A nap b�rsonyosan nyaldosta �rz�keit egy cseresznyefa lass� vir�gai alatt. Lova a k�rny�ken v�gtatott szabadon �s �lvezte a pillanat adta szabads�got. Semmit sem szeretett jobban, mint a csenden fel�li term�szet z�rejeit… tal�n egy valamit m�gis jobban im�dott, de tudta, tal�n sosem lehet az �v�. M�lyet l�legzett a szell� friss illat�b�l, mely mag�ban hordozta az els� tavaszi vir�gok zsenge arom�j�t �s a k�zeli erd� jellegzetes illat�t. S�haj�t messze rep�tette a sz�l t�le, lev�ve v�ll�r�l a m�zs�s s�lyt �s megk�nny�tve m�la perceit. A csendet hamarosan vad paripa v�gt�ja t�rte meg, megriasztva ezzel �t �s h�feh�r lov�t, ami most felt�zelve l�pett gazd�j�hoz f�jtatva. A dombr�l, ahol �lltak t�k�letesen l�that� volt egy �j fekete l� �s annak lovasa �r�lt temp�j� k�zeled�se. A f�rfi hossz� k�penye rendetlen�l �s er�szakosan �llt ellen a metsz� sz�lnek, mely szakadatlanul ostromolta a nemes anyagot. A f�rfi hangos vez�nyszavakkal lass�totta h�tas�t, amint megpillantotta az el�tt�k nem messze �ll� idegeneket. Az �jsz�nben pomp�z� �llat b�szk�n szegte nyak�t �s f�jtatott er�teljesen, m�g gazd�ja meg nem kegyelmezett neki �s le nem sz�llt r�la. A feh�r kanca m�g�tt megb�v� n� azonnal ledermedt, mihelyst megpillantotta v�ratlan vend�g�t. Er�tlen�l markolt bele F�nixe s�r�ny�be �s takarta el ajkait szabad ujjaival a meglepetts�gt�l. Semmit sem v�ltozott… vonta le mag�ban a k�vetkeztet�st. Izmai m�g mindig kifog�stalanok, vagy tal�n ha lehet, m�g kidolgozottabbak. V�lla �ve m�g mindig feszes, arcvonala tekint�lyt parancsol� �s hib�tlan, szemei t�k�letes uralmat sugalltak mindenki felett. Azonnal t�rdre k�nyszer�lt el�tte. K�ptelen volt gy�l�lni �t, b�rmilyen m�lyen is sebezte meg sz�v�t. Leon f�rk�szve pr�b�lt k�zeledni fel�, mire a h�feh�r l� csilingel� patk�it a f�ldh�z nem d�ngette, figyelemre �t�lve a f�rfit.

- Igaz�n nemes �llat! – �llap�totta meg a fi�, �s Sora beleborzongott hangja tisztas�g�ba.
- K�-K�sz�n�m! – dadogta zavartan �s csit�tani pr�b�lta lov�t, t�bb-kevesebb sikerrel.
- �n itt �l valahol? – kezdte t�rsalg� hangon, mik�zben m�v�szi ujjait h�mozta ki lovagl�keszty�j�b�l.
- Tulajdonk�ppen… igen… - gondolkodott el egy pillanatra, �s r�vid eszmefuttat�s ut�n �gy v�lte, jobb, ha igazat felel a k�rd�seire.
- Igaz�n gy�ny�r� a k�rny�k! – hajl�totta h�ta m�g� karjait �s a dombtet�r�l figyelte az odalent ny�zsg� udvart.
- Az. Tudja, �n itt n�ttem fel! – szedte �ssze mag�t a l�ny �s minden k�nny�t visszatartva, mosolyg�san pr�b�lt besz�lgetni vele.
- Igaz�n szerencs�s! �n francia f�ld�n sz�lettem. Az, szinte �sszehasonl�thatatlan ezzel a t�jjal! – s�hajtott az ez�sthaj�, mikor egy fel�j�k rohan�, szemmel l�that�an a kir�lyi udvarban dolgoz� inas szak�totta f�lbe.
- Lady Sora! Sora kisasszony! Az �desapja h�vatja! – ki�ltotta fel�j�k.

Leon felvonta a szem�ld�k�t �s nevetve fordult a l�ny fel�, mivel k�ptelens�gnek tartotta, hogy ezt a kedves �s egyszer� ruh�ba b�jtatott n�t sz�longatn�. Szemei azonban elkerekedtek, ahogy a l� m�g�l el�l�p� n� felpattant t�ltos�ra, mely a sebes sarkanty�z�st�l fel�gaskodva indult �tnak. A f�rfi sz�m�ra csak most l�tszott igaz�n, hogy v�rand�s, amit az �llat m�g�tt t�k�letesen elrejthetett mindeddig. Ez az a n�! �t l�tta az �gya mellett, az �lm�ban! Szinte biztos volt benne! Ki lehet �? Mi f�zheti hozz�? A sz�l felkapta a l�ny �des kacaj�t �s var�zsigak�nt csilingelt a leveg�ben, Leon f�leiben, aki sietve h�vta mag�hoz Merens fajt�j� francia lov�t, Fier-t �s sebes v�gt�ban indult a m�r messze j�r� l�ny ut�n. Iramuk m�r-m�r vesz�lyesnek volt mondhat�, hiszen a domb �les lejt�se is gyors�tott lovaik rohan�s�n. A fi� l�tta, ahogy az ismeretlen ismer�s l�ny �lesen beveti mag�t a kir�lyi v�r d�szes vaskapuj�n �s a piac emberei �s lovasai k�z�tt pr�b�l elvegy�lni… sikerrel. Ugyanis, mire a fi� oda�rt, m�r sehol sem tal�lta. Tudta j�l, hogy val�sz�n�leg csukly�t h�zott �s tal�n pont most haladt el �szrev�tlen�l mellette. Halk k�roml�sba kezdett, arc�n ravasz mosoly h�z�dott, majd lov�t indul�sra k�sztetve sietett ki a forgatagb�l. Nem t�vedett. Sora az egyik �rusn�l �llt �s v�rta, am�g Leon felhagy a j�t�k�val �s nyugodtan t�rhessen vissza a kast�lyba, ahol m�r mindenki �t kereste. Apja t�relmetlen�l dobolt tr�nja karf�j�n �s szikr�kat sz�r� tekintettel figyelt fel a terem v�g�ben megjelen� l�ny�ra. Hirtelen azonban minden m�rge elsz�llt, ahogy megpillantotta g�mb�lyded pocakj�t, �s minden t�rv�nynek vagy lordnak ellent mondva �r�lt ennek a cs�pps�gnek.

- H�vatt�l, ap�m? – pukedlizett kiss� lihegve.
- A ma esti b�lr�l lenne sz�. – kezdte. – Szeretn�m, ha te is megjelenn�l!
- Tess�k? – pislogott �rtetlen�l a l�ny, hiszen �gy tudta, a b�r�k szinte minden t�rsas�gi esem�nyt�l eltiltott�k.
- �gy van. Ak�rmi is t�rt�njen, a l�nyom vagy, �s Anglia hercegn�je. Igenis ott fogsz �llni mellettem!
- Na �s a sz�besz�dek? A kesely�k�nt k�reinkben forgol�d� matr�n�k? Ap�m! – s�hajtott. – Tudom, hogy mindent megteszel az �rdekemben, de ez igaz�n nem sz�ks�ges. Nekem csup�n az a fontos, hogy ez a cs�pps�g eg�szs�ges �s gondokt�l mentes �letet �ljen. – sim�tott v�gig domborulat�n. – Meg�rtesz, nem igaz? – mosolygott r�.

A kir�ly remeg� tekintettel �s reszket� sz�vvel l�pett l�ny�hoz �s �lelte mellkas�ra. Mindenn�l jobban szerette �t �s szinte k�ptelen volt elviselni a l�nya f�jdalmait. Aznap, mikor Dante elment… akkor �lelte ugyan�gy az � kicsi l�ny�t, f�lt�ssel, szeretettel �s titkos k�nnyekkel a szem�ben. �rezte, hogy gyermeke is hasonl�k�pp meghat�dott, hogy v�kony ujjaival belemarkol fel�lt�j�be �s hogy arc�t a v�ll�ba f�rja. Nyugtat�an sim�tott v�gig szabad ametiszt f�rtjein �s kiss� mag�hoz szor�totta t�r�keny le�ny�t. Idillj�ket a hatalmas k�tsz�rnyas ajt� hangos kicsap�d�sa t�rte �ssze. Sebes l�ptekkel �s l�that�an fesz�lt izmokkal k�zeledett fel�j�k, melyb�l semmi j�t nem lehetett kiolvasni. Tekintete t�zes volt, mely h�ga pillant�s�ra kiss� megl�gyult ugyan, de szil�rdan uralkodott szemeiben.

- Mi t�rt�nt? – n�zett vele szembe apja.

Dante pr�b�lta nyugtatni mag�t, lehunyta a szemeit �s nagyot s�hajtott, hogy higgadtan tudjanak besz�lni. Ahogy tekintete tal�lkozott h�ga k�nnyes szemeivel, kiss� elbizonytalanodott, de tudta j�l, hogy el�tte sem kell titkol�zni.

- Tudom�sod volt r�la, hogy a ma esti b�lra valaki megh�vta… Leon Oswald-ot? – hangs�lyozta a nevet �s folyamatosan h�g�n tartotta vigy�z� figyelm�t.
- Tudom… - felelte egyszer�en Sir Kalos, aki csod�lkozott l�nya t�relmess�g�n.
- Akkor m�r biztos, hogy ma nem jelenek meg. – pr�b�lt nevetni �s kacsintott csal�dj�ra.
- Hogy? – hajolt le hozz� Dante.
- �pp most besz�lt�k meg �desap�nkkal, hogy ma este ink�bb kihagyom ezt az eg�sz party-t. Nem szeretn�k senkinek sem gondot okozni. �s term�szetesen, ha Leon is itt lesz, akkor jobb lesz mindannyiunknak, ha visszavonulok.
- �rtem. – b�lintott fiv�re. – De abban is biztos vagyok, hogy nem egyed�l �rkezett…
- �gy �rted, Gr�gory is itt lehet valahol.
- Igen. S�t az sem lepne meg, ha azaz elvetem�lt n�szem�ly is vel�k tartana.
- May? – remegett meg kiss� a l�ny, meglepve ezzel saj�t mag�t is.
- Nagy a val�sz�n�s�ge.