t. �m ahogy tekintete egyetlen fi�ra vet�d�tt, m�r mindent meg�rtett. Szinte biztos volt benne, hogy Leon Dante-t�l k�rte el Sora kez�t, j�v�j�t, �s � magabiztosan kezeskedett e fel�l.

- �g�rem, - folytatta. – hogy karom minden erej�vel, �letem minden tapasztalat�val, tud�s�val, sz�vem minden szerelm�vel azon leszek, hogy boldogg� tegyelek t�ged. – szor�totta meg kiss� a hallgatag, megszeppent l�ny apr� kez�t. – Elfogadsz engem f�rjed�l �s... hozz�m j�ssz feles�g�l?

Sora sz�ve egy pillanatra megsz�nt dobogni. A lelke egy kiss� kiemelkedett test�b�l �s egy j�v�t k�pzelt el mag�nak, amiben Leon �s � egy p�rt alkotnak. Igen. Tetszett neki ez a j�v�. Boldogok. Akarta ezt a v�ltoz�st �s akarta ezt a f�rfit is. Akarta a gyermeket a m�h�ben, akarta a f�rfi csal�dj�t, Sophie-t.

- Igen... – s�gta halkan, alig �rthet�en, amit szinte csak Leon hallott, � is csak k�telkedve.
- Hogy mondtad? – n�zett fel r� csillog� szemekkel.
- Igen! – v�lt hat�rozott� a hangja. – Hozz�d megyek, Leon Oswald! – ki�ltotta a termet megt�ltve.

Minden j�gcsapot felolvasztott a jelenl�v�kr�l, akik most �temes tapssal �s kisebb gratul�ci�k elki�lt�s�val �dv�z�lt�k �ket egy p�r k�nt. Leon azonnal mag�hoz �lelte a l�nyt, majd megemelte kiss� �s megp�rgette �t. �vatosan �ll�totta �jra a saj�t l�b�ra �s az apr� �kszert, mely minden jegyese jelk�pe, v�gre megmutatkozott. Egy gy�ny�r�, krist�lytiszta gy�m�ntgy�r�, amit apr� ez�stsz�lak k�nyszer�tettek a karik�ra, mintha minden egyes v�kony sz�l mag�nak akarn� a dr�gak�vet. Sora �r�kig el tudta volna n�zegetni a gy�r�t, melyet most sokad mag�val vettek szem�gyre. A l�nyok mind megrohamozt�k �t �s h�ledeztek a csod�latos karik�n. A f�rfiak mind elismer� v�llvereget�ssel jutalmazt�k Leon-t �s a rutinosabbak m�r apr� tan�csokkal is ell�tt�k �t. A szerelmesek titkon egym�sra pillantottak, �s ahogy �sszeforrt a tekintet�k, mind a ketten biztosak voltak magukban �s egym�sban.

A kar�csonyi hangulat m�r nem is lehetett volna szebb. De mintha az �let egy k�t�bl�ba v�ste volna, �gy jelent meg az alig p�r pillanatra felh�tlen �let�kbe egy gonosz, s�t�t aura. A vend�gsereg gondtalan csevej�t Jerry szokatlanul ideges arca t�rte meg. Mindenki ijedten tekintett a torn�d�k�nt kicsap�d� ajt�kra. Leon szemei d�ht�l szikr�ztak, ami�rt ilyesmit megengedett mag�nak az inas, ez�rt siet�sen hat�rozott l�ptekkel indult meg a f�rfi fel�, aki meg sem v�rta ura szavait, azonnal mag�val h�vta az el�csarnokba. A fagy�ngy jellegzetes illata belengte a feny��gakkal �s apr� m�zeskal�csokkal d�sz�tett falak alkotta termet, melynek egy-egy oszlopain szalagozott gyerty�k vil�g�tott�k meg a m�rv�nyk�vel kirakott, mozaikos padl�t, mely �tjukk�nt szolg�lt. Leon f�jt egyet, ahogy megpillantotta az ajt�ban �ll� h�rom alakot. Messze voltak... m�g nem l�tta �ket igaz�n. L�that�an h�rom f�rfi volt az, de az egyiknek nagyobb lehetett a rangja, mivel a m�sik kett�, katon�san fesz�tett m�g�tte. �s mikor v�gre el�rte �ket, teljesen lemerevedett. Leon Oswald csup�n egyetlen embert tekintett p�ldak�p�nek az eg�sz vil�gon. Egy olyan ember hasonl�s�gaival akart b�rni, mint amilyen � volt. A csal�djukra jellemz�, jellegzetes sz�n� hajzuhatag, melyet az elvesztegetett �vek sor�n megt�p�zott az id�. Az el�tte fesz�t� f�rfi v�gre r� vetette a szem�t �s megmutatta arc�t. M�r nem volt k�ts�g.

- Te... Te... �lsz? – sietett hozz� Leon �s �jra �t�vesnek �rezte mag�t.
- �n is �r�l�k, hogy l�tlak! – felelt kiss� g�nyosan.
- De �n ezt nem �rtem! Hisz te is ott volt�l a kocsiban... a sz�leink... – habogott.
- Elhallgass! – �t�tte el a fel� k�zeled� kezet, melyet Leon ny�jtott

A f�rfi bejelent�s n�lk�l indult el a szalonb�l kihallatsz�d� morajl�s fel�, nyom�ban k�t csatl�s�val. Mind a k�t k�s�r�je magas �s egyenruh�juk al�l is kit�n�en l�tszik, hogy igaz�n edzett testalkat�ak. Csizm�ik megkem�nyedett talpa �rcesen koppant a padl�n, mely messze visszaver�d�tt az �kes falakr�l. A f�rfi, menete k�zben megigaz�totta r�vid haj�t, arc�ra g�nyos �s m�r-m�r f�lelmetes mosolyt g�rb�tett. Keszty�j�t �ri lass�s�ggal h�mozta le v�kony ujjair�l, majd kab�tj�nak rejtett zseb�be helyezte. K�t karj�t felemelte kiss� maga mell�, hogy szolg�l�inak csettinthessen. A parancs ut�n a k�t kolosszus megragadta a sz�rnyakat �s el�zetes bejelent�s n�lk�l t�rt�k ki uruk el�tt. Az eddig b�k�sen �nnepl� t�rsas�g egyszerre meredt az ajt�ra. Sora is �sszeh�zott szem�ld�kkel m�rte v�gig az ismeretlent aki valahogy m�gis... ismer�s volt. Yuri azonnal Layla mellett termett �s �tfogta a derek�t, hogy f�lre�rthetetlen c�lz�st mutasson az �rkez� fel�. � ismerte �t. Eml�kszik r�, b�r nagyon r�g volt, mikor utolj�ra l�tta. Sophie apr� ujjai k�z�l kiejtette a krist�lypoharat, melynek �kes dallammal val� csattan�s�t szinte senki sem hallotta meg. Az idegen lassan legeltette tekintet�t a teremben kiss� megr�m�lt l�nyokon, kikhez most csatlakozott egy f�rfi is. Sora semmit sem �rtett. Ugyan mit�l f�lhetnek ennyire ett�l az alakt�l. A l�ny egyetlen es�lye, Leon, m�g mindig mag�ba roskadva �llt a bej�ratn�l a t�rt�ntekt�l, ez�rt egyed�l maradt. Ahogy felismerte bar�tai szem�ben a f�lelmet �s d�h�t, saj�tj�ba l�ngol� torn�d�t kavart, szemeit �sszesz�k�tette �s b�jos arcvon�sait megkem�ny�tette. B�r ne tette volna... Az idegen azonnal kisz�rta �t a t�m�rdek ember k�z�l. Nyelv�t v�gigfuttatta hib�tlan fogain �s elindult fel�. Sora �llta a f�rfi szinte perzsel� tekintet�t �s b�r legbel�l remegett, k�v�lr�l semmi sem l�tszott.

- Hmm... – �llt el� eg�sz k�zel, majd szabadon leng� tincsei k�z�l egyet az ujjai k�z� tekert, majd megszagolta.

Leon �pp ebben a pillanatban �rkezett meg �s hitetlenkedve n�zte az esem�nyeket. Yuri, tekintet�vel pr�b�lta cselekv�sre b�rni bar�tj�t, de az nem nagyon �rtette a c�lz�st. Kiss� remeg� l�bbal indult meg a f�rfi �s menyasszonya fel�.

- H�lgyem, �n igaz�n fens�ges! – cs�kolt Sora-nak kezet.
- Igaz�n kedves, Mr...?? – n�zett a f�rfira szigor�, jeges tekintettel, amit Leon-t�l lesett el.
- Bocs�ssatok meg! – jelent meg Leon m�g�tt�k.

Sora f�lelmetes pillant�sa egy pillanat alatt ell�gyultak, �s ezt, a l�nyt folyamatosan szemmel tart� idegen pontosan �szrevette �s szinte azonnal levonta a t�nyeket. Szem�t v�gigfuttatta a selyem �lt�z�ken, a b�josan �velt v�llakon �s tekintete megakadt a l�ny bal kez�n csillog�, csal�di erekly�n. Szeme v�szesen megvillant �s csak kevesen tudt�k, mit jelentett ez a s�t�tsz�rke villan�s.

- Leon... – s�gta Sora halkan
- M�gis mi t�rt�nt veled? – hagyta teljesen figyelmen k�v�l a l�ny esedez� pillant�sait �s azonnal a f�rfit Isten�tette... mint r�gen...
- Ha nem l�tn�d, �ppen besz�lgetek! – k�pte oda neki �gy, hogy folyamatosan az egyre enyh�l� torn�d�t figyelte a l�ny szem�ben, melybe Leon figyelmen k�v�l hagy�sa d�h�t �s bizonytalans�got vegy�tett.
- Ugyan m�r! Hiszen Sora holnap is itt lesz, de... – legyintett a l�ny fel�.
- Sora? – ism�telte a nevet, majd lassan ny�lt a l�ny jobb kez��rt, hogy kezet cs�koljon neki.

A f�rfi �rint�se jeges volt, szinte f�jdalmat kelt�. Sora m�r �rezte ezt az �rz�st, amit egykor Leon �rint�se keltett benne. De abban az �rint�sben volt valami, ami teljesen levette a l�b�r�l. Az ismeretlen �rint�se v�gigcik�zott a test�n, megborzongatva minden egyes porcik�j�t. A f�rfi ajkai lassan k�zel�tettek a l�ny kellemesen meleg b�r�hez, �s amint hozz��rtek, a l�ny szinte felszisszent. A torn�d� �jra fel�ledt a l�ny szem�ben, �s ebben a jelens�gben m�r nem csak az ismeretlennek volt nagy szerepe, hanem Leon-nak is.

- Igen. – helyeselt a l�ny. – A nevem Sora Anna-Maria Naegino Ediot, Anglia hercegn�je �s... – kezdte volna.
- �h, egy hercegn�! – egyenesedett fel a f�rfi �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz... v�szesen k�zel...
- H�j! – pr�b�lta zavar�t kisebb nevet�ssel leplezni a m�g�tt�k �ll� Leon.
- T�nj innen! – sz�lt maga m�g� a f�rfi, meg sem fordulva.
- Na de... – hebegett.
- Tal�n nem �rted, mit modok? – fordult indulatosan a f�rfihoz, arc�n azzal a mindent tud� mosollyal, majd hozz�tette kil�t�nek felold�sak�nt. - ... Dr�ga �cs�m...