A k�ts�gbees�s gy�ng�ti l�t�sunk, �s s�kett� teszi f�l�nk. Nem l�tunk m�st, csak a v�g k�s�rteteit, �s nem hallunk m�st, csak zaklatott sz�v�nk d�b�rg�s�t. Az elhagy�sban nem az a legrosszabb, hogy hi�nyzik, aki elhagyott... hogy �sszeroppan a k�z�sen alkotott eg�sz kis vil�g... hogy minden, amit l�tunk vagy csin�lunk, �r� eml�keztet... hanem az a gondolat, hogy kitett�k a lelk�nket csak az�rt, hogy a szeretett l�ny r�nk b�lyegezze... ELUTAS�TVA. Sora remegve, a falnak t�maszkodva igyekezett eljutni a l�pcs�ig, onnan le �s ki ebb�l a k�ptelen helyzetb�l. A fal �rces tapint�sa szinte felmarta gy�nge kezeit, l�bai olyan nehezen engedelmeskedtek a k�ts�gbeesett k�r�snek, mintha a lakkozott padl� vastagon �j fekete szurokkal lenne bem�zolva, nem eresztve annak �ldozat�t. A s�t�tk�k ruha csipkealja hangosan kaparta a f�ldet �s t�ntette el a l�ny l�thatatlan nyomait. Megr�szeg�lve �rezte mag�t. M�r nem l�tezett k�pr�zat vagy val�s�g. A l�pcs� tetej�r�l letekintve a f�ldszintre, szinte belesz�d�lt az am�gy legy�rhet� magass�gba, zaklatott test�nek a f�bej�raton kereszt�l megjelen� kisl�ny sug�rzott nyugalmat. M�r egy h�napja t�vol volt ett�l az �llhatatlan �llapotban rekedt kast�lyt�l. Mindent tud�, szel�d mosolyra g�rb�tette ajkait �s Sora szaladva indult meg fel�, hogy a l�pcs� alj�n�l egy �lel�sben forrjanak �ssze. Mindketten akaratlanul is k�nnyekben t�rtek ki �s �gy tartott�k egym�st hossz� percekig. Nem sz�ltak, csak cs�ndesen vigasztal�dtak, m�g a kis ez�sthaj� angyalka el nem indult a szalonba �s le nem �ltette Sora-t egy k�nyelmes, feny�karf�j� kanap� z�ld b�rsony k�nyelm�be.

- Mindent tudok. – kezdte kiss� kipirosodott szemekkel Sophie, aki�n m�r csak Sora szemei tettek t�l.
- Nem... nem mindent. – szipogta. – Az im�nt voltam n�la... fel�bredt...
- �s ezt csak �gy mondod? – ugrott fel a l�ny �s �r�mk�dve p�rg�tt egy l�bon.
-... �s nem eml�kezett r�m... – s�gta maga el�, de term�szetesen Sophie is hallotta, aki remeg� t�rdeinek k�sz�nhet�en omlott a f�ldre Sora el� �s s�llyedt mag�ban a s�t�t k�ts�gbees�sbe.
- Lehetetlen... biztos csak viccelt! – kezdete zavart mosollyal �s remeg� hangon.
- Sophie. – s�hajtott a l�ny, mik�zben �ve al�l egy keszken�t h�zott el�, hogy let�r�lje vele k�nnyeit. – Azt hiszem, nekem itt m�r nincs j�v�m. – hajtotta h�tra a fej�t �s feszesen szemezett a gy�ny�r� festm�nnyel, ami a plafont d�sztette pajkos angyalaival.
- El�g! Ne csin�ld ezt! Nem hagyhatsz egyed�l! – sir�nkozott a kicsi
- T�ls�gosan f�jdalmas lenne ez �gy nekem. Hisz minden �sszef�gg�sben van vele...
- Nem �rtelek! Elmondjuk neki, hogy ki vagy �s k�sz! Hidd el, ha egyszer siker�lt elcsavarnod a fej�t, m�g egyszer gyerek j�t�k lesz! – szor�totta meg a l�ny j�ghideg kezeit.
- Gondolod, hogy �gy rendben lesz? �s mi van Gr�gory-val vagy May-jel. A Sors valami�rt mindig nekik kedvez �s mellettem semmi sem sz�l!
- Gyer�nk! – h�zta �ll�sba Sora-t Sophie �s egyenesen visszavezette �t a fi� h�l�szob�j�ba, melynek ajtaja sejtelmesen t�rva volt.

A r�sen �t vak�t� f�nycs�va vet�lt a szemk�zti fal s�t�t drap�ri�j�ra. Sora egyre kev�sb� akart r�szt venni a kisl�ny terv�ben, m�gis teste cserbenhagyta �t �s szinte robotk�nt l�pkedett m�g�tte a szob�ig. Sophie er�szakosan v�gta be maga el�tt az ajt�t �s torpant meg a hirtelen szem�be sz�k� f�ny miatt. Amint megszokta szeme a vil�goss�got, k�t alakot vett ki b�tyja �gya mellett. Gr�gory �s May volt az. A f�rfi diadalittasan fesz�tett a k�nyvespolcnak vetve h�t�t, m�g a n� k�szs�gesen ny�jtotta karj�t Leon fel�, aki kedvesen fogadta �s cs�kolt k�zfejet neki... pont neki. A kisl�nynak elege lett ebb�l a sz�nj�t�kb�l amit szinte r�gt�n lesz�rt, hogy ez a k�t gazember m�r el is kezdte a manipul�l�st. Haragj�nak �pp b�tyja vetett g�tat...

- Sophie! – sz�l�totta gyenge hangon. – Nem illik �gy berontani egy f�rfi h�l�j�ba! – utas�totta, majd kedvesen mosolygott fel�.
- Te... tudod, hogy ki vagyok? – pislogott �rtetlen�l �s �szre sem vette, hogy lassan eleresztette Sora kez�t.
- H�t persze! M�gis mi �t�tt bel�d?
- �s �k? – mutatott Gr�gory-ra �s May-re.
- Ne but�skodj m�r! Gr�gory elmes�lte, hogy m�r egy ideje itt �l vel�nk b�kess�gben. �s May? Persze, hogy ismerem. Melyik �t�d�tt ne eml�kezne a szeretett n�re �s a k�z�s gyermek�kre?

A h�v�s, m�gis lehengerl� elegancia �szt�nszer�en folyt a f�rfi szavaib�l, nem is sejtve, mekkora f�jdalmat okozott most valakinek a teremben. Szeretett n�...? K�z�s gyerek...? M�gis mir�l besz�l? Hogy haszn�lhatja ezeket a szavakat ilyen felel�tlen�l �s meggondolatlanul? Hisz eddig ez mind Sora-t jelentette �s ezt a gyermeket, amit � hordott a sz�ve alatt. �s... mit jelentsen az, hogy mindenkire eml�kszik, csak r� nem? �pp Sora jelentett neki �j arcot, �j szem�lyt az �let�ben.

- �s �? – fordult Sophie Sora fel�.
- R� is eml�kszem... – s�gta, rem�nyt adva mindenkinek. – � volt itt, mikor fel�bredtem. – t�rte �ssze a k�t l�nyban a rem�ny apr� l�ngj�t is.

Sora-nak elege lett. Lassan tekintett v�gig a t�rsas�gon. Tal�lkozott Gr�gory tekintet�vel, aki vesz�lyes f�nyt t�pl�lt s�t�tsz�rke szemeiben. Vagy May szemeivel, aki mag�ban hordozta a g�g�t, a gy�ztesek �ltal kiforrott �s vesztesekre t�z�tt gonosz k�r�rvend�st �s tal�n egy cseppnyi naivs�got is, mely egy szebb j�v� cs�r�j�t d�delgette mag�ban. Majd Sophie halv�nysz�rke, k�nnyes tekintet�t fonta az �v�hez �s k�nnyed mosolyt k�ld�tt fel�, mely biztat�st ny�jtott neki a tov�bbvitelben. M�lyet s�hajtott, hagyta hogy t�dej�b�l lassan sz�kj�n ki a leveg�, tekintet�t megkem�ny�tette �s szigorral, keser�s�ggel n�zett az �gyban fekv� f�rfira, aki szinte kipattant az �gyb�l a t�zetes szitkokat sz�r� l�nyt n�zve, aki most illedelmesen pukedlizett, k�nz� lass�s�ggal ford�tott h�tat �s emelt f�vel t�vozott, megbotr�nkoztatva ezzel a t�rsas�got.

- Ki az �rd�g volt ez a n� �s hogy mer�szel ilyen szemekkel fenyegetni engem? – f�szkel�d�tt az �gyban Leon.
- M�g te vagy felh�borodva? – hadon�szott maga k�r�l Sophie, mik�zben fels�test�t kiss� el�red�ntve pr�b�lta elviselni sz�ve f�jdalm�t.
- El�g legyen! – d�r�gte Gr�gory �s Sophie fel� fordult, megragadta a karj�t �s kivezette �t a szob�b�l, mag�ra hagyva May-t �s Leon-t.
- Eressz el! – sziszegte.
- Na ide figyelj, dr�ga h�gom! – hajolt eg�sz k�zel a kisl�ny arc�hoz. – Te sz�pen elutazol a p�rizsi le�nyiskol�ba �s haza sem j�ssz addig, m�g be nem t�lt�d a huszadik �let�vedet! – s�gta neki.
- Nem! Ink�bb megsz�k�k �s mindent elk�vetek annak �rdek�ben, hogy Leon megtudja az igazat! – feleselt, aminek egy er�s pofon lett az eredm�nye.
- Rendben! – ragadta meg ism�t a l�ny karj�t �s elr�ngatta mag�val le a f�ldszintre, ki az udvarra �s kocsi�rt h�vatott, mely hamarosan teljes d�szben �llt el�tt�k.
- Most sz�pen be�lsz ide! – nyitotta ki az ajtaj�t �s betuszkolta a l�ny a kabinba. – Phil! – ki�ltott, mire egy j�l megtermett zsoldos �rkezett meg mell�. – K�s�rd el a kis h�lgyet az �tj�n �s gondoskodj r�la, hogy meg is �rkezzen a v�g�llom�sra! – nyomat�kos�totta szavait. – Azt�n gyere vissza. – tette hozz� �s megv�rta, m�g parancs�nak eleget t�ve a fekete hint�t el nem nyelte a kiz�ld�lt f�k vaskos t�rzsei.

Egy �rd�gi mosollyal arc�n nyugt�zta terv�nek lass�, de biztos halad�s�t. El�gedetten igazgatta meg ruh�j�t �s indult volna vissza a kast�lyba, mikor kiny�lt el�tte az ajt� �s Sora jelent meg, kez�ben k�t vaskos b�r�nddel. Ahogy tal�lkozott tekintet�k, hirtelen jeges fuvallat rohant el k�z�tt�k, felborzolva minden �rz�k�ket, ideg�ket. A l�ny egy id� ut�n folytatta menetel�s�t �s meg�llt azon a helyen, ahol az el�bb m�g Gr�gory k�nyszer�tette utaz�sra h�g�t. �rezte, hogy a f�rfi t�bbsz�r v�gigm�ri �s tekintet�t a h�t�ba f�rja, de nem reag�lt. K�ptelen lett volna b�rmit is mondani. Ebb�l a k�ptelen helyzetb�l csup�n egy m�don tud menek�lni... ha sz� szerint elt�nik ebb�l a kast�lyb�l... v�rosb�l... orsz�gb�l, �s visszat�r im�dott sz�l�f�ldj�re, miut�n egy p�r napot Dante birtok�n t�lt el. Egy �jabb kast�ly t�nik fel a kast�ly m�g�l, pontosan meg�ll a l�ny el�tt, aki seg�ts�g n�lk�l foglalta el hely�t, megv�rta csomagjai feler�s�t�s�t �s a kocsisnak leadta az indul�sra haszn�lt jelz�st.

- Au revoir, March�! – s�gta gonoszan a t�voz� l�ny fel� Gr�gory, majd visszat�rt eredeti terv�nek folytat�s�hoz.

Sora-nak v�gre senki el�tt sem kellett er�snek l�tsz�dnia, ez�rt amint ki�rtek a birtok hat�r�n k�v�l, megt�rten g�rnyedt �ssze padj�n �s s�rta el b�nat�t. A term�szet egyre nagyobb csod�i sem voltak k�pesek elterelni a l�ny gondolatait a t�nyr�l, hogy Leon csup�n �t felejtette el �s helyettes�tette May-jel. Milyen cs�fos v�get �rt kettej�k kapcsolata. Bele sem mer gondolni, mi lesz vele otthon. Egy hajadon, terhes, fiatal n�, aki r�ad�sul m�g hercegn� is. Szinte biztos volt benne, hogy otthon sz�tszedik �t a lordok �s a b�r�k. A t�volb�l m�r felsejlett egy kedves birtok hat�ra, ahol fiatal csik�k j�tszottak a kast�ly k�r�l. Hossz� utaz�sa alatt el�sz�r engedett meg mag�nak egy apr� mosolyt. A birtokr�l fiatal csel�dek szaladtak az �p�let fel�, hogy �k legyenek az els�k, akik �rtes�tik gazd�jukat a l�togat�r�l. Sora meglepetten tekintett k�rbe rajtuk �s ahogy �szrevette b�tyj�t az ist�ll�k fel�l k�zeledni, mindent h�trahagyva, csomagot vagy etikettet rohant hozz� �s �lelte �t szorosan, mire �jra megeredtek a k�nnyei. Szeg�ny fi� semmit sem �rtett h�ga b�nat�b�l. Erre a b�k�s helyre semmi sem �ramlik be, sem j�, sem rossz. Egy k�zeli tavacska h�s �rny�kot ny�jt� f�i alatt egy k�zzel �sszeeszk�b�lt padra telepedtek �s Sora mindent elmes�lt neki.

- Mi az, ami nem �t juttatja az eszembe? – szipogta. - Nem n�zhettem arra a padl�ra an�lk�l, hogy a l�b�nak nyom�t ne l�ttam volna rajta. Minden felh�ben, minden f�ban az � arc�t l�tom... �t rejti az �jszaka... � bukkan el�m a nappal csal�ka f�nyeiben. Az eg�sz vil�g k�r�l�ttem azt bizony�tja sz�ntelen, hogy l�tezett... �s �n elvesztettem �t. – j�tt r� �jra a s�r�s, mire b�tyja nyugtat�an simogatta h�t�t-
- M�gis...hogy k�sz�nt�l el valakit�l, aki n�lk�l el sem tudod k�pzelni az �leted?
- Nem k�sz�ntem el. Nem mondtam semmit. Csak els�t�ltam.
- Micsoda? �s a t�bbiek? Nem sz�ltak semmit?
- M�gis kire gondolsz? Hiszen azon az �tkozott helyen mindenki ellenem volt. Aki nem, azt meg val�sz�n�leg majd megfenyegeti valamivel Gr�gory �s m�r meg is van oldva! – h�borodott fel.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Nem fizethet le egy eg�sz dinaszti�t... vagy eg�sz v�rosokat?!
- Te nem tudod, mire k�pesek ezek ketten csak az�rt, hogy �v�k legyen Franciaorsz�g minden befoly�sos ember�nek kegye. – sziszegte haraggal k�nnyesen.
- Lehetetlennek t�nik a sz�momra. – s�hajtotta �s laza mozdulattal ny�lt ingzseb�be egy sz�l szivar�rt.
- Te mi�ta...?
- Ami�ta valahonnan felbukkant egy csapat kivetett szolga �s nekem pont sz�ks�gem lett r�juk! – gy�jtotta meg a sz�lat, m�lyet sz�vott bel�le �s folytatta. – �s most mi lesz? �gy �rtem... veled mi lesz?
- Megesk�dtem magamban, hogy soha t�bb� nem tal�lkozom vele... �r�kre kit�rl�m az eml�kezetemb�l a mellette elvesztegetett id�t, ahogy � is tette, �s m�g a nev�t sem eml�tem soha. Valamilyen k�l�n�s okn�l fogva megsz�llt a b�ke �s a nyugalom. Semmi nem maradt abb�l a haragb�l, ami otthonr�l el�ld�z�tt. De ugyanakkor att�l f�lek, hogy holnap �jult er�vel visszat�r majd bel�m a keser�s�g, a sz�gyen �s a f�lt�kenys�g... hogy mindaz, amit a r�gi est�ken meg�ltem, a saj�t s�ly�n�l fogva darabjaira esik sz�t.
- Ha szereted... bocs�sd szabadon! Ha �gy van meg�rva, visszat�r hozz�d. – s�gta maga el� Dante, mik�zben szemeivel a folyton v�ltoz� eget k�mlelte.
- Tess�k? – n�zett r� �rtetlens�gt�l pislogva Sora.
- Nemr�g olvastam valahol... �s ez t�k�letesen illik r�d a jelen helyzetben. – mosolygott er�tlen�l �s �ll�sba k�nyszer�tette mag�t.

Sora kiss� belegondolt az im�nt eml�tett mondatba �s � is elmosolyodott. Lehet benne valami. Ahogy visszafel� s�t�ltak a kast�lyhoz, egyre azon gondolkozott, hogy az az ember, aki ilyen dolgokat fejez ki �s vet pap�rra, vajon �t�lt hasonl�kat, mint most �? Ismerte az elv�l�s mardos�, puszt�t� �rz�s�t vagy a mag�ny keser�s�g�t? Igen... biztosan ismernie kellett... mert ezek a szavak t�ls�gosan j�l vannak megform�lva ahhoz, hogy valaki csak �gy, semmilyen el�zm�ny n�lk�l, puszta fell�ngol�sb�l vesse �ket pap�rra �s hagyja jelent�s�t az ut�kornak, hogy ugyanilyen �rz�seket v�lton ki bel�le, mint most Sora-b�l, aki t�rsra lelt egy mondatban...