A hajnal kegyetlen�l t�rt r� a vid�kre, �bred�sre k�nyszer�tve mindent �s mindenkit. Sora Naegino tettre k�szen pattant ki az �gy�b�l, melyet m�g tegnap d�lut�n foglalt el �s �lvezett ki minden nyugodt percet. M�r amennyire tehette... �lmai ugyanis nemhogy b�k�sek lettek volna, v�gigk�s�rtett�k az eg�sz �jszak�j�t. F�jdalom... mag�ny... kegyetlens�g �s mindent elpuszt�t� h�bor�... Ver�t�kben �sz� test�t �tmosdatta �s k�nny� selyemruh�ba b�jtatta. Haj�t gondosan fonta oldalra, hogy copfja rendezetten omoljon le v�ll�n maga el�. A t�k�rben sok�ig m�rte mag�t �s megk�nnyebb�lve n�zte a rajta b�mulatos egyszer�s�ggel is j�l mutat� ruh�t. Szemeit lehunyta egy pillanatra, hogy v�giggondolja mindazt, ami t�rt�nt, �s ami ezut�n t�rt�nni fog. Er�snek kell lennie, egy d�monnak. Csak �gy veheti fel a harcot ezzel a sz�rnnyel, ami �szrev�tlen�l t�rt r�juk �s puszt�totta el a b�k�j�ket. Szemeit lassan nyitotta meg a vil�gnak �s eresztette szabadj�ra a benne tombol� d�h�t �s d�moni t�zet. Megragadta a kilincset �s t�vozott a szob�b�l. A folyos� csendes volt. M�g senki sem j�rt arra. Akaratlanul is megrohamozt�k az eml�kei menetel�se k�zben. Amikor Leon-nal kar�ltve l�pkedtek a hatalmas tettekr�l h�res el�d�k portr�i k�z�tt, vagy mikor a csel�dek megrohamozt�k �t k�l�nf�le tan�csokat k�rve. Az �rd�g kezdett elt�nni r�la, �s ez megr�m�tette. Hisz csak egy ostoba eml�k volt... de milyen �des �s �r�k eml�k. A l�pcs� tetej�hez �rve, k�l�n�s dologra lett figyelmes. Fennhangon foly� t�rsalg�s, ink�bb kiab�l�s �t�tte meg a f�l�t. Itt az �rd�g harcol az Istennel, �s az emberek sz�ve a csatat�r. Siet�sen tekintett le a fokokon, melyek el�tt hossz� �rny�k ny�lt el. A s�t�t foltokon felk�sztatta tekintet�t �s elakadt l�legzete. Gr�gory teljes h�vvel ki�ltozott maga el�, vend�g�nek kil�t�t kiss� eltakarva. Sora azonban pontosan tudta, ki volt ott. Csak egyetlen ember k�zels�ge t�lti el forr�s�ggal... csak egyetlen ember k�pes benne rem�nyt �s egyre csak meg�jul� �s er�s�d� szerelmet lobbantani benne. Cip�j�nek sarka mennyd�rg�sk�nt koppant a legfels� fokon, felh�vva mag�ra a figyelmet. A visz�ly el�lt �s v�gre megbizonyosodott r�la... t�nyleg � volt az. Leon szil�rdan �llta a f�rfi fenyeget�seit �s szidalmait, von�sai hasonl�tottak ahhoz a f�rfi�hez, akivel el�sz�r tal�lkozott. De csak hasonl�tott... mert ez a f�rfi sokkal vadabb �s f�ktelenebb volt, mint aki akkoron felt�nt. S hogy mi�rt? Mert r�gen nem volt benne ilyen er�s vonzalom egyetlen n� ir�nt sem, �s nem kellett senkit sem megmentenie az �rm�nys�g mocskos karmai k�z�l. �rezte, hogy most sz�ks�g van r�, ez�rt ha lehetett, m�g veszedelmesebb lett, mint akkor volt. �m mikor megpillantotta Sora-t a l�pcs� tetej�n, kiss� meginogott, melyet b�tyja nem t�vesztett szem el�l.

- �h! – fordult a l�ny fel� Gr�gory. – Kegyed is �bren van m�r? – indult meg fel�.
- M�gis hogy aludhatn�k ekkora l�rm�ban, uram? – h�zta ki mag�t a l�ny �s fens�gesen indult el lefel�.

A b�szkes�g �s magasabbrend�s�g folyamatos sugallata meger�s�tette Leon sz�v�t is, aki kiss� �sszezavarodott, hogy kora reggel itt tal�lta kedves�t. �m �t n�zve m�r biztos volt benne, hogy t�l�lik, s�t, megnyerik ezt a h�bor�t. Szemeit izz�n m�rte v�gig a l�nyt �s k�v�natosabbnak tal�lta, mint valaha. Ha nem lettek volna ilyen k�ptelen helyzetben, ott helyben let�madta volna �s tette volna mag��v�, egyenesen a csillagokig hajszolva a szenved�ly�vel �s �lvezet�vel.

- Bocs�sson meg nekem, hercegn�! – hajolt meg ny�jasan Gr�gory, megszak�tva minden k�pzelg�st.

Sora v�gre le�rt a f�ldszintre �s megk�nnyebb�lve s�hajtott. A t�lzott er�ss�g elj�tsz�sa most rengeteg energi�j�ba tellett �s val�sz�n�nek tartotta, hogy tegnap d�lut�n is ez�rt �jult el. Kezeivel megigazgatta m�regz�ld ruh�j�t �s �jabb lend�lettel indult meg a f�rfiak fel�.

- J� reggelt, Sora! – cs�kolt neki kezet Leon, mintha csak r�gi bar�tok lenn�nek.
- �nnek is j� reggelt, Leon. – pukedlizett �s fej�t azonnal Gr�gory fel� vetette, mikor tekintete tal�lkozott Leon v�gyt�l izz� �s szerelemre �hes szemeivel, melynek hossz� t�von nem lenne k�pes ellen�llni.
- Az �cs�m �pp t�vozni k�sz�lt! – sz�rte a fogai k�z�tt.
- Nem! – v�gta r�. – Most, hogy a kisasszony felkelt, maradn�k m�g egy kicsit! – mosolygott a l�nyra.
- Na ebb�l el�g legyen! – csattant fel a f�rfi �s kettej�k k�z� �llt, Sora-val szemben. – Nem eml�kszik, mit �g�rtem �nnek arra az esetre, ha ellenszeg�l nekem? – sziszegte, de Leon is hallotta.
- Micsoda? – r�ntott egyet Gr�gory v�ll�n, aki elvesztve az egyens�ly�t esett el. – Mit mondt�l neki? Mivel fenyegetted meg? – magasodott f�l�.
- Milyen egy barb�r... – �llt fel a f�ldr�l �s megigazgatta mag�n d�szes ruh�j�t.
- Mivel tart a mark�ban? – fordult Sora fel�, aki viszont csak Gr�gory fenyeget� szemeit n�zte �s sz�tlan lett.
- L�tod, Leon! – karolt bele a l�nyba a f�rfi. – � engem v�lasztott helyetted! Ehhez jobb, ha hozz�szoksz!
- Lehetetlen! – n�zte hol a l�nyt, hol a testv�r�t, majd k�zvetlen�l Sora szemeibe n�zett. – Tudod, hogy mi�rt az... – s�gta neki, mire a l�ny megremegett a f�lelemt�l, nehogy kitud�djon Gr�gory el�tt a dolog.
- �h, a bab�ra gondolsz? – nevetett Gr�gory �s szorosabban tartotta Sora-t – Az nem �ll k�z�nk! – legyintett
- Honnan...? – s�gta er�tlen�l Sora.
- Ezt hogy �rted!? Az �n gyermekem! Nem fogom hagyni, hogy te neveld fel! Semmi jogod sincs hozz�!
- Val�ban nincs... de m�r l�nyegtelen... – piszk�lta k�rmeit unottan
- M�gis mi a fen�r�l besz�lsz? – remegte Leon kiss� �sszet�rve.
- Az a gyerek... – mosolygott kaj�nul. – M�r nincs t�bb�...

Egy vil�g d�lt �ssze k�r�l�tt�k. A sz�v lass� hal�llal hal meg. Egyenk�nt hullajtja el a rem�nyeit, mik�nt a fa a leveleit. M�gnem egy sz�p napon elfogynak. Nincs rem�ny... nem marad semmi. Mozdulatlan marad a sz�v... hi�ba peregnek a k�nnyek. Ahogy az er�s f�ny �rt a l�t�snak �s az er�s hang a hall�snak, �pp�gy az er�s s�r�l�sek elveszik a l�lek erej�t. Ez volt az a pont, mikor Sora el�rt a vil�g v�g�re... �s l�pett m�g egyet. Leon minden erej�t elsz�vta a vesztes�g fojtogat� tudata �s t�rdre rogyott, k�zvetlen�l Sora el�tt, aki m�g talpon volt kicsit. Nem �rzett semmit... �ress�g t�tongott a sz�v�ben... lelk�ben. Rezzen�stelen arc�n titkos k�nnycsepp g�rd�lt v�gig, egyenesen Leon el�, aki a hideg m�rv�nypadl�t p�f�lte sz�ntelen. A k�nnycsepp hangtalanul �rt f�ldet g�rcsbe szorult k�zfej�n, �s mire tekintet�t megt�rt kedves�re vetette, annak szem�b�l m�r minden �letjel, a v�gy az im�nt fitogtatott magabiztoss�g �s b�szkes�g... minden elt�nt. A l�ny �szrev�tlen�l sim�tott v�gig m�g lapos hasfal�n �s idegesen kezdte kaparni a f�z� fels� r�teg�t. Mintha az lenne mindennek az oka. Elm�j�ben �jra �s �jra v�gigp�rg�tt az �jul�s�nak pillanatai, melyhez most sem �llt k�zel. �s a reggeli f�jdalom... h�t e miatt lehetett?... Nem... sz�ve �s tudata kett� szakadt. Elvesztette volna? A jelek erre utalnak.. az esze csak ennek hisz... de mi van a Sz�vvel? Mert ez a k�l�n�s �rz�s, amit akkor �rzel, ha tudod, hogy aki veled szemben �ll �s mosolyogva sz�l hozz�d... hazudik. Az � teste volt! Pontosan tudta, mi folyik le benne! A fen�be is mi�rt hisznek el egy ilyen l�gb�l kapott dolgot pont ett�l az embert�l? F�jdalmai voltak... de nem a vesztes�g... hanem a halv�ny l�tez�s miatt... Igen! �rezte... tudta, hogy ez nem t�rt�nhetett meg. Arc�n ki�br�ndult mosoly kezdett k�rvonalaz�dni �s teste remegni kezdett. Leon azonnal felpattant a f�ldr�l �s �gy hitte, az � f�jdalma kisebb, mint Sora-�. Szorosan �lelte a mozdulatlan test�t �s nyugtat�an simogatta a l�ny h�t�t, aki mosoly�b�l felnevetett. Gr�gory �lvezte a jelenetet. Egyszerre t�bb helyen sebezte meg �ccs�t... elhideg�lt hitves... jelent�k�t vesztett frigy... elvesztett gyermek... ez jellemezte most az �let�t. �m diadalm�t zavart nevet�s t�rte meg. Szem�t kiss� �sszeh�zta �s megvillantotta a d�lel�tti napf�nyben.

- Nyugodj meg! – szor�totta mag�hoz Sora-t Leon.
- Hogy �n mekkora idi�ta vagyok... – nevetett tov�bb �s ell�kte mag�t�l a f�rfit.
- Sora... – s�gta
- Esztelen bolod! – �t�gette meg volt v�leg�nye kiss� megt�rt v�ll�t.
- Mi �t�tt bel�d? – rebegte.
- Nyilv�n sokkot kapott! – l�pett hozz�juk Gr�gory.
- Ez is a te m�ved! – indult meg fel�, de p�r, az �rny�kb�l el�t�r� zsoldos lefogta �t.
- Vigy�tek innen �s tegyetek r�la, hogy t�bb� ne akarjon ide j�nni! – utas�totta �ket, akik lefogt�k a zabol�tlan f�rfit �s kir�ngatt�k az el�csarnokb�l.

Ord�tott, kap�l�zott �s ezer szitokkal jellemezte �t. Tehetetlens�g�ben m�r szinte k�nnyek t�rtek el� er�s lelk�b�l �s folyton Sora-t sz�longatta, aki viszont lehajtott fejjel meredt maga el� csendben. Mintha nem is lett volna jelen. Mintha csak egy �lettelen viasz b�bu lett volna, akit az�rt �ll�tottak oda el�, hogy sebeit m�g ink�bb m�ly�ts�k �s elviselhetetlenn� tegy�k. A l�ny viszont hallotta �t, de teljesen �sszezavarodott. M�r r�g nem �rdekelte tart�s vagy bossz�. �rezte, ahogy kedvese egyre elhagyottabban lesz a t�l martal�ka, de hagyta. Hallotta t�volodni a l�p�seket... hallotta halkulni a z�rg�st, �s nem fordult arra, hogy ut�nan�zzen... Minek? Nem szabad ut�nan�zni annak... ami elmegy. Az id�nek... az �letnek... az embereknek. Nem szabad. Elmennek �gyis, ha elj�tt az id�. �s az ember egyed�l marad. Nem volt k�pes szembesz�llni a b�tyj�val? Igen? Akkor majd �... de nem is ak�rhogy! �rezte, hogy Gr�gory szemei a h�t�n cik�znak �s �getik fel b�rsonyos b�r�t. Nem b�rta... m�r k�ptelen volt elviselni. Rohanni akart! Ki a vil�gb�l! Azon is t�l! Gr�gory k�zeledett fel� �s v�g�l h�tulr�l �tfogta. Egyik kez�vel a l�ny has�t tartotta, m�sikkal az �ll�t tartotta ujjai k�z�tt �s megemelte kiss�, hogy a f�l�be s�ghasson.

- J� kisl�ny... – s�gta m�ly hangon.
- Ez hazugs�g, nem igaz? – mosolygott �rd�gien a l�ny.
- Mir�l besz�lsz? – fesz�lt meg kiss� Gr�gory.
- Pontosan tudja, mir�l... – t�pte ki mag�t a kiss� meglazult tart�sb�l �s vissza sem n�zve indult fel az emeletre.
- Holnap party-t rendezek a tisztelet�re, hercegn�! – ki�ltotta ut�nna, de a l�ny nem is figyelt r�.

Amint elt�nt szem el�l, l�ptei szapor�n d�b�r�gtek a mennyekig zeng� folyos�n. Szem�b�l �radt a k�nny, sz�v�t sz�rny� f�jdalom mardosta �s csak egyet akart... egyed�l lenni. Hangosan v�gta be maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t �s zil�lva vetette bele mag�t a megvetett �gyba, hogy keser�s�g�t a d�szes p�rn�kba rejtse. M�r nem �rzett semmit... elvesztette id��rz�k�t �s �lni akar�s�t. Miut�n minden k�nny�t elsiratta, test�t oly m�rt�kben neh�znek tal�lta, hogy k�ptelen volt felkelni eg�szen m�snap reggelig, amikor k�nyszer�tett�k �t. M�g b�k�sen, v�szesen m�lyen aludt �gy�ban, �lm�ban minden rosszat feledve, mikor f�l�t hangos csap�d�s �les�tette �s k�nyszer�tette test�t �bred�sre. Csup�n r�snyire nyitotta ki kih�lt szemeit �s amint felismerte a fel� k�zeled� sz�rnyeteget, azonnal engedett az �loms�ly� pill�knak. A f�rfi t�bbsz�ri sz�longat�sa ut�n sem volt hajland� felkelni �s ez bosszantotta �t, majd t�vozott. Megk�nnyebb�l�sre azonban nem sok�ig gondolhatott, ugyanis siet�s l�ptekkel k�zeledett �jra fel� �s meg�llt az �gy mellett. Sora gyanakodva f�lelt, de �brenl�t�t m�g leplezte. Azt�n hirtelen r�ngatt�k le r�la a takar�t �s megviselt test�t jeges f�jdalom j�rta v�gig, ahogy a k�tv�z fagyos jellege el�nt�tte apr� test�t. A sz�ve hevesen l�ktetett mellkas�ban �s ijedten pattant ki az �gyb�l, imm�r csurom vizesen, remegve a csontig hatol� hidegt�l.

- Most m�r jobb... – dobta f�lre a kancs�t �s szem�vel v�gigcik�zott a n�n, akin vizes, v�kony h�l�ruh�ja minden f�rfi sz�m�ra izgat� l�tv�nyt ny�jtott volna.
- Hogy mer�szelte? – kiab�lta, mik�zben pr�b�lta takarni mag�t k�t kez�vel.
- A vend�gek lassan meg�rkeznek �s nem akarom kir�h�gtetni magam azzal, hogy Anglia hercegn�j�t �g�retem ellen�re nem tarthatom a jobbamon! – sziszegte �s egyre csak k�zeledett fel�.
- Ha ezt megtudja az ap�m... – s�gta a l�ny egyre izz� tekintettel
- Na de h�lgyem! – ny�jaskodott. – �n nincs abban a helyzetben, hogy megfenyegessen! – csapott a l�ny feje mellett a falra, de a v�rt megretten�s elmaradt.

Sora kem�ny volt �s ellen�ll�. M�r nem r�m�tett�k neh�z s�ly� szavak vagy holmi fenyeget� ig�k. El�gedetten tapasztalta, hogy Gr�gory k�nytelen volt h�tr�lni kiss� �s utat engedni neki. Sora �gy mosolygott, mint egy esz�t vesztett, t�bolyult n�. Ennek ellen�re pontosan tudta, mit akar �s hogy mit fog csin�lni. A p�rosra most n�mas�g �lepedett mik�zben elm�j�kben hatalmas hangzavart v�ltott ki ez a p�r pillanat. A szob�ban csak halv�nyan jutott be a f�ny, mely sejtelmes �rnyakat rajzolt a falakra. Az egyik s�t�t folt �letre kelt �s sebesen indult meg a m�sik fel�. A test, Gr�gory alakja hirtelen ny�lt a l�ny fel� �s megragadta karj�t �s szorosan tartotta.

- Mire gondol? – k�rdezte er�sen.
- �gy hiszi, hogy m�g mindig a mark�ban tart? Na de k�rem! Hisz maga mindent elvett t�lem, ami sz�m�tott nekem! Mi okom lenne engedelmeskedni mag�nak, ha m�r semmi sincs, amivel sakkban tarthatna!
- �gy hiszi? – r�ntott egyet megint a karj�n. – Leon-t m�r nem szereti?
- Mit sz�m�t az, ha neki m�r nem jelentek semmit? K�l�nben is! Rangon aluli... senki sem engedn�...
- Na �s a csal�dja? A b�tyja?
- Ne nevettessen! – hahot�zott. – A sz�leim rabs�gban tartottak eg�szen addig, m�g magam el nem sz�ktem! �s a b�ty�m? Dante magamra hagyott eg�szen kisl�nyk�nt �s kil�pett az �let�nkb�l! Nem is ismerem! Hogy k�t�dhetn�k hozz� ak�rmilyen szinten is?
- Maga boszork�ny... – sziszegte �s Sora-t a falnak l�kte, aki hangtalanul t�rte a h�t�ba �gyaz�d� f�jdalmat.
- Csak nem kereszt�lh�ztam a sz�m�t�sait, monsieur? – szedte �ssze mag�t
- Vegyen mag�ra valamit �s f�l �ra m�lva odalent tal�lkozunk! – igaz�totta meg ruh�j�n d�szeit �s t�vozott.

Sora nagyot s�hajtott �s l�bai remeg�snek indultak, v�g�l tehetetlen�l roskadt a f�ldre. A ruh�ja m�r teljesen �thideg�lt �s irrit�lta b�rsonyos b�r�t. Karjaival �t�lelte mag�t �s mindent megtett az�rt, hogy ne adja meg mag�t a gyenges�gnek �s k�nnyeinek. Mert tudta, de igaz�b�l csak most �rezte igaz�n a jelent�s�t... hogy megfutamodni a harct�l... ez a legrosszabb, ami megt�rt�nhet vel�k. Rosszabb, mint veres�get szenvedni, mivel a veres�gb�l mindig tanulhatunk valamit... de a megfutamod�ssal... csak ellens�g�nk gy�zelm�t hirdetj�k. B�r a sz�ve hasogatott t�dej�b�l a leveg� �gy sz�kkent tova, mintha csak pihenni j�rna bele a leveg� �s m�r t�vozik is. L�gz�s�t lelass�totta �s igyekezett megnyugodni. El�gedetten id�zte fel maga el�tt a fel�lm�lt f�rfi arc�t, aki viharosan t�vozott innen. Kiss� hitetlenkedve n�zett az ajt�ra, mely meg sem mozdult az�ta. Tervet sz�tt fej�ben, mik�zben gondosan v�logatott a ruh�i k�z�tt. Egy �js�t�t ruh�t �lt�tt mag�ra, haj�t kiengedte �s a p�r napos befonat miatt s�r� hull�mokba rendez�dve omlott ut�na. Lassan ereszkedett le a t�kr�s asztalka el�, arc�t finom kr�mmel kente be �s a parf�mjei k�z�tt v�logatott. Sz�ve szerint... liliom... de csak Leon-nak. Ennek a sz�rnyetegnek m�s sorsot sz�nt. Ahogy ujjait v�gigvezette a kis c�mk�s �vegcs�ken, furcsa gondolatok sejlettek fel benne. Levendula... levendula... az ill�olaj, melyet a vir�gb�l nyernek... altat� hat�s�. Meg�llapodott kiss�. Annyira meg akart szabadulni mindent�l �s mindenkit�l, hogy akkor azonnal mag�hoz venn� az �vegcs�t �s az utols� cseppj�t mag�hoz venn�. De akkor mi lenne Leon-nal? Hisz most vesztett�k el a gyermek�ket... tal�n. Teh�t nem engedhette meg mag�nak a luxus hal�lt... de nem adta fel. Gondolt egyet �s az �vegcs�t az �ve al� rejtette, majd felpattant, �s t�vozott. M�r messzir�l hallatszott a d�szes t�rsas�g folytonos cseveg�s�t, hahot�z�s�t, �s � ezek k�z� a hi�n�k k�z� akarja belevetni mag�t. A l�pcs� tetej�n megjelenve hatalmas felt�n�st keltett, melynek eredm�nye egy mindenki ajkair�l kiszakadt s�haj �s az azt k�vet� mosoly volt. B�b�josnak tal�lt�k. Csak kevesen tudt�k, hogy e m�g�tt a b�j m�g�tt egy d�mon... egy szenved�lyes n� lakozott, aki �pp most k�sz�lt rendbe tenni az �let�t...