A holt s�t�ts�get egy hirtelen villan�s t�rte meg �s szelte �t, majd az �g iszonyatos d�hvel eresztette a vil�gra v�gtelen akarat�t. Megrengett a f�ld �s felriasztott minden teremtm�nyt amit mag�n hordott, majd d�zs�j�t megbor�tva �rasztott el mindent krist�ly zuhany�val. Az erd�k f�i k�z�tt egyre duzzad� folyamok indultak meg, az �llatok magasra voltak k�nytelenek menek�lni, olykor maguk m�g�tt hagyva mindent, amit eddigi �let�kben teremtettek meg. A vill�mok elfajult �gi j�t�ka szakadhatatlanul t�lt�tte be az eget. A kast�ly lak�i egyszerre pattantak fel fekhely�kr�l az �t�letid�re riadva. Sora szorosan b�jt Leon karjaiba �s �lelkezve v�szelt�k �t az iszonyatos er�ket. A folyos�r�l l�pteket lehetett hallani amint k�zelednek �s halnak el lassan. Egy �jabb hatalmas d�rren�s, �jabb egeket �tcik�z� vill�m �s annak k�l�n�s sz�v�dm�nyei. Az ablakb�l halv�ny f�nycs�va vil�g�totta be az �js�t�t szob�t, megriasztva ezzel Leon-�kat. A f�rfi kibontakozott kedvese �lel� karjaib�l �s az ablakhoz sietett. A l�tv�ny elk�peztette... a term�szet ellen valaki megbocs�thatatlan b�nt v�thetett... egy hatalmas �j r�gyekben gazdag f�t d�nt�tt le �vtizedes t�rzs�r�l �s bor�totta marcangol� l�ngokba, melyek hamar indultak �tnak a s�r� erd�ben. Mintha egy magasabb er� nem k�v�nn� a tavasz bek�sz�nt�t... A f�rfi szeme kikerekedett �s kiss� megtorpant. Farkasszemet n�zett az egyre er�sebben terjed� l�ng�rv�nnyel �s olyan k�bulatba esett, hegy Sora h�vogat� hangj�ra sem figyelt fel, csak mikor a l�ny m�r szorosan mellette �llt az ablakban, aki amint megpillantotta a t�zet, ujjait puha ajkaihoz �rintette, miket halk s�haj hagyott el. Ekkor d�b�rg� l�ptek veszett �teme igyekezett fel�j�k �s el�zetes bejelent�s n�lk�l t�rte r�juk az ajt�t. Gr�gory csurom vizesen �llt el�tt�k �s betegesen lihegett, mik�zben �rthetetlen dolgokat hadart el r�pke pillanatok alatt...

- Nyugodj meg, Gr�gory! – �ltette le egy sz�kbe �t Sora, mik�zben Leon csak ridegen figyelt fel�j�k. – Mi t�rt�nt pontosan? – �lt le vele szemben.
- A t�z! Nem csak az erd�, a kast�ly �s az ist�ll�k is vesz�lyben vannak! – szavalta megint.
- Azonnal indulok! – sietett a ruh�i�rt Leon �s elt�nt a szomsz�dos szob�ban, hogy �t�lt�zz�n.
- Ez rettenetes... – s�gta Sora �s �jra az ablak el� s�t�lt.

Gr�gory �jabb lehet�s�get l�tott maga el�tt. Am�g Leon �lt�zk�d�tt, Sora pedig elm�ly�lve tekint a t�volba, � hangtalanul emelkedett ki a fotelb�l �s a k�nyvespolchoz l�pkedett, nekivetette h�t�t az olvasm�nyoknak �s kez�t a zseb�be cs�sztatta, majd egy bor�t�kot h�zott el� bel�le, amit gondosan rejtett el a k�tetek k�z�tt.

- Mit m�velsz? – robbant be az ajt�n ism�t Leon �s r�vetette mag�t b�tyj�ra.
- Nyugodj meg! Semmit sem tettem! Ink�bb siess�nk az ist�ll�ba! – hadon�szott a kezeivel �s siet�sen t�vozott.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte ijedten a l�ny.
- �sk�l�dik... �rzem... – morogta �s hagyta hogy a l�ny k�zben elv�gezze rajta az utols� sim�t�sokat.
- Csak k�pzel�dsz! – mosolygott r�. – Ami�ta idek�lt�z�tt, folyton �gy �rzed, mintha ellen�nk munk�lkodna.
- Mert �gy van! – emelte meg kiss� a hangj�t, de a n� szemeit l�tva �jra higgadts�got er�ltett mag�ra.
- Majd k�s�bb megbesz�lj�k! – nyomott egy cs�kot a f�rfi ajkaira. – Most menj! – �t�gette meg a v�ll�t �s �tj�ra engedte �t.

Sora kiss� rosszul �rezte mag�t, ami nem csup�n az �llapot�nak hanem a kialakul� helyzetnek is k�sz�nhet� volt. Annyira pr�b�lt hinni Gr�gory �jonnani j�s�g�nak, de �gy t�nik, saj�t mag�nak is be kellett vallania, hogy valami t�nyleg nem stimmel k�r�l�tte. A folyamatos �sk�l�d�s, �rtelmetlen balesetek �s �sszef�ggetlen sz�lak csak rombolt�k a f�rfi es�lyeit. Nem egyszer t�rt�nt m�r meg, hogy Leon leesett a l�r�l lovagl�s k�zben, mert �ll�t�lag nem volt megh�zva a nyeregsz�ja, pedig mindenki tudja, hogy mindig mindenben prec�zen j�r el �s n�z �t egy dolgot t�bbsz�r is a biztons�g kedv��rt... vagy mikor egy �zleti �tr�l hazat�rve azzal a h�rrel fogadta az itthon v�r� Sora-t hogy valaki cs�ny�n megr�galmazta �t �s szinte senki sem volt hajland� �zletet k�tni vele, nem besz�lve arr�l a hossz� �s f�raszt� proced�r�r�l, am�g siker�lt tiszt�znia a nev�t �s a j� h�rnev�t. �s a gyermek... az annyira v�rt gyermek is... �letben van. Gr�gory bevallotta nekik, hogy csup�n az ellen�k ind�tott bossz�hadj�rat kell�ke lett volna a kicsi. Ha valami, akkor ez m�r b�ven t�lment minden hat�ron... Leon-ban hatalmas d�h munk�lkodott �s ez csak egyre gy�lt benne olyan r�g�ta, hogy f�l� volt, egyszeri kiad�sakor hatalmas sebeket fog okozni mindenkinek. A k�t f�rfi tisztess�ges t�volb�l sietett a h�ts� ist�ll�khoz, ahol a lovak megvadulva pr�b�ltak kit�rni a kar�mjukb�l. Mindketten megk�zd�ttek a term�szet elemeivel, a cs�p�s �s v�zzel s�r�tett sz�llel, mely olykor �get� parazsat hozott a k�zeli erd�b�l. Az inasok, szolg�k, mind a k�t f�rfi rendelkez�s�re �lltak. Voltak, akik az erd�t oldott�k, beseg�tve az �r�k �ta tart� es�z�snek, a t�bbiek pedig a parip�kat igyekeztek lenyugtatni.

- Gr�gory! – kiab�lt a fiv�r�hez. – Te menj �s seg�ts a t�bbieknek odakint!
- Menj te, ha annyira akarsz! – ki�ltott vissza. – �n ugyan ki nem mer�szkedek az �t�letid�be!
- Micsoda? – torpant meg. – De m�r a f�l kast�ly odakint van! – hadon�szott a karj�val �s bem�szott a lovak k�z�, hogy jelenl�t�vel �s �rint�seivel csit�tsa a nagyra becs�lt �llatokat. – Tudtam, hogy al�val� vagy! Aki egyszer meg�zlelte a poklot, sosem lesz k�pes kiemelkedni onnan! – ord�tott �s szavainak egy vill�ml�s adott nagyobb hangs�lyt.
- Mi a baj, �cs�m? Csak nem �nir�ni�t gyakorolsz? – kacagott s�t�nian.
- Mir�l besz�lsz? – gerjedt egyre nagyobb haragra.
- Ugyan m�r! Hisz nem te volt�l az, aki a legnagyobb aljass�gokkal �rted el, hogy ismert legyen a neved a nemesek k�z�tt? Nem te volt�l az, aki k�pes lett�l volna megfenyegetni b�rkit csak az�rt, hogy b�k�n hagyjanak t�ged �s a kis Sophie-t a r�zsasz�n felh�k k�zt? Nem te volt�l aki a n�kkel kuty�kk�nt b�nt�l? Nem te volt�l maga a megrettent�s? M�gis kit akarsz becsapni!?
- Elhallgass! �n m�r nem teszek ilyet t�bb�! Sora �ta nem!
- Ne agg�dj... majd �n gondoskodom r�la... a t�voll�tedben...
- Mit m�velsz? – riadt meg Leon, ahogy Gr�gory mozdulatait felismerte.
- Au revoir, Leon!

Sora m�r nem volt k�pes egy helyben maradni �s n�zni, hogyan k�zdenek bar�tai odakint. Siet�sen mag�ra kapott valamit �s ha m�ssal nem is, legal�bb meleg �tellel seg�t majd a hidegb�l meg�rkez�knek felmelegedni. Pocakja m�r elvesztette laposs�g�t �s aranyos form�t kezdett �lteni. Nem pr�b�lta elrejteni, sokkal ink�bb volt b�szke a gyermek�ld�sra. Sz�v�ben m�gis kis szomor�s�g vegy�lt ha arra gondolt, hogy az �lete m�g sincs teljesen Leon-�hoz k�tve. Annyi �g�ret �s szerelmi esk� elhangzott m�r k�z�tt�k, m�gis sosem jutottak el od�ig, hogy olt�r el� �lljanak �s v�gre hivatalosan is ragaszkodjanak egym�shoz. A pici jelenl�te �ta a l�ny sokkal jobban ig�nyelte a t�r�d�st �s a kedvesked�st, de mindezek elt�rp�ltek igaz v�gya mellett. Az �j s�t�tje alatt lassan szem�gyre vette az olykor el�villan� gy�r�t az ujj�n, melyet m�r nem f�lt hordani Gr�gory el�tt sem. Az �kszer saj�tos csod�j�nak sz�m�tott, hogy azokban a r�pke pillanatokban k�l�nb�z� sz�nekben mutatkozott meg �s var�zslatos k�peket fedett fel a l�ny el�tt. Kez�t most a has�n nyugtatta �s igyekezett elfojtani mag�ban minden k�telyt �s bizonytalans�got. T�r�keny test�t egy vastag k�nt�sbe tekerte �s siet�sen csatlakozott a f�ldszinten ser�nyked� Pierre-nek, aki – kital�lva a l�ny gondolat�t – m�r el�k�sz�lt az �telek megf�z�s�hez. A f�z�st egy kocsis hangja t�rte meg, aki odakint k�nyszer�tette a lovakat meg�ll�sra. Sora felkapta a fej�t �s azonnal a f�bej�rathoz szaladt, hogy fogadja v�ratlan l�togat�ikat. Szemei azonnal kikerekedtek bar�tjait l�tva. Layla �s Yuri szaladtak be az el�csarnokba �s rogytak le a k�nyelmes kanap�ra.

- M�gis mi �t�tt bel�tek? Ilyen id�ben elindulni otthonr�l? – szidta �ket a l�ny.
- F�lre�rted! – v�dte mag�t a f�rfi, mikor tekintete Sora sz�r�s �s haragos pillant�saival tal�lkozott.
- Olaszorsz�gb�l utaztunk vissza �s �pp itt a k�zelben kapott el minket a vihar! – seg�tette �t ki Layla.
- Olaszorsz�g? M�gis mit kerestetek ti ott? – l�gyult el a hangja kiss�.
- Konferenci�ra kellett mennem �s... – kezdte Yuri, amivel megint el�sta mag�t Sora szem�ben, mivel k�pes volt ilyen hossz� �tra mag�val cipelni a v�rand�s feles�g�t.
- De �n ragaszkodtam hozz�, hogy menjek! – fejezte be gyorsan kedvese mondat�t az aranyhaj� l�ny.
- Mi�rt nem vigy�ztok magatokra jobban? – s�hajtott a l�ny �s forr� italok�rt ki�ltott Pierre-nek, aki hamarosan meg is �rkezett az �ltet� italokkal, melyek forr�s�ga �jra�lesztette mindannyiuk tagjait.
- �s Leon? Gr�gory? – �rdekl�d�tt k�t korty k�zben a f�rfi.
- Odakint vannak. – h�zta fel agg�dva a l�bait maga el�. – Az a k�t esztelen pr�b�lja f�ken tartani a lovakat �s az erd�t�zet...
- M�r nincs t�z... – h�zta fel a szem�ld�k�t a l�ny. – Amikor j�tt�nk m�r senki sem volt odakint. Az ist�ll�khoz mondjuk nem l�ttunk el, nyilv�n oda gy�ltek a t�bbiek.
- Akkor rem�lem hamarosan meg�rkeznek. – kulcsolta �ssze ujjait a cs�sze k�r�l.

A t�rsas�g most csendbe burkol�zva hallgatta az ablakra t�r� es�cseppek harc�t, az olykor v�rfagyaszt� n�mas�gb�l r�juk z�dul� d�rg�seket melyek megriasztott�k a l�nyokat �s amik csak m�g ink�bb aggodalmat �ltetett Sora sz�v�be. K�l�n�s �rz�se t�madt. Persze... biztosan csak az a megszokott aggodalom akkor, mikor a szeretteink valami mer�sz �s vesz�lyes dologra k�sz�lnek... de ez az �rz�s most m�s volt. A gyerty�k f�nye aranyba vonta a szob�t apr� l�ngjaival, melyre meredve pr�b�lta elterelni gondterhelt gondolatait. Lassan lehunyta a szem�t �s hirtelen azon kapta mag�t, hogy valamilyen furcsa okn�l fogva... im�dkozni kezdett. �s ez megr�m�tette. Szorong�s�n csak sulykolt az a csap�d�s, amit a f�bej�rat k�tsz�rnyas ajtaj�nak hangja keltett a falr�l visszapattanva. A l�ny nemhogy felpattant volna, ink�bb igyekezett min�l l�thatatlanabb lenni �s megv�deni mag�t a k�vetkez� pillanatokt�l... de ez elker�lhetetlen volt. Az eg�sz kast�ly szolg�l�i rontottak be egyszerre az el�csarnokba �s folyamatosan az �rn�j�k nev�t ki�ltott�k. Layla �s Yuri �sszeh�zott szemmel n�ztek egym�sra majd a vel�k szemben gubbaszt� Sora-ra, aki most megmozdulni l�tszott �s sietve indult el�j�k. A l�tv�ny megriasztotta. Jerry �s Olivier k�z�tt ott tartott�k eszm�letlen�l Leon-t, fej�n a v�r v�kony cs�kban h�l�zta be finom arc�t, tiszta b�r�t most s�r mocskolta be �s az oly gondosan igazgatott ruh�ja rendetlen�l l�gott rajta. Sora csak lassan behunyta a szem�t �s egyre csak az visszhangzott benne... �reztem... De nem esett k�ts�gbe... irigyl�sre m�lt� higgadts�ggal utas�totta az inasokat, hogy vigy�k �t fel a szob�jukba, szolg�l�kat k�ld�tt el tiszta v�z�rt �s mosd�ruh�k�rt, a szolg�l�l�nyt orvos�rt k�ldette, � maga pedig kedvese ut�n k�sz�lt, mikor esz�be �tl�tt valami... valaki hi�nyzott. K�v�ncsi tekintettel n�zett vissza a l�pcs� k�zep�r�l �s b�r Layla �s Yuri ott voltak... � hi�nyzott...

- Olivier?! – sz�lt fel a lov�szfi�nak.
- Igen, kisasszony?
- Hol van Gr�gory? – sz�rte a fogai k�z�tt.
- Egy ideig Leon �rral volt az ist�ll�ban... azt�n visszament a t�zh�z...
- A t�zh�z? – k�rdezett vissza metsz� fagyoss�ggal.
- Igen! M�g mindig pr�b�lj�k eloltani!
- De h�t a t�z m�r... – kezdte Layla.
- �rtem! – v�gott gyorsan a szav�ba, hogy egyik szolga se tudjon a csal�sr�l.

Sora m�lyen l�legzett �s igyekezett minden �rz�ke ellen�re er�snek maradni. Magabiztos l�ptekkel indult tov�bb a h�l�szob�jukba, nyom�ban a ser�ny l�nyokkal, akik a tisztogat�s�rt voltak felel�sek. A k�t vend�g �rtetlen�l tekintettek egym�sra �s sugalltak mindentud� �rz�seket egym�s fel�. Yuri is felb�sz�lt kiss�, hiszen � is pontosan ismeri m�r Gr�gory m�dszereit �s akci�it, amikr�l mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy tisztess�gesek. Sora k�zbeavatkoz�s�b�l levonhatta, hogy bizony � is tud a f�rfi k�l�nb�z� mer�nyleteir�l, de kitart�an pr�b�l ellen�llni neki. Most nem hagyhatta �t kettesben ezzel az alakkal. Megbesz�lte Layla-val, hogy itt maradnak addig, am�g Leon fel nem �p�l, vagy v�gre mag�hoz nem t�r, amit csak rem�lni tudtak.
Mindek�zben Leon egy ismeretlen vil�gban rekedve pr�b�l a val�s�gra t�rni... de hi�ba. K�ptelen szembesz�llni a s�t�ts�ggel, amit � szabott r�. Egy s�t�t �s �res helyen �rezte mag�t, ahov� nem �r el a f�ny, nem �r el az �rzelem, a f�jdalom, a szenved�s, de a szeretet �s a boldogs�g sem. Gr�gory-nak tal�n igaza lenne? Hisz t�nyleg rengeteg olyan dolgot tett, amit az�ta m�r sz�gyellve hallgatna el �r�kre. Mert neki ott volt Sora... vajon most is itt van vele? Vajon tud egy�ltal�n arr�l, mi t�rt�nt vele odakint? Mit �rezhet? Siratja m�r? Vagy �rez mag�ban annyi hitet, hogy azzal nem csak mag�t, de a f�rfit is kir�ntsa a k�ts�gbees�sb�l? H�t persze... az im�dott n� folyamatosan kedvese mellett volt. Ahogy Leon arc�t f�rk�szte az enyh�l� viharban �s az er�tlen�l el�b�j� nap gyenge sugaraiban, kiss� elmosolyodott. Olyan �rtatlan �s gyermeki von�sokkal b�rt, hogy m�r csak �t figyelve is belepirult. Apr� ujjaival v�gigsim�tott a kiss� kisz�radt, m�gis k�l�nleges b�jjal fedett arcon �s a kiss� kicserepesedett ajkakon. Felt�rte ruh�j�nak ujj�t, egy apr� keszken�t mer�tett egy porcel�nt�l kellemes k�z meleg v�z�be �s megt�r�lgette Leon sz�raz b�r�t. Nem tehetett r�la... egyszer�en el�rz�keny�lt. Tal�n ha nem lenne a baba, kicsit er�sebb lenne... de most egyszer�en �sszet�rt. Zokogva borult a f�rfi napok �ta mozdulatlan test�re �s hagyta, hogy el�nts�k az �rzelmek. Az orvos is megmondta... fizikailag minden rendben van vele... m�gis valami�rt k�ptelen volt visszat�rni a val�s�gba, ezzel bizonytalans�gba sodorva a k�r�l�tte �l�ket. Sora lass� l�ptekkel indult el az ablak fel�. A finom sz�nyegen mez�tl�b suhant v�gig �s meredt az �jj��ledt term�szetre. Gr�gory-r�l m�r h�rom napja nem hallottak semmit. Ezzel szinte bevallotta v�tkess�g�t mindenkinek.

Egy apr� falu ismeretlen fah�zai k�z�tt megb�jva keresett valami j� indokot a t�voll�t�re. A h�zik� fapadl�ja minden egyes l�p�sn�l hangosan reccsent fel �s g�rb�lt meg kiss� alatta. A szob�ban csup�n egy rozoga �gy �s egy asztalka volt sz�k n�lk�l. A fekhelyen most egy csukly�s alak foglalt helyet �s meredt maga el� csendben. Gr�gory megunta a hallgat�st �s szil�rdan meg�llt vend�ge el�tt, megemelte �ll�t �s a szemeibe meredt. Egy s�t�tk�k szemp�r tulajdonosa n�zett vissza r� arc�ba l�g�, hossz� fekete tincsei k�z�l. A pillant�saiban volt valamif�le d�h �s megal�zotts�g is, amivel nem tudott d�l�re jutni. Idegesen r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t �s elford�totta a tekintet�t a bossz�s n� pillant�sai el�l.

- Mit akarsz t�lem? – meredt kifel� a kicsiny ablakon. - Nem volt neked el�g az, amit a b�lon kapt�l, sz�ps�gem? Pedig akkor �gy t�nt, egy �letre kiel�g�tettelek... - nevetett k�jesen.
- Nem tudtam hov� menni... – s�gta er�tlen�l.
- Ugye nem hitted, hogy majd �n kitartalak t�ged... May? – sz�gezte neki, mire a n� szemei elkerekedtek.
- Te faragatlan tusk�! – pattant fel a hely�r�l, minek k�vetkezt�ben kiss� megsz�d�lve d�lt neki a h�z fal�nak.
- Mi bajod van? – k�rdezte cseppnyi egy�tt�rz�s n�lk�l.
- M�r nem ettem rendesen egy p�r napja... – hazudta a l�ny er�tlen�l.
- P�nzt akarsz? – pislogott �rtetlen�l.
- Nem...
- Valamit titkolsz...
- Nem...
- Ne pr�b�lj meg nekem hazudni! Mi bajod van? – ragadta meg a l�ny karjait �s er�sen r�ngatni kezdte.
- Semmi!
- V�laszolj!
- TERHES VAGYOK!