Veszett id�k j�rtak a kontinens felett. Kisz�m�thatatlan �s vesz�lyes... amilyennek a tavaszokat ismerj�k. Ismeretlen k�sztet�ssel j�tszanak az emberrel. Elhitetik k�nyelm�ket, l�gy szell�t �s napsugarat hoznak az �let�nkbe... azt�n hirtelen, eg�szen a semmib�l t�r r�nk kifesz�tett �j�val, megrepeszti f�l�tt�nk az eget �s el�rasztja hisz�keny sz�v�nket. Nem hi�ba nevezt�k r�gen ezt az id�szakot a cs�b�t�s �vszak�nak. Amikor b�rmit tehett�l ma, holnap egy teljesen �j jellemmel jelenhett�l meg m�sok el�tt... magad el�tt. De ha belegondolunk... bizony ilyen az ember is. H�ny olyan emberrel tal�lkozt�l m�r, aki kedvess�g�vel �desgette mag�t a kegyeidbe �s egy balj�s reggelen hideg vas hasogat�s�t �rezted a h�tadba f�r�dni, amelynek markolata az � kez�ben volt. Pont az�ban, akir�l felt�telezni sem merted volna az ilyen gaztettet. �s ahogy szemeidet egyre csak k�nnyek mardoss�k, ahogy �veges tekintettel meredsz a semmibe... a m�ltba... �rzed, ahogy a f�jdalom egyre ink�bb �sszpontosul benned... a sz�vedben. Igen. Ez az �rul�s. Vannak szerencs�sek, akik meg�rzik a m�sikban annak megb�zhatatlans�g�t �s id�ben felk�sz�lnek a t�mad�sra, �s vannak azok az �ldozatok, akik nem. De lehetsz b�rmilyen er�s �s tudhatod el�re a m�sik gonosz sz�nd�k�t... a seb, melyet maguk ut�n hagynak mindig f�j. �s ez nem t�rt�nik m�shogy egyetlen embern�l sem. Ne hidd el annak, aki nevetve fordul el �rul�j�t�l, hogy nem f�j neki... mert mindenkit k�noz az �rz�s, akit egyszer megsebeztek �gy.

A mai nap megint meleg�vel kecsegtet �lnokul. A kast�ly falain gy k�szott egyre feljebb az arany f�nysug�r, mint ahogy a m�reg terjed sz�t lassan az ember test�ben. A s�t�t szob�kat apr�nk�nt megt�lti b�b�j�val �s �bred�sre k�szteti lak�it. �m ahogy az egyik szoba ablak�t el�rte, m�g a nap is megrettent kiss� mikor f�nye k�ptelen volt felolvasztani egy fagyos tekintetet. Egy n� rideg �s szinte �lettelen tekintete metszette �t az �r�k f�nyforr�st, amely k�ptelen volt apr� felh�k m�g� rejt�zk�dni. A mogyor�barna szemek most term�ketlen f�ld sz�n�hez idomulva tapadtak a mozdulatlan t�jra. Ruh�ja m�r h�rom napja ugyan az �s gy�r�tten omlott v�gig elgyeng�lt test�n. Haja rendezetlen�l omlott v�gig v�llain �s lepte be h�t�t. A mindig r�zs�s arcon most hervadt szirmok pihentek, r�miszt� s�padts�got k�lcs�n�zve a l�nynak. Ajkai a kihagyott folyad�kbevitel miatt v�szesen kicserepesedett m�r �s remegtek meg olykor egy-egy gondolatot k�vet�en. Borzaszt�an n�zett ki. Az ablakb�l lassan elford�totta a fej�t �s a mellette elny�l�, hatalmas �gyra vezette f�nytelen tekintet�t. V�gigk�szott az �gy v�g�t�l f�lfel� a p�rn�kig �s rem�nykedett. A takar� lassan p�posodott ki eltakarva az alatta szunnyad� testet. Csintalan ez�st tincsek l�gtak ki olykor a selyemtakar� al�l, melyek m�s helyzetben k�nnyed mosolyt csaln�nak a l�ny arc�ra. Az el�tte fekv� f�rfi szint�n mozdulatlan volt. Vele ellent�tben azonban sokkal jobban n�zett ki, mint gondvisel�je. Arca kisimult, von�sai nyugodtak... mint egy alv� gyermek. Sora lemond�an s�hajtott egyet... semmi v�ltoz�s... fej�t lehajtva vezette vissza az ablakra �s meredt �jra a hajnali f�kra. Egy ismeretlen er� megmozd�totta apr� kezeit �s maga el� emelte, majd �vatosan illesztette az �veglapra. J�ghideg volt. Az �rz�sei mind elhalv�nyultak benne �s az els�, amelyet fel�l�nk�tett, az a ridegs�g volt. Megfagyott arc�n �lettelen k�nny g�rd�lt v�gig, megt�rve a szoba s�t�tj�t �s sebesen hallt el a dr�ga sz�nyegen. Mintha meg�llt volna az id�. Sora a k�ts�gei b�rt�n�ben, Leon saj�t tudata z�rk�j�ban raboskodott, felem�sztve ezzel egym�st. Az �don ajt� tompa kopog�st vert vissza mag�r�l a szob�ban. A l�ny szemeit kiss� maga mell� vetette �s rem�lte, hogy ha nem ad v�laszt, majd elmennek az ajt� el�l. De nem �gy lett. A neh�z fa jellegzetes hanggal ny�lt ki �s apr� kopog�sokat m�rtek a padl�ra. A szob�t azonnal bet�lt�tte a j�zmin kellemes illata, el�rulva a l�nynak az �rkez� n� kil�t�t, m�gsem mozdult addig, m�g a l�ptek fel� nem k�zeledtek �s puha �rint�st nem �rzett v�llain. A k�sztet�snek eleget t�ve fordult fel�... a tengerk�k szemek �s a l�ny test�t gl�ria szer�en k�rbe�lel� arany hajzuhatag megremegtette a sz�v�t. A n�ma k�nnyek egyre sokasodtak szemeiben, arc�n, �s v�g�l biztat� �lel�sben forrtak �ssze. A l�ny �gy ragaszkodott Layla-hoz, mintha �t is elvesz�teni k�sz�lne. Bar�tn�je lassan a kanap�hoz vezette �t �s le�ltette �t.

- Nyugodj meg... – simogatta kellemesen a l�ny v�ll�t.
- Mi�rt? – s�gta maga el�.
- Minden rendben lesz! Megl�tod! Hamarosan fel�bred �s nevetve gondolsz majd vissza erre az eg�szre.
- De addig? – g�rb�tette meg h�t�t, combj�n a szokny�j�t g�rcs�sen szor�totta �s hagyta, hogy k�nnyeivel f�rdesse kih�lt k�zfej�t.
- Szedd m�r �ssze magad! – zengett f�l�tte Layla, b�r legsz�vesebben �lomba ringatta volna bar�tn�j�t. – N�zz magadra! M�gis mit fog sz�lni Leon, ha fel�bred? Nem ebbe a n�be szeretett bele!
- Ha szeretne... nem tenn� ezt velem... – s�gta szigor�an maga el� �s a k�vetkez�, amit �rzett, az egy �get� �rz�s volt s�padt arc�n.

A meglepetts�gt�l minden reflex�t elvesztette �s ter�lt el a kanap� k�nnyed puhas�g�n. Jeges ujjai most nyugtat�an hatottak l�ngol� arc�nak �s kikerekedett szemekkel n�zett fel az el�tte magasod� bar�tn�j�re, akinek szem�ben sz�nalom k�ts�gbees�s szomor�s�g �s d�h egyszerre tombolt. N�m�k �s mozdulatlanok voltak. Egyik�k sem tudta, mit mondhatna a m�siknak. Sora tal�n bocs�natot szeretett volna k�rni... Layla-nak tal�n most esedezve kellene �t �lelni de tudt�k... csak �gy er�s�thetik meg a m�sikat... f�leg Sora-t. Az aranyhaj� eleg�nsan t�vozott a szob�b�l, melynek ajtaj�ban megtorpant �s visszan�zett Sora-ra, aki most l�that�an �sszezavarodva meredt maga el� a sz�nyeg apr� mint�it f�rk�szve. Legal�bb annyit el�rt, hogy elgondolkodik azon, amit csin�l �s tal�n bel�tja, hogy ezt nem lehet �gy folytatni. Alakj�t elnyelte a k�nnyed hom�lyba burkol�z� folyos� �s az eddig hat�rozott n� kiss� lelass�totta l�pteit �s a falnak t�maszkodva f�jta ki elfojtott �rz�seit. Szemeit lehunyva er�ltetett mag�ra nyugalmat �s ahogy hallotta, hogy k�zeledik valaki, �jra er�s �s mosolyg�s lett. Yuri sietett hozz�, aki amint megl�tta a n�t a faln�l, megr�m�lve szaladt hozz�.

- Minden rendben? – aj�nlotta fel karj�t.
- Persze. Csak kicsit kimer�tett a besz�lget�s�nk. – mosolygott kedves�re �s apr� cs�kot nyomott ajkaira.
- Mi t�rt�nt? – indultak vissza szob�jukba.
- Teljesen �ssze van t�rve. R�ad�sul felem�szti a k�ts�g. Szeg�ny bolond m�r Leon �rz�seiben is k�telkedik.
- M�gis hogyan? Hiszen eszm�letlen! Nem �rtem... – r�zta a fej�t.
- Dr�g�m. Ez egyfajta n�i szesz�ly! – mosolygott az �rtetlen arcon. – Az orvos szerint semmi sem g�tolja meg a fel�bred�st. Leon m�gis ezt v�lasztotta Sora helyett. �rted m�r? Mintha nem akarna visszat�rni a val�s�gba, mert a val�s�g, ami most v�rn�, nem tetszik neki! – magyar�zta.
- N�k! – cs�v�lta a fej�t. – Ti mindent t�lkomplik�ltok! – mosolygott, majd bel�ptek a nekik fenntartott szob�ba.

Sora k�nytelen volt bevallani mag�nak, hogy az �let bizony nem �ll meg �s most sem fog az � kedv��rt megfagyni egy pillanatra. M�g mindig f�j� arc�t tapintva �llt fel a d�v�nyr�l �s tekintett v�gig fekv�, mozdulatlan kedves�n. Olyan sokat k�v�n t�le? Hisz csak azt akarja, hogy itt legyen vele. Hogy v�gre teljes csal�dot alkossanak. Gondolatai k�zepette m�sik kez�vel kereked� pocakj�t sim�totta v�gig. Kisl�nyt szeretne. De ezzel ellent�tben szinte biztos volt benne, hogy Leon-nak �r�k�s kell, egy rakonc�tlan fi�. Hossz� id� �ta, �jra mosolygott. Kezei k�z� vette kedvese kiss� hideg k�zfej�t �s az arc�hoz emelte. �rezni akarta a cir�gat�s�t, a puha ujjak sim�t�s�t. Apr� cs�kot lehelt a f�rfi ujjaira �s visszafektette karj�t mell�, majd megigazgatta a takar�t. Hallotta, hogy valaki a folyos�n mozgol�dik odakint, de csak egy szolg�l�nak k�pzelte. B�r az lett volna... Az ajt� ism�t kiny�lt �s sebesen be is csuk�dott. Az idegen hideget �s f�st szag�t hozta mag�val, ami megriasztotta a l�nyt. Volt is oka. Amint fel� fordult, megdermedt. Ez�stsz�rke, ac�los tekintet, r�vid hold ez�st haj �s kidolgozott test... Gr�gory... Sora h�tr�lt egyet, mire a f�rfi fel� igyekezett �s befogta a sz�j�t, majd a l�ny m�g� l�pett �s szorosan tartotta karjaiban a legyeng�lt testet. �h, hogy mi�rt hagyta el ennyire mag�t az ut�bbi id�kben? Ha jobban odafigyelt volna mag�ra, most k�nny� szerrel szembesz�llhatott volna vele, de �gy...

- J� reggelt, Ms Naegino! – h�zelgett neki. – Ha meg�g�red, hogy nem kiab�lsz... nem �l�m meg a kedves �cs�m! – l�kte el mag�t�l a l�nyt �s az eszm�letlen f�rfi nyak�hoz egy kardot r�ntott.
- Neh... – s�gta a l�ny.
- �gy mindj�rt jobb! – s�hajtott Gr�gory.
- Mi�rt tetted ezt? – k�rdezte halkan a l�ny. – Hisz minden olyan j�l...
- Hallgass! Nem tudsz te semmit! – fojtotta bel� a sz�t. – Szerinted �lvezetes volt a sz�momra, hogy csup�n m�sodik vagyok mindenben? �r�k�s? A m�sodik... A csal�d feje? Csak a m�sodik... Tekint�ly? Az �cs�mnek nagyobb van el�ttem... Szerelem?... Hisz te is �t szereted... – faragta a szavakat egyre er�sebben.

Szerelem? Mi folyik itt? Gr�gory szerelmes lenne Sora-ba? Azt hitte, hogy csak az�rt akarta mag�nak a l�nyt, hogy a vagyon�hoz jusson �s magasabbra ker�lj�n a rangl�tr�n. Akkor m�gsem ez�rt? K�nos csend �lt most a szob�ra �s odakint hirtelen elborult az �g... m�r megint... a mai napon m�r harmadj�ra j�tssza a bolondj�t az emberekkel. Sora teljesen �sszezavarodott. �gy m�k�dik a szerelem ezekben a k�r�kben? Ismerte a k�nyszerh�zass�g fogalm�t... nagyon is j�l... szinte belehalt. De ez �gy... �rthetetlen �s logik�tlan volt. L�bai kiss� megremegtek, de tartotta mag�t. Ahogy a magatehetetlen Leon-t figyelte, egyre ink�bb ellen akart �llni ennek a f�rfinek �s hatalm�nak.

- Szerelem? – nevetett a l�ny, meglepve ezzel a fi�t. – M�gis mit tudsz te a szerelemr�l? – zengte er�teljesen.
- Akkor magyar�zd el nekem, mi ez az �rz�s a sz�vemben? – �t�gette mellkas�t az �kl�vel, k�zben �gyelve arra, hogy a kard m�g mindig fenyeget�st jelentsen az �ccse �let�re n�zve. - �veken �t elhitettem magammal, hogy nekem nincs sz�ks�gem ilyen z�rzavaros, viharos, elme�l� hadij�t�kra, amit f�rfi �s n� folytat egym�ssal, szerelem c�men. De van-e m�s, ami egyszerre k�pes felkavarni �rz�keket, �rzelmeket... van-e m�s, kedvesebb sz�rnyeteg, mint a gy�ny�r�s�g v�gya, aminek fojtogat� �lel�s�ben k�l�n�s csoda �r: �rezz�k, hogy �l�nk?! Nem m�st, nem kevesebbet akarunk, csup�n mindent.... �lve megelevenedni. H�t Ms Sora Ana-Maria Naegino Ediot! Mi ez, ha nem szerelem?
- Csak szesz�ly... – szomorodott el a f�rfit hallva, mert tudta, ha felvil�gos�tja ezeknek az �rzelmeknek az eredet�r�l, a biztos v�ront�sba rohan, de nem hagyhatta �gy ezt a f�rfit, ilyen �sszezavarodottan.
- Szesz�ly?
- Te is azt hiszed, hogy az �let �rtelme nem m�s, csak a szenved�ly, ami egy napon �thatja a sz�v�nket, lelk�nket �s test�nket, �s azt�n �r�kk� �g, a hal�lig? Ak�rmi t�rt�nik is k�zben? �s ha ezt meg�lt�k, tal�n nem is �lt�nk hi�ba? Ilyen m�ly... ilyen gonosz... ilyen nagyszer�... ilyen embertelen a szenved�ly. Tal�n nem is sz�l szem�lynek... csak a v�gynak? Ez a k�rd�s. Vagy m�gis szem�lynek sz�l... �r�kk� �s mindig csak annak az egy �s titokzatos szem�lynek, aki lehet j�, lehet rossz, de tettein �s tulajdons�gain nem m�lik a szenved�ly bens�s�ge, mely hozz�k�t�z? Mond! �gy �rzel? El tudn�l k�pzelni velem egy eg�sz �letet? Meg�rj�t a tudat, ha m�s f�rfiakkal �rintkezek? Tal�n csak f�lt�keny vagy �s...
- EL�G! – zengte be a szob�t... a folyos�t... a l�pcs�t... a kast�lyt, amire mindenki felfigyelt. – NE akarj engem elt�r�teni a tervemt�l!
- Milyen tervvel �rkezt�l ide? – k�rdezte semmi �rdekelts�ggel.
- Mond csak, Sora! – mosolya �rd�gi �s ijeszt� volt. – Mit gondolsz, Leon sosem kereste m�s t�rsas�g�t?
- Micsoda? – r�k�ny�d�tt meg.
- Ha visszaengedsz a h�zba, mindent elmondok!
- Meg�r�lt�l! Ink�bb tartsd magadban �s em�sszen el a titkod! – k�pte oda.
- Rendben! Akkor m�shogy k�zel�tem meg a dolgot! – hajolt le Leon-hoz �s kardja v�g�vel apr� v�g�t v�gzett a f�rfi b�rsonyos nyak�n.
- �llj! Mit akarsz? – sz�ktek k�nnyek a szem�be.
- M�r mondtam. Visszaj�v�k! �s nem egyed�l!
- M�g t�bb gyilkost akarsz a kast�lyba telep�teni?
- Nem... – nevetett. – Egy k�z�s ismer�s�nk tart majd velem. – f�rk�szte a l�ny reakci�it.
- Nekem nincsenek alvil�gi kapcsolataim! K�tlem, hogy ismern�k egyet is.
- �h, de hogy m�g mennyire ismered! – t�r�lte le kardj�r�l a v�rt. – Sz�val?
- �r�lt vagy!
- Egyszer� a szitu�ci�. �n j�v�k... � �l! – b�k�tt a fej�vel Leon fel�. – Vagy �n megyek... �s viszem az �let�t!
- Nem... – s�gta.
- Ha megtagadod, egy �jjel arra �bredsz majd, hogy az im�dott v�re fogja bebor�tani a ruh�dat. Ahogy egy pillanatra elszunnyadsz, �n ott leszek �s v�get vetek a szenved�semnek... �s elkezdem a te szenved�sed! – s�gta k�jesen a l�ny f�l�be, aki, nem t�rve a tov�bbi szavakat egy pofonnal jutalmazta a f�rfit.
- Te al�val�... – sziszegte.
- Akkor ezt igennek veszem! Holnap reggel �rkez�nk! – tette el fegyver�t �s t�vozott.

Ahogy kil�pett az ajt�n, Yuri-val �s Layla-val tal�lta szemben mag�t, akik meglepetten �s egyre t�zesebb tekintettel n�ztek r�, majd m�g�tte Sora-ra, aki most Leon mellett fek�dt �s szorosan �lelte a f�rfit. Nem �rtett�k, mi folyik itt. Yuri m�r �pp �tni k�sz�lt volna, mikor feles�ge visszafogta �t �s engedte, hogy Gr�gory b�k�ben t�vozzon. Gyorsan besiettek a szob�ba �s csak csendben figyelt�k a zokog� l�nyt �s mindent �rtettek. Nem kellettek szavak, k�nz� besz�lget�sek. Gr�gory... visszat�rt.