A szeretet mindent kib�r... egyet nem... hogy elm�lik. Szeret�nk... �s v�ge?! V�ge, �r�kre?! Soha nem lesz t�bb�?!... Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai k�n vagy maga a hal�l, az�rt, mert egyszer�en term�szetellenes. Tegnap m�g bossz�t akart vagy megv�lt�st, azt akarta, hogy �zenjen, vagy azt, hogy re� szoruljon, vagy hogy vigy�k b�rt�nbe �s v�gezz�k ki. Tudja, am�g ilyesmit �rezl, a m�sik a messzes�gben �r�l. Addig m�g hatalma van f�l�tte. Am�g bossz��rt ki�lt, a m�sik a kezeit d�rzs�li, mert a bossz�... v�gy is, a bossz� megk�t�tts�g. De elj�n egy nap, mikor fel�bred, szem�t d�rzs�li, �s�t, �s egyszerre �szreveszi, hogy m�r nem akar semmit. Nem b�nja azt sem, ha szembej�n az utc�n. Ha �zen, v�laszol, ahogy illik. Ha l�tni akarja, �s musz�j tal�lkoznia vele, k�rem, tess�k. �s mindez, bel�lr�l, eg�szen laza �s �szinte, tudja... nincs t�bb� semmi g�rcs�s, semmi f�jdalmas, semmi �nk�v�letes az eg�szben. Mi t�rt�nt? Nem �rti. M�r nem akar bossz�t, nem... �s megtudja, hogy ez az igazi bossz�... az egyetlen... a t�k�teles, az, hogy m�r nem akar semmit t�le... nem k�v�n neki rosszat... sem j�t... nem tud t�bb� f�jdalmat szerezni neki. Hogyan is tudna... hisz a nev�re sem eml�kszik. Mi jogon hib�ztatn� � azt, aki most �rtatlannak t�nik a vil�g el�tt. �s felr�mlenek az �gya mellett t�lt�tt napok, a kacag�st�l hangos kast�ly, a v�gyban �sz� testek ragyog�sa �s az apr�, de ann�l t�bb �rzelemmel zs�folt b�kok... �s megint ez a g�rcs�s, szor�t� f�jdalom, amit �gy hitt, m�r ki�z�tt mag�b�l. Teste megremegett a csal�d�s �les s�rt�s�t�l �s szob�j�nak f�ldj�re g�rnyedt. �temesen p�f�lte a k�nny� sz�nyeget, melybe olykor oly kem�nyen akasztotta ujjait, hogy f�l� volt, vagy teste, vagy az anyag nem b�rja sok�ig. De mindig fel�llt... ahogy ezt az ut�bbi h�napban is tette... mert b�r senkije sem volt, valakije m�gis... egy n�vekv� gyermek t�masza kell, hogy legyen. Mert � most a legfontosabb... az egyetlen. Bord�-fekete ruh�j�t megigazgatta furcs�n v�kony alkat�n, szemei gy�ngyeit kend�be rejtette �s mer�sz b�szkes�ggel �s tart�ssal n�zett szembe az ablak m�g�tt elb�j� nappal. Itthon volt... idegen. Sz�m�tott erre a reakci�ra. Anglia leend� kir�lyn�je gyermeket v�r h�zass�g �s... apa n�lk�l. A lordok sorra t�madt�k �t �s a m�g meg sem sz�letett gyermek�t. Mit tudnak �k az �letr�l... akik csup�n a n�gy fal k�z�tt t�ltik minden perc�ket tan�cskoz�ssal �s �r�k�s vit�z�ssal. Mit tudhatnak �k a szerelemr�l, csal�d�sr�l, f�jdalomr�l �s vesztes�gr�l? Semmit... ez�rt �rezte jogtalannak az urak viselked�s�t. Burj�nz� gondolatainak egy kellemes cseng�sz� vetett g�tat, ami az eb�dhez csalogatja a kast�ly lak�it. Kecses mozdulatokkal eredt v�gig a k�pekt�l roskad� folyos� falai k�z�tt, le a csigavonalban v�gz�d� korl�t l�pcs�in, be egyenesen az �tkez�be. M�r mindenki ott volt. Az apja... az anyja... Dante... �s... Leonard... Ismerte a f�rfit m�g r�gr�l, �s a neve akaratlanul is k�nnyes mosolyt csalt arc�ra. Mit meg nem adott volna �rte, ha most az � hely�n Leon �l, �s ez egy b�k�s csal�di eb�dnek �g�rkezne...

- Minden rendben, kedvesem? – fogta meg l�nya kez�t Lady Sarah �s a f�l�be s�gta.
- Persze, csak a hirtelen j�tt f�ny. – mosolygott fel� biztat�an �s hozz�l�ttak az �telhez.

Az �nfeledt besz�lget�sbe kezd� t�rsas�gb�l csak Sora maradt ki. A finomabbn�l finomabb �telek nem hozt�k �t l�zba �s csup�n vill�j�val zavarta a rengeteg fog�st. Ajkait sz�l�sra egyszer sem nyitotta, csak ha k�rdezt�k. K�v�l�ll�nak �rezte mag�t a saj�t h�z�ban. Lassan emelte fel a tekintet�t �s �llapodott meg sorra tekintete a csal�dja tagjain. �r�lt, hogy sz�lei v�gre mosollyal az arcukon k�pesek besz�lgetni �s hogy Dante is csatlakozott, b�r sz�vesen ejtett el egy-egy sz�r�s megjegyz�st. �s Leonard... J� ki�ll�s�, edzett f�rfi volt. Sz�lk�s, r�vid barna haja �s tekint�lyt parancsol�, s�t�tbarna szemei most melegs�get �s gondtalans�got �rasztottak. Ruh�j�b�l �t�lve l�that�an egy lovag, ami megmagyar�zn� testalkat�t. Egy�ltal�n nem volt rossza party, �s mikor a k�t fiatal szeme tal�lkozott, mindketten sz�gyenl�sen ford�tott�k el tekintet�ket a m�sik�t�l, nem kis meglepet�st okozva ezzel Sora-nak. Egy lovag... zavarban? A kisfi�s mosolya �s halv�ny p�rban �sz� arca majdnem kacag�sra b�rta �t, de szerencs�re nem okozott kellemetlen helyzetet. �szre sem vette, hogy m�r a desszertn�l tartanak �s hamarosan elvonulnak a f�rfiak a szalonba, hogy politik�r�l besz�lgessenek. Az utols� falat ut�n mindenki sz�trebbent, de Sora-t most az �desanyja k�rlelte egy r�vid s�t�ra a kertbe. Tehetetlen volt, ez�rt belement. Ruh�ja f�l� egy fekete st�l�t k�t�tt �s lass� andalg�ssal l�pkedtek a kert kik�vezett �sv�nyein.

- Kicsim... – kezdett bele Lady Sarah. – Semmit sem mes�lt�l nek�nk arr�l, mi t�rt�nt oda�t.
- Any�m, musz�j ezt? – s�hajtott a l�ny, mivel nem �rezte m�g mag�t olyan er�snek, hogy besz�ljen r�la.
- Hidd el nekem, ha kibesz�led magadb�l, minden k�nnyebb lesz. Azt hiszed nem hallom, ahogy est�nk�nt zokogva forgol�dsz az �gyadban? Vagy amikor hirtelen a f�ldre zuhansz, nem b�rva sz�ved f�jdalm�t? Az Isten�rt, csak agg�dom �rted, Sora! – �lelte hirtelen mag�hoz a l�nyt, aki megszeppenve fogadta a gesztust.
- Elj�ttem... – kezdte. – mert el kellett j�nn�m.
- Na �s Leon?
- Nem eml�kszik r�m... ELFELEJTETT ENGEM! – s�gta majd kiab�lta az �ress�gbe �s �jra felzokogva szor�totta mag�hoz anyja t�maszt ny�jt� test�t.
- De... De... m�gis hogy?
- Balesete volt... sok�ig fel sem �bredt az �gy�ban, mialatt �n mindig �poltam... �s mikor v�gre felkelt... nem eml�kezett r�m... de csak r�m... �rted? Csak �n maradtam ki az �let�b�l!
- Ez�rt j�tt�l el?
- R�szben... ugyanis kider�lt... hogy valaki m�st is teherbe ejtett, m�g egy�tt voltunk... �s erre a n�re is eml�kszik. Mond, mihez kezdhettem volna? Egyed�l voltam! Annyira egyed�l!
- Ne agg�dj! Itt biztons�gban leszel. – sim�tott v�gig a l�ny h�t�n nyugtat�an.
- Tudom... de nem tudom kivetni a sz�vemb�l ezt az �rz�st. Szor�t, majd megveszek a s�ly�t�l �s minden egyes �jszaka csak rosszabb! Mintha valaki a lelkemet szor�tan� ki a testemb�l, ami a sz�vemen kereszt�l k�v�n t�vozni. Ha nem s�rok, �gy �rzem meg�l a f�jdalom. A k�s, amit Leon v�gott bel�m m�g mindig sz�r �s fitogtatja hatalm�t felettem. Mikor? Mikor m�lik el? – n�zett fel a n�re rem�nyked�, k�nnyes szemekkel.

Sarah sz�ve is belesajdult, ahogy szenvedni l�tta egy szem le�nya szenved�s�t. � tudta a v�laszt, de f�l� volt, �sszet�ri gyermek�t. Egy szel�d mosolyt rajzolt arc�ra, Sora fej�t mag�hoz szor�totta �s lil�s f�rtjeit k�nyeztette v�kony ujjaival. Mikor �rezte, hogy a l�ny kiss� megnyugodva v�rta a v�lasz�t, lehunyta a szem�t �s a f�leihez hajolva csak ennyit s�gott neki...
- Soha...