Az �jjeli sz�l alattomosan vonult v�gig a vid�ken, bef�rk�zve minden apr� od�ba. Ahogy elv�gtatott a d�szes kast�ly udvar�n, l�thatatlan kering�re h�vta a h�ts� kertben n�m�n �lldog�l� f�rfi ruh�zat�t, ez�st �st�k�t. Tekintete a csillagok f�ny�nek ragyog�s�val vetekedett, ahogy Sora b�jos arc�t �s ragyog� mosoly�t vizslatta. Egyszer�en nem tudott betelni a l�tv�nnyal. A l�ny a sz�v�re szor�totta bal k�zfej�t �s �gy pr�b�lta csillap�tani sz�ve hevess�g�t, �m hi�ba. �gy t�nt, eg�sz ember�lt�ket v�gighallgattak ott, egym�ssal szemben, mikor Sora alakja megremegett kiss� a h�v�s szell� csalfa tr�kkj�t�l. Leon egy l�p�st tett fel�, felh�vva mag�ra a figyelmet �s a csendes var�zslatnak �gy v�ge szakadt.

- J� est�t, h�lgyem! – hajolt meg illedelmesen, eleg�nsan.
- �nnek is, mylord. De mondja csak, minden rendben? – utalt el�bbi f�jdalmas ki�lt�s�ra.
- Sajn�lom, hogy ilyen kellemetlen helyzetben l�tott engem. K�rem, felejtse el ezt a cseppet sem �nh�z m�lt� jelenetet! – udvariaskodott.
- K�rem, mell�zz�k ezt a nyakatekert monol�got. Igaz�n nincs r� sz�ks�g. – nevetett kiss�.
- Ahogy �hajtja! – t�rta sz�t karjait a f�rfi, majd laz�tott nyakk�t�j�n �s kiss� k�tetlenebben besz�lgettek tov�bb.
- Akkor t�nyleg minden rendben? – k�ny�k�lt erk�lye korl�tj�ra Sora.
- T�nyleg. Csak egy kis fejf�j�s. Megesik. – mosolygott fel r� Leon megbabon�zva.
- �s mi oka lehet annak, hogy egy ilyen eleg�ns f�rfi egyed�l k�sz�ljon a kir�lyi kertben?
- Tudja a rajong�k igaz�n ragaszkod�ak �s szinte megfojtottak az im�datukkal. – t�rt bele haj�ba cs�ppnyi fellengz�ssel hangj�ban �s mozdulataiban.
- �h, szeg�ny f�rfi. – nevetett a l�ny.
- �s mi az oka annak, hogy �n nincs az �nnepl�k k�z�tt?
- Csak felj�ttem egy kicsit. – hazudta.
- Ugye nem akar engem becsapni? – nevetett. – Maga �gy gondolja, hogy nem vettem volna �szre egy ilyen sz�ps�get a b�lteremben magam k�r�l? Kiz�rt dolog…
- H�t, pedig el kell, hogy keser�tsem, mylord. – fordult k�rbe egyszer maga k�r�l j�t�kosan.
- Leon… - sz�gezte neki a szavakat. – A nevem, Leon Oswald! – d�b�rg�tt veszett temp�ban a f�rfi sz�ve �s csak arra v�rt, hogy ez a n� a nev�n sz�l�tsa �t.

Mintha nem tudn� nagyon j�l, hogy h�vj�k. Mintha nem � tartotta volna annyi �ven �t a karjaiban gyeng�den. Mintha elfelejthetn�, hogy is tal�lkoztak, hogyan �ltek �s szerettek egy�tt… Az eml�kek adta �rz�sekt�l a l�ny szemei ez�st k�nnycseppekkel teltek meg �s folytak v�gig b�rsonyos, kiss� kipirosodott arc�n. Leon, amint �szrevette a csillog� cseppeket, kiss� felh�k�lt �s odasietett a l�ny erk�lye al�. Sora szemei lehunyva v�szelt�k �t az �rzelmek vihar�t test�ben, sz�v�ben. Remegett, de m�r nem a hideg reszkette tagjait… A f�jdalom �s eml�kek maguk v�ltott�k ki ezt a sz�tt�p� �rz�st. Szemei azonnal kipattantak, ahogy a kast�ly fal�ra felfut� elf�sul� borosty�n felz�rg�tt a s�ly alatt. Ijedten kapta karjait a korl�tnak �s kereste a szeme el�l elt�n� f�rfit, aki ek�zben az erk�lyen felkapaszkodva a l�ny h�ta m�g� lop�zott.

- �h, h�t ennyire hi�nyzom �nnek? – vetette h�t�t az els�t�t�tett ablak�vegnek �s karjait keresztbe fonta maga el�tt.

Istenem, milyen eleg�ns �s �szveszejt� volt. A ruha, mely k�r�l�lelte �s kiemelte sz�pen kidolgozott test�t azonnal kipiros�totta Sora arc�t, aki ijedten fordult h�tra a hangot hallva. Szorosan fesz�lt neki a korl�tnak, hogy min�l nagyobb t�vols�g maradjon k�zt�k, de l�that�an Leon hamar le akarta k�zdeni a kettej�k k�z�tti t�vols�got. Lassan ell�kte mag�t t�masz�t�l �s vontatott, ragadoz� mozg�s�val vette c�lba a valami�rt f�l� l�nyt. Igenis f�lt. Saj�t mag�t�l �s ett�l az ismeretlen ismer�st�l. �gy hiszi, ismeri �t, most m�gis k�t idegenk�nt �lltak egym�s el�tt. Leon eg�sz k�zel �llt meg hozz� �s els�t�t�lt, viharos tekintettel n�zett a l�ny remeg� �s kiss� k�nnyes szemeibe. Fogalma sem volt, mi�rt, de hihetetlen, sz�r� f�jdalmat �rzett a sz�v�ben, ahogy ezt a gy�tr� tekintetet l�tta. Karj�t lassan emelte fel �s �rintette meg Sora selymes arc�t, majd let�r�lte meg�jult k�nnyeit. Mi�rt? Mi�rt t�rt�nik ez vele? Ez a n� teljesen ismeretlen a sz�m�ra, r�ad�sul gyermeket v�r valakit�l. Bigott angolok. Bizony�ra f�rjes asszony, m�gis mag�nak akarta �t. Sosem hitte, hogy valaha ilyet fog �rezni. Milyen furcsa, hogy elfelejthetett valami ilyesmit. Sora m�r k�tszer vette el az esz�t �s rabolta el a sz�v�t a n�lk�l, hogy tudna r�la. A karjaiban tartott l�ny lehunyta a szemeit, m�lyet s�hajtott �s mikor �jra feltekintett lovagj�ra, m�r nem rettegett semmit�l. Nem f�lt Gr�gory haragj�t�l… Nem f�lt apja szigor�t�l sem… De m�gis megrettentette a tudat, hogy Leon tal�n csak egy olcs� tervet k�vet, amir�l � maga azt sem tudja, mennyire f�jdalmas is val�j�ban. Az arca egyre k�zeledett az �v�hez �s b�kly�t k�t�tt r�, mely teljesen leb�n�totta. �rezte a szant�lfa illat�t, ami �jabb k�nny�radatot ind�tott el benne, m�gsem fogja b�nni, ami ezut�n k�vetkezik majd. Leon megsim�totta a l�ny ajkait majd lass�, �rz�ki cs�kot lehelt r�juk. Olyan puha �s fens�ges ajkakat �gy hitte, sosem �rintett m�g saj�tjaival. Nyelv�vel k�nnyed�n sim�tott v�gig Sora ajkain, aki vonakodva, de bebocs�t�st engedett neki �s szorosan mag�hoz h�zta az izmos f�rfitestet, melyet igaz�n sosem akart elveszteni. Leon teljesen elvesztette maga felett az ir�ny�t�st. Hallotta, ahogy testv�re int�en magyar�zza ide�rkez�s�k c�lj�t, vagy ahogy �sszes�gtak a h�ta m�g�tt a nagy m�lt�, rideg angolok. M�gis semminek t�nt ebben a pillanatban minden, ami az �rz�sei ellen sorakoztak fel. Az �r�l �s heves pillanatnak Sora szob�j�nak ajtaj�t z�rget� kopog�sok t�pt�k sz�t. A l�ny er�sen eltolta mag�t�l a f�rfit �s besietett a szob�ba, �s csak r�snyire nyitotta ki az ajt�t.

- Igen? – szedte �ssze mag�t �s rendezte zil�lts�g�t.
- Kisasszony, az �desapja v�rja �nt odalent!
- Na de Margaret, tudod j�l, hogy nem mehetek le oda! – pislogott �rtetlen�l a l�ny.
- M�gis arra k�rt, hogy sz�ljak �nnek.
- �rtem… akkor nemsok�ra csatlakozom. – v�gta r�, majd betolta az ajt�t.

Leon mindv�gig a f�gg�ny m�g�tt fesz�lt �s v�rta, hogy v�gre megint ketten maradjanak, egyed�l. Szemeit �jra Sora-ra vetette, aki m�r nagyon j�l ismerte ezt a n�z�st, ez�rt, m�g miel�tt b�rmi t�rt�nt volna, g�g�sen cs�p�re tette a kez�t �s ajkain ravasz mosoly h�z�dott.

- Att�l tartok, Mr Oswald, hogy t�voznia kell!
- Tal�lkozunk a b�lteremben? – szegezte neki a k�rd�st, mik�zben m�g nem hagyott fel a l�ny k�zel�t�s�t illet�en.
- Ha oda�r, mire �n is, akkor igen! – ford�tott neki h�tat. – Ugyanis nem vetne r�m j� f�nyt, ha egy eleg�ns f�rfi t�vozna a szob�mb�l. Ez�rt k�rem, arra t�vozzon, amerr�l j�tt! – csettintett egyet �s kacagva sietett az ajt�hoz.
- Tess�k? �gy �rti, hogy…?
- Pontosan! – kacsintott. – Odalent tal�lkozunk! – t�rta ki az ajt�t �s csapta be maga m�g�tt gyorsan az ajt�t.

H�t�t nekivetette a hideg f�nak �s remeg� l�baiba b�tors�got er�ltetve indult el a t�rsas�gba annak ellen�re, hogy tudta, t�k�letes pr�d�ja lehet a pletyk�ra �hes matr�n�knak. M�gis megk�nnyebb�lt kiss�, hogy tudta, Leon is ott lesz… M�r ha oda�r addigra. Halk kuncog�sban t�rt ki �s �gy jelent meg a fels� t�zezer el�tt, akik megr�k�ny�dve fogadt�k a l�that�an felh�tlen �r�m� n� �rkez�s�t.

Leon s�v�rogva figyelte, ahogy elnyeli a titokzatos l�ny alakj�t a s�t�t. Mivel nem akart sem mag�ra, sem pedig a l�nyra bajt hozni, visszaindult az erk�lyhez, de tekintet�t megragadta egy, a kisasztalon felejtett lev�l. Semmi k�ze sem volt hozz�, m�gis valami�rt m�gnesk�nt vonzotta �rz�keit a gondosan �sszehajtott pap�rlap. Az esze m�r r�g cserbenhagyta �s csakis v�gy�nak engedelmeskedett, amely most mindenn�l jobban tudni akarta, mit rejtenek a sorok. �vatosan emelte el az asztallapr�l a levelet �s kil�pett vele a holdf�nyre. Vontatott mozdulatokkal hajtotta sz�t �s szeme megfagyott a felismer�st�l. A lev�lpap�r fejl�c�n az � csal�dj�nak c�mere d�szelgett, �s m�g miel�tt beleolvasott volna, tekintet�t gyorsan v�ndoroltatta az �zenet v�g�re. J�l sejtette. Az al��r� Sophie volt, a kish�ga. De honnan ismerheti Sophie ezt a n�t? �s m�gis milyen kapcsolatban �llhatnak? Mi folyik itt? Gyorsan olvasni kezdte a sorokat…

„Dr�ga Sora! (H�t �gy h�vj�k… - gondolta mag�ban egyre fesz�ltebben.)
Bocs�ss meg nekem, hogy annyit k�stem a levelemmel, de ebben az iskol�ban szigor� szab�lyok uralkodnak, �s alig tudtam elint�zni, hogy valaki felpost�zza sz�momra. Rem�lem j�l vagy �s a baba is, sz�pen fejl�dik a pocakodban. Megl�sd, Gr�gory aljass�g�ra egyszer f�ny der�l, �s akkor minden megint olyan lesz, mint r�gen. Egy�tt lesz�nk, mi n�gyen, �s nem engedj�k t�bb� senkinek sem, hogy elv�lasszanak minket. Rem�lem, hamar kitisztul dr�ga b�ty�m elm�je t�ged illet�en… Most mennem kell! Vigy�zzatok magatokra �s ne vesz�tsd el a rem�nyt! �dv�zl�m a sz�leidet �s Dante-t!
Sophie”

- M�gis… Mit jelentsen ez? – remegett meg a pap�r az ujjai k�z�tt. – Honnan…? �s mikor? – n�zett fel a holdra, melyet gyan�s viharfelh�k pr�b�ltak eltakarni vastag p�nc�ljukkal. – Dante? Tal�n a f�rje lehet… a gyermek apja… Az Istenit! – csapta vissza a lapot az asztalra �s artist�kat meghazudtol� �gyess�ggel vetette le mag�t az erk�lyr�l �s �rkezett a f�ldre puh�n.

L�bai sebesen haladtak a f�ld�n �s majdnem fut�sba fordultak igyekv� mozdulatai. Bev�gta maga el�tt a f�bej�rat ajtaj�t �s meg sem �llt a szalonig, ahol a zene hirtelen abbamarat. M�r azt hitte egy pillanatra, hogy az � �rkez�se v�ltott ki ilyen reakci�t, de megk�nnyebb�l�s�re, most t�vedett. Szemeit v�gigvezette a d�szes vend�gek k�z�tt �s �sszesz�k�tette, ahogy k�zt�k elhaladva mind egyvalakir�l diskur�lt. Egy szerelmese �ltal elhagyott hercegn�, aki egy �r�k eml�ket hordoz a f�rfib�l, ami�rt ak�r ki is tagadhatj�k az udvarb�l. K�v�ncsis�ga egyre beljebb h�zta a t�megbe �s furakodva pr�b�lt a c�lszem�ly k�zel�be ker�lni. Egy id�s h�zasp�r �llt mellette �s �ket hallgatta…

- Szeg�ny hercegn�. M�rhetetlen b�tors�gra vall, hogy lemer�szkedett k�z�nk. – s�hajtott egy gr�fn�.
- Rem�lem, nem roppan �ssze a f�jdalomt�l, amit az a f�rfi okozott neki. – helyeselt a gr�f is.
- �n is ebben b�zom. Olyan gy�ny�r� �s fiatal. Szeg�ny Sora hercegn�… Nem ezt �rdemelte…

Leon szemei elkerekedtek, amint meghallotta a n� nev�t. Sora? Lehets�ges lenne? Ez a Sora megegyezne azzal a n�vel, aki egyetlen pillant�s�val elcsavarta a fej�t? � lenne a kivetett hercegn�? � lenne az… AKIT GR�GORY A MAG��NAK AKAR TUDNI? A f�rfi �v�lt�tt mag�ban �s teste zil�lni kezdett. Nem hitte el. �jra beevick�lt a t�megbe �s pr�b�lt a kir�lyi p�r k�zel�be f�rk�zni, akik a szalon v�g�ben elhelyezett tr�nokon �ltek mosolyogva. Valahogy ismer�snek t�nt neki Anglia kir�lya. Ez a karak�n jellem, a tekint�ly �s szigor, ami olykor felrajzol�dik arc�ra �s halv�nyul el a kir�lyn� gyeng�ds�g�t�l. T�rekv�se k�vetkezt�ben valakinek sikeresen nekirontott h�tulr�l. T�zetes bocs�natk�r�se k�zepette egy szolg�l� igyekezett a gazdag nemes seg�ts�g�re egy feh�r szalv�t�val.

- Had seg�tsek, Dante �rfi! – z�r�gte az id�s inas, amit a f�rfi csak lelegyintett �s visszak�ldte a konyh�ba.
- Dan…te… - s�gta szaggatottan Leon �s �jra hasogatni kezdett a feje.

A lev�lben eml�tett f�rfi � lenne? Akkor � a hercegn� f�rje? Vagyis � b�ntotta meg Sorat-t valamivel? Miatta lett kivetett ez a gy�ny�r� l�ny? �s � meg gondtalanul b�jcseveg a vend�gekkel, akik viszont lelkesednek a f�rfi t�rsas�g�nak? M�gis milyen egy nyomor�k, sebzett t�rsadalom ez, amiben az angolok �lnek? A Dante-nek nevezett f�rfi lassan h�trafordult, ahogy Leon kiejtette a nev�t, �s a kezdeti lelkesed�s egy pillanat alatt leolvadt az arc�r�l. Szem�ld�k�t vesz�lyesen �sszeh�zta �s szikr�kat vetett az ez�sthaj� fel�, aki m�g mindig csak maga el� b�mulva pr�b�lta �sszerakni a hi�nyos kirak�s darabjait.

- �n… lord Dante? – n�zett r�.
- Az vagyok! – d�r�gte.
- �n miatt viseltetik mindenki ilyen undorral a hercegn� ir�nt? – sziszegte Leon Dante el�.
- M�gis, honnan veszi ezt, Mr Oswald? – v�gott vissza fenyeget� hangsz�nben a f�rfi.
- Csup�n egy egyszer� k�rd�st tettem fel �nnek, sir. – k�pte oda er�ltetetten.
- Hm. – h�zta fel az orr�t Dante. – El�bb tegye tiszt�ba az eml�keit, azt�n visszaj�het �s v�daskodhat. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha elj�n ez a pillanat, a szem�ben nem gy�l�letet �s megvet�st fogok tapasztalni…
- Hanem? – fogta meg a t�vozni k�v�n� f�rfi alkarj�t Leon.
- Undort… saj�t mag�t�l… - s�gta Leon-hoz Dante, aki megdermedve �llt egy helyben, �gy a herceg k�nnyed�n kit�rhetett el�le.

Gondolkod�sra �s a r�buszok �rtelmez�s�re viszont m�r nem volt ideje, mivel egy v�kony kar fon�dott a hanyagul maga mellett l�g� karj�ra, majd dermedt ajkain egy n� cs�kj�t �rezte, mely fel�bresztette tompult �rz�keit. May tal�lt r� a t�megben �s jelezte mindenki fel�, hogy �k egy�tt vannak. Leon k�nyelmetlen�l �rezte mag�t azon rengeteg inform�ci� s�lya alatt, amit ezen az est�n szedett �ssze. Kiss� h�l�s volt a l�nynak, hogy itt �ll mellette, mert szinte biztos volt benne, hogy ha egyed�l �llna itt, biztosan �sszeesik a tehert�l. El�sz�r ez a titokzatos �s var�zslatos n�, akinek valamilyen kapcsolata van a csal�dj�val, Sophie-val �s Gr�gory-val, majd kider�l, hogy ez a n� maga Anglia hercegn�je, akit Gr�gory mag�nak akar. Azt�n itt ez a Dante, aki titokzatoss�g�val �s mag�ba fojtott d�h�vel szinte megr�misztette �t. M�gis mit akart azzal, hogy egyszer m�g undorodni fog saj�t mag�t�l? Teljes k�osz uralkodott a sz�v�ben �s tudat�ban, mely �jabb �s �jabb f�jdalmas r�g�st jelentett fej�be. A v�gs� ki�t�st sz�m�ra az a jelenet jelentette, melyben tiszt�n l�tta, ahogy a b�tyja oda�ll�t a hercegn� el� �s kezet cs�kolva neki visszavonulnak. Tenyer�t jobb szem�re illesztette �s szorosan tartotta l�ktet� fej�t, m�sik karj�val pedig fesz�t� sz�v�t pr�b�lta nyugalomra inteni, hi�ba. Mit akar �zenni neki a teste, a sz�ve, amit az esze nem tud? Mi�rt zavarja annyira, ha m�ssal l�tja Sora-t? Csup�n v�kony hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy al�ltan essen a f�ldre, mikor is �jra megjelent a b�tyja �s Sora, de a n� l�that�an d�h�s �s s�rtett volt, m�g Gr�gory egy elismer� mosollyal m�regette �t h�tulr�l s�t�t szemeivel. Leon kir�ntotta karj�t May tart�s�b�l �s szil�rd mozdulatokkal indult neki testv�r�nek.

- Besz�ln�nk kell! – zil�lta.
- Mi �t�tt bel�d, �cs�m? – n�zett rajta v�gig agg�dva.
- Tudom, hogy valamit titkolsz el�lem! �s tudni akarom, mi az! �rted? – szorongatta a f�rfi nyaks�lj�t a torka el�tt.
- Ejnye-ejnye, h�t �gy kell viselkedni egy nyilv�nos party-n? – pr�b�lta nevetve le�ll�tani egyre vesz�lyesebb� v�lt �ccs�t, aki l�that�an m�r nem ismert j�zans�got az elm�j�t el�nt� d�ht�l.
- Ne besz�lj f�lre! – v�gta neki a falnak, mire mindenki odakapta a tekintet�t.
- Ne rendezz jelenetet! – sziszegte Gr�gory, mik�zben pr�b�lta kibontani mag�t Leon szor�t�s�b�l.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csin�ljak!
- Minden rendben, uraim? – l�pett oda hozz�juk Sir Kalos �s Lady Sarah, nyomukban Sora-val.
- Eln�z�st k�rek az �cs�m viselked�s��rt! – hajolt meg �rd�gi vigyorral arc�n Gr�gory, mik�zben folyamatosan Sora-n felejtette tekintet�t, nem kiss� felb�sz�tve Leon-t, aki �szrevette a l�ny szem�ben tombol� d�h�t �s undort.
- Leon �rfi? – kezdte Sarah kellemes hangon, mely megnyugtatta b�sz�lt idegeit. – Meginna velem egy te�t, k�rem?

Mindenki er�sen pislogva fogadta a n� felaj�nl�s�t. Gr�gory pr�b�lta elr�ngatni onnan testv�r�t, de az nem hajlott a sz�ra. Ahogy a vele szemben �ll� n� tekintet�t n�zte �gy �rezte, t�le megkaphatja azokat a v�laszokat, amelyeket mindenkit�l v�rt volna. Sora m�g�tte izgatottan n�zte a reakci�j�t, ez�rt egy kellemes mosolyt k�ld�tt fel�, nem kiss� zavarba hozva a v�rand�s hercegn�t. �r�mmel hajlott a k�r�sre, felaj�nlotta karj�t a kir�lyn�nak �s lassan kivonultak a szalonb�l.

- Mit jelentsen ez? – rivallt a kir�lyra Gr�gory. – Ugye tudj�tok, mi t�rt�nik akkor, ha kider�l, mi t�rt�nt vele a m�ltban?!
- Tudjuk. – felelte higgadtan Kalos. – M�gis �gy �rezt�k, hogy nincs jogunk m�sok felett �t�lkezni �s m�sokat �gy ir�ny�tani, ahogy akarunk. – n�zett r� metsz� szemekkel, mire k�t zsoldos �llt meg Gr�gory m�g�tt �s gyorsan lefogt�k �t, miel�tt sz�kni pr�b�lt volna.
- Sz�val… elmondj�tok neki, mi? – nevetett t�bolyultan.
- Ne! Ap�m, ne tegy�tek! – esedezett Sora. – Semmi j� sem sz�rmazhat abb�l, ha r�er�ltetj�k az igazs�got!
- H�t nem �rted, hogy csak t�ged akarlak tiszt�zni, gyermekem? Nem �rted, hogy �rted teszem?
- Mindezt �gy, hogy t�nkreteszed az �, az �n �s a gyerek�nk �let�t? – szegte a f�ldnek tekintet�t, majd v�lasz h�j�n �desanyja ut�n rohant, hogy meg�ll�tsa.
Leon �s Sarah a dolgoz�szob�ban foglaltak helyet, �s m�g a f�rfi egy karossz�kben �lt, a kir�lyn� a holdat f�rk�szte tekintet�vel az ablakb�l. A p�rosra fesz�lt csend telepedett, amit term�szetesen Leon t�rt meg.

- �n ismeri a csal�dom titk�t, nem igaz? – k�rdezte komoran.
- Igen.
- �s hajland� megosztani velem?
- Ha �gy �rzed, hogy k�szen �llsz r�, akkor term�szetesen, igen. – n�zett r� meleg tekintettel. – Nos, Leon Oswald! Felk�sz�lt�l arra, hogy megtudd, mi t�rt�nt veled az elm�lt majdnem teljes egy �vben? K�szen �llsz arra, hogy bet�ltsem az �rt, mely a sz�vedet �s tudatodat egyszerre ostromolja? K�sz vagy megtudni az igazs�got?
- Igen! – s�hajtott �s felet hat�rozottan annak tudt�ban is, hogy ezek a percek nem lesznek kellemesek, �s hogy a kir�lyn� bizony semmit sem fog elfinom�tani vagy megk�nny�teni a sz�m�ra, hanem a zord �s keser� val�s�got fogja a szem�be k�pni m�g akkor is, ha azzal kiszak�tja bel�le a lelk�t is…